Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-21 / 25. szám
16. oldal ÓHAZAI DIÁKHAGYOMÁ NYOK: BALLAG MAR... “Elmegyek, elmegyek . . /’ — éneklik az orgonaillatu iskolaudvaron, a folyosókon ballagó végzősök. Megható percek ezek. Ahány ház, annyi szokás — ahány iskola, annyi diákszokás. Bárhogy nevezik is a bucsuzást — ballagásnak, csengőbucsunak, valétának, sárgulásnak —, mindegyikben találunk hasonló, közös diákmultat sejtető elemeket. Ha középkori régi diákszokásokról olvasunk, észreve,5zsziik, hogy aligalig különböznek az iparoscéhek legényeinek szokásaitól. Az uj diákot — gólyát, suttyót, süvölvényt, tótumfáktort (mindenest), porosfülüt, zöldfülűt, neofitát, (uj hitüt) — úgy avatták fel mint a többi céh tagjai a mesterlegényt. Ez az avatási szertartás torzult formája volt a lovaggá ütésnek. Kard helyett nyeles lapáttal vagy bottal ütötték diákká a jelöltet, uj nevet adtak neki, meglóbálva ellóditották néhány lépésre, néhol vizesdézsába állították és sörrel öntötték nyakon, illetőleg — fenéken billentették. Többnyire egy öregdiák volt az avató, és ilyen tanácsot adott az ütleg mellé: “Tőlem kaptad, tűrd el! Mástól ha kapod, védekezz!” Az avatás egykori durva tartalma lehet az oka, hogy ma is élő, illetőleg feltámasztott diákhagyományaink közül éppen ezt finomították a legtöbbet, és igy ez lett a legszintelenebb. Ma csupán köszöntőbeszédre, kézfogásra, megvendégelésre korlátozódik. Ünnepi összejövetelek alkalmával ‘‘szalamander”-t is rendeztek a régi diákok. Az alkimisták hiedelme szerint a szalamandrán nem fog a tűz, ő maga el is oltja a tüzet. Amikor a diákok a szalamander nevével ürítették korsójukat, voltaképpen e hit szerint az elvont Tüzet, az elpuszitthatatlan emberi szellemet köszöntötték. Szalamandert inni csakis komoly dologra volt szabad. Ilvenkpr kígyózó sorban vonultak egymás vállára téve a kezüket. (A soproni egyetem valétáló diákjai ma is “szalamanderben ballagnak” végig a városon!) Ma van Jakab nap, Ma iszik a pap, De a szegény diáklegény Csak amikor kap. JAVÍTJÁK a templomokat BUDAPEST — A második világháború alatt Magyarországon igen sok templom megrongálódott. Ideiglenes rendbehozatalukra a legtöbb helyen már a háborút követő esztendőkben sor került. A nagyobb templomok, székesegyházak helyrehozatala azonban több időt igényel. 1970-ben fejeződött be például a budai Mátyás templom rendbehozatala. A felújítás 62 millió forintba került. Jelenleg is folyik például a többi között az esztergomi bazilika renoválása és a közelmúltban adták át a nagy gonddal újjáépített győri székesegyházat. Több éves munkával most fejeződött be a tatai nagytemplom külső és belső helyreállítása. A munka utolsó fázisaként Nemcsics Antal festőművész három mennyezetképével gazdagodott a templom, amelyet Kacziba József püspök, győri apostoli kormányzó nagyszabású ünnepség keretében áldott meg. Három évig tartó munkával és igen jelentős anyagi áldozattal újjáépítették a már összeomlással fenyegető mátraszőlősi hatszáz éves műemlék plébánia-templomot. A munkálatokhoz az Országos Müemlékfelügyelőség jelentős összeggel járult hozzá. Bánk József váci megyéspüspök főpapi szentmise keretében áldotta meg az újjáépült templomot. A Szeged közelében levő Sándorfalván, amely az 1879. évi tiszai árvíz után létesült uj település, ugyancsak kivülbelül megújították a Szyz Anya tiszteletére épült templomot. A megújult templomot a hagyományos őszi búcsún Sulyok Béla prépost, főesperes áldotta meg. Ugyancsak a váci egyházmegyéhez tartozó Tereske községben is felújították a templomot, amelynek szembenéző uj oltárát Bánk József megyéspüspök szentelte fel, Ez a müemléktemplom eredetileg román stílusban épült ,és á századok során többszörösen átépítették. A feltáró és helyreállító munka 32 évvel ezelőtt indult meg az Országos Müemlékfelügyelőség közreműködésével. E munkálatok során került napfényre többek között a 13—14. század forduló ján festett, Szent László legendáját bemutató freskó sorozat. A ballagás, a “valétázás” az egyetlen régi diákszokás, amelynek nem találjuk meg azonos szerepű párhuzamát a céhéletben. A diákoéh vitaképpen abban különbözött a többi céhtől, hogy tagjainak néhány év múltán el kellett búcsúzniuk egymástól, szét kellett szóródniuk a világban. Az iparoscéh legénye háromévi vándorlás után rendszerint hazatért, és a céhhez tartozott — haláláig. A diákközösség e felbomlásának ünnepélyesen szomorú pillanatait a halottbucsuztató népi szertartások elemei töltötték ki. A végző, távozó diák képletesen “meghal” — a bursa számára. Ezt fejezték ki azzal is, hogy fáklyás menetben vonultak az iskolaváros kapujáig, ahol a végzős a szegletkőhöz vágta vagy karddal törte össze “utolsó korsaját.” A Sárospatakon mindmáig élő csengőbucsu (ballagás közben szüntelenül szól az iskola kisharangja) szintén a gyászszertartást idézi, akárcsak az általánosan kötelezőnek vélt sötét ruha, a bánatos nóta. A mai ballagok tarisznyája, hamuban sült pogácsája, a régmúltban minden utrakelőt megilletett. Megvan a legtöbb népmesében is. A virágfüzéres, szalagos díszítés, a zászlólengetés és virágszórás, a mezőgazdasági közép- és főiskolások kocsis és szekeres kivonulása a tavaszi természetünnepekbői került a jelképes gyászceremóniába. (Bár az idők mélyén ezek is egy tőről fakadnak, hiszen a tavaszünnepen meghaló s feltámadó növényzetisten temetését is megrendezték!) Újabban más, például vidám farsangi népszokások is beszűrődtek a diákbucsuj^a. Az egri középiskolások tréfás maszkás felvonulást is rendeznek a város utcáin a “komoly” ballagás előtti napon. Egerben az idősebb és a fiatalabb diák (senior és junior) hagyományos kapcsolatát szintén felújították: minden ballagónak van harmadikos “ballagtatója”, személyes búcsúztatója. Szintén a növényzetistenség ősi kultusza élt tovább a “pünkösdi királyság” népszokásában, ez pedig úgy jelent meg a diákéletben, hogy a diákok egy-két napra átvették az iskola vezetését. A diákrektort olyasféleképpen választották meg, mint a polgárok az elöljáróikat, kortesek ágáltak, ölre is mentek a jelöltjeikért. A skóciai Edinburgh-ban láttam ilyen rektorválasztást: valóságos ‘‘kiszorítós” csata dúlt a zárt udvaron, a diákok a legkülönbözőbb szinü és szagu tárgyakkal hajigálták meg egymást. Nálunk a veszprémi egyetemen támasztották fel a “diákuralom” hagyományát: áprilisban nagy korteskedés után, harsány jókedvvel — ahogy a régi diákok mondták: “nagy gaudiummal” — iktatták be hamar múlandó hivatásába a vegyészek rektorát. Ma már a diákszokások célja — a közösségformáláson, a jó mulatságon túl — az, hogy emlékezetessé tegyék a tanuló éveket, és érzelmileg erősebben fűzzék öszsze az iskolát meg a fiatalokat. Gyárfás Endre ÓHAZAI KRÓNIKA *** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ Befutott az első gyorsvonat a gyulai vasútállomásra. Az állomás fennállásának 125 éve óta most először indirtottak gyorsvonatot az alföldi fürdővárosba. —o— A Szigetközi Napok műsorán vasárnap Mosonmagyaróvárott táncversenyt, horgászversenyt és lovasversenyt rendeztek. —o— A 20. századi magyar festők remekműveinek kiállitását nyitották meg nemrég Győrött, a Xantus János múzeumban. A kiállítás két hétig tart nyitva. Gazdag zenei programmal várja a turistákat az idei nyáron Pécs. Augusztus végéig minden hétre jut két-három hangverseny, kiállítás vagy szabadtéri előadás, sőt több országos és nemzetközi kulturális eseményt is rendeznek Pécsett. Magyar Ilona pedagógus emlékét márványtáblán örökítette meg Kecskemét város Tanácsa. A tanítónő 1920- tól több mint négy évtizeden át nevelte fáradhatatlanul, a város ifjúságát: e megyében ő kapott elsőként Kossuth-dijat. Az egykori tanítóképző intézet falán elhelyezett emléktáblát a napokban avatták fel. —o— Czetz János, az 1848-as szabadságharc honvéd tábornoka eddig ismeretlen spanyol nyelvű emlékiratának magyar fordítása és kéziratai kerültek a Széchényi Könyvtár birtokába. Az adományozó Pinczinger Lajos Argentínában élő iró és műfordító. Határőr községgé avatták a Vas megyei Búcsút. Az avatóünnepségen dr, Ábel László határőr ezredes mondott beszédet! A nyíri erdőkben feltűntek az első dámborjak. A puha talajú erdőség dámszarvas-állománya szépen gyarapodott az utóbbi években. A minőséggel is elégedettek, a vadár szók, érmes trófeát viselnek a dámbikák. A Kiskunsági Erdőgazdaság a ritka nemes vadat az erdészet más területén is meg akarja honosítani. A kelebiai erdőséget jelölték ki erre a célra. PÜSPÖKI LÁTOGATÁSOK BUDAPEST — Szamosvölgyi István református püspök külföldi útja során meglátogatja az Egyesült Államokban és Kanadában a magyar nyelvű gyülekezeteket. D. Káldy Zoltán luteránus püspök meglátogatta a dél amerikai magyar gyülekezeteket. Előzőleg Káldy püspök résztvett a Chile-i luteránus világszövetség gyűlésén Santiagoban. Lakodalom van a mi utcánkban ... PÉCS. — A baranyai Szebény falucskában a megye legjobb népi együttesei találkoztak szemet gyönyörködtető népviseletben és eljátszották a hajdani népi lakodalmat, ugyanazokkal a dalokkal, rigmusokkal, amint az évszázadokon át szokás volt a baranyai falvakban. Ezen a területen a magyarság különféle csoportjai élnek; ormánsági, zselici és mecsekaljai, valamint betelepült felvidéki, erdélyi és bukovinai székely magyarok. Mindegyik népcsoport más és más hagyományokat őriz, s ezekből mutattak be egy lakodalmi füzért Szebény-ben. Az egész napos játékot Várnai Ferenc népművelő rendezte s vezettess a műsort felvette a Magyar Rádió is. Tíz faluból mintegy félezer szereplő vett részt a szinpompás népi játékban.
