Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-23 / 34. szám
I 20. oldal MAGYAR HÍRADÓ “Ezt az embert meggyilkolták — végezte jelentését a szakértő. — Efelől semmi kétségem. A koponya hátsó részén tompa tárggyal ütött seb található. A tettes mindent elkövetett, hogy olyan látszatot teremtsen, mely szerint Schwartz volt a robbanás áldozata ----- ezért produkálta a foghijat is.” “Lehet ebből arra következtetni, hogy Schwartz volt a gyilkos?” — kérdezte a seriff. “Adjon nekem még egy kis időt, még egypár napig foglalkozni akarok az üggyel.” A szakértő a robbanás okának a nyomára akart jutni, ezért még egyszer alaposan megvizsgálta a laboratóriumot. Mivel ott nem volt villanyvilágítás, Schwartz paraffinlámpát használt. Az orvos megtalálta a lámpát, minden egyes részét megvizsgálta, és megállapította, hogy a lámpa nem okozhatta a robbanást. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy valaki a tett színhelyén gyúlékony szénvegyülettel dolgozott. A vegyület égési folyamata közben keletkezett gázok küzömibösitéséért nehéz küzdelmet folytattak később a tűzoltók. Az orvosnak az is feltűnt a laboratóriumban, hogy a robbanás csak az ajtókat törte ki, az ablakok sértetlenek maradtak. Ebből a tényből a szakértő arra a végeredményre jutott, hogy a tűz a laboratóriumon kivü-1, a folyosón keletkezett. A tettes előbb robbanóanyagot szórt a padlóra, mégpedig úgy, hogy a tetem a lángok martaléka legyen. Az utólagos vizsgálat során megállapították továbbá: a tűz egyszerre öt helyen következett be, ez már önmagában is kizárja a baleset lehetőségét. A halott sem tűz, sem robbanás áldozata nem lehetett. A padlón felfedezett piros foltokról kimutatható, hogy vérnyomok. A szakértő véleménye szerint a halottat még órákkal a robbanás előtt, a gyáron kívül ölték meg, a fejére mért ütéssel, majd estig az épületben, az egyik szekrényben rejtették el. A szekrényből kiszivárgott vér bizonyítja ezt a végkövetkeztetést. Valószínűleg a sötétség beállta után vitte át Schwartz a tetemet a laboratóriumba, és elhelyezte mellette gyűrűit és óráját. Ugyanakkor kalapáccsal kiverte zápfogát, előkészítette a robbanóanyagot, és meggyujtotta a zsinórt, majd hátrálva eltávozott. A szakértő a teljes bizonyosság kedvéért a hullát is megvizsgálta. Ekkor fedezte fel a koponyaalapi törést, amelynek azonnali halált kellett okoznia. A gégefő- és a tüdővizsgálat bizonyitotta, hogy a robbanás idején, mikor a mérgező gázok a termet betöltötték, az ismeretlen férfi már nem élt. A tűzoltóság gyors és eredményes munkája következtében a kémia területén oly kiváló szakember fondorlatosán kieszelt terve, minden várakozása ellenére, összeomlott. A rendőrség a nyomozást most Schwartz személyére összpontosította. Elfogató parancsot bocsátottak ki ellene, személyleirását elküldték mind a négy égtáj felé, körözését nemcsak az amerikai, hanem a kanadai és az európai rendőrhatóságoktól is kérték. Messze körzetben minden vasúti jegypénztárostól megkérdezték, hogy a robbanást követő huszonnégy órában nem adtak-e el jegyet a közölt személyleirásnak megfelelő egyénnek. A nyomozási eljárás nem járt eredménnyel. Senki nem emlékezett arra, hogy a robbanást követően ezzel az emberrel találkozott volna. Amikor hire terjedt, hogy Schwartz Németországba vagy Mexicóba menekült, a kutatást ezekre az országokra is kiterjesztették. A határállomásokon, a különböző hajók útvonalain sem találtak senkit, aki ezzel a névvel vagy külsővel azonosítható lett volna. A rendőrség a holtpontról úgy jutott tovább, hogy a gyár dolgozóit sorra kihallgatták. Ékkor derült ki, hogy egy munkás elünt. Ez Joe Rodriguez volt, egy Mexicóból bevándorolt ember, akinek testalkata megegyezett a Schwatzéval. Többek szerint külseje alapján a főnök rokona is lehetett volna. Senki nem tudta azonban, hogy a robbanás idején Rodriguez a gyár területén tartózkodott-e. Utoljára délután látták ott. A rendőrség ekkor California valamennyi rendőrhatóságát felkérte Rodriguez felkutatására, és mozgósította a sajtót is. Ám sehonnan sem kaptak pozitív választ. A kutatást természetesen nagyon megnehezítette az, hogy az eltűnt munkásról nem volt fényképük. A bűnüldöző hatóságok a nyomozás teljes eredménytelenségéből arra a következtetésre jutottak, hogy a halott nem más, mint Rodriguez, akit Schwartz a nagyszabású biztosítási csalás érdekében tett el láb alól. Ekkor azonban olyasmi történt, ami ezt a feltételezést egy pillanat alatt megcáfolta. Az egyik őrszobában megjelent Rodriguez, és közölte, hogy a gyárból a robbanás délutánján elment, mert másutt jobban fizetett állás után akart nézni. Ez egy másik városban, néhány nap múlva, sikerült is. Mivel az újságok nem nagyon érdeklik, a robbanásról csak jóval később szerzett tudomást; azt is csak most hallotta, hogy őt tartották a szerencsétlenség áldozatának. Rodriguez megjelenésével a rendőrségvisszatért a kiindulópontra. Újra fel kellett tenni a kérdést: ki hát a halott? Végül az orvosszakértőnek még a helyszínen tett felfedezése segítette a nyomozóhatóságokat az ügy megoldásához. A laboratórium átkutatásakor az orvos elégett papirpernyére bukkant, amelyből vegyi eljárás segítségével megállapította, hogy olyan vallásos könyvek és újságok maradványa, amelyeket prédikátorok és misszionáriusok használnak. Ez alkalommal talált meg Heinrich doktor egy levéldarabkát is, amelyről feltehető volt, hogy a meggyilkolt irta. Ezek a dokumentumok nem lehettek Schwartz tulajdonában, mert soha nem érdeklődött vallási dolgok iránt. Kitől származtak hát ezek az.Írások? Az illetékes seriff közzétette az újságokban a levél fakszimiléjét. Jelentkezett a rendőrségen egy temetkezési vállalat tulajdonosa, és közölte, hogy az irás barátjáé, Gilbert Warren Babe-é. Babe pennsylvaniai utazó misszionárius, aki Bibliájával járja az Egyesült Államokat. Mint katona az első világháborúban olyan dolgokat tapasztalt, amelyek megrendítették hitét az emberiségben. Elhatározta hát, hogy felrázza az emberek lelkiismeretét, misszionárius lesz, hogy visszatérítse őket a keresztény erkölcs ösvényére. A tanú, amikor a tetemet megmutatták neki, jellegzetes sajátosságai alapján azonnal felismerte barátját. A szobában, ahol a misszionárius lakott, egy zacskóban kávét és varróeszközt találtak: ezeket Babe feleségétől kapta legutóbbi látogatásakor. Babe egy napon elvetődött Walnut Creek közelébe, itt ismerkedett meg Schwartzcal. Ez lett a végzete. Az a tény, hogy julius végétől kezdve nem látták, senkinek sem tűnt fel, mert mindenki arra gondolt, hogy továbbvándorolt. Ez összeegyeztethető volt különös lényével, de még az is, hogy senkitől sem vett búcsút. Valójában azonban Schwartz áldozata lett. A boncolás végül is minden kétséget kizáróan igazolta, hogy a halott Babe. A vallásos iratokon levő jegyzetek is csak tőle származhattak. Ezt az irássazkértő meg is állapította. Most már bizonyossággal lehetett tudni, Schwartz becsalta a gyárba Babe-t, a fejére mért ütéssel megölte, majd kioldotta a robbanószerkezetet. Nyilvánvalóan arra számított, hogy a robbanás és a tűz anynyira megváltoztatja a misszionárius testét, hogy többé nem lesz azonosítható. Számítása be is vált volna, ha a tűzoltóságnem terem oly gyorsan a helyszínen. Ekkor teljes erővel megindult a nyomozás. Minden rendőrőrszobát mozgósítottak, Schwartz képét minden újság közölte, és a rejtély nemsokára meg is oldódott. A nyomozás végkifejletének színhelye Oakland volt, a San Franciscó-i öböl partján. Oaklandban, egy appartement-ház gondnoka Mr. Hayward egy napon megismerkedett egy Harrold Warren nevezetű férfival. Róla alkotott kedvező véleményét a közelebbi ismeretség csak megerősítette. (Folytatjuk)
