Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-05 / 27. szám

14. oldal ÁLLJUNK MEG EGY PILLANATRA! Iría: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Amint múlnak a napok, az élet egyre nagyobb sebességgel és izgalommal zajlik körülöttünk. Szinte hajszolva rohanunk, dolgozunk, telefo­nálunk, takarítunk főzünk, vá­t sárolunk, közben izgulunk, mert elromlik a jégszekrény, villany­­vezeték, tűzhely, lakas vagy más egyébb és ez azt jelenti, hogy naponta vagy hússzor kell tele­fonáljunk, jajgatnunk, dühön- I génünk, mig végre megjelenik Dohnan in* a szere^ és aztán újból kezíjő- Zachár Ilona dik az egész cirkusz. Még sze­rencsések vagyunk, ha meg tud­ja javítani azt, ami elromlott. Rendszerint úgy végződik az eset, hogy uj jégszekrényt, air con­­ditionert, tűzhelyet vagy más egyebet kell vá­sárolnunk, mert már nem gyártják azt a részt, amelyik elromlott, avagy nincs raktáron és nem tudják beszerezni. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha foly­ton idegeskedünk, sietünk oly annyira, hogy még imádkozni se marad időnk és még ha rá is szán­juk magunkat, rövidre fogjuk az imát, mert ime, szól a telefon, vagy váratlanul betoppan valaki, avagy jön vendég aki bemondta magát, kávét kell készíteni és addig még fel kell porszívózni a szobákat. És ez igy megy napról napra. Soha sincs egy nyugodt óránk, amikor megpihenhet­nénk, amikor gondolkozhatnánk, azaz inkább rendbeszedhetnénk gondolatainkat, érzéseinket. Hány hibát, hány ballépést követünk el, mert nincs időnk megfontolni, hogy mit volna legobb cselekedni, mert nem tárgyaljuk meg magunkban az érveket és ellenérveket és nincs időnk eldön­teni, melyik lenne a legcélszerűbb megoldás. Talán azért is van manapság annyi válás. Az emberek állandóan izgatottak, idegesek, hamar megharagszanak egymásra, akkor összevesznek és gyakran jóvátehetetlen hibát követnek el, ami aztán lehetetlenné teszi a kibékülést. De nem is akarnak kibékülni. Rohannak tovább valami uj után, amit még nem próbáltak ki, ami talán jojjb lehet, mint a régi volt. Nem fordulnak tanácsért Istenhez, a Szentiráshoz, még saját lelkiismere­tükhöz sem, csak szenvedélyeiknek, idegeiknek engednek és kész a tragédia. Mint ahogyan Sár­vári Éva irja Kanadában megjelent “KIGYULT A FÉNY” cimü regényében, ahol egy csodálatos igazságot tár fel; azt, hogy egy úgynevezett in­termezzo, mely lelki megrázkódtatást hoz létre, hogyan ad elmélkedésre alkalmat és igy képes megoldani a legbonyolultabb lelki problémát. A főtéma kanadai magyar házaspár, Biró Sán­dor és felesége, Ila története, akik tizennyolc évi együttélés után nemcsakhogy elhidegültek egy­mástól, de annyira meggyülölték egymást, hogy mindketten válásra gondolnak. Éppen amint együtt utaznak haza a földalattin, cipelve a cso­magot, melyet leányuk születésnapjára vásárol­tak, a férj már el is határozza, hogy mihelyt ha­zaérnek, beszél az asszonnyal és megmondja ne­ki, hogy elválnak és ő titkárnőjét veszi felesé­gül. A sors azonban egy zökkenővel közbelép. A földalatti ugyanis egyszerre elsötétült, megállt és az a másfél óra, mely alatt ott vesztegeltek, mind kettőjük lelkében régi emlékeket idézett fel. Hisz annyi mindenen estek át együtt, viszon­tagságon, szenvedésen, dolgoztak, küzködtek, koplaltak és most egyszeriben mindez oly élén­ken ébredt fel gondolataikban, mintha tegnap lett volna. Egyszeiben úgy látták egymást, mint ak­kor régen és nem is tudták elképzelni, miért is akartak elválni, hisz ott vannak gyermekeik és az a pár csekélység, ami széjjelválasztotta őkjt, könnyen elsimítható. Amint múlt az idő és még mindig a sötétben vesztegeltek, nem is sejtve, hogy mi történhetett, halálfélelem szállta meg az utasokat és természetesen a Biró házaspárt is. ‘'Mert mi is a halál?” mondja az Írónő.” A cél a halál, az élet küzdelem és az ember célja a küzdés maga,” mondja Madách Imre, de ez csak részben igaz. A saját véleménye szerint a halál bizonytalanság, elsősorban bizonytalanság és minden más csak azután jön. Csak találgatnak az öreg Kaszással kapcsolatban, bizonyosat azon­ban senki sem tud, mert még soha senki sem jött vissza onnan.” Majd igy ir Sárvári Éva: ‘‘Azt mondják, az utol­só percek előtt az embernek az egész élete lepe­reg a lelki szemei előtt . . . Persze, biztosan ezt sem tudja senki, mivel még senki sem jött visz­­sza . . . Számoljunk hát el sajátmagunkkal, ha muszáj . ; . hogyan bántunk azzal az élettel, amit a jó Isten adott, mit tettünk helyesen és mit hely­telenül. Ha újra kezdhetném — mit csinálnék másképpen? Melyik lépés volt ballépés? Talán egyik sem. Kivéve . . .” A Biró házaspár életében ez a másfél óra a Heti fohász Uram, hálát adunk Neked, hogy a modern tech­nika világában még hagytál nekünk valami szép­séget is. Igaz, a levegőben már gépmadarak röp­ködnek, de hálát adunk Neked a hajnali madftr­­dalért, mely a nyári kertek csendjét színesíti. A levegőnk teli van porral, szennyel, de hálát adunk Neked a még megmaadt fákért és virágokért, az árnyatadó lombokért, az illatozó szirmokért. Vi­zeinket vegyi anyagok mérgezik ugyan, de hálát adunk Neked, hogy sürü erdők mélyén még tisz­tán csörgedeznek a források. Mücsillagok száll­nak az űrben, de hálát adunk Neked az igazi csillagokért és hálát adunk, hogy még mindig őr­ződ, kezedbe tartod ezt a nyomorúságos kis csil­lagot, a mi csillagunk: a Földet. Kérünk, Uram, vigyázz reánk tovább is, és szeress minket., nem azért, mert megérdemeljük, hanem azért, mert Te magad vagy a Szeretet. Ámen. KERT a gyermek kinéz a bokrok rácsán fényekben él fölnevet lombok tetők csillag virág kristályporszemek igy rendeződnek mind a dolgok körötte fénylenek szemben a mozgó fáknak arca lehulló árnyékszögleten tenyérnyi égbolt szigetnyugalma álom a játéktengeren mikor a fény már elkomorlik a csillag kifele vezet körülveszi a lomb magánya belül ragyog a szeretet Tóth Sándor sötétben egy uj élet kezdetét jelentette. Kibé­kültek és amikor az áramszünet után végre ki­­gyult a fény és ismét elindult a földalatti, hogy rendeltetési helyükre szállítsa őket, boldogan mentek kéz a kézben, mivel másfél órára meg­álltak az élet forgatagában és volt idejük hibáik és tévedéseik felett elmélkedni. WASHINGTONI RIPORT: DR. BÁTORI JÓZSEF ATYA ARANYMISÉJE Az amerikai főváros magyarsága bensőséges szeretettel ünnepelte junius 17.-én Dr. Bátori Jó­zsef piarista atyát aki ezen a napon mondta aranymiséjét a washingtoni Domonkosok temp­lomában. Buffalo és Devon, az Egyesült Álla­mokban működő piaristák e két fellegvára mel­lett Washingtonban emlékeztek meg talán leg­­meghittebben erről az évfordulóról, abban a vá­rosban, ahol Bátori atya hosszú éveken át élt és dolgozott és ahonnét csak nemrégiben költözött el. A mise után a templom nagytermében meg­hitt, családias hangulatú ünnepség keretében kö­szöntötték az emigrációs magyarság képviselői Atyát. Elsőnek Dr. Wagner Ferenc történész mondott ünnepi beszédet a régi emigrációs ba­rátok, harcostársak, a washingtoni magyarok nevében és felolvasta Pál pápa, valamint Mind­­szenty hercegprímás meleghangú táviratait, E)r. Kopits István orvos, a Baltimor-i magyar hívek és tisztelők üdvözletét tolmácsolta. Dr. Spielenberg György a volt iskolatársak ne­vében köszöntötte az ünnepeltet, végül Gereben István, a Magyar Szabadságharcos Szövetség társ­elnöke zárta be a jókívánságok sorát és felolvas­ta a Közös Magyar Külügyi Bizottságba tömörült magyar szervezetek együttes üdvözlő-levelét is. A krónikás, akinek nem kenyere a szónoklás, nincs ínyére a zajos ünneplés és nem szereti kér­­ve-kéretlenül ékesszólását fitogtatni, halk szó­val és szerényen csatlakozik a jókívánságokhoz és a régi tanítvány és cserkész jogcímén ezekkel a sorokkal igyekszik leróni — talán nem olyan mutatósán, de maradandóbban, mert: verba vo­lant scripta manent! — tisztelietét volt tanára és nevelője előtt, akire mindig hálával gondol! Ünnepi szívvel mondunk köszönetét a Min­denhatónak, hogy jó egészségben engedte meg­érni Bátori Atya számára ezt a napot és kíván­juk, hogy Isten és a Haza szolgálatában még sok­sok esztendeig munkálkodhassék, nevelhessen, ta­níthasson és példájával utat mutathasson mind­nyájunknak! Stirling György Mártin hither King kápolna Szegeden Junius végén avatták fel a magyar baptista egyház dr. Martin Luther King nevét viselő sze gedi kápolnáját. Az elnevezéssel az Egyesült Ál­lamokban 1968-ban gyilkos merénylet áldozatává vált Nobel-békedijas baptista lelkésznek ^Ju­tottak emléket. Palotay Sándor, a Szabad Egyházak Tanácsá­nak elnöke ünnepi megemlékezésében méltatta Martin Luther King munkásságát. Hangsúlyozta, hogy a néger származású nagy amerikai huma­nista pap egyaránt küzdött a hivő és nem hivő emberek békéjéért, az emberi méltóság tisztelet­ben tartásáért, az ember és ember közötti meg­különböztetés, a gyűlölködés eltörléséért. E nagy eszmékért végül életét is feláldozta. Az ünnep­ségen ismertették Martin Luther King özvegyé­nek és édesapjának a magyarországi baptista egyházhoz intézett köszöntő levelét is. Az imaház avatószertartását Laczkovszki Já­nos, a magyar baptista egyház elnöke, a baptista világszövetség alelnöke végezte.

Next

/
Thumbnails
Contents