Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-23 / 34. szám

11. oldal FOGYÓKÚRA — Kedves Erzsébet, nagyon el vagyok keseredve, mert már egy csomó receptet kaptam barátnőmtől fogyókúrára, de egyik sem használt, nem tudok lefogyni. Kövér nő nem szá­mit semminek, nem öltözhet jól, néha kiugrók a - bőrömből az idegességtől. Nagyon kérem, Írjon nekem akármit, de írjon, előre is köszönöm. VÁLASZ — Valamikor az a mondás járta és egyáltalában az volt a hit, hogy a kövér emberek vidámak, optimisták, nem idegesek. Ez már a múlté. Korunkat a soványaknak a kövérek fölöt­ti diadala jellemzi. A dundik, a molettek, a göm­bölyűek, a nagydarabok: kiéhezettek, idegesek, szomorúak, mert mindent elkövetnek, hogy le­fogyjanak kevés vagy semmi eredménnyel. Te­szik mindezt ahelyett, hogy vigasztalásukra el­mennének a múzeumokba és körülnéznének egy kicsit. Nem gyönyörködtető-e egy olasz renais­sance festmény, amelyen még a mártíroknak is 45-ös a csipőbősége ? Soványak és kövérek áhítat­tal állnak a képek előtt, amelyekhez a modellek legalább 160 fontot nyomtak ruha nélkül és még­is koruk legnagyobb festői tették őket halhatat­lanná. Persze tudom, hogy az akkor volt, most azonban a sovány a szép. De miért ne lehetne a kettő egyszerre divat? Ma békésen megfér a mi­niszoknya a maxikabáttal, miért ne férhetne meg a telt alak a sovánnyal ? Attól, hogy nem csontkol­lekció, még nem kell kétségbeesnie és nem kell letennie a fegyvert. Tartson valami könnyű kis fogyókúrát, de csak orvosi előírásra. Barátnők úgynevezett bevált receptjei veszélyesek, mert minden szervezet más kúrára reagál és ha nem magának való kúrát tart, azzal talán lead pár fontot, ellenben biztosan megárt a szervezetének és beszerez valami betegséget. A pénzt, amit ilyen betegsége miatt orvosra és gyógyszerre adna ki, inkább arra költse, hogy jobb üzletből öiltözköd­­jön, ahol “öltöztetni tudják” az erősebb termetű nőket: nem sóznak rájuk kockás ruhát, derékba-) szabott kabátot, stb. Azt pedig ne mondja, hogy kövér nő nem számit semminek: minden nő szá­mit valamit valakinek, csak meg kell találni azt a valakit, akinek számit. Több energiát fordítson erre, mint a fogyókúrára. * * NÖSÜLÉS JELIGE — Kedves Miss Homoki, a férfiak mind azt kérdezik Öntől, miről lehet elő­re megismerni, hogy a nő jó háziasszony lesz, jó mostohaanya lesz a férfi első házasságából szár­mazó gyermeknek, etc., etc. Én egy férfi-tipus után érdeklődök, amelyik nagyon sok más nőt is érdekel. Szeretném megtudni, hogy miről ismer­heti fel a nő azt a férfit, akinek nincs komoly szándéka, barátkozni szeret, de nősülni nem akar. Lehet, hogy ilyen kérdésre talán nem is le­het válaszolni. Mégis megkérdezem, talán sike­rül. VÁLASZ — Abban igaza van, hogy az ilyen típus felismerésének preciz meghatározása nem könnyű. Vannak azonban jelek, amelyek valószí­nűvé teszik, hogy a férfinek (legalábbis abban az adott esetben) nincs nősülési szándéka. Egy­­pár ilyen jelet felsorolok. Gyanúsan sokszor hi­vatkozik arra, hogy mennyire elfoglalt. Mindig azt indítványozza, hogy másokat is hívjanak meg, tehát a bizalmas kettest nem tartja elég szórakoztatónak. Azzal dicsekszik, hogy sohasem szerelmes. Sóhajtozik, hogy a szüleit és testvé­reit anyagilag támogatnia kell. Mikor kettesben van egy nővel, egy másik nő szépségét magasz­talja. A nőnek és a nő barátnőjének ugyanazokat a bókokat mondja. Tánc közben régi szerelmi em­lékeiről kezd beszélni ahelyett, hogy uj szerelmé­nek ébredéséről beszélne. Soha nincs megelégedve azzal a programmal, amit a partnernője indítvá­nyoz. Nem nyilatkozik erősen, ha a nő lemond­ja a találkát. Úgy búcsúzik, hogy a viszontlátás­ra, ugyanis aki valóban találkozni akar, az hatá­rozottan megmondja, melyik napon és mikor sze­retne ismét találkozni. Hangsúlyozza, hogy mi­lyen súlyosak a megélhetési viszonyok és milyen rémes a dollár romlása. Hónapok óta jár egy nő­vel mindenfelé és hangsúlyozza: milyen okos do­log az, hogy a mai lányok nyugodtan kettesben járhatnak, szórakozhatnak és társaloghatnak egy férfivel anélkül, hogy ez rossz fényt vetne rájuk és rontaná későbbi férjhezmenési esélyei­ket. * * * PANASZ JELIGE — Kedves Erzsébet, a fér­jem hónapok óta levert, ideges, étvágytalan, szo­morú, egész éjjel forgolódik. Azelőtt mindig ked­ves volt hozzám, most egészen megváltozott, — mintha kicserélték volna, de én sajnálom és nem akarok veszekedni vele. Orvoshoz nem akart men­ni. A múltkor szombaton délután, amikor otthon volt, éppen erre ment az orvosunk, behívtam őt és akkor kénytelen volt engedni, hogy megvizs­gálja. Az orvos azt mondta, hogy semmi beteg­sége nincs. Mégsem javult. Mit tegyek, hol lehet a baj? VÁLASZ — Eszemágában sincs féltékennyé tenni, de ha az orvos semmi bajt nem talált és maga azt kérdi tőlem, hogy hol lehet a baj, csak azt mondhatom: keresd az asszonyt. Helyes, nem akar veszekedni. Csendesen beszélgessen vele er­ről a témáról. Nézzen is körül egy kicsit. Talán mint mondani szokás “beleesett” valami nőbe és az a baja. Ha rájön, hol a baj és a betegség még nincs előrehaladott állapotban, akkor kisadag, ha már súlyosabb, akkor nagyobb adag asszonyi okossággal kigyógyithatja belőle. A liliomra lepke szállt! mi szebb? a lepke, a virág vagy a fény áttetsző rezgése, a Nap csilláma, harmat gyöngye? arany Nap, nyár, tündér idő, maradj, maradj te rebbenő, mágnesként húzlak a szivembe, hadd raktározzalak el benne égő emléknek, varázslatnak, szimbólumnak, megújulásnak — ha pompád majd a porba hull — hogy ott bujkálj és lángra gyűlj, hevíts a csonttá fagyott télben, hogy Napom légy a sötétségben te égi fény! hogy jöjj, segíts, élni és meghalni megtaníts. (Folvtatás a 10-ik oldalról) A NŐ MÁS. DE MÉGIS UGYANAZ oka az a tévedés, amely szerint az “értelem” ma­­gasabbrendü az-“érzelemnél”. A modern lélektan éppen ellenkezőjét bizonyít­ja: az ember minden gondolatát és cselekvését érzelmek kisérik, színezik, erősitik. Nagy tudó­sok, felfedezők vallják, hogy a legelvon tabb esz­méik és igazságaik heves emóciók melegágyában születtek. (A lelki élet egyébként is egységes egész, csak vizsgálati célból lehet a részeit elkülö­níteni.) A nők egyenjogúságát ma már senki sem vi­tatja komolyan, legfeljebb tudománytalan érde­kektől vezérelve. Tűnődhetünk rajta, mennyire igaz, hogy a nők az ősi kötöttségek, balitéletek és saját téves ön­értékelésük súlya alól csak az egész társadalom­mal együtt szabadulhatnak fel. GYŐRY ISTVÁN EMBEREK ÉS ESETEK EGY PISZTOLYNAK NYOLC GAZDÁJA Philip Fairweather detektivfelügyelő három hónapot töltött azzal, hogy kinyomozza egy pisz­toly történetét, megtalálja mindazokat, akiknek birtokában volt és lépésről lépésre eljusson ahhoz a személyhez, akihez legutoljára került. Az ugyanis arra használta, hogy ezév március 17-én közvetlen közelből két golyót eresszen belőle Bar­ry Page 25 éves fiatalemberbe. Barry Page-et Aston Martin gépkocsijának vo­lánja mögött gyilkolták meg a korahajnali órák­ban, Buckinghamshire kerületben, Slough hely­ség tőszomszédságában, a Colnbrook hídnál. Egy arrahaladó autó vezetője jelentette a rend­őrségen, hogy látott valakit kiugrani az ut szélén parkoló kocsiból és beszállni a parkoló kocsi előtt veszteglő másik autóba, begyújtani a mo­tort, fölvillantani a reflektort és elindulni, de amint elhaladtak egymás mellett, a vezető leol­totta ismét a reflektorát és ő igy a hajnali szür­kületben nem tudta leolvasni a rendszámtáblát. Arra azonban emlékezett, hogy a tovaszáguldó au­tó kipufogócsöve rendkívül hangos volt. Gyanúsnak találva a furcsa jelenetet, az autó­út szélén elhagyott autót, s a színhelyről leoltott reflektorral menekülő másik gépkocsit, a rend­őrséghez fordul. A rendőrök a Colnbrook felüljáróhoz robogtak. Kinyitották a kocsi ajtaját. A halott kibukott a volán mögül. Fairweather detektivfelügyelőnek a nyomozás­hoz mindössze két büntárgy állt rendelkezésére: az a két pisztolygolyó, amelyet a boncolás során eltávolitottak Barry Page testéből. A rendőrsé­gi szakértő megállapította, hogy a golyókat egy kilenc milliméteres lengyel gyártmányú pisztoly­ból lőtték ki. A pisztoly Angliában úgyszólván is­meretlen, fgeyverkereskedők sohasem importál­ták, sohasem árusították. Ez egyfelől megnehezítette a nyomozást, más­felől azonban megkönnyítette. Megnehezítette azért, mert mivel nem kereskedő adta el, elárusí­tói regisztrálásban a pisztoly gyártási száma nem szerepelt. Azzal viszont, hogy olyan ritka külföldi fegyvertipus, talán könnyebb eljutni a forráshoz: hogyan került Angliába. Ez volt a nyomozati szál, amelyen Fairweather detektivfelügyelő elindult. Ami ezekután történt, különös keveréke Mol­nár Ferenc “Marsall“ cimü egyfelvonásosának és Duvivier hajdani, világhírű “Táncrend“ cimü filmjének. A Molnár-darabban a Marsall-nak el­nevezett vadászpuska szinte a szereplőkkel egyen­rangú, élő személlyé lép elő, a “Táncrend“-ben pe­dig elindul egy asszony, hogy megkeresse mind­azokat a férfiakat, akik első báljának táncrend­jébe beírták nevüket. Fairweather is hasonlóképpen járt el. A fősze­replővé előlépett kilencmilliméteres lengyel pisz­tolyt a 13. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents