Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-14 / 24. szám

16. oldal HAZAI TÁJAK: A SZATMÁRI LÁPVIDÉKEN Nem is tudom, miért már elemista koronában, amikor először hallottam az Ecsedi­­láp nevét — akkor is, meg az­óta is —, furcsa vonzalmat éreztem és érzek mindig a lápi világ megismerésére. A szülőfalumhoz, Jánkmaj tis -hoz a láp közepe torony iránt 20—30 kilométernél se több, mégis mintha egy távoleső furcsa birodalomról esett vol­na szó, ha valaki az Ecsedi­­lápot emlitette. Rokonaim is élnek sokan Nagyecsed vidé­kén, rájuk is úgy néztem min­dig, ha el-eljöttek hozzánk lá­togatóba, mintha egy idegen­ismeretlen világból jöttek volna hozzánk. A lápot én már sohase láthattam, csak hallhattam róla történeteket. De a mai lápvidéki gyerekek egyre kevesebbet tudnak az Ecsed környéki világ histó­riáiból, nincs, eltűnt, oda a láp végleg, nemcsak a lápról szóló történetek vannak szü­­nőben, halványodóban, de a régi élet és munka szerszá­mai is eltűntek, azok az öreg csikász-pákász lápi legelő­kön gulyákat őrző parasztok sincsenek már sehol vagyis valahol vannak: a lápkörnyé­ki falvak temetőiben. Emlékszem rá, még nálunk gyerekkoromban, Majtison is mesélték az öregek, hogy Rá­kóczinak két arannyal megra­kott szekere süllyedt el a la­­pi ingoványon lovastul, em­berestül, azért vesztettek a kurucok, mert éppen az a pénz hiányzott a győzelem­hez; nem volt miből fegy­vert venni. Lehet, hogy nincs ebben a históriában több, mint a vesz­tett szabadságharc után győ­zelmet sóvárgó-magyarázó hiedelem, de hallottam arról is, hogy a múlt században még úszó szigetek jártak-keltek a láp vizén. Négy méter magas­ra nőtt helyenként a nád, ^zt a viharos szél másik évben le­­tördelte, összeállt a sök tör­melék a viz tetején, a Nyír­ség felől port, homokot, nö­vénymagot hordott rá a szüjl, kizöldült, megkeményedett, kaszálni jártak rá a lápi gaz­dák, sőt, egyik-másik óriás úszó szigeten gulya is legelt. Volt hely, ahol úszkálhatott az élő sziget kényére-kedvé­­re, mert az Ecsedi-láp hajdan 180 ezer hold földön feküdt. Az pedig már nem kis hely. A hossza hatvan, a szélessége 40 kilométer volt. Sokféle élőlény lakta ezt a vízi rengeteget. Nádifarkas­tól a gólyatöcsig: ezerszám. De talán mégis mindenek kö­zött legnevesebb, leghíre­sebb a lápi esik volt. Háijy milliót rejthetett belőle a fe­neketlen süppedékes insp-MIT VIHETNEK BE VÁMMENTESEN A HAZATELEPÜLÖK? Olvasóink gyakran felte­szik a kérdést mit vihetünk be vámmentesen Magyaror­szágra ha hazatelepülünk? Egy ma is változatlanul ha­tályban levő bár többször módosított — pénzügyminisz­teri rendelet (4/1967. PM­­KKM együttes rendelet) biz­tosítja az engedéllyel hazaté­rőknek a nem kereskedelmi rendeltetésű saját vagyon­tárgyak vámmentes bevite­lét. A tengeren túlról haza­települőknek a nagy szállítá­si költségek miatt érdemes alaposabban mérlegelni hogy gazdaságos-e minden vagyon­tárgyuk hazaszállitása, nem kifizetőbb-e a kinti értékesí­tés. hiszen a konvertibilis va­luta behozatalát a magyar törvények nem tiltják. A kisiparosoknál további kedvezmény, hogy a haszná­lati tárgyakon (ruhanemű, te­levízió, háztartási gépek, bú­tor, a hazatelepülő családja által használandó gépjármű stb.) kívül az iparűzéshez szükséges felszereléseket is vámmentesen vihetik be. Természetesen e felszerelés nem haladhatja meg a hazai kisipar mértékét. Nem lehet tehát olyan gépeket bevinrji, amelyeket ott kizárólag üzemek használnak. Célszerű a beviendő ingó­ságokról két példányban lel­tárt készíteni, mert ez a ha­zai vámkezelést jelentőse*? meggyorsítja. A leltár zára­dékában a hazatérő tulajdo­nosnak büntetőjogi felelőssé­ge tudatában ki kell jelente­nie, hogy a leltárban felsorolt ingóságok kizárólag saját vagy házastársa tulajdonát képezik. Természetesen a szállításra és leltárkészítésre is csak ak­kor kerülhet sor, ha a magyar külképviseleti hatóság (nagy­­követség, főkonzulátus) a ha­zatérési engedélyt (vagy kül­földi állampolgároknak a vég­leges beutazási vízumot) már kiadta. vány? A láp környéki embe­rek százai, ezrei éltek csiká­­szatból. Eljöttek érte messze a Nyírből, de még Bécs pia­cára is jutott belőle. Lajtok­ban, hordókban szállították, amikor meg kifogták a csiká­­szok a zsákmányt, eltartot­ták napokig is az úgynevezett csikveremben, ahol friss ma­radt a zsákmány. Van, aki még emlékszik, hogy lehetett csikót fogni! Építettek csikgátakat a vízre, törmelékből, rekettyefüz ágá­ból, annak nekihajtották a nagy seregben úszkáló csikót, kétoldalra a gát széléhez ka­sokat állítottak, abba terel­ték bele a temérdek prédát. Földjük egy talpalatnyi se volt akkor a lápi emberek­nek. A viz kénye-kedvére bízva az életük. A kiszolgál­tatottság sok mindenre meg­tanította őket. Mindig tud­ták, hogy emelkedik-é, vagy süllyed a láp víztömege. Csak a vizipatkányokat kellett fi­gyelni, mikor, milyen irány­ba vájnak magúiknak lyukat. Persze, sok minden kíván­kozna még elmondásra a régi lápi életről, akár 1898-ig is, amikor lecsapoltatták az Ecsed-láp vizét. A vizet tápláló Kraszna folyót ki­vették eredeti medréből, a láp Nyírség felé eső oldalág, uj mederbe terelték 70 kilo­méternyi szakaszon, és Vá­­sárosnamény alatt a Tiszába torkolhatták, 48 ló húzta az árokásó gép kazánját a hely­színre. 12 millió köbméter föl­det mozgattak meg, halálos sebet vágtak a nagy lápi viz testén. Ma már az Ecsedi-láp vi­dékére látogató idegen hiá­ba is keresné a láp nyoma#. Mindenfelé csak a fekete föld, a földeket keresztülsze­lő árkok, az árkok partján gépek, emberek. Az Ecsedi­­láp Vízgazdálkodási Társu­lat emberei Mátészalkáról. Mert kényes talaj ez, nem lehet akárhogy bánni vele. Ha kiszárad, olyan, mint a hamu, nem terem, sőt meg is gyullad, égett itt már el ÓHAZAI KRÓNIKA Hazalátogatott Los Ange­­les-ből Finta Sándornak, a vi­­lághirü szobrászművésznek az özvegye. A Magyarok Vi­lágszövetsége meghivására hazalátogató idős asszony, a 79. évében levő Kántor Kata, férje végakaratának megfele­lően szülővárosának, Turke­­vének adományozta nagyérté­­kü szobor-gyűjteményüket. —o— Az európai egyházak kon­ferenciájának elnöksége a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának meghivására május 7-e, és 10-e között Siófokon ülésezett. Az elnökség az európai béke és biztonság ügyének a keresz­tyén egyházak részéről törté­nő támogatása kérdéseivel és a jövő évi nagygyűlés előké­szítésével foglalkozott. —o— Üzembe helyezték a Buda­pest—'Pécs vasútvonal Mecse­ken átvezető uj szakaszát, az ország leghosszabb alagutjgt. Az abaligeti vasúti alagút ke­vés híján hétszáz méter. —o— A Holland Szakszervezeti Szövetség, a Holland Katcjr­­kus Szakszervezeti Szövetség és a Holland Keresztyén Szak­­szervezeti Szövetség közös delegációja tett hivatalos lá­togatást hazánkba. —o— Másfél hónapos távoliét és 110O kilométeres hajóút után hazaérkezett a Magyar Ifjú­ság szerkesztőségének három tagú vitorláscsónak-expedi­­ciója. A fiatalok a Tigris fo­lyón hajóztak végig, hidroló­giai vizsgálatokat, nyelvésze­ti kutatásokat és néprajzi gyűjtőmunkát végeztek. Uj gimnázium és autófor­galmi szakközépiskola nyílt a Szolnok megyei Ujszászon, 16.5 millió forint költséggel. Szeder plusz málna — uj gyümölcs. A két klasszikus bogyós gyümölcs keresztezé­séből egy harmadikat, a sze­dermálnái kísérletezett ki a Kertészeti Kutató Intézet fertődi állomása. Az uj fajta kellemesen savanykás izü, a szállítást jól tűri, a konzerv­ipar is nagy érdeklődést mu­tat iránta. Ha az uj gyümöl­csöt hivatalosan is elismerije, megkezdődhet nagyüzemi termelése. TOKAI lUBILAL TOKAJ. — Ünnepi tanács­ülésen emlékeztek meg Tokaj kilencszáz éves jubileumáról. Az ünnepségen a nagyközségi tanács tagjain kívül részt vettek a szerencsi járás veze­tői, valamint a szomszédos községek, a Tokajban műkö­dő üzemek és vállalatok, isko­lák képviselői is. Tömöl Miklósnak, a nagy­községi tanács elnökének meg­nyitóját követően ímri Gyu­la, országgyűlési képviselő ünnepi beszédben méltatta a világszerte ismert település történeti múltját. Elmondot­ta, többek között, hogy a több mint félezer éves szőlőterme­lés a rekonstrukció eredmé­nyeként napjainkban újabb lendületet kapott. A Tisza és a Bodrog összefolyásánál, fes­tői környezetben települt nagyközség idegenforgalma évről évre nő, és egyre több kulturális rendezvany — mint például a már hagyo­mányos nyári müvésztelep, az irók egyhetes ‘ táborozása” — gazdagítja szellemi életét. Az ünnepi tanácsülést kö­vetően a tokaji iskolák diák­jai a nagyközség történetét szemléltető műsort mutattak be. A KECSKEMÉTI KÖNYVTÄB KINCSEI ezer holdnál is több termő­föld egyszerre, Nagyecsed ha­tárában. A mai gazdálkodás­nak, termelésnek döntő fel­tétele a viz tárolása, megfo­gása, tartalékolása. A sok-sok árok és vájt csa­torna közt egy igazi folyó, a Kraszna. Igaz, kicsi folyó ep, csak néha hallat magáról, ta­vaszi áradásokkor, de ma már ő sem a régi, a makranccy, amikor még megesett, hogy visszafelé folyt rajta a viz, ha a torkolatnál megnyomta a Tisza. A Kraszna Mátészalka alatt folyik el, szép, csendes sze­mérmességgel, füzfabokros partjai közt. Végh Antal KECSKEMÉT. — Kivéte­les ritkaságokkal dicsekedhet a kecskeméti református könyvtár, amelyet egyúttal múzeumnak is nevezhetünk. Itt őrzik például a legelső ma­gyar nyelven megjelent nyomtatványt, a Sziveszter bibliát, amely a világ egyet­len épségben maradt példá­nya. Értéke pénzben már-már kifejezhetetlen. A könyvet 1541-ben Sárvár-Uj szigeten készítették “a Magar nipnek Keresztén 'hitben való épü­­lisire . . Nevezetes az az uraszt^ü pohár is, amelyet 1657-ben készített Biró János és Bere­gi János kecskeméti ötvös­mester. A pohár felirata a kö­vetkező: ‘Kecskeméti kerez­­tien ecclesia ur vaczoriához való pohara Biró János és Beregi János által A.D. 1657/’ Szintén védett tárgyként őrzik a kor leghíresebb ötvös­művésze által készített úrva­csora osztó kelyhét. A kelyhet Szentpéteri József 1848-ban formálta aranyozott ezüsttől. Az ötvösművész (élt 1781— 1862) Leonardo Utolsó vacso­ra cimü festményének dom­borított változatát vitte rá a kehelyre, amelynek oszlopát és talapzatát is gazdagon di szitette.

Next

/
Thumbnails
Contents