Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-21 / 25. szám

9. oldal LONDONI SZÍNFOLTOK: B I R D Y Irta: HALÁSZ PÉTER Az “Evening Standard” cimü londoni esti lap­ban hirdetés jelent meg, amelyben egy Amanda Fielding nevű hölgy szomorúan jelentette, hogy elveszett a galambja, s az, aki megleli, csalja a galambot a há­zába és ő (telefonhívásra) azon­nal érte siet. Nehezíti a galamb meglelését az a körülmény, hogy szürke, mint a többi, különös is­mertetőjele nincs, lábán nem visel gyűrűt, közönséges lon­doni galamb. Legalábbis min­denki másnak. >De nem az ő, Amanda Fielding számára, aki a galambot bébi korában találta, röviddel azután, hogy a galamb árvaságra jutott. Tenyerében ne­velte föl s azt hitte, hogy amint a galamb megta­nul repülni, szárnyrakap s csatlakozik társaihoz. De nem igy történt. A galamb maradt. Amanda Fielding elnevezte Birdy-nek, kalitkába sohase zárta, tájékozódásra nem tanította. Négy esztendeig élte Birdy boldog és gondtalan életét Amanda Fielding otthonában. A hölgy azon­ban a múlt héten hibát követett el, hétvégi tábo­rozására ezúttal először magával vitte Norfolkba, Hingbam tőszomszédságába. Szombat este hétkor Birdy megrettent valami­től, felröppent és (szokásától eltérően) egy kör leírása után nem tért vissza, hanem nekivágott a kék levegőtengernek. Azóta nyoma veszett. Mindezek a részletek már nem a hirdetésből de­rülnek ki, hanem abból a széleskörű publicitásból, amly annak megjelenését követte. Negyvennyolc órán belül ciikk jelent meg Birdyről a norfolki új­ságban, három londoni napilapban, foglalkozott vele két helyi rádióállomás és rövidesen szerepel a televízió “Országszerte” cimü műsorában. Amanda Fielding ugyanis még a boldog és fel­hőtlen napokban készített egy rövid házifilmet Birdyről, a BBC kérésére előkereste magán-archi­­vumából és már át is adta a müsorszerkesztőnek. Azt mondják, hogy határozottan \sztárkvalitással rendelkezik. Ezt annakidején Antonioni, a hires filmrendező is észrevette és azzal a gondolattal foglalkozott, hogy legközelebbi filmjébe rövid sze­repet iktat Birdy számára. Nem túlzottan jelen­— Uram, ön egy igen értékes ember! .. . _ ?????? — Úgy, ahogy mondom. Most, hogy arany ár­folyama több mint 100 dollár unciánként, az ön feje megfizethetetlen. tőset, nem az ő felbukkanásán fordult volna a cselekmény, de olyasmit, amire azt mondják, hogy jó epizódszerep. Kritikusok azt Írták róla: “Birdyre rövid jelenetében is fel kell figyelni”. Minderről most már a Guardian cimü londoni napilapból értesülünk, amely behatóbban foglal­kozik Birdyvel és Amanda Fieldinggel. Megtud­juk, hogy Amanda Fielding festőmüvésznő, Bir­dy számára a Harrod-áruház élelmiszerosztályán vásárolt eledelt és ecsetjének hegyéről etette. Bir­dy telepatikus erővel birt, s talán ez a tulajdon­sága volt az, amire Antonio felfigyelt. Egy tele­patikus epizodista. Ezt lett volna Birdyből, ha a hinghami pikniken a sors másként nem határoz. Az már nem is meglepő, hogy a hirdetések és cikkek megjelenése óta ötvenen hívták föl te­lefonon Amanda Fieldinget, közölve, hogy meg-UTI JEGYZETEK: INFLÁCIÓS ÁRAK MELLETT IS Zürich 1973, junius hó ... Túl sok szó vesztődött a dollár devalváció és az Amerikában és tengerentúlon egyaránt meg­mutatkozó infláció kapcsán ahhoz, hogy az ame­rikai turista bizalommal és örömmel nézzen egy európai utazás elé. Pedig nincs igaza. Több pénz kell ma már egy európai úthoz, mint pár évvel ezelőtt, ez kétségtelen, de ha az utazó figyelme­sen körülnéz, felfedezheti a kevésbé drága kiadá­sok, az olcsóbb élet lehetőségeit is. Érdemes er­re egy kis időt és fáradságot fordítani, mert bár a dollár veszített értékéből, ráadásul infláció is van, azért Európa csak Európa marad, ahol min­den négyzetmérföldön több látnivaló akad mint bárhol a világon. Ha azt vesszük, a fentebb vázolt helyzetből még előny is származik. Aki ebben az évben Európába látogat, tapasztalhatja, hogy szívesebben fogad­ják. Miért? Etddigelé az amerikait úgy kezelték, mint aki csak azért ruccant az Óvilágba, hogy dollárjaival nyereségekre menő bevásárlásokat eszközöljön. Ma már az ismert okoknál fogva er­re kevesebb a lehetőség és aki mégis Európába megy, az nem annyira az üzlet, mint inkább az illető ország turisztikai nevezetességei miatt uta­zik. Tudják ezt abban az országban is, s ennélfog­va a amerikai turistát vendégszeretően és szívé­lyesen fogadják. Görögország viszonylag még ma is olcsó turisz­tikai hely. Legalábbis olcsóbb, mint az Ibériai fél­sziget. Az egyetlen gond Görögországban az, hogy olcsósága vonzza az “olcsóbb” néprétegeket is. A vegyes társaság pedig kevéssé járul hozá ahhoz, hogy a kimüveltebb, igényesebb turista jól érez­ze magát. Helyette megpróbálható Rimini, Olaszország adriai partvidékén, ahová nemcsak olasz, de szép számmal svájci, német, angol és skandináv csa­ládok is ellátogatnak vakációzni. A helyet felfe­dezte néhány amerikai is. Az igaz, hogy itt nin­csenek hires várromok, múzeumok s ódon kasté­lyok, de van helyettük egy öreg, kedves kis vá­roska gyönyörű tengerparttal, amely egyike a leg­szebbeknek Olaszországban, s van a környéken vagy 300 hotel tengerre néző ablakokkal, amelyek némelyikében egy duplaágyas, fürdővel ellátott szobáért mindössze napi 8 dollárt kell fizetni. Az Európába érkezett turista idén azt is tapasz­talhatja, hogy a közszállitás megdrágult. A csa­­csatornán való átkelésért, Londontól Amszterda-Halász Péter találták Birdyt. Amanda, minden esetben a hely­színre sietett, de csalódott. A foglyul ejtett ga­lambok egyike sem volt Birdy. ők is közönséges, szürke londoni galambok voltak, csakúgy, mint Birdy, minden ismertetőjel és gyűrű nélkül, csak éppen nem voltak Birdyk. A Birdy-történet azért sajátságos és figyelem­reméltó, mert talán a világon sehol sincs annyi galamb, mint Londonban. A Trafalgar-téren, a Kensington-kertben, a Hyde-parkban, a Regent­­parkban, az összes londoni parkokban, a Them­­ze-parton, a Parlament és a Westminster Abbey és a Szent Pál katedrális körül, amerre csak néz az ember, mindenütt galambokat lát, százezer ga­lambot, millió galambot. Elég egy ilyen valószí­nűtlen hirdetés ahhoz, hogy egy galamb foglal­koztatni kezdje a képzeletet, hogy egy galamb az érdeklődés középpontjába kerüljön, hogy Írjanak róla az újságokban, beszéljenek a rádióban és be­mutassák a televízióban! Bizonyítja a régi igaz­ságot: millió galamb nem érdekes. Egy galamb érdekes. Talán még a musicalt is felújítják. Bye bye, Birdy ... Érdemes Európába utazni mig, 40 dollárt kérnek. Egy 500 mérföldes légiut — mint például Amszterdamtól Münchenig vagy Zürichig —, körülbelül 55 dollárba kerül. Ugyan­ezen az útvonalon, ha vasúton utazik az ember, 40 dollár az elsőosztályu, 28 dollár a másodosztá­lyú jegy. Aki utazik, annak érdemes megfizetni a személyenkinti 8 dolláros hálókocsi-többletet is. A kényelem megéri. A reggeli csésze kávé ára országonként és azon belül állomásonként változik 30—40—50 cent kö­zött, s hasonlóképpen a hozávaló sütemény ára is. És ha mondjuk Olaszországban olcsón akarod megoldani az étkezést, nem muszáj minden nap a nagy vendéglők menüjét igénybe venni. Sokan tudják, mennyit megtakaríthatnak azzal, ha a kis “Tavola caldo”-k olcsó, de ugyanolyan Ízletes ételét eszik. S mi lehet olcsóbb étkezés Olaszor­szágban, mint beugrani egy kifőzdébe, “bedobni” egy adag eredeti pizzát, vagy spaghettit, amit utána leöntünk egy pohár habzó sörrel. Nem mu­száj ezen élni mindennap, de több pénz marad múzeumra, képtárlatra és emléktárgyakra. Van­nak turista családok, akik piacról, üzletből vásá­rolva, maguk készítik el a napi kosztot. így még olcsóbb. Öt-hatszemélyes család már jobban teszi, ha mellőzi a szállodát s inkább maigánházaknál—ami­lyen mindig akad — bérel szobát. Ilyen helyen át­lag 100—150 dollárt kell fizetni egy hétre, ami nem is rossz ár egy hattagú családnak. Összegezésként újra elmondható, hogy az élet nyilvánvaló drágulása mellett is érdemes Európá­ba rándulni néhány hétre. Aki ügyes, megtalál­ja a kiskaput az olcsóbb megélhetési feltételek­hez. Ormos Ferenc HETI NAPTÁR JUNIUS 25— Hétfő: Vilmos 26— Kedd: Örs 27— Szerda: Emma 28— Csütörtök: Leó 29— 'Péntek: Péter, Pál 30— Szombat: Bálint JULIUS 1—Vasárnap: Áron ftwwwvwwwwwwwwwwwwwwti

Next

/
Thumbnails
Contents