Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-28 / 26. szám

11. oldal HOMOKI ERZSÉBET j LELKI KLINIKÁJA J. — Kedves Erzsébet, nem vagyok buta, tehát meg tudom állapítani magamról, hogy sajnos nem vagyok szép. Ezt onnan is tudom, hogy min­den barátnőmért jönnek fiuk és én egyedül va­gyok. Most ez fáj, azonban még nem olyan fon­tos. Mi lesz később? Hogyan tudok majd férjhez­­menni? VÁLASZ. — Nem írja, hány éves. A levele után ítélve még nagyon fiatal lehet. De helytelen lenne elütni a kérdését azzal, hogy elég fiatal még ah­hoz, hogy férjhezmenési gondok foglalkoztassák. Beszéljünk csak a témáról, ami érdekli. Higyje el, van valami igazság a régi mondásban, hogy a szépség nem minden. Továbbá: a fiuk akik szóra­kozni viszik a fiatal lányokat, mint írja “jönnek a fiuk”, maguk is fiatalok, egyelőre még csak a szórakozást, a mutatós, csinos táncpartnert ke­resik. De mire a nősülés korába érnek, többnyire megváltozik a gondolkodásuk. Akkor már nem­csak azt keresik a lányban, hogy szép legyen. Megnézik abból a szempontból is, hogy milyen élettárs lenne belőle. Természetes, hogy a na­gyon szép nő minden férfinek tetszik, azonban csak rövid időre. Tudniillik az átlag férfi gyö­nyörködik a tündöklőén szép nőben, de egy ki­csit fél tőle, mivel feleségnek nyugtalanítónak tartja. Meg azután általában más a ‘‘fiú” és más a felnőtt fiatalember ízlése. Végül ami a legfon­tosabb: ne higyjen önmagának, hogy csúnya, akkor olyan lesz a magatartása, a fellépése, hogy mások is szépnek vagy legalább csinosnak tart­ják. ★ ÖZVEGY JELIGE. — Kedves Miss Homoki, öz­vegyen maradtam, eladtam a szép kertes családi házunkat és férjezett lányomhoz költöztem ide New Yorkba. Csak sírok, ha rágondolok, hogy milyen rosszul tettem. Nincs egy percnyi nyu­galmam, mindig a nagyvárosi zaj, a lárma, nap­pal állandóan ideges vagyok, éjszaka nem tudok aludni. Sajnos, változtatni már nem lehet rajta, nem vehetek újra házat. Kérek valami tanácsot. VÁLASZ. — Azt írja, visszacsinálni nem tud­ja, mert házat nem vehet. A házeladásból talán maradt annyi és van annyi jövedelme, ameny­­nyiből megél, ha önállóan kisvárosi kertes ház­ban bérel lakást. Az idegesség és álmatlanság miatt okvetlen menjen orvoshoz, akár tud vál­toztatni a lakásán akár nem, az egészségét ne te­gye tönkre. Legrosszabb esetben talán lassan mégis megszokja a nagyvárost. Egyébként a de­mográfusok, a népesség-tudomány művelői azt mondják, a mai nagj v^áros semmi ahhoz képest, ami jön. Szerintük a lakosság nagy része belát­ható időn belül 3 óriási lakó-pólusban, úgyneve­zett megapolisban fog tömörülni. A megapolisok nevét városok kezdőbetűiből állították össze. Egyik megapolis neve: Chippits. Ez Chicagótól »Pittsburgig húzódik, a sáv magába foglal olyan városokat, mint Detroit és Cleveland. A másik: Boswash, a Boston és Washington rövidítéséből született. Boswash Bostonról Washingtonig ter­jed, Baltimore és New York is beletartozik. A har­madik megapolissal a nyugati partvidéket aján­dékozták meg. Sansan a neve. San Francisconál kezdődik, San Diegoig vonul, Los Angeles és vele együtt Hollywood is beletartozik. Ehgem az egészből csak egy aggaszt: nekem is valamelyik város-szörnyben kell élnem vagy csak a demog­ráfusok kerülnek oda. Mert ha csak ők, akkor sebaj, bírják békével Chippits, Boswash és San­san kellemességeit. Még azt sem bánom, ha me­gapolis-jdiszpolgárrá választják őket. Egyetlen vigaszunk az, hogy a mi nemzedékünk már alig­ha éli meg a fejlődésnek ezt a fokát. ★ DIVAT JELIGE. — Kedves Miss Homoki, a partnerem mindenben nagyszerű férfi, a női di­vathoz azonban semmit sem ért, borzalmas az Íz­lése és azt akarja, hogy az ő Ízlése szerint öl­tözzek, ami lehetetlen, mert kinevetnének. Mit tehetek? VÁLASZ. Nevetségessé persze ne tegye magát, de azért egy kicsit engedhet. Madame Dubarry azt mondotta: a nő ne csak vetkőzzön, hanem öltözzön is a férfinek. ★ ÜZENETEK. — 1. H. Sz. Az újságban többször közöltük, hogy külön nem válaszolhatok. A be­küldött leveleket teljes terjedelmükben vagy megrövidítve közlöm és ahhoz fűzöm a választ. Ha ebben a formában óhajtja, értesítem. Kivé­telt nem tehetek. — 2. Á.L. Vita-levelében azt írja, meg fogok lepődni azon, amit ir. Dehogyis lepődtem meg. Azon sem lepődtem meg, amikor a perzsákkal hoztak rokonságba bennünket, mond­va, hogy a harci szekereiről hires, 2500 évvel ez­előtti Xerxes király neve azt jelentette: Szeke­res. Felajánlja, hogy amit irt, hiteles könyvekkel bizonyítja. Köszönöm, ne fáradjon vele. Energiá­ját inkább összpontosítsa könyvei további tanul­mányozására. Jó szórakozást és egészséget kívá­nok hozzá. — 3. K.K. (Fia.) Azt Írja, hogy lakó-POLITIKAI KILÁTÓ: MITCHELL A TÖRVÉNY ALKALMAZÓJA TÁVOLRÓL ÉS KÖZELRŐL (Ezt a cikket a Chicago Daily News-ból vettük át.) CHICAGO — Tegyünk egy gyors utazást az időgépen. Repüljünk vissza néhány esztendővel... 1968-ban vagyunk, augusztus 8-án este. Bent ülünk egy emberekkel zsúfolt hatalmas terem­ben, ahol valamiféle választás folyik. Az embe­rek fején a hagyományos szalmakalap és azokon a nyomtatott betűk: Texas, California, Ohio, Puerto Rico és a többi államok nevei, ahonnan jöttek. Az emelvényen egy ember áll a mikrofonok előtt és élénk taglejtéssel szónokol . . . Ezer és ezer em­ber ugrik talpra és lelkes ovációval üdvözli a szó­nok szavait: Hurrá! ... hurrá!... hurrá! . . Mit mondhatott a szónok, hogy ennyire tüzbe­­hozta a hallgatóságot? Aszónok a következőket mondta: “Ha mi visz­­sza akarjuk állítani a rendet és a törvény iránti tiszteletet ebben az országban, akkor már eljutot­tunk a kezdethez. Eljutottunk a felismeréshez, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van egy uj igazságügy miniszterre...” És a tömeg lelkesen kiáltotta: Hurrá! . . . hur­rá! .. . hurrá! . . . Üljünk vissza az időgépbe és állítsuk be az irányt néhány hónappal előbbre. Megállásunk uj időpontja: 1968 december 12. Egy amerikai kis­polgár living roomjában vagyunk —_ mindegy, hogy hol — és a TV-t figyeljük. A képernyőn ugyanaz az ember beszél. Őszintének tűnik, amint meggyőző szavakkal a következőket mondja: “Szeretném kifejezni teljes elismerésemet a rá­dió és televízió hálózatnak azért, hogy ezt az al­kalmat felhasználva az amerikaiak millióinak történetében először, bemutathatom az elnöki ka­binet általam kiválasztott tagjait...” “. . . A legmagasabb kormányfunkcióknak a legmegfelelőbb emberekkel való betöltésével az állam vezetésnek egy uj, tökéletes dimenziója nyílik meg . . .” “. . . John Mitchell több mint a nemzet egyik helyén nem tud magyar könyvet venni. New Yorkban több magyar könyvesbolt van. Magán­cégeket nem ajánlhatok. Megpróbálok árjegy­zékeket küldetni Önnek. A SZÁZAD A láthatáron égbe emelkednek a házak, szálló felhőkkel, a fénybe, versenyt röpülnek a tornyok. Büszkén épit és a tág űrbe szállna a század, de meglibbennek és fölfedik vézna testén a rongyot. A GONDOLAT Száll, magasba szárnyal, egyre följebb a gondolat, és akkor lesz igaz, ha nem töprengsz rajta sokat. Ismeretlen tájból, sürü ködből merül elő, és felhőként duzzad benne a teremtő erő. New York nagy jogásza. Az eltelt öt év folyamán úgy is­mertem meg őt, mint kiváló Ítélőképességgel ren­delkező embert. “. . . Egy ember, aiki tudja, hogyan kezeljen és hogyan vezessen embereket.” “. . . Bizalommal tölti el őket kiegyensúlyozott­ságával és méltóságával.” “. . . És tudom róla, hogy megingathatatlan, erős ember.” “. . . Egy ember, akinek eltökélt szándéka, hogy irtóháborut folytasson a bűnözés ellen eb­ben az országban.” “. . . Valaki, aki a törvény és a rend mellett az igazságszolgáltatás szükségességét is felismerte.” “. . . Hiszem, hogy az államvezetés uj dimenzió­jában nagy szerepe lesz.” Most pedig vissza az időgépbe. Kapcsoljunk rá és robogjunk előre egészen a közelmúltig. Itt va­gyunk egy csütörtöki napon Washington D. C.­­ben abban a manapság sokat emlegetett tárgyaló­teremben. Egy nyírott fiatalember beszél éppen, akit Jeb Stuart Magruder-nek hívnak. De mit beszél ez az ember? Miért ez az általá­nos megdöbbenés és felháborodás? Azt beszéli, hogy egy bizonyos Mr. Liddy szer­zett egy repülőgépet, amelyen Mexicoba akart rabolni ellenzékeiket. Továbbá az is számításá­ban volt, hogy felbéreljen prostituáltakat, akik­nek információkat kellett volna kihizelegniök a demokrata vezetőkből. És Jeb végül hozzátette, hogy ez az ember John Mitchellnek dolgozott. Ugyanarról a John Mitchellről van szó, “aki tud­ja, hogyan kezeljen és hogyan vezessen embere­ket.” És amint látjuk, tényleg tudja. Nem sok olyan embert találni, aki hajlandó lenne egyidn­­ben kerítéssel és nemzetközi emberrablással is foglalkozni. És most ez a Jeb azt állítja, hogy a tervet Lid­dy sugalmazta Mitchell-nek. Jeb meséli nekünk, hogy mit tett erre Mitchell. És aki azt hiszi, hogy Mitchell azonnal feltárcsázta az FBI-t, hogy jöj­jenek és csípjék nyakon Liddy-t, az téved. Pedig biztosak lehetünk abban, hogy vannak törvénye­ink, amelyek határozottan ellenzik az emberrab­lást. Valami hasonlóban törhették a fejüket a Berrigan testvérek is, azért keveredtek bajba. (Folyt, a 12. oldalon) FLÓRIÁN TIBOR: KÉT VERS

Next

/
Thumbnails
Contents