Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-28 / 26. szám

5. oldal A TÖRTÉNELEM LAPJAIRÓL: Vittorio Mussolini ponyvaregényt irt apjáról Az argentin elnök kitüntetése LONDON — Ismerős-nevű utas érkezett Londonba, mind­össze néhány napig marad, amig könyve megjelenik. A vendéget úgy hívják, hogy Vittorió Mussolini és termé­szetesen a fia az olasz diktá­tornak. Könyvét a “New Eng­lish Library’’ elnevezésű cég adta ki s mint a borítólap fülszövegéből kiderül, nem elsősorban az apjáról szól, de az apja életében főszerepet játszott “három tragikus asz­­szonyról.’’ A három tragikus asszony: Donna Rachele, a diktátor felesége, Edda Cia­­no, a leánya és szeretője Clara Petacci, akit 1945-ben vele együtt lincseltek meg. Donna Rachele, Mussolini öz­vegye nyolvanhárom eszten­dős és jó egészségnek örvend, csakúgy, mint leánya, Edda. A hét végén megjelent könyv­ről a londoni Times napló­rovatának vezetője néhány hűvös sorban emlékezett meg. A könyv stílusa, de legalábbis a fordításé, olyan, szerinte, mint -a női magazinok folyta­tásos ponyvaregényeié. Vit­torió Mussolini hat esztendő­vel ezelőtt kezdett dolgozni a könyvén, tehát húsz évvel a felidézett események megtör­ténte után s főként emléke­zőtehetségére támaszkodott. Családi iratok, levelek, Mus­solini magán-dokumentumai csaknem mind nyom nélkül vésztek el a 'háború után. Vittorió Mussolini, aki most ötvenhat éves, 1945-ben Ar­gentínában telepedett le és ott él azóta is. Délamerikai tu­dósítója az egyik római napi­lapnak. Arra a kérdésre, hogy mi indította a könyv meg­írására, azt a választ adta, hogy: három körülmény. Az első az,hogy elérkezettnek lát­ta rá az időt, a második, hogy szeretné hitelesebb megvilá­gításba helyezni apja alakját, a harmadik pedig, hogy föl­kérték reá. Ha a harmadiK okot említette volna elsőnek, akkor a másik kettő talán már nem is kellett volna. Sietve hozzáfűzte azonban, hogy nem szándékozott törté­nelmi igényű müvet Írni, mindössze magán-reflexiókat egy emberről, aki (szerinte) nem érdemli meg szörnyűsé­ges reputációját. — Apám egyáltalában nem olyan volt, mint Hitler -— mondotta Vittorió Mussolini — sőt, az igazság az, hogy nem is lehettek volna külön­bözőbbék. Ennek egyik bizonyítéka az, hogy Olaszországban soha­sem voltak koncentrációs tá­borok. Az is téves állítás, hogy apám igazi politikai ar­culata akkor mutatkozott meg, amikor szövetségre lé­pett Hitlerrel. Hiszen az azt megelőző húsz esztendőben nagyon sok olyan cselekedete volt, ami Olaszország jayára szolgált. Vittorió Mussolini nem haj­landó arra, hogy elitélje ap­ját. Annakidején föltétel nél­küli támogatója és hive volt, bár visszapillantva és a tör­téntek mérlegelése nem ta­gadja, hogy súlyos hibákat is elkövetett. — De akárhonnan is néz­zük a dolgot — mondja — ami elmúlt, az elmúlt, a kér­dés végérvényesen lezárult számunkra. Nincs okom arra, hogy szégyeljem apámat, vagy őmiatta önmagamat, sem arra, hogy elmarasztaló ítéletet hirdessek a múlt fö­lött. Hiszen ami történt, az harminc esztendővel ezelőtt történt, az olasz nép meg­változott körülmények kö­zött él és eszembe se jutna, hogy a múlt feltámasztását javasoljam. Vittorió Mussolini szívé­lyes, udvarias, fesztelen mo­dorú ember. A könyve megje­lenése alkalmából a kiadó iro­dájában egybehívott sajtó­­fogadáson könnyedén beszél­getett az újságírókkal. ősz haja van és ősz bajusza. A haj és bajusz nélkül apjára emlékeztetne. Könyve különben nem ép­pen nagyterjedelmü olvas­mány. Mindössze 126 oldal. Ennyit irt apjáról és a há­rom tragikus asszonyról. “E könyv, közli a fülszöveg, sze­mélyes emlékekben gazdag és súlyos a tragédia esszenciá­jától.” Ez természetesen csak jel­képesen érthető, minthogy 126 oldalas- könyv ténylege­sen ' súlyosnak aligha nevez­hető. De ezen a 126 oldalon Vittorió Mussolni (a maga részéről) lezárta a múltat. Vándor Péter Francisco Franco spanyol diktátor az Isabel da Catholica érdemrenddel rházza fel Madridban Hector J. Camporát, Ar­gentína uj elnökét. AZ ÉSZAKI SARK LAKŐJA: A Ptarmigan sarki madár titka: miért őszül az ember A FORGALOM ÁLDOZATA Az idő vasfoga nem tudta kikezdeni ,de a modern autóforgalom, a dübörgő autóbuszok és teher­autók meggyöngitették a Római Constantine Kapu alapzatát, összeomlás fenyegeti a műemléket. TROMSO, Norvégia—Trom­­so egyeteme az egyetlen, az Északi Sark övezetén belül működő tudományos intézet. Az egyetem széleskörű kísér­leteket végez a sarki állat- és madárvilág életének és élet­­feltételeinek kivizsgálása te­rén. Különös érdeklődésük elő­terében áll egy, a fajddal ro­kon sarki madár, a ptarmigan. A ptarmigan tollazatának szí­ne ugyanis megváltozik a téli fehérből tavasszal barnává, majd ősz végén ismét fehér­ré válik, de hogy ezt a válto­zást mi okozza, azt még nem sikerült megfejteni. Éppen ezért .végzik a kísérleteket, remélve, hogy ha a megfejtés sikerül, az emberi haj ősszé válásának problémáját is meg tudják oldani. Ez a mimikri, a környezethet való hasonu­lás színváltozással, nem is­meretlen az állatvilágban, más állatoknál sem. Dr. Johan B. Steen norvég tudós mondja, hogy egyik kí­sérletként mesteréges fény­ben tartott barna ptar­migan vérét sötétben élő fe­­hértollu ptarmiganba injek­ciózták és az injekció helye körüli részen a tollazata bar­nává vált. Hogy az emberi haj miért lesz fehérré, ez az öregedés­nek titokzatos része. Azt tud­ják, hogy a haj fehéredését egy bjzonyos festőanyag el­vesztése okozza. De amig a ptarmigan tolla fehérből újra barnává válik, az emberi haj, ha megfehéredik, nem nyeri vissza eredeti színét. Dr. Steen szerint a ptarmigannal végzett kísérletek rávezethet­nek olyan anyag előállítására, melyet az emberbe injekcióz­va megakadályozza a haj őszülését. Skandináviában, éppen úgy, mint Amerikában és más fej­lett kultúrájú országokban a tudósok, akik nagyrészt csak laboratóriumi kísérleteket vé­geztek, most kimennek a sza­bad természetbe és ott figye­lik meg az állatok életét, hogy azt kísérleteik céljára fel­használhassák, mert mint ahogy az emberek részére gyártót gyógyszereket is ki kell kísérletezni, épp úgy kell a sarki állatok viselkedését is tanulmányozni, ha egyszerű­nek látszó, valóiban azonban komplikált életüket meg akar­ják érteni,, egészségesen tar­tani és kipusztulásukat meg­akadályozni. A lappoknak például egyik fő kereseti forrásuk a rén­szarvas tenyésztés. A Trom­­so-i egyetem kutatóinak egy része foglalkozik a rén­szarvasokat pusztító parazi­ták fertőzéses elterjedésének ckával, illetve az okok meg­találásával és megszünteté­sével; azonkívül a rénszarva­sok táplálkozási kérdésével is, mert rosszultáplált, anyák­tól életképtelen ivadékok szü­letnek. De elsődleges érdeklő­désük mégis a sarki madárvi­lág élete. Megállapították pél­dául, hogy bár a ptarmigan hozzáidomult a kiimáihoz, maga a sarkvidék környezete sokat változott, hogy mást ne mondjuk, csak a Viking hajó­sok első arra járta óta. Most naponta többször repülőgépek szállnak el nagy zúgással a sarkok fölött. De a ptarmigan változatlan nyugalommal fo­gadja ezeket a zajos nagy madarakat. Viszont egy nesz­telenül repülő holló közeled­tét már messziről megérzi és eltűnik a láthatárról. Ebből következtették, hogy nem vesztette el cermészetes me­­nekvő ösztönét a környezet megváltozásával sem. Mindent összevetve, mond­ta még Dr. Steen mosolyog­va, Tromsoban olyan kísérle­teket végeznek, melyeket New Yorkban nem tudnának meg­tenni. Lawrence Altman

Next

/
Thumbnails
Contents