Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-21 / 25. szám
5. oldal Ottawa Kanada fővárosa; ez közismert tény. Azt azonban már bizonyára kevesebben tudják, bogy lakóinak száma mindössze 400 ezer, ami — ha csupán a lélekszámot és a terület nagyságát tekintjük — önmagában még nem tenné jelentős helységgé. Fejlődésének üteme, az egész város külső képe, hangulata, de benne az élet is elég álmosnak tűnik . . . Ottawa tulajdonképpen “vidéki” kisváros, egy ilyen jéllegü település minden kellékével. Csak a kanadai parlament impozáns épülete a központban — minden ut ide vezet —, s mindaz, ami ezzel összefügg, teszi igazán fővárossá. Tegyük hozzá, a világ egyik legnyugo d t a b b fővárosává. “Hivatalnok” város, mondják őszintén a kanadaiak, s ez igy igaz: a kormánytisztviselők és más hivatalnokok hoszszan húzódó, csendes, külvilágtól elzárt házsora az Ottawa-folyó partján sokkal jellemzőbb erre a fővárosra, mint a látványos középületek, melyek közül a képes kiadványok a Parlamenten kivül a Szövetségi téren a modern vonalú Művészeti Múzeumot és az ősi Chateau Laurier Hotelt, valamint a könyvtárat mutatják leggyakrabban. Kardcsattogás helyett egyéb érdekességek őszintén szólva, az idegennek Ottawában többször is eszébe jut Washington “hivatali főváros” jellege az Egyesült Államokban, mintha a példa onnan vándorolt volna ide. Csakhogy azt a politikai vitalitást nemigen lehet érzékelni ebben a fővárosban, amiről egyébként a kanadai újságok nap mint nap beszámolnak. Pedig a Parlamentet bemutatva az érdeklődőknek, az idegenvezető ezzel kapcsolatban több érdekességet is említ a múltból. Például azt, hogy a nagy ülésteremben azért vannak olyan távol egymástól a baloldali és a jobboldali padsorok, mert a régi időkben vigyázni kellett arra, a képviselők nehogy elérjék egymást kardjaikkal ,a vita hevében. Ma már azonban a kardcsattogás helyett egyéb érdekességek kínálkoznak — elsősorban a turistáknak. Mindenekelőtt a nagyszabású és szinpompás őrségváltás a Parlament előtti gyönyörű téren, amely naponta pontban délelőtt tiz órakor kezdődik és már-már nagyobb érdeklődő tömegeket mozgat meg, mint maga a parlamenti ülés, De KANADAI RIPORT: KÉT VÁROS: OTTAWA ÉS MONTREAL... hát, ami igaz, az igaz: a közel háromnegyed óráig tartó zenés ceromónia — amely egyébként megtévesztően hasonlít a londonira—.miközben a festői egyenruhákban lelépő és felvonuló gárdacsapatok felváltják egymást, valóban felejthetetlen élménnyel szolgál! Montreal helyzete épp a fordítottja a fővárosénak: r immár több mint kétmillió lakosával és világhírével se tudta “elérni”, hogy akár csak Quebec tartomány székhelye legyen, ezt a szerepet ugyanis a névadó város tölti be. Montreált azonban ez a körülmény egyáltalában nem zavarja, fejlődik és nyüzsög tovább a maga gyors ritmusában! Mert ebben a nagyszerű városban mindig történik valami, mindig valamilyen “rumliban” van. Már tulajdonképpen azóta, hogy Kanada felfedezője, Jacques Cartier 1535-ben a mai metropolis akkori elődjére, Hochelaga indián falucskára bukkant és a közelben levő hegyet Mount Royalnak nevezte el ... A 19-ik és a 20-ik század fordulóján Montrealnak már 371 ezer lakosa volt — ezek nagy része bevándorlóként került ide —, és mind a mai napig Kanada legnagyobb, legmozgalmasabb városa. Igazi nemzetközi hírnévre azonban csak az utóbbi évtizedekben, sőt években tett szert. Hogy a világ ennyire felfigyelt rá, s olyan széles körben ismeri — mondhatni, legjobban a kanadai városok közül —, azt Montreal elsősorban a “külvilággal”'kialakult eleven kapcsolatainak köszönheti. Például óriási vizi forgalmának és ezzel összefüggő nemzetközi kereskedelmi tevékenységének, melyhez nagyszerű lehetőségeket nyújt a tenger, s a város egyik oldalán a jó és hoszszan hajózható Szent Lőrinczfolyó, a másikon pedig a kontinens belsejébe vezető Ottawa-folyó. A nagyvilágnak időközben fel kellett figyelnie Montreal magas színvonalú kulturális életére is. És nemcsak az olyan nagy tudós egyéniségek miatt, mint amilyen például Selye János, hanem, mert egyetemei, tudományos intézményei a legváltozatosabb kutatások, a humanitárius és művészeti-esztétikai feladatellátásának, valamint a tudósképzésnek nemzetközi központjaivá nőtték ki magukat. Közülük kiváltképp említésre méltó a tavaly már 150. évfordulóját ünneplő McGill Egyetem. Világkiállítás és olimpia Az utóbbi években pedig egy-egy nagyszabású rendezvény megtartásával, illetve vállalásával került Montreal a világ érdeklődésének középpontjába. Elsősorban az 1967. évi világkiállítással, melynek m e g r e ndezésével egyrészt hatalmasat lendítettek magának a városnak a fejlődésén — elkészült a földalatti, egész sor korszerű szálloda. és üzletház épült, — a kiállítás területe és a rajta megmaradt építmények továbbra is Montreal vonzó érdekességeit jelentik. Karach( a világ legpiszkosabb városa KARACH, Pakisztán — Nagy viszhangot keltett Pakisztániban a Világbank tisztviselőinek az a közzétett jelentése, miszerint fővárosuk a világ legpiszkosabb városa. “Ez nem egyéb egy hátbadöfésnél” — jelentette ki a sértett önérzet hangján a Pakistan Times hírlap. — “Észrevehető, hogy ez a piszkos megállapítás a városi személyszállítás és közúti forgalom, a hiányos villany- és vízszolgáltatás, a csatornarendszer rossz működése és nem utolsó sorban a moralitás meg az alacsony jövedelem miatt van.” A lakosság felháborodottan ostromolja a városi közmüvek vezetőségét meg a városatyákat, akiknek hanyagsága folytán metropolisukat egy szemétdomb tetejére helyezte a jelentés. “A kérdés most nem azon forog — Írja az egyik lap olvasója, — hogy a mi fővárosunk szenynyezettsége vajon tulhaladja-e Calcutta mocskát is, vagy sem, hanem azon, hogy Karach piszkos a magváig. Miért másoknak kell meglátni hogy milyen nálunk a helyzet”. A 3 és félmillió lakosú Karach-ban 700-nál is kevesebb autóbusz jár, a többi kiesett a forgalomból a karambolok, leromlás és a hiányos karbantartás miatt. Az öreg jármüvek túlzsúfoltak, mocskosak, belsejükben a szabad dohányzás miatt elviselhetetlen füst és bűz uralkodik. Kérdés: Mi történik ebben az országban az amerikai pénzsegéllyel? A város bizonyára azt is ennek köszönheti, hogy nemcsak igényelte, hanem meg is kapta a következő, 1976. évi nyári olimpia megrendezésének a jogát, annak ellenére, hogy a jégkorongozáson kívül nemigen tud különösebb sportsikereket felmutatni. Az azonban kétségtelen, hogy ennek a nagy jelentőségű nemzetközi sporteseménynek a megrendezéséhez is a várostól már megszokott agilitással kezdtek hozzá! Máris hozáfogtak a földmunkálatokhoz Montreal keleti részén, abban a négyszögben, amelyet a Sherbrooke, a Pie IX, a Boyce és a Viau utak zárnak be, s melyet a városi tanács valamint az olimpiai szervező 'bizottság a játékok megrendezésére a legalkalmasabbnak tart. Annak biztosítékát pedig, hogy az olimpia lebonyolítása is nagy nemzetközi sikere lesz a városnak, a lakosság nem utolsósorban Jean Drapeáuban, roppant agilis polgármesterében látja, akinek nevét és alakját a müncheni olimpia óta már az egész földkerekség ismeri. Montreal, 1973, junius hó . . . Németh Géza Tovább harcol a trónért... RÓMA — Constantine, trónfosztott görög király egy sajtókonferencia keretében jogtalannak nyüvánitotta a katonai rezsim legújabb lépését. Constantine király és Anne Marie királyné bizalmukat fejezték ki, hogy a görög nép és a katonaság támogatni fogja őt a királyság visszaszerzésében. DÁVID ÉS GÓLIÁT: A kis Izland halháboruja Angliával HULL, Anglia — Egy fáradt és rozsdás halászhajó, a Lord Tedder, lassan úszott le a Humber folyón és kikötött három hetes halászutja után 100 tonna hallal megrakodva. Mint öreg veterán tért meg a “hal-háboruból”, mely tüzesen viharzik a “Jégföld”, Izland és Anglia között. A hajó kapitánya, egy 29 éves ir, Paddy Moran, és a hajó 20 főnyi legénysége, a megkönnyebbülés mosolyával és kalandjaik elbeszélésének vágyával szálltak partra. Három hete mentünk el és azonnal bajba keveredtünk, kezdi a kapitány a történetet. Amikor az izlandiak által mégha-Norwegian Sta Térkép a halháboru színtéréről. tározott 50 mérföldes körzeten belül kerültünk, magunkra maradtunk, mert a brit fregatténak parancsa volt a kivülmaradásra. Az izlandiaknak nem kellett sok: tüzet nyitottak ránk, egyik hajónkat megpróbálták partra kényszerítem, felrobbantással fenyegettek. Megalázó volt ránk nézve. És az izlandiak csak nevettek rajtunk. Végül is visszahúzódtunk, elhagytuk az 50 mérföldes körzetet. De mikor az izlandi lapok boldogan jelentették az angol visszavonulást, végül London is meggondolta a dolgot és két haditengerészeti hajót küldött megsegitésünkre.Ha azok nincsenek, üresen kellett volna visszatérnünk. Hull, mely “barátságos városinak nevezi magát, igazi halász-város, melyet erősen érint Izlandnak az a követelése, hogy minden halászhajó maradjon. 50 mérföldes határon kivül. Az Izlandiak azzal érvelnek, hogy Izland exportjának 80 százaléka a halászatból ered. Az idegen hajók halászai “elhalásszák” keresetüket. Anglia viszont azt tartja, hogy Izland nem gondoskodik eléggé a halállományról, és ő felelős pld. a hering eltűnéséről is azon a területen. Anglia haliparában feldolgozott hal 25 százaléka az izlandi partokról kerül ki. Talán a világbiróság határozata végetvet a hal-háborúnak — feltéve, ha Izland elfogadja a határozatot, ha az előnytelen lesz számára.
