Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-24 / 21. szám

8. oldal HOLD, FÖLD, SZERELEM... Irta: SÁGI PÁL Ha a múltkoriban nem kelt feltűnést az a hir, hogy James Irwin, az Apollo 15 fiatal holdutasa kézilabdázás közben szívrohamot kapott, ma már talán senki sem beszélne az űr­repülőkről ami eddig 26 és fél billió dollárunkba került Meg­érte? Sokan azt mondják nem. Mert mindössze pár mázsa port és követ hoztunk le, abból vizsgálgatjuk, 4 vagy 5 billió éves-e a Hold és legfeljebb még következtetéseket tudunk ki­hámozni a Föld keletkezéséről. Mások — és alighanem ezek közelitik meg jobban az igazságot — úgy gon­dolják, az eddigi űrkutatás nem csak űrkutatás volt, hanem megvalósitása mérföldes lépésekkel vitte előre a technikát, a tudományok egész sorát és amellett az sem utolsó, hogy a törénelemből sohasem lehet kitörölni: amerikai ember tette a lábát elsőnek egy idegen égitestre, amerikai az első, ákinek csillagporos lett a talpa. Mi is lett az űrrepülőkkel, hol vannak, hová kerültek. 73 pilótát és tudóst jelöltek ki űrrepü­lésre. Ezekből ma már csak 39 aktiv. 3 halálra­­égett az Apollo 11 kapszulájában, másik 5 tré­ning vagy autóbaleset során halt meg. Sokan magángazdaságban vagy állami állásban helyez­kedtek el. A legmagasabb katonai rangot Alan Shepard érte el: altengernagy lett és az űrhajózási hivatal főnöke. Még asztronauta korában kitűnő bank és ingatlan üzleteket bonyolított le. Most Houston­ban, a milliomosok negyedében él. Frank Bor-A dollár zuhanása, a két és félbillió dolláros “Skylab” kudarca sem tudta háttérbe szorítani Watergatet. Vannak, akik azt tartják, hogy Wa­­tergarte ártani fog az Eigyesült Államok presz­tízsének. Mi nem értünk egyet ezzel a felfogás­sal Véleményünk szerint az amerikai demokrá­cia érvényességét és erejét semmi sem demonst­rálta jobban ebben az évszázadban, mint éppen a Watergate-i affér. Csak Amerikában lehetséges, hogy még a legfelső hatalom sem tudta megaka­dályozni a botrány kirobbanását. Ez nem gyen­geséget, hanem erőt bizonyít. Ideológiai ellenfe­leink két világháború után bizonyára megtanul­ták a leckét és nem téveszti meg őket Watergate: Ha ezt a nagyszerű országot bármilyen külső ve­szély fenyegetné, Watergate ide, Watergate oda, az amerikai nemzet vezetőit nem hagyja cserben. A dollár nem olyan gyenge, mint ahogyan az aranypiac kalózai feltüntetik. Csak vásárolják össze az aranyat és verjék fel az árát. Mint min­den spekulációs mámor után jön a kijózanodás: a dollár megint felülkerekedik és a pénzváltók fognak beleesni a verembe, amelyet a dollárnak ástak. A két és félbillió dolláros “Skylab” csődje ön­kéntelenül felveti a kérdést: kell ez nekünk ? Nem jobb volna ezt a tömérdek pénzt az emberiség leg­nagyobb ellenségei, a rák, a szívbaj és más be­tegségek ellen és az emberi éelt meghosszabbí­tása érdekében elkölteni? Nixon elnök javaslata 6 évre bővítené az el­nöki állást. A gondolat jó, mert négy év nagyon kevés ahhoz, hogy az elnök meg tudja valósítani programját. Viszont négy év elteltével élőiről kezdődik a választási harc minden piszkos trükk­­jével, amely sem a Fehér Ház tekintélyének, sem a két-párt rendszernek nem válik előnyére. man, Nixon elnök kedvence, aki az űrben Kará­csony este a Bibliából olvasott fel, az Eastern Airlines repülővállalat alelnöke 6 számjegyből álló fizetéssel. William Anders a minisztériumi rangban lévő repülésügyi tanács vezető titkára. Michael Collins a Smithsonian Intézet uj repülő és Űrrepülő múzeumának igazgatója. Don Eisele Délkeletázsiában a Peace Corps igazgatója. Wal­ter Cunningham Houstonban az 1 billió dollá­ros Green way Plaza komplex igazgatója. Neil Armstrong, aki elsőnek lépett a Holdra, nyugalmas hivatást választott. 3500 dolláros fi­zetéssel a Cincinnati Egyetem tanára. Magányos, visszahúzódó, alig érintkezik valakivel, megtart­ja az óráját, hóna alá csapja a könyvét és anél­kül, hogy valakire ránézne az utón, egyenesen hazasiet. Nem ő az egyetlen, akin igy vagy úgy, de valami nyomot hagyott a nagyszerűségében félelmetes érzéseket kiváltó Űrrepülés. Például sokáig titokban tartották, hogy Armstrong uti­­társa Edwin Aldrin az utazást követően egy időben San Antonioban a katonai kórházban ideg­­gyógyászati kezelés alatt állt. Most Californiában él, Hidden Hillsben, szakáit növesztett, zubonyt visel, nyakában kereszttel. Egyébként társszer­zővel éppen könyvet ir az Űrrepülésről. James Irwin a Holdutazás után lemondott tiszti rang­járól és utazó evangélista lett. Közülök Edgar Mitchell meg is jegyezte: «“Senki sem tud be­repülni az űrbe és látni egy másik planétát anél­kül, hogy ez mélységesen ne érintené.” Az Űrrepülők családi életében is jócskán követ­kezett be változás. Nem kevesebb, mint 6 elvált: Edgar Mitchell, John Young, Alfred Worden, Gordon Cooper, Scott Carpenter, Donn Eisele, az utóbbi három azóta már újra meg is nősült. Pszichológusok, ideggyógyászok, társadalomtudó­sok és kulcsregényekre, kulcsszindarabokra ké­szülő irók rágódnak azon, hogy volt-e valami köze a férj Hold-repülésének a váláshoz. Ekörül nagy a vita. Van aki előbb az egésznek az alapját vizsgálja és azt mondja, az ürrepülő-házastársak válási arányszáma alacsonyabb, mint az országos százalék hiszen 31-re csak 6 jutott. Ehhez még hozzáteszik, hogy a válások rejtett oka már az Űrrepülés előtt is megvolt. A másik tábor szerint ez nem igy van, mert a válás luxusát az asztro­nauták 1969-ig nem gyakorolták. A Hold-prog­ram első 9 évében nem került sor válásra. Az Űrrepülők között akad, aki ebben a tekin­tetben teljes őszinteséggel beszél. Rengeteget voltak távol hazulról. Californiában az űrhajók építését tanulmányozták, Arizonában a sivatag­ban a Holdon való járást gyakorolták, Cape Ken­nedyn missziójukra készültek elő, a NASA uta­sítására nemzetközi konferenciákon, Rotary Club diszebédeken vettek részt. A gyermekek lassan elidegenedtek a ritkán látott apától, a feleségek gyanakodtak rájuk, ‘‘idegen nőt szagot” éreztek rajtuk, mert tudták, hogy férfiak és azt is tudták, hogy sok kisértésnek vannak kitéve. A házasság feszült kötelék lett és mint Mitchell mondta: “a válás fenyegető veszélye nehezedett ránk.” Egy angol ujságiró-együttes Journey to Tran­quility, Utazás a Nyugalomba címmel könyvet irt az Űrrepülőkről. Azt is megírták, hogy hősnek tekintették, bámulták őket és Cocoa Beach höl­gyei jóformán vadásztak rájuk. Az egyik hölgy nyíltan dicsekedett azzal, hogy 4 Űrrepülő volt a szeretője — írták az angol újságírók és mgg hozzáfűzték, hogy akik ismerték Cocoa Beach belső köreit, el is hitték neki. Nem akarok frivol lenni, de ha a Hold befo­lyással volt itt a Földön házaspárok és nem há­zaspárok szerelmi életére, milyen lesz a Hold befolyása a szerelemre a Holdon élőkre. Az Űr­repülés programja ugyanis nem ért véget. Min­den eddiginél nagyobb tervek élnek, amelyeknek csak egyik állomása lesz az ötemeletes ház nagy­ságú ürlaboratórium, 1975-ben az amerikai-orogz találkozás az űrben és a földkörüli űrállomás meg­valósítása. A világsajtó nagy érdeklődéssel ir John Howell houstoni egyetemi tanár terveiről. Ezeket a NASA megbízásából dolgozta ki az eljö­vendő Hold-településekre. Howell professzor tervei szerint egy 12 tagú támaszpont személyzete már a század vége előtt elfoglalhatja helyét a Holdon és ne feledkez­zünk meg arról, hogy addigra alig 30 esztendő van hátra És mire leírjuk a 2000-t, legalább 180 ember él majd a Hold-településen. Az óriási költ­ségek miatt nemzetközi összefogásra lesz szükség, tehát nemzetközi kolóniát létesítenek saját kor­mányzattal. Az élelmiszer és az anyag utánpót­lást eleinte a Földről küldik fel. Később azonban a tudományos feladatok elvégzésén kívül a la­kosság mást is csinál: az élelem egyrészét ott termeli meg. Howell professzor azt sem hallgatja el, hogy a Holdon nők is élnek, aminek természe­tes következménye lesz a szerelem és hogy hold­­bébyk születnek. A szerelem tehát bevonul a Holdra. Gondolom, a Holdon a szerelmespárok majd Földfényben andalognak a csillagos éjsza­­kában . . . ANGLIAI RIPORT: CHECKPOINT CHESTER - A BERLINI FAL ÖSE Minden angol iskolásgyerek tudja, hogy ha­zája legérdekesebb és legmonumentálisabb római maradványának, a nagy Hadrian-falnak az volt a stratégiai célja, hogy római Britanniát megvéd­je a barbár pictek és skóttal szemben. Amint most kiderült, több, mint valószínű, hogy minden an­gol iskolásgyerek rosszul tudja. Eric Birley pro­­fessszor, a neves történész, a Durham-egyetem tanára, a Történettudományi Társaság előtt most ismertetett tanulmányában kifejtette elméletét, amely szerint a falnak, amelynek építését Had­­riai császár Krisztus után 122-ben rendelte el a mai Anglia és Skócia közötti határvonal mentén, Wallsend-től Bownessig, 80 római mérföld hosz­­szuságában, nem az volt a rendeltetése, hogy mindazokat, akik a falon kívül - voltak, kint tart­sa, de az, hogy azokat akik a falon belül voltak: bent tartsa. Római Britannia különböző népcso­portjai távolról sem alkottak harmonikus egy­séget, Hadriannak azonban eltökélt szándéka volt, hogy mindazokat, akik a faltól délre lak­tak (akár tetszett nekik, akár nem) romanizálja, beoolvasztja a római birodalomba és ezért her­metikusan elzárta a külvilágtól. Az analógia ké­zenfekvő: Hadrian fala volt az első berlini fal a világtörténelemben, az első vasfüggöny, amely egy imperialista koncepció céljainak megfelelően népeket ejtett foglyul. Birley professzor nem el­hamarkodottan jutott erre a következtetésre: egész eddigi, több évtizedes tudományos munkás­ságának középpontjában a fal tanulmányozása állott .ásatások vezetése és a felszínre hozott ma­radványok interpretálása. Ismeri a fal teljes ana­tómiáját, föld felett és föld alatt húzódó vonula­tainak összefüggéseit és azokat összehasonlította a rómaiak által épített többi mesterséges határ­­erőditményekkel, elsősorban a hires algériai Fos­satum Africae-val. Történészek és régészek már korábban fölfigyeltek arra, hogy katonailag és stratégiailag a fal meglehetősen sajátos épít­ményt képez: minden egy római mérföld távol­ságra őrtornyok állottak és azokon kívül, egy­mástól szabályos távolságra erőditményszerü gar­­nizonok. Összesen 16 ilyen erődítmény volt a fal hosszában és ezek közül nyolcnak a maradványai máig világosan láthatók. Ezek között a legérde­kesebb a Chesters-i erőditmány, ott ahol a fal a skóciai North Tyne-on húzódik át. Birley föl­veti a kérdést: ugyan mi tette szükségessé erődit­(Folyt, a 10. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents