Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-05 / 27. szám

11. oldal CSALÁDI ÜGY JELIGE — Kedves Erzsébet, az öcsémnek van egy 18 éves lánya, már két év­vel ezelőtt kimaradt az iskolából, azonban ba­rátkozott a régi iskolatársakkal. Most bevallot­ta a szüleinek, hogy várandós. Az egyik fiú, aki­vel együtt járt iskolába (a fiú 18 éves), meghív­ta egy idősebb barátja lakására délutáni party­­ra, ott ittak, a lány elszédült és a fiú kihasznál­ta az alkalmat. Mi római katolikusok vagyunk, a szülők nagyon vallásosak, az abortuszt nem is­merik el, azt akarják, hogy a fiú vegye el a lányt, hogy a születendő gyerek ne legyen törvénytelen. A lány hallani sem akar a házasságról, azt mond­ja, úgy megutalta, meggyülölte a fiút, hogy rá sem tud nézni, ha erről beszélnek, idegrohamot, sirógörcsöt kap és elájul. Én utánajártam, hogy ki ez a fiú. Iskolakerülő, marijuanát szív, már kétszer megfogták, amikor üzletben lopott és a kereskedők csak az anyja sírására és könyör­gésére nem küldték bíróság elé. Ezenkívül durva, verekedős. Egy ilyenhez akarják kényszeríteni a szülei. Én mondtam nekik, hogy ennél még az is jobb, ha a gyerek törvénytelenül jön a világ­ra, mert egy 18 évesnek még sok van hátra, ta­lálhat magának férjet, adoptálhatja a gyereket. Az öcsém és a sógornőm nem akarnak hallgatni a tanácsomra. Arra gondolok, hogy akkor a lány inkább hagyja ott a szüleit, én magamhoz veszem és éljen nálam, miután én magányos, 50 éves öz­vegy asszony vagyok. VÁLASZ — Nehéz probléma. Abban maga mel­lett állok, hogy kierőszakolt házasságon nincsen áldás, különösen, ha a fiú ilyen senkiházi. Azt azonban jól gondolja meg, hogy elviszi hazulról és magához veszi a lányt. Egyrészt: beavatkozás a szülői jogokba. Másrészt: 50 éves özvegyasz­­szony még nincsen eltemetve, esetleg változtat­ni akar az életén, amit aligha fog előmozditani az, hogy a lányanya és a gyereke magánál él. Vé­gül helyes, hogy a szülők tiszteletben tartják a vallási szabályokat, de mindenesetre mondják el a lelkészüknek a történteket részletesen, semmit se hallgassanak el. Erre beszélje rá a szülőket. Azt hiszem megtalálja majd, hogy ezzel teszi a legjobb szolgálatot nekik is, a lánynak is. ☆ ☆ ☆ MRS. E. G. — Kedves Erzsébet, látogatóban voltam Budapesten, oda-vissza repülőgépen. Mi-ERŐM. IFJÚSÁGOM Erőm, ifjúságom, füzem, lobogásom. igazam, haragom, parittyázó karom. fágy-szíttá, láz-meleg kenyéradó kezek, gyászom, árvaságom, szepegő sírásom. vágyam, repülésem álmaimban, fényben, szivem zuhanása, szerelmem fű-ágya. füttyöm, dalom, kedvem, szöktem rózsakertbe, megjártam boldogan csillagágú utam. virágom, szerelmem, igazam, győzelmem, örömöm és gyászom, — erőm, ifjúságom. Fazekas Lajos kor visszajöttem New Yorkba, a repülőtéren na­gyon csúnyán bántak velem. Én egy 70 éves nő vagyok, soha életemben senkinek rosszat nem tettem, bírósággal, rendőrséggel nem volt dol­gom. Mikor leszálltam, a vámosok megnézték a bőröndjeimet, mint mással is csinálták, nálam azonban továbbmentek, testi motozást rendez­tek, amit egy nő csinált, nekem azonban le kel­lett vetkőzni és majdnem kisült a szemem a szé­gyentől, engem még nem gyanúsítottak semmi­vel, nem úgy nézek ki, mint aki gonosztevő. Ne­kem az sem tetszett, hogy amikor Budapestre in­dultam ,akkor is átkutatták a holmimat, hát nem tudnak válogatni az emberek között, hogyan gon­dolják, hogy én repülőgéprabló vagyok. írja meg kedves Erzsébet, hogy ezzel a repülőtársasággal senki se utazzon. VÁLASZ — Levelében ott áll ugyan a repülő­­társaság neve, de szándékosan nem irom ki, mert nem tudok igazat adni magának. A testi motozás­sal nem érte személyi sérelem. A gyakorlat azt mutatja, hogy néha korosabb hölgyek is csem­pésznek. Az is lehet, hogy talán valaki alaptala­nul magára terelte a vámosok gyanúját. Az indu­lás előtti vizsgálat sem más, csak előzetes bizton­sági intézkedés. A hivatalnokok nem gondolat­­olvasók, nincsen lélekbelátó röntgen-szemük, nem lehet tőlük megkívánni, hogy azt mondják ma­gukban: oh, ennek a hölgynek tisztességes a ki­nézése. Lehet, hogy egy ilyen tisztessége külsejű hölgy revolvert csempész be a repülőgépbe és ott beadja cinkostársának. Maga mit szólt volna, ha a repülőgép Budapest helyett Kubában száll le? Akkor most valószínűleg azért szidná a vállala­tot, hogy nem volt elég elővigyázatos. Tehát ked­ves Mrs. E. G., ne bosszankodjon, kár elrontani vele az utazás kedves emlékeit. ☆ ☆ ☆ A. D. Kedves Miss Homoki, 46 éves koromig agglegény voltam, féltem a házasságtól, de akkor megbolondultam, megszerettem egy itteni lengyel özvegyet. Boldog is voltam, csak nagyon rövid ideig. Két hónap alatt már kiismertem, hogy csak azért jött hozzám, mert a házam és a pén­zem kellett neki. A hideg ráz, amikor rágondo­lok, hogy milyen buta voltam. Ki akarom tenni, de ő a házat és a bankbetétet követeli, máskép­pen nem akar elmenni. Joga van ehhez? VÁLASZ — Nem ismerem a kanadai házassá-GONDOLATOK Házastárstól könnyebb elválni, mint egy rossz szomszédtól. ❖ * * Tévedni emberi dolog. De állandóan?! . . . * 5j« * Kedvező körülmények között a csomócska is gordiusi csomónak képzeli magát. * * * Néha a korszakok megelőzik előhirnöküket. $ * * “Kötéltáncos az az ember, akiről kezesked­hetsz, hogy nem tér le az egyenes útról.” * * * “Szélkakas: eszköz, amelynek segítségével a szél megtudja, honnan kell fújnia.” * * * Egy filmkritikus megállapítása: “Némely film olyan, mint az álom! Csak alva lehet elviselni.” * # * “Régen sok eseménynek egy prófétája volt: ma minden eseményt a próféták százai hirdetnek.” • Ki korán kel, aranyat lel —, de ez nem elég. Jókedvűen és munkakészen kell felkelni. • Az eljegyzés még nem jelent házasságot, min­denesetre mozgósítás csatákra. garabonciás gi törvényeket. Jogi ügyben amugysem adhatok tanácsot. Azt írja, hogy a hideg rázza. Még vi­gasztalni sem tudom mással, csak egy régi ma­gyar iró mondásával. A házasság gyakran valósá­gos hideglelés: összekelés előtt fázás, benne for­róság, utána fejfájás. HUMOR Az igazgató érzékeny búcsút vesz elbocsátott emberétől. — Fáj ez nekem . . . Maga olyan volt számomra, mint a fiam. Hálátlan, lusta és szemtelen ... 5{C * * Pimpócsiné uj tavaszi kosztümben pompázik. Az ura meghökkenve szemléli: — Mi az ,már megint egy uj ruha? — Ne ijedj meg Hugó, ezt a saját pénzemből vettem. — Honnan volt neked saját pénzed? — Eladtam a te ruháidat. * * * Az oroszlán lustán oson a dzsungelban, bele akar kötni valakibe. Elcsíp egy tigrist, ráförmed: — Ki az állatok királya? — Te, persze hogy te, hatalmas oroszlán — remeg a tigris. Utána egy medvét fog el az oroszlán: — Ki az állatok királya? — Csakis te . . . Végül elefánttal kerül szembe az oroszlán. Elé­je áll: — Ki -a állatok királya? Az elefánt megragadja az ormányával, megló­­bálja és odakeni az egyik fához. Nagy nehezen összeszedi magát az oroszlán, s morog: — Azért még nem kell olyan durvának lenned, ha egy kérdésre nem tudod a választ . . . * * * Két idősebb néni életében először van lóver­senyen. Unszolják őket: próbálkozzanak meg ők is a szerencsével. — Tegyünk öt márkát az Artabanra, ez na­gyon szép ló, ugye? Megteszik a lovat, ez azonban utolsónak fut át a scélon. — Nem baj, vigasztalja barátnőjét az egyik vesztes —, ez a ló különben is nagy lett volna a lakásunkba. ❖ * Kovácsné bejelenti a rendőrségen, hogy férje már négy napja eltűnt és nem jött haza. — Van.a férjének valami különös ismertetője­le? — veszi fel a rendőr az adatokat. — Még nincs — mondja Kovácsné —, de majd lesz, ha hazajön! ❖ * * Mrs. Doris Munday, a hírneves londoni esőcsi­náló bejelentette, hogy sikerült esőt csinálnia a távoli Rodéziában. Az ügyes hölgyet többen kö­szöntötték, ő azonban nem látszott boldognak. — A bökkenő csak ott van — mondta —, hogy én Dél-Afrikában akartam . . . * * # Kérek egy vasúti jegyet Washingtonba, hely­jegyet is adhat hozzá, menetirányban, ablaknál, nem dohányzóban, nem a kerekek fölött, közel a kijárathoz. — Bocsánat uram, engedjen meg egy kérdést: megfelel, ha a vészfék vállmagasságban van? * ❖ * Egy arkansasi elmegyógyintézet főorvosa sür­gős interurbán telefonhívást eszközölt, de a köz­pont nem elég gyorsan kapcsolta a hívószámot. “Tudja maga egyáltalán, hogy én ki vagyok?” — kérdezte a főorvos mérgesen a telefonos-kisasz­­szonyt. — Azt nem tudom, de azt tudom, hogy hol van” — válaszolta a — gondolatilag — gyorsan kap­csoló ifjú hölgy. HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA I I

Next

/
Thumbnails
Contents