Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-28 / 26. szám
MAGYAR HÍRADÓ (Folytatás) Mrs. Christie-t december 12-én, pénteken látták utoljára a házon kívül. A szennyest vitte egy mosodába, de érte már nem ment. Néhány nappal karácsony előtt a nővére levelet kapott, amelyben Christie közölte, hogy a feleségének reumásak az ujjai, ezért nem tud imi. Egyébként jól van. Ugyanebben az időben Christie az asszony fivérének is levelet irt, és azt a maga és felesége nevében irta alá. Egy szomszédasszonynak azt mesélte, hogy Sheífieldbe akar költözni, és egyúttal átadta a felesége üdvözletét. Egy, a házban lakó fiatal jamaicai nőnek feltűnt, hogy Christie reggelenkét fertőtleníti a házat és a kertet. 1953. január 8-án Christie ugyanannak a kereskedőnek, akinél Evans is járt, eladta a bútorát. Sikerült elérnie, hogy kifizessék neki a felesége bankbetétjeit. 1953 március közepén Christie véletlenül észrevette, hogy egy bizonyos Mrs. Reilly nevű hölgy lakáshirdetéseket olvas egy ügynökség kirakatában. Felajánlotta neki a lakását. Mrs. Reilly elfogadta az ajánlatot, s a férje három hónapra előre kifizette a bért. Christie március 20-án kiköltözött. Mivel azonban a háztulajdonos nem akarta átengedni a lakást a Reilly-házaspárnak, nekik is ki kellett költözniük. A lakást jamaicai bevándorlók bérelték ki. Március 24-én, amikor az uj bérlő fel akart szerelni a konyhában egy rádiókészüléket, észrevette, hogy a fal egy része tompán kong. Kíváncsiságból eltávolított egy darab tapétát, és a falba vájt mélyedésben hirtelen egy hulla meztelen hátát pillantotta meg. Azonnal hívta a rendőrséget. Megállapították, hogy egy női holttest volt befalazva. Amikor a tetemet kivették a falmélyedésből ,egy másik holttestet találtak mögötte, sötét takaróba burkolva, amögött pedig egy harmadikat. Késő este a rendőrség a ház alapos átkutatása után egy negyedik női holttestet talált, amelyet az előszoba padlója alatt rejtettek el. Mrs. Christie holtteste volt. Mind a négy esetben fojtogatás okozta a halált. A három halottról, akiket a famélyedésben találtak, kiderült, hogy a 20 és 30 év közötti prostituáltak voltak. Mindhárman erős, de nem halálos gázmérgezés tünetei mutatkoztak. Kétségtelennek látszott, hogy a halálukat nem előzte meg dulakodás; a kezdődő gázmérgezés állapotában fojtották meg őket. A törvényszéki orvosi vizsgálat kiderítette, hogy haláluk időpontjában vagy közvetlenül utána nemi érintkezés történt. A három prostituáltat viszonylag rövid idő alatt azonosították, ismerte őket a rendőrség: Hectorina McLennan, Kathleen Maloney és Rita Nelson. Egy-két hete vagy hónapja tűntek el, haláluk tehát nem következhetett be túlságosan régen. (A feltételezések szerint 20, 50, illetőleg 70 nappal azelőtt.) Mrs. Christie-n nem látszott gázmérgezés nyoma. Az ő halálát is ,amely mintegy 12—15 hete következhetett be, fojtogatás okozta. Hogy hol tartózkodott Christie, amikor a rendőrség e feltűnést keltő felfedezéseket tette, azt senki se tudta. Képét minden napilap közölte, de még jó időbe tellett, mire megtalálták. Miután keresztül-kasul átkutatták a házat, kezdték felásni a kertet. Egy virágágy alatt 1953. március 27-én különféle csontokra bukkantak, amelyek a megállapítás szerint emberi csontok voltak. Emberi hajszálakat is találtak. Egy csontról, amely támasztékul szolgált a kert kerítéséhez, megállapították, hogy emberi combcsont. Valamennyi leletet vizsgálat céljából elküldték a Scotland Yard törvényszéki orvostani intézetébe. Kiderült, hogy két újabb nőnemű áldozatról van szó. A vizsgálat során felfedeztek egy fogkoronát, amely Németországban vagy Ausztriában készült. Ez a megállapítás rövid időn belül lehetővé tette, hogy megállapítsák a kertben talált első holttest kilétét. Ruth Margaret Christine Fuerst volt az, egy Ausztriából származó huszonegy éves ápolónő, akit 1943-ban eltűntnek nyilvánítottak. A másik áldozat Muriéi Amelia Eady volt, aki 1944-ben, harminckét éves korában tűnt el. Mindkét esetben olyan fiatal nőkről volt szó, akikről semmi rosszat nem feltételezhettek. Muriéi Eady egy gyári kantinban ismerkedett meg Christie-vel, aki akkor ott dolgozott. Utoljára 1944. október 7-én látták. Miután hiába kutattak a tartózkodási helye után, föltételezték, hogy valamelyik bombatámadás következtében halt meg. Talán nem is találták volna meg a két holttestet, ha Christie-t gyilkos vágya újabb tettekre nem ösztönzi. Az a gondolat, hogy a kertben már csaknem tiz éve két női holttestet rejteget, éppoly kevéssé tartotta vissza, mint az emlékezés szomszédjára, Evansre, akit alig három éve, hogy felakasztottak. Miután megtalálták a hat holttestet, felvetődött a kérdés: hogyan sikerült Christie-nek az öt idegen nőt lakására csábítania. A környéken azt hiresztelték róla, hogy megfelelő díjazás fejében vállalkozott magzatelhajtásra. Erre azonban nem volt bizonyíték. Mindenesetre ez is elegendő volt ahhoz, hogy különböző nők járjanak hozzá. Mrs. Christie-ről azt állították, hogy segített a férjének a tiltott műveletekben. Ezt azonban még kevésbé lehetett bizonyitani. Eközben minden újság közölte Christie arcképét, de mégsem sikerült rábukkanni. Március 31-én délelőtt azonban egy nyomozó látott a Themse partján egy férfit, aki a rakpart mellvédjének támaszkodva maga elé meredt. Kalapot hordott, ezért nehezen ismerte fel az arcát. A nyomozó odalépett hozzá és megkérdezte: “Mit csinál itt? Munkát keres?” A férfi igennel felelt. A nyomozó erre megkérdezte, hogy hívják. A férfi mondott egy nevet, amire a rendőr igy szólt: “Igazolvány van magánál?” “Nincs”. A nyomozó ekkor felszólította az ismeretlent, hogy vegye le a kalapját. Ekkor már nem volt kétsége, hogy Christie áll előtte. Útközben a rendőrőrs felé Christie elővett egy levéltárcát, amelyben a nyomozó megtalálta a személyazonossági igazolványát. Ezenkívül élelmiszer jegyek voltak ná- Ja, az övé és a feleségéé, továbbá más okmányok. A motozás alkalmával újabb okmányokat találtak, úgyhogy végül a letartóztatott azonossága kétségtelenné vált. Christie-nek az őrszobán először is egy jó reggelit adtak. Eközben megérkeztek a Scotland Yard emberei, hogy kihallgassák. Christie azonnal ahhoz a taktikához folyamodott, amelyhez haláláig hü maradt. Hazudott, eltorzította a tényeket, vagy semmire sem emlékezett. Még 1953. március 31-én jegyzőkönyvbe mondta első nagy vallomását. 1952. december 14-én, mondta, reggel hat óra tájban arra ébredt, hogy a felesége, mintha görcs rángatná ide-oda, mozog az ágyban. Az arca elkékült, és fulladási rohamok kínozták. Ő, Christie mindent megtett, ami tőle tellett, de a helyzet reménytelen volt. Mivel nem bírta már elviselni az asszony szenvedését, fogott egy harisnyát, és a felesége nyaka köré tekerte. Közben megállapította, hogy a szerencsétlen egész doboz altatót vett be. Az asszony hamarosan megfulladt. Holttestét két vagy három napig otthagyta az ágyban, majd a szomszédos szoba padlója alá rejtette. A törvényszéki boncolás alkalmával Mrs. Christie sszervezetében nyomát sem találták altatónak. Ugyanakkor megállapították, hogy az asszonyt megfojtották. Az sem lehetett kétséges, hogy a tettet előre megfontolt szándékkal követték el. Semmi sem vallott arra, hogy afféle “irgalmas” halálról lenne szó. Christie hidegvérrel megfojtotta a feleségét. Kathleen Maloney — igy vallotta Christie — az utcán szólította meg őt, ráakaszkodott, és végül felment a lakására. Ott összeszólalkoztak, a nő felragadott egy serpenyőt, és a férfira támadt. Dulakodni kezdtek, a nő egy nyugágyra zuhant, amelyről egy darab spárga lógott le. “Nem tudom, mi történt, talán elvesztettem az eszemet. Csak arra emlékszem, hogy aztán ott feküdt a spárgával a nyaka körül.” Később a falmélyedésbe rejtette. Nem sokkal ezután egy kávéházban ismerkedett meg Rita Nelsonnal, aki barátnőjével együtt lakást keresett. Christie megjegyezte, hogy ő éppen ki akar költözni a lakásából, mire a nő felment hozzá, hogy megnézze a lakást. Odafent tüstént hevesen rátámadt. Nem emlékszik már arra, volt-e köztük valami. Egyszer csak holtan feküdt a földön. “Azt hiszem, őt is mindjárt a falmélyedésbe rejtettem.” (Folytatjuk)
