Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-25 / 4. szám

0. oldal ÉLET ÉS HALÁL . . . vagyok nÜp0t’ S'r! A Fehér Ló wh'sky-gyár új ügynöke WASHINGTON — Ralph Nader, a fogyasztók érdekei­nek védelmezője, a nukleáris sugárveszély elleni védelem­mel kapcsolatban intő figyel­meztetéssel fordul a közvéle­ményhez : 10 éven belül rádio­­aktiv krízis várható az or­szágban, amennyiben az ille­tékes szervek nem hoznak ha­tékony óvóintézkedéseket. Na­der arra akarja rávenni az Atomenergia B i z o t tságot, hogy nyilvános moratórium­ban tájékoztassa a közvéle­ményt a sugárveszélyről és igyekezzen odahatni, hogy a jövőben építendő atomerőmü­veknél az eddigieknél haté­konyabb biztonsági berende­zéseket létesítsenek. “Ellen-AGGKORI-NYUGDIJ KÉRDÉSEK KÉRDÉS. 34 éves vagyok és majdnem 10 éve dolgozom. Nemrég hallottam valakitől, hogy születési évem alapján 40 negyed rendszeres munka­időre van szükségem, hogy nyugdíjba von u 1 á s o m után Soc. Sec. juttatást kapjak. Mit jelent a 40 negyed mun­kaidő? VÁLASZ. Egy negyed mun­kaidő az évnek három hóna­pos szakaszát jelenti. (Janu­ártól, március végéig, áprils­­tól junius végéig, júliustól szeptember végéig és október­től december végéig bezá­rólag.) Evvel mérik a Soc. Sec. juttatás arányát. Akár­melyik évnegyedben egy ne­gyed munkaidőt nyer, ha ke­resete arra a 3 hónapra elér­te az 50 dollárt, kivéve mező­­gazdasági dolgozóknál. Egy mezőgazdasági dolgozó a mun­kaidő egy negyedét nyeri minden 100 dollár után, amit egy év alatt keres. Magánvál­lalkozásoknál 400 dollár vagy töibb évi jövedelem négy ne­gyed munkaidőnek felel meg évente. Hogy a munkavállalónak mennyi negyedre van szük­sége a Soc. Sec. biztosítás el­nyeréséhez, az születési évé­től függ. Aki legalább 40 negyed rendszeres munkaidőt dolgozott le, az biztosítva van a Soc. Sec. nyugdíjra. Termé­szetesen idősebb embereknek sokkal kevesebb negyed mun­kaidőre van szükségük. Ha pld. valaki 1972-ben elérte a 65 évet, csak 21 negyed mun­kaidő kell a Soc. Sec. biztosí­tásához. ra, amelyben leszögezték, hogy Illinois állam jelenleg nincs felkészülve arra, hogy egy atomerőműben bekövet­kezhető szerencsétlenség ese­tén nyomban beavatkozzon. Az ügy annál is inkább égető, mivel a tervek szerint 1980- ra Iillinois állam fogja ter­melni az ország atomenergiá­jának mintegy 10 százalékát. Az elkövetkező 50 év során az államnak közel 100 műkö­dő atomreaktora lesz, s ezzel Illinois az atomenergia-terme­lés élvonalába kerül. Viszont a közelmúltban már történt három baleset a Chicago-tól 50 mérföldre lévő atomerő­mű-telepen, amely a Common­wealth Edison Co. tulajdo­nát képezi. Bár a balesetek a közegészségügy szempontjá­ból nem voltak számottevőek, elég nyomatékkai bírtak ah­hoz, hogy a szakértők felfi­gyeljenek a veszélyre. Remél­hetőleg nem eredménytelenül. HOLTRAFAGYASZTOTTÄK, vérét «pumpálták HOGY SZIVÉT MEGJAVÍTHASSAK Oliver Clark nem minden­napi harca az életért közvet­len születés után kezdődött, mikor 1971 október 13-án elő­ször látta meg a napvilágot, Testének gyenge ellenállóké­pessége egy tüdőgyulladás fel­léptével mutatkozott először, Megijedt édesanyja elvitte az egészségügyi klinikára, ahon­nan az orvosok a Chicagói Egyetem orvosaihoz utasítot­ták. Kiderült, hogy Olivér szivén egy lyukkal született, ami megakadályozta testének normális vérellátást. Néha egy ilyen lyuk magától összezá­ródik, de Olivér esetében a lyuk túl nagy volt. Röntgen felvételek kimutatták, hogy szive is sokkal nagyobb a nor­málisnál, mivel sokkal erőseb­ben kellett dolgoznia, hogy va­lami vérellátást biztosítson testének. Olivér nem tudott kigyógyulni a tüdőgyulladás­ból, állapota egyre rosszabo­­dott. Rendszerint az orvosok el tudnak végezni egy kisebb operációt, ami életben tartja a gyermeket 3-4 éves koráig, mikor már elég erős egy ha­tásosabb operáció elviselésé­re. De Olivér már olyan gyen­ge volt, hogy ez sem segí­tett volna rajta. Valami mást kellett megpróbálni. Olivért jégbe csomagolták, kis teste egy hideg vízzel telt edény fölött kifeszitett lepe­dőn nyugodott. Hőmérséklete 65 fok alá esett, szívműkö­dése percenként 24-re lassult. Dr. Robert Replogle sebész­professzor megállította szivét egy potassium injekcióval és megnyitotta a kis szivet, hogy egy tapaszt helyezzen a sok bajt okozó lyukra, egy 10 centesnél nem nagyobb kis tapaszt, mely életet mentett. Mikor már a tapasz helyén volt és újra bezárták a meg­nyitott szivet, Olivért a sziv­es tüdőgép alá helyezték. A gép melegített vért pumpált Olivér ereibe s ez a meleg vér kimosta szivéből a potas­­siumot. Lassan feléledt benne az élet első szikrája. Szive re­megni kezdett, majd megdob­bant, először lassan, majd mind gyorsabban. Egy rövid óra múlva pulzusa teljesen rendben működött. A fél óráig “halott” gyermek életre kelt. “Fantasztikus élmény volt látni, amint a legálisan halott test életre ébred” — jegyez­te meg Dr. Replogle. Elektromos készülékek ki­mutatták, hogy a kis tapasz jól működik. A véráramlás megindult rendes medrében. Olivér győzött. Dr. Replogle kijelentette, hogy mostantól fogva Olivér élheti a gyermekek normális életét, sportolhat, nem is ve­szi észre, hogy “javított” szi­ve van és öreg kort érhet el. Ha szivhibával született gyermekeken mindjárt pár hónappal születésük után vég­rehajtják az operációt, az eredmény sokkal kielégítőbb, mint ha várnak 3-4 éves ko­rukig, mert az abban a kor­ban operált gyermek értékes éveket veszt és növekedésé­ben rendszerint hátramarad. Ma már felnőtteknél is mind gyakrabban alkalmaz­nak fagyasztási módszert szív és agytumor operációknál. Ilyen esetben legtöbbször a beteg vérét is eltávolítják és plasztik tartókban őrzik, va­lami kevés vért hagynak ben­ne, de erősen felhígítva. Ez két szempontból is előnyös. A testen kívül a vér nem szen­vedhet kárt a lehűtött test alacsony hőmérsékletétől és csökkenti a vérátömlesztés szükségességét. Operáció után a vért visszahelyezik az erek­be. A paciens hamarább gyó­gyul saját vérrel. Bár a fagyasztott eljárás­sal történő műtétek egyre népszerűbbek, még mindig idegenkedéssel fogadják so­kan, pedig az élet ideiglenes megállítása jobb és biztonsá­gosabb operációkra ad lehe­tőséget. Az altatószei fogyasztásában a gyógyszeripar is felelős WASHINGTON —A Kong­resszus nemrég közölt vizsgá­lata kimutatta, hogy az or­szág gyógyszeripara túlter­melés és tulreklámozás se­gítségével szervesen hozzájá­rult az amerikai nép túlzott gyógyszer fogyasztásához. A Ház bűnözésekkel foglal­kozó bizottsága azt állítja, hogy a tiltott gyógyszerek és kábítószerek 90 százalékát teljesen törvényes alapokon működő gyógyszergyárak ál­lítják elő. A Bizottság vádjelentésé­ben hangsúlyozza, hogy a bar­­bitura, amphetamin és egyéb nyugtató vegyi anyagokat tartalmazó gyógyszerkészít­mények túlzott reklámozása és termelése egyenes okozója volt a fiatalság köreiben je­lenleg félelmetes méretben előforduló kábitószerfogyasz­­tásnak. Ezt felismerve, 1970-ben A Veszélyes Kábítószerekkel Foglalkozó Iroda olyan tör­vényt léptetett életbe. mely korlátozza a jövőben gyártásra kerülő ampheta­min mennyiségét. — Ez azonban nem elegen­dő. A barbitura tartalmú gyógyszerek korlát ozására szintén szükség lenne. Az amphetamin term elésének korlátozásával kisebb “zug­laboratóriumok” alakultak, ahol a szinte szokássá fejlő­dött amphetamin fogyasztás folytatólagos utánpótlását biztosítják. A vizsgálat nyilvánosságra hozza azt a tényt is, hogy 1970. annyi barbitura alap­anyagú gyógyszer készít­ményt állítottak elő az or­szágban, amennyi minden egyes amerikai lakosnak ele­gendő lett volna, hogy két­szer öngyilkosságot kövessen el. Ezeknek a veszélyes készít­ményeknek a termelése az el­múlt 5 év során megnégysze­reződött. A jelentés élesen bírálja ezeknek a gyógyszer készít­ményeknek a televizióon tör­ténő reklámozását, azért, mert ilyen módon a gyerek már ko­rán rászokik a gyógyszerek fogyasztására. A riport le­vonja a midannyiunk számá­ra nagyon fontos következte­tést: mindenki csak akkor használjon gyógyszert ha szüksége van rá. Ezzel a fon­tos alapelvvel homlokegyenest szembefordul a televízió és rádió hirdetőinek hamis “or­vosi” tanácsadása. VILÁGUNK: 10 ÉVEN BELÜL radioaktív krízis várható kező esetben — mondotta Ralph Nader — az atomerő­müvek részéről visszamaradó rádioaktiv hulladék, vagyis e hulladék gondtalan tárolása következtében katasztrofális sugárveszély keletkezhet.” Nader Chicago-t említette mint az egyik olyan metropo­list, amelynek környékén szá­mos atomerőmű tevékenyke­dik és amelyek hulladék­anyagaikat nem éppen meg­bízható módon tárolják. Il­linois államban már tettek is lépéseket azirányban, hogy ellenőrzést gyakoroljanak az állam valamennyi atomerő­müve fölött. Ugyanakkor a Kereskedelmi Bizottság két jelentést hozott nyilvánosság-

Next

/
Thumbnails
Contents