Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-06 / 36. szám

11. oldal WBARÁT JELIGE. — Kedves Miss Homoki, nő­sülni szeretnék, van is jelöltem, csak egy a baj. énnekem nem elég egy nő. Énnekem több kell. dost is több nőm van és ha megnősülök, akkor is esznek barátnőim, mert a feleségem nekem nem :lég Mondjam meg ezt előre neki? Emlékszem rá, 10gy egyszer régen már kérdezett Öntől egy nő­­rnrát, de nem emlékszem a válaszrt. /ÁLASZ. — Az én emlékezőtehetségem jobb. Mond­­a meg. Ha megmondja, nem megy magához. Ha el­­íallgatja, szerencsétlen házasság lesz. Egyébként elhívom a figyelmét arra, hogy a nőfalót végül endszerint megeszik a nők. lem a fréjemmel és maga elé viszem az ügyet. Az én férjem reggel 8-ra megy munkába. Hétkor már fenn vagyok, előkészítem amit magával visz és meg­csinálom a,reggelit. Napközben elég a takarítás, a mosás, a munka a ház körül és megfőzni a vacsorát. A férjem azonban megállás nélkül folyton morgott, hogy a reggelihez nem terítek és amikor kettesben vagyunk, vacsorához se terítek úgy, mint amikor vendégek jönnek. Ilyen kicsiség miatt mindig belém­­kötött, én meguntam a dolgot és jól megmondtam neki a véleményemet és most még ő haragszik. Iga­zam van? VÁLASZ. — Dehogyis van igaza. Már abban sincs, amikor kicsiségről beszél. Nem egy feleség kergette el hazulról a férjét ilyen úgynevezett kicsiséggel, aztán nem értette, hogy miért ül szívesebben a bár­ban a barátaival. Ami a munkát illeti: a háziasszony munkája megbecsülendő, de két személyre csinosan asztalt teríteni igazán belefér a munkájába. Külön­ben is ne csak akkor terítsen, ha vendégek jönnek. Szép a vendégszeretet, szép a vendégek megtiszte­­lése, de a feleség asztalánál mindig a férj legyen az első és legkedvesebb vendég. ☆ ☆ ☆ ÖNGYILKOSSÁG JELIGE. — Kedves Erzsébet, bor­zasztó lelkiállapotban vagyok, mert a nővérem, aki •gyedül élt, öngyilkos lett, megmérgezte magát és ne ghalt. Levelet nem hagyott, nem tudom miért ette ezt. Jó állása volt, anyagi gondja nem volt, zerelmi bajról sohasem panaszkodott és az orvos azt nondja, hogy egészséges volt. Bűnösnek érzem ma­iamat, mert ha többet lettem volna vele, akkor le­let, hogy elpanaszolta volna a bánatát, ami miatt irigyilkos lelt és megakadályozhattam volna. Nem udok belenyugodni abba ami történt, nem tudok negvigasztalódni, nem tudom megérteni, hogy miért ette. Kérem őszintén válaszoljon a kérdésemre, hi­­tás vagyok-e abban, hogy a nővérem öngyilkae lett. /ÁLASZ. — Feldúlt idegállapotában inkább orvos­­a van szüksége, mint rám. Természetesen azért )cm hagyhatom válasz nélkül. Szerte a világban laponként ezer ember vet véget az életének ünke­­:ével. Az öngyilkosság azonban sokkal több életet •rint, mint amennyi az öngyilkosok száma. Száml­ásba kell venni a hozzátartozókat is, akik többé­­cevésbé súlyos lelki-érzelmi sebet kapnak. Bűntu­­latot, lelkiismeertfurdalást éreznek vagy szégyellik nagukat és a sebet sokszor életük végéig sem he­verik ki. Ezek a hozzátartozók az öngyilkosság túl­élő áldozatai. Ilyen túlélő áldozat maga. Különböző korszakokban, különböző kultúrákban másként és másként ítélték meg és ítélik meg ma is az öngyil­kosságot: a bűntől egészen a hősiességig. A modern világban a tudomány minden elkövetett, hogy fel­tárja az embert sújtó betegségek okát és megtalál­ja az előzetes védekezést ellenük. Az öngyilkosság problémája azonban sokáig elhanyagolt maradt. Amerikában is csak néhány éve kezdtek alaposan foglalkozni vele. Kifejlődőben van a tudomány új ága, a suiciadológia vagyis öngyilkosságtan. Wa­shingtonban tudományos intézet foglalkozik vele. Rendkívül nagyjelentőségűnek tartják a megelőzé­sét. Az intézet szerint az orvosoknak ismereteket kell szerezniük ahhoz, hogy a különféle panaszok­kal jelentkező páciensben idején felismerje a haj­lamot az. öngyilkosságra. Erre a célra ösztöndíjakat adnak és kidolgoznak egy tervet, amelynek alapján az egyetemeken kiegészítő tantárgyként tanítanák az öngyilkosságtant. Az öngyilkosság motívumai ál­talában nagyon szövevényesek. De ha a tudósok to­vább folytatják a kutatást és az orvosok alapos tanulmányok után foglalkoznak gyakorlatban a problémával, akkor az öngyilkosságból, orvosi nyel­ven szólva, megelőzhető betegség lesz. Ez persze még messzi van. Maga azonban ne kutassa tovább a nővére öngyilkosságának okát és ne érezze magát hibásnak. Nem tudta volna megmenteni. A nővére meghalt, mert meg akart halni. ☆ ☆ ☆ FELESÉG. — Kedves Homoki Erzsébet, összevesz­☆ ☆ ☆ Üzenetek. — I. Mr. F. O. Jól emlékszik. Rákosi Je­nőnek halála után szobrot emeltek Budapesten az akkori New York palotával szemben. — 2. Vita jeli­ge. Egyik sem helyes. Az Északi Sarkot elsőnek az amerikai Robert Peary érte el 1909-ben. — 3. Buda­pest. A lebontott Tabán (Rácváros) Budapest I. ke­rületének a Várhegy és a Gellérthegy közé eső része. (Folytatás a 10-ik oldalról) Látogatás egy regényhős szigetén és meglepő kalandjairól”. A könyv azon nyom­ban hatalmas sikert aratott, több nyelvre is le­fordították. Crusoe történetében mindenki az em­bernek a természet fölött aratott diadalát látta. Alexander Selkirk, az eredeti hős valóban erős akaratú ember volt. Életének első húsz évét egy kis skót kikötővárosban, Largóban töltötte, ahol hírhedté vált “rebellis” viselkedésével. így pél­dául 19 éves volt, amikor nyilvánosan megfedd­­ték “az egyház iránt tanúsított illetlen magatar­tása miatt”. A Cinque Portson is csakhamar a legénység élére állt, valahányszor vita támadt a kapaitánnyal, Thomas Stradlinggel. A Más a Ti­­erra közelében a feszültség a két ember között csúcspontjára ért. Selkirk kijelentette, hogy nem hajlandó tovább hajózni a kapitánnyal és köve­telte: tegyék partra. A heves vérü fedélzetmester titkon arra számított, hogy a matrózok majd fellázadnak, de tévedett. Csakhamar a parton ta­lálta magát néhány ruha, egy puska, némi pus­kapor, töltények, dohány, egy fejsze, egy kés, egy üst egy iránytű és egy biblia társaságában. Hónapok múltán hozzászokott a magányhoz, és amikor 1708. február 2-án a Duke felfedezte jelzőtüzét, és fedélzetre vették, a kecskebőrökbe öltözött Selkirk órákon át egyszerűen képtelen volt megszólalni. A kaland azután rendkívül nép­­népszerüvé tette a hölgytársaságban, kétszer is megnősült. Csatlakozott a haditengerészethez, ahol hadnagyságig vitte. 1720-ban halt meg 47 éves korában. Alexander Selkirk nem elsőként járt a szige­ten. A felfedező: Juan Fernandez 156'3-ban né­hány kecskét hagyott itt, és ez valóságos jótéte­ménynek bizonyult a skót számára. Ottléte alatt több mint ötszázat fogott el. Kezdetben puskával vadászta őket, és később, amikor elfogyott a muníció, lasszóhoz folyamodott. 1861-ben hat hol­land tengerész és egy Robin nevezetű indián ve­tődött a szigetre, hat évig éltek itt. Az indián ne­véből lett Crusoe keresztneve, személyéből pedig a hü Péntek. A 18. század második felében a chilei kormány börtönt épített a szigeten. Ma már ennek nem láthatók a nyomai. Hat évvel ezelőtt pedig száz esztendővel azután, hogy Selkirk emlékét bronztáblán örökitették meg a parton — Más a Tierrát “Robinson Crusoe szigetének” nevezték e.l Napjainkban a szigeten levő egyetlen kis fa­lucska, San Juan Bautista 6<50 lakója a békés, nyugodt, romlatlan lét örömeit élvezi. Bár a vul­kanikus sziget talaja rendkívül termékeny, nincs idejük a földművelésre. Homár-halászattal foglal­koznak, és a nagy rákokért jó árat kapnak. A szi­getnek van egy kis iskolája, két betegápolója,, ám orvos nincs. A Daily Telegraph Magazine újságírói szerint a sziget kies, egy kicsit talán ijesztő is, mégis gyönyörű. A partvidék magán viseli a természet örök küzdelmének nyomait, a tenger a sziklákat különös-groteszk formájúvá alakította. Több mint ezerméteres magasságba emelkedik a Yun­­ke-hegy, ahol Selkirk hajdan megfigyelőállást létesített. A hegy lábánál a dús növényzet éles ellentétben van a csúcs festői zordságával, és a múlt század végén számos országból érkeztek botanikusok, mivel korábban soha nem látott nö­vényfajtákat fedeztek fel. Sajátos a sziget ál­latvilága is: mintegy ötezer oroszlánfóka él a környező vízben. A szelid ötmázsás állatok rend­kívül sebezhetők, az orrukra mért egyetlen jól irányzott ütés képes végezni velük. A század elején észak-amerikai tengerészek valóságos mé­szárlást rendeztek, és az értékes, selymes bőrt nagy áron értékesítették Kínában. A szigetlakok két csoportot alkotnak, és noha szoros közelségben élnek, nincs nagy barátkozás közöttük. A “szárazföldiek” csoportjához a chi­lei adminisztráció alkalmazottai tartoznak, és mintegy húsz nyugdíjas házaspár, akik itt sze­retnék eltölteni öreg napjaikat. A másik cso­portot azok az “őslakók” alkotják, akik már több mint két generáció óta élnek itt. ők a sziget arisztokratái, azoknak a különc nemeseknek, vagy vállalkozóknak a leszármazottai, akik még a múlt században vetődtek erre, ésö úgy megra­gadta őket a sziget sajátos szépsége, hogy többé nem tudták elhagyni. NEVESSÜNK FÉLREÉRTÉS Erős tagbaszakadt spanyol férfi üldögél egy madridi templom lépcsőjén, és kéregét. Egy ameri­kai turista nem állhatja meg szó nélkül: — Nem szégyellj magát? Ilyen erőben nyugod­tan dolgozhatna! — Uram — válaszol sértődötten a spanyol fér­fi —, én öntől néhány centet kértem, nem pedig tanácsot! ☆ ☆ ☆ VIGASZ — Rettenetes állapotban van a háztető — mond­ja a bérlő a háztulajdonosnak. — Állandóan beázik nálam. Csak azt szeretném tudni, meddig mehet ez így? — Nagyon kérem, legyen még egy pár napig türelemmel — nyugtatja meg a tulajdonos. — A meterológiai intézet tartós jó időt ígér. ☆ ☆ ☆ Újsághír Az asszony a reggelinél odatolja az újságot a férjének: — Itt van, olvasd! A konyhában történik a leg­több baleset. A férj bólint: — Tudom, drágám, nekem kell megennem. ☆ ☆ ☆ TELEFON Éjjel szól a telefon. — Halló! Ivanov-lakás? — Téves. Nekünk nincs telefonunk. 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents