Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-24 / 21. szám
10. oldal LONDONI SZÍNFOLTOK: BÉRBEADOTT ŐSÖK Irta: HALÁSZ PÉTER Az ajtónálló harsányan, ám méltóságteljesen jelenti be az érkező vendégeket, a főkomornyik szemöldökének egy-egy rándulásával irányítja a lakájokat, serény pohárnokok siklatlak tálcáikkal a vendégek között és kínálják a pezsgővel töltött karcsú poharakat, a konyhában hófehér süveges főszakács Stokowskyt megszégyenítő karmozdulatokkal vezényli kuktáinek serény seregét, a bejárathoz futó gépkocsikat inasok parkolják, a hallban csinos szobacicák pukkedlizve veszik át a felöltőket és kalapokat — főúri esküvőt követő látványos fogadás zajlik a londoni magánpalotában, a menyasszony kipirult arccal igazgatja haját egy földig érő velencei tükör előtt, a kristálycsillár fényei izzanak, a hatalmas márványkandalló elektromos míihasábjai tüzesen parázslanak, vendégek derűs moraja tölti be a tapétás és faburkolatos termeket — a szin, a kép, a hangulat olyan, hogy hatásosabban René Clair sem rendezhette volna meg, a felekről derűs jóváhagyással tekintenek le az ősök képei. Egyetlen gyönge pontja van csak a nagyszerű magánpalota előkelő atmoszférájának és ez pedig az, hogy minden bérelt: az ajtónálló, a főlakáj, a pohárnokok, az inasok, a szobacicák, s a kukták, a főszakács és a kulcsár, a tükör, a csillár, az ősök festményei, az étkészletek és poharak s végül bérelt maga a városi palota. Egy napra úgy élhet bárki Londonban, ahogyan azt hajdani magazinok romantikus folytatásos regényeiben olvasta, ha pénze van hozzá. A városi magánpalota, teljes személyzettel, étel-itallal, a legfelsőbb ötszáz valóságos vagy képzelt életstílusával, bérbevehető a David Physick-féle cégtől. A vállalkozás viszonylag uj, de pompásan bevált, évekre előre betáblázva minden nap, a legújabb londoni divat szerint tehetősebb örömszülők főúri mennyegzővel ajándékozzák meg gyermekeiket, bérelt magánpalotában. Physick ur szerint a családok olyannyira komolyan veszik a dolgot, hogy arra az egyetlen napra odahozzák saját családi fényképeiket is és kirakják a kandalló párkányára és a könyvtárterembe. A menyasszony már korareggel megérkezik a mamával és a koszorúslányokkal, birtokba veszik a magánpalotát, odaérkezik később a fodrász, hogy elkészítse a menyasszony frizuráját, majd kapu elé gördülnek a gépkocsik, onnan hajtanak az esküvőre, az esküvő után vissZa a palotába és kezdődik a cocktail-fogadás, gratulálok felvonulása, majd a komornyik bejelenti: — Tálalva van! — s akkor átvonulnak a nagy ebédlőterembe, ahol damaszttal terített asztalon, ezüst kandeláberekben már lobognak a gyertyák. A bérleti idő éjfélkor lejár: amikor a lovagteremben a nagy nagy álló óra elüti a 12-őt, nem a kastély kisértetei jelennek meg, de a takarítószemélyzet és udvariasan kifelé sürgeti az egynapos főurakat — nemsokára hajnalodik és jönnek az uj bérlők. Az egy napra bérelhető magánpalota a londoni Pavilion Roadon van, a 30-as szám alatt. Kívülről nem valami mutatós épület, villanytelepre emlékeztet, vagy raktárházra, ami nem véletlen, minthogy az idők során mindkettő volt, villanytelep is, és raktárház is. Itt fejlesztették valaha a Belgravia-kérület villanyáramát, majd mikor a város eladta, egy bizonyos Searchy nevű ur megvásárolta és átalakította raktárháznak. Ez az ur a fia volt annak a John Searcy-nek, aki elindította a bérelhető előkelőség üzletágát, 1847-ben. Searcy eredetileg házicukrász volt Northumberland hercegnő kastélyában, később kivált a szolgálattól és önállósította magát. Cukrászdát nyitott Londonban, azonkívül gazdag családok szállítója lett. Egy idő múlva társas viszonyra, lépett a Tansley-céggel, melynek az volt a specialitása, hogy sátrakat adott bérbe nagy kerti ünnepségekre. A két vállalat egyesítéséből alakult cég rendezte és rendezi azóta is London és környékének legelegánsabb fogadásait, garden-partyjait. A Harrods áruház mögötti Pavilion Roadon levő raktárházban tartották készleteiket, rekvizitumaikat. N A közelmúltban támadt aztán a vállalatalapitó Searcy ükunokájának, David Phycknek az az ötlete, hogy a raktárházból magánpalotát kreál, s ezentúl nemcsak házhoz szállít, de házat is szálüt: palotástól nyújtja a grandiózitást. Az ötlet fényesen bevált. A cégtől minden bérelhető. Csekély különdijazás ellenében néhány elszegényedett lordot is elkevernek a vendégek közé, akik nem csinálnak semmi mást, csak isznak és mindenkinek bemutatkoznak. ÉLETKÉPEK A bűn nyomában... Idegnyugtatóiként egyik délután kölcsönvettem olvasni a fiam dugikönyvtárából a Félszemü gyilkos cirnü hátborzongató történetet és éppen az első gyilkosságnál tartottam, amikor bejött a feleségem és letette mellém a levelet, amit a postás hozott. Fel ne néztem a könyvből, nehogy kizökkenjek. Feleségem kitűnő emberismeretére vall, hogy szó nélkül távozott. A második hullát fogták ki a csatornából, amikor a fiam berontott. — Apu! Kellene nekem 1 dollár füzetre. Fel se néztem a könyvből, zsebembe nyúltam, kitapogattam egy dollárost és odaadtam a fiamnak, akinek kitűnő emberismeretére vall, hogy szó nélkül átvette a pénzt és lábujjhegyen kisurrant a szobából. Éjjel két óra körül, mikor a félszemü gyilkos a harmadik áldozatával is végzett, én is végeztem a könyvvel. Megtudtam, hogy ki volt a “félszemü”, aki nem is volt félszemü, csak a félszemére fekete kötést rakott, mikor “munkában” volt és ezzel vezette félre a detektívet. Ezek után megnyugodva tértem nyugovóra, de előbb a könyvet visszatettem a dugihelyre, aztán a biztonság kedvéért benéztem az ágy alá és a függöny mögé, nem rejtőzik-e ott valaki. Másnap nehezen ébredtem és a napom is keservesen telt el. Este a fiam elém állt és rámkacsintott. — Klassz volt, ugye? — Miről beszélsz? — Hát a könyvről amit kölcsönvettél tőlem. — Honnan tudod? — Láttam, mikor tegnap bejöttem pénzt kérni. Úgy bele voltál zuhanva, hogy 1 dollár helyet egy ötöst adtál — Én pénzt adtam neked? — Még erre sem emlékszel. Nahát, apu, rád ekkora hatással van a detektív regény? — Arról besszélj, mi történt az ötössel? — Vettem rajta egy uj detektív regényt. De azt úgy eldugom, hogy sose fogod megtalálni. Nem néked való! Szemérem... Magas, csinos, forró nadrágos leányzó felsőtestén buzakék pulóver Forrónadrágja ugyanilyen szinü. És olyan, de olyan rövidke, mint a röpke hajnali álom, amelynek létében felébredés után szinte kétkedik az ember. Mindenki, akinek nyaka szabad mozgatását nem gátolja köszvény, reuma, csuz, csigolyakopás és meszesedés, megfordul utána. A nők rosszalló fejcsóválással, a férfiak örömteli álmélkodással. A fiatal nő látja és érzi a feléje áramló érdeklődést. Fölemeli a kezét és szemérmes mozdulattal lejjebb huzza, huzigálja — buzakék pulóverét. Jó NEVELÉS... Idős, szerény sorsú, nyugdijas házaspár helyes fiatal kutyát szerzett be. A napokban találkoztam velük és büszkén mesélték, hogy noha nem is jelentéktelen anyagi áldozattal jár, de kutyaiskolába Íratták az ebet. Igazuk van! Tanuljon az az állat. Képezze magát! Nehogy aztán később, a bíróság előtt azzal védekezzék: elhanyagolt ifjúsága miatt züllött el és vált alkoholistává Kelemen Ernő CHECKPOINT CHESTER — A BERLINI FAL ÖSE (Folyi. a 8. oldalról) mények és törésekkel ellátott őrtornyok ily sürü láncolatát a nagy falon? Katonai védelmi igény semmiképpen, kivülről jövő veszély lehetőségei nem indokolták. Azonkivül: maga a fal túlságosan keskeny volt ahhoz, hogy teteje harci platformként szolgáljon. Viszont, mint függöny, mint elzáró sorompó hatásos lehetett, az őrtornyok és garnizonok legénysége nem csak átlátta az egész területet, de az egyes őrtornyoknak és erődöknek egymással való érintkezése is kitűnő volt, a középkorban arról suttogtak, hogy a fal belseje olyan titkos csővezetéket rejtett, amelyen át az őrzők a fal teljes hosszában beszélhettek is egymással — a cső közvetítette a hangot. De ami talán mind között a legdöntőbb megállapítás: jóllehet a falat a római légió műszaki alakulatai építették, az őrtornyoknak és erődítményeknek a legénysége már nem a római hadsereg katonáiból állott, nem harcoló alakulatok szolgáltatták a Hadrián-fal őrségét, de a korabeli rendőrség, amelynek soraiban szolgáltak brittek is — tehát a római megszállókkal együttműködő zsoldosok. Ezeknek nagyrésze nem is volt római polgár, szemben a légionáriusokkal, akik mind rómaiak voltak, a falat őrző alakulatok tagjait a Birodalom határvidékének tartományaiban toborozták. A fal maradványaiban talált vésésekből következtetni lehet származásukra: voltak közöttük gallok, germánok, spanyolok, balkániak és még welsziek is, az igényelt létszám biztosítására Britanniában is rekrutáltak. Minthogy tiztizenötezer rendőr őrizte a közel kétezer esztendővel ezelőtti vasfüggönyt, jelenlétük egyfajta mesterséges jólétet teremtett a fal körzetében, az őröket Róma jól fizette, erszényük teli volt, a nyüzsgés a fal körül ritkán csöndesedett. Birley professzor szerint átkelő pontok is voltak a falon, ellenőrzés alatt tartott - érintkező-területek, az egyik a már említett Chesters lehetett. Checkpoint Chesters. Britannia római megszállásának vége a törzsek, a különböző tartományok népei közötti torzsalkodások végét is jelentették. Róma nagy ábrándja összeomlott, a leigázott népek romanizálása nem sikerült. Hadrian fala pedig már csak — archeológiái emlék. Vándor Péter Halász Péter
