Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
8. oldal AZOK A HARMINCAS ÉVEK. Irta: HALÁSZ PÉTER “London a harmincas években” címmel kiállítás nyilt meg a London Múzeumban. Valóságos utazás a múltba: tárgyak, hangok, filmhiradómontázsok különös örvénylése. Színházi plakátok, műsorrendek, hirdetések, korabeli ét- és ital-lapok, újságok, fényképek, cigarettaskatulyák és szivarosdobozok, rádiókészülékek, az első televízió 1936-ból, a Posztólábú nevű besurranó tolvaj nesztelen cipője és betörőszerszámai (a londoni rendőrség bűnügyi nyilvántartójának szives kölcsöne a kiállításnak), felnagyított fényképek tüntetésekről, felvonulásokról, munkanélküliek éhség-menetéről, tábláik jelszavairól: “szervezkedj, vagy éhenhalsz!”, demonstráció az élelmiszer-árak emelkedése ellen, háziasszonyok tiltakozó gyűlése Lambethben, megnyíltak és divatba jöttek az első tejbárok, 36 órás sorbaállás a Covent Garden pénztára előtt az 1930-as operaszezon megnyitó-előadásához (műsoron a “Denevér”), Sir Oswald Mosley, a brit fasiszták vezére híveinek hatalmas tömege előtt beszél Bermondsey-ben 1983-ban, Churchill hangja a rádióból, részlet 1936-os szózatából; “veszély van a levegőben, igen, a levegőben!”, Hitler harsog 1937 január 30-án, hatalomrajutásának negyedik évfordulóján, VI. György király koronázási ünnepsége 1937-ben. “Itt a papiros, amely Hitler nevét viseli és az enyémet! A csehszlovákiai kérdés rendezése csak nyitánya annak a nagy és átfogó rendezésnek, amelyen belül egész Európa megleli békéjét!” Chamberlain, VI. György és hitvese, Erzsébet királyné a Buckingham palota fényárban úszó erkélyén, alant deliriumos tömeg éljenez. Lapkivágás a Daily Héráidból: “Magasabb erők az egyezmény elfogadására kényszerítőitek bennünket” — mondja Sivory generális, cseh miniszterelnök — “de a nemzet erősebb lesz és egységesebb!”, “Varsó ultimátumot intézett Prágához: 24 órán belül választ vár követelésére a lengyelek által lakott cseh területek azonnali kiürítéséről”, londoni isikolásgyermekeket evakuáló vonat indul a paddingtoni vasútállomásról 1939- ben, rendeltetési hely: ismeretlen. Gázmaszk, légiriadó, sziréna, első tüzek. A harmincas évek vége, a hangosrádióval, a lambeth-walk-kal, gazdasági válsággal, munkanélküliek menetelésével, tömeggyülésekkel, minden - áron - békekonferenciákkal, fodrász-szalonok vadonatúj tartóshullámositójával, “trónt egy aszszonyért !”-románeával, koronázással, léghajó-katasztrófával, Chamberlain békekorszak - deklarációjával, ultimátummal, evakuálással, Churchill “veszély a levegőben’’-jóslatával, belpolitikai viszályaival, infláció elleni küzdelmével, font-leértékelésével, McDonaldnak a Munkáspártból való kizárásával — egyetlen nagy üvöltéssel, a légiriadót hirdető sziréna jajdulásával a huszadik század harmadik évtizede végétért. Nyolc esztendős voltam, amikor a harmincas évek kezdődtek és tizennyolc, amikor végződtek, tehát jól emlékszem mindarra, amit a kiállítás montázsai fölidéznek. Hirdetésekre, rádiókészülékekre, színházi falragaszokra, bűntényekre, tüntetésekre, piacokra, beszédekre, jelszavakra, tejbárokra, békészózatra és kardcsörtetésre, figyelmeztetésre és a figyelmeztetés fitymáló elhárítására, mindenre, a szirénák üvöltéséig bezárólag. A nevek, képek, színhelyek, hangok mások, de minden behelyettesíthető s közös nevezőre hozva minden ugyanaz. Életemnek éppenséggel ez az évtizede az, amelyre a legélesebben emlékszem, amelynek minden mozzanata, hangulata, ize, színe a legcsekélyebb fakulás nélkül maradt meg bennem. Az első hirdetés élménye a Schmoll-paszta kivilágított kis repülőgépe volt, amely esténként szentjános-bogárként húzott el a város fölött, néztem utána, amig csak el nem tűnt a szemem elől és mély tiszteletet éreztem a Schmoll-paszta iránt. Az első hangosrádió-készülékünket úgy nevezték, hogy “Glória”, a bolt otthagyta egyhavi kipróbálásra, aztán utána rendre otthagyott még egy-egy hónapra egy Standard és egy Philipskészüléket. A Glória volt a legjobb. Papp Jenőre emlékszem a rádióból, Arányi Mária “asszonyok tanácsadójára”, aztán: “kedves hallgatóink, Ilniczky László és szalonzenekara játszik”, Gyula diák szaval, “Atyám, a villám pusztít, öldököl, de engem markol az emberi ököl”, Endrődy Béla csevegése, Nagy Izabella magyar nótákat énekel, Magyary Imre és cigányzenekara muzsikál. Apám Citroén gépkocsit vásárol, gazdasági válság, apám tönkremegy, kisebb lakásba költözünk, a Baross utcából a Kőfaragó utcába, ugyanabban a házban lakik egy sovány és sápadt fiatalember, akinek haja a homlokába hull. “Ez jónevü ember” — mondja anyám, aki hírből ismeri a város öszszes jónevü embereit és azok valamennyi teljesítményét. “Gyakran zongorázik a rádióban, olvastam a műsorlapban, hogy ő szerezte még a szünetjelet is. Úgy hívják, hogy Polgár Tibor.” Megbámulom Polgár Tibort, apámnak már nincs Citroénja, később vesz egy Essex-et és egy ideig bérautó-vállalat alapításán töri a fejét. Nem lesz belőle semmi, általában semmiből semmi se lesz. Sem a gazdasági válság nem javul, sem a mi egyéni családi válságunk, a Mester utcába költözünk, a Páva utcába költözünk, a Bakách térre költözünk, beíratnak a Zrínyi Miklós reálgimnázium első osztályába. Utolsó nyaramat töltöm a nagyszüleimnél Nagyváradon, azon a nyáron meghal a nagyanyám, de nagyapámat se látom soha többé. Gimnázium, a szülők különváltan élnek, anyámmal a Központi Tejcsarnok Kecskeméti utcai éttermébe járunk ebédelni, ott ülünk délutánig, elolvasom az összes Tolnai Világlapját, és a Délibábot, mindenről értesülök, királyi lemondásról, királyi koronázásról, feketeingesek felvonulásáról, a Duce beszél a római Palazzó Venezia erkélyéről, százötvenezer ember mámorosán ünnepli, az R101-es léghajó lezuhan és felrobban Franciaországban, nagy cikk a Tolnaiban. “A levegő meghódítói, az ember korszakos küzdelme a repülésért”, Babay József novellái, rendszerint a mamájáról ir, akit nagyon szeret, a Színházi Élethez nehéz hozzájutni, mert az igen népszerű a Központi Tej csarnok vendégeinek körében, mindig “kézben van”, de aztán mégis: Karinthy Frigyes karcolatai, Heltai Jenő novellája, Kálmán Jenő “Az omszki randevú”, Mayer, a Metró-filmgyár társtulajdonosa Budapestre érkezett, az amerikai filmcézárt Guttman Károly, a Metro budapesti képviseletének igazgatója fogadta. A képen Mr. Mayer a Kis Royalban, budapesti filmszakemberek társaságában. Hitler német kancellár Berchtesgadeniben. — Mellette, x-el jelölve, Hermann Gőring, “Társadalmunk”, politikai hetilap: “Pengecsattogtatás a kardvivó világbajnok Kabos Endre körül”, hirdetés: “Elképzelhetetlen, hogy valaki szőrösen menjen a strandra, amikor az évtizedek óta bevált szőrtelenitő deplikátor a felesleges szőrszálait azonnal eltávolítja”, Delbos báró Neurath német birodalmi külügyminiszterrel a berlini pályaudvaron, alsó kép: Delbos Varsóban Beck lengyel külügyminiszterrel, Horthy Miklós kormányzó a Légoltalmi Liga vasárnapi alakuló ülésén a Vigadóban. Mindenről értesülök a Tolnaiból és a Délibábból, a képes mellékletekből, a spanyol polgárháború, a kormánycsapatoktól megszállott írun, spanyol—francia határváros elesett. A képen: az Iruntól nem messze fekvő Pamplona város lakói lelkesen köszöntik az átvonuló nemzeti katonákat. Bérletem van a Nemzeti Színházba — diákbérlet, havi egy előadás, három pengő az ára, Szentivánéji álom, Márkus Emilia jutalomjátéka: “A szülők lázadása”, Bónyi Adorján uj színmüve, “A hódítás”, főszerepben Bajor Gizi és Jávor Pál, átveszem a gimnázium lapjának, a Fáklyának a szerkesztését, Wallesz Jenő, az “Újság” irodalmi szerkesztője megvásárolja az első tárcámat, hat pengő a honorárium, egyik osztálytársam, aki német származású, “Heil Hitlerrel” kezd köszönni, Szent-Györgyi Albert Stockholmban, mellette leánya és (jobbra) Hans Euler-Kelpin professzor, aki a Nobel-bizottság nevében fogadta”. Horthy Miklós kormányzó Albert királyi herceg társaságában Mágyaróvárott vadászik, a Világvárosi sorozat megveszi az első kisregény-kéziratomat, száz pengő honoráriumot kapok, szerelmes vagyok Évába, majd Arankába, majd Ritába. 1939 szeptember elsején hűvösvölgyi kirándulásról térek haza, a 83-as villamoson emliti valaki, hogy kitört a háború, a héten kezdődik a tanítás, nyolcadikos vagyok, hurrá, az utolsó osztály, jövőre érettségizem, aztán csakugyan érettségizem, “ballag már a vén diák”, Juth osztályfőnök ur szép és megható beszédet mond, aztán ki az életbe, most kezdődik a gyönyörű, nagy, izgalmas felnőttkor, munkával, sikerrel, boldogsággal .. . 1940. Vége egy évtizednek, uj évtized kezdődik. így néztem végig a budapesti harmincas éveket a “London a harmincas években” kiállításon. Senki más nem látta, csak én. A belpolitikai botrány elterelte a nemzet figyelmét a fenyegető energia krízisről. Mint a Nobel-dijas Gábor professzor megjegyezte a Hungarian Studies Foundation George Washington ünnepségen, az Elgyesült Államok tiz évvel maradt el az uj erőforrások kikutatásában és kifejlesztésében. A mulasztásnak az egyik már látható következménye, hogy a világ leggazdagabb és technikailag legfejlettebb országa egyre több olajat kénytelen importálni. Nincsen kizárva, hogy a nyár folyamán a gazolin árusítását hatóságilag fogják szabályozni. A Nixon-adminisztráció gyökeres átszervezése elkerülhetetlen volt. Az elnök legnagyobb problémája olyan embereket találni a megüresedett vezető állásokra, akik nemcsak megfelelő képességgel rendelkeznek, de akikben az elnök meg is bízhat. így nem csoda, hogy egy ex-demokratát, Connally volt kormányzót, a “Democrats for Nixon” bizottság elnökét kérte fel a Fehér Ház adminisztrációs átszervezésére. Sajnos, még mindig nem lehet tudni, hogy a további leleplezések kit fognak még érinteni az elnök közvetlen környezetéből. Nem vitás, hogy amint a Cambodia-i légioffenziva amerikai veszteséglistája és a fogságba esett repülők száma nyilvánosságra kerül, a kongresszusban, csakúgy mint a sajtóban heves viták lesznek az uj “nem hivatalos” beavatkozásunk körül. Miközben a politikai események kötik le mindnyájunk figyelmét, a dollár vásárló értéke úgy itthon, mint külföldön napról napra csökken.
