Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-14 / 24. szám
MAGYAR HÍRADÓ 3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FOÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzíizelés magyarországi omletteknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARC EL S ERVIC E, 245 EAST 80lh STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ, igazgató BEJARAT 1545 2nd AVENUE HIRES BŰNÜGYEK Kettős gyilkosság a Beechwood Inn-ben Marguerite (Marg) Snyder végtelenül kedves, anyáskodó modorú 70 éves kis öregaszszony volt. Mozgásán és kinézésén nem látszott meg a kor, egész nap dolgozott, talán a munka tartotta meg oly frissnek és fiatalosnak. Hasonló természetű volt Mary Deremer is, aki “csak” 67 éves volt. Mindketten együtt laktak, együtt dolgoztak és szinte testvéri szeretet kötötte okét egymáshoz már hosszú évek óta. Senki nem mondta volna, hogy Mary Deremer csak egyszerű alkalmazottja a szintén özvegy, családtalan Marg Snydernek. Régen volt, amikor a dél felé vezető 70. számú pennsylvaniai müut elkészült és amiből kifolyólag Marg magános és szűkölködő élete valamicskét jobbra fordult. Az történt ugyanis, hogy a müut elkészültével meglehetősen fellendült a járműforgalom. Rengeteg hosszutávu teherautó vonult délnek, vagy pedig délről északnak. De akár jöttek, akár mentek, mindenképpen ott kellett elhaladniok. Marg kicsiny fogadója előtt, ahol az idős hölgy kis szatócsüzletet is fenntartott. A fogadó csak néhány szobából állott, de az ha szerényen is, gondozottan és tisztán volt berendezve. A kis szatócsüzletben megtalálhatók voltak az utazó ember legszükségesebb holmijai, szappan, fogkrém, cigaretta, kávé és más hasonlók. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy a kis fogadóhoz tartozott egy benzinkút is, elképzelhető, hogy a teherautó sofőrök szívesen szálltak meg akár egy éjszakára is a Beechwood Inn-ben, ahogy Marg kicsiny fogadóját nevezték. S nemcsak azért szálltak meg itt szivesen a hosszú utak vándorai, mert mindent megtaláltak ami kellett, hanem azért is, mert Marg szinte anyás szeretettel viselte gondját a teherautó sofőröknek. Megesett, hogy asztalához ültette egyiket másikat, s nem számitott fel érte semmit. De különben hitelt is szivesen adott. “Majd megadod, ha" visszafelé jössz . . .” És nem akadt teherautó vezető, aki adós maradt volna Marg néninek. És amilyen a tulajdonos, ugyanolyan volt kisegítője, Mary is. Mindenki tisztelte és szerette a két jószívű, idős hölgyet. Pedig a környéken rossz emberek is megfordultak. Tudta ezt Marg és Mary és amikor egy gyilkosság történt a környéken, elhatározták, hogy ha kell, fegyverrel fogják védelmezni magukat a támadó ellen. Bátrak voltak mind a ketten. Vettek egy külföldi gyártmányú, 7.65-ös revolvert és azt állandóan megtöltve ott tartották a belső iroda egyik fiókjában. És igy éldegéltek kettesben, életüket teljesen kitöltötte a munka és szórakozásuk a TV volt. Boldogok és megelégedettek voltak egészen addig, amig . . . 1971 december 1 volt. Hajnali három óra lehetett, sötét, hideg zimankos idő. A két idős hölgy még nem tért nyugovóra, mert mozgalmas és szép jövedelemmel járó hetet zártak le éppen. Amúgy is ritkán feküdtek le éjfél előtt. Mary az első irodaszobában tett-vett. Marg pedig hátul dolgozott, üzletkönyveiben jegyezgetett. Csak félfüllel hallotta, hogy az első szobában nyílik az ajtó és Mary hangját, ahogy üdvözöli a kései vendéget . . . Egyszerre csak Mary hangja élesebb lesz, majd ijedt kiáltás hangzik fel: “Marg, hozd azonnal a revolvert! . . . Marg! ... Jaj Istenem . . . Marg! . . .” És Marg sietve kapja elő a revodvert és kézbe sem veszi jóformán, amikor hallja, hogy az első szobában lövés csattan . . . Nincs idő gondolkodni és Marg abban a pillanatban nem is tud gondolkodni csak földbegyökeredzett lábakkal bámul a félig nyitott ajtóra, amely mögött valami rettenetes dolog történhetett és kezében remegett a revolver . . . Abban a pillanatban felpattan az ajtó és két golyó csapódik homlokába. Marg kiejti kezéből a fegyvert és lassan lecsúszik a földre. Az ismeretlen gyilkos mégegyszer lő és a golyó Marg arcába fúródik . . . 20 perccel később, hajnali fél négykor három fiatal autós talál rá a két halálra sebzett asszonyra. Látták a fényt és megálltak cigarettát venni. Az asszonyok még éltek de önkivületi állapotban volt mind a kettő . . . Marg a mentőautóban kiszenvedett, Mary pedig 10 perccel azután, hogy a kórháziba érkeztek ... A gyilkos elvitte Marg revolverét is. A nyomozás megállapította, hogy rablógyilkosság történt, bár valami érthetetlen oknál fogva csaknem kétezer dollár készpénz maradt az Íróasztal fiókjában. Ez csak egy dolgot bizonyít, éspedig azt, hogy a gyilkos nem lehetett gyakorlott az ilyen “munkában”. Lázas sietség ösztökélte és emiatt megfeledkezett arról, hogy a szobát alaposabban átkutassa. Ujjlenyomat nem volt. A gyilkos fegyvere hiányzott és hiányzott Marg fegyvere is . . . A véletlen sietett a nyomozók segítségére. Az egyik rendőr udvarolgatott egy csinos lánynak, aki a környék egyik vendéglőjében pincérnő volt. A lány elmondta a rendőrnek, hogy érdekes dolgot hallott akaratlanul is az előző este, amikor kiszolgálta a vendégeket. Az egyik szeparéból eredtek az érdekes szavak, melyeket a lány füle felfogott. Két fiatalember iddogált ott és már alaposan el volt ázva mind a kettő. Az egyik éppen azt mesélte a fiatal iszákosokra jellemző dicsekedéssel, hogy: “Még a revolverüket is elvettem, pedig nem kellett volna ... de elvettem és bedobtam a Juanita folyóba pontosan a Narrows Bridge alatt ...” A lány megjegyezte magának ezeket a szavakat és nem vette le szemét a szeparéról, ugyanis a két fiatal férfi akkor ült oda, amikor ő még nem volt szolgálatban és nem láthatta kik azok. Aztán fizetéskor megismerte őket. Kiderült, hogy az egyik már többször is megfordult a vendéglőben és valami lóápolói alkalmazásban volt a Meadows-i versenypályán Pennsylvániában. Ez volt az, aki a revolverügyet említette . . . A lány más másnap elment a polgári ruhás rendőrrel a lóversenypályára és addig őgyelegtek ott, amig megláthatták azt a bizonyos lóápolót. Sikerült megtudni a nevét is : George Buttler volt és 23 éves. Ha sikerül megtalálni azt a fegyvert, amit ez az ember bedobott a folyóba az említett hid alatt, akkor ennek a kézzelfogható bizonyítéknak a birtokában le is lehet tartóztatni. De vajon igazat beszólt ákkor, italgőzös fejjel? És vajon egyáltalán volt-e valami köze a kettős gyilkossághoz? . . . Kemény hideg volt és elég vastag jégrétegen kellett léket vágni a folyón, hogy a rendőrség könnyű búvárai alá tudjanak merülni. A hid alatti részben több helyen is léket kellett vágni és alá kellett merülni a hideg vízbe azért a néhány szóért, ami a vendéglő szeparéjából kihallatszott és ami lehetett valótlan állítás is . . . Több órás fárasztó kutatás után az egyik könnyűbúvár kidobta magát a vízből. Kezében volt Marg revolvere. Buttler semmit nem tagadott. Életfogytiglani fegyházra ítélték. A WATERGATE-DRAMA FŐSZEREPLŐI A szenátusi bizottság TV-látványosságán még nem jelentek meg személyesen ezek a személyek, de oly gyakran emlegették őket a tanúvallomások során, hogy a várható szereplésük Watergate-affér kibontakozó cselekménye főszereplőinek tekinthetők (balról óbbra, fent): G. Gordon Liddy és Jeb Stuart Magruder; (lent): John D. Ehrlichman és J. W. Dean 3d.
