Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-17 / 20. szám

MAGYAR HIRADÖ 3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FÓÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi cimsal teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S.RELIEFPARCELSERVICE,,« 245 EAST 80ih STREET. NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ. igazgató BEJÁRAT 1545 2nd AVENUE EGY GO-GO LÁNY UTOLSÓ ÉJSZAKÁJA Linda Nadine Bartley 23 éves volt, szőke és szép. Egy­általában nem nézett ki Go- Go táncosnőnek éppen azért, mert túl szép volt és túl egészségesen mutatott ehhez a mesterséghez. Linda in­kább valami jó ételféle, vagy fogkérem reklámhölgynek né­zett ki inkább. Azonban még­is táncosnő volt San Diego egyik külnegyedében lévő éj­jeli mulatóban. Lindának sikere volt a táncdobogón és sikere volt a magánéletben is. Számos ba­rátja volt egyszerre és pon­tos időbeosztással el tudta ér­ni, hogy a barátok ne ta­lálkozzanak hálószobájában. A lánynak egyetlen hobbyja volt a fiukon kívül: az ok­kultizmus és a boszorkány­mesterség kétes értékű iro­dalmának tanul mányozása, amelynek azonban semmi haszna nem volt. Az okkultiz­mus és az amatőr boszor­kányság még annyira sem se­gítették Lindát, hogy még­se j ttették volna vele szomorú és korai végét. Mert ha Lin­da tudta volna mi vár rá 1972 május 17-ének éjjelén, messze elkerülte volna a Strand Wayen lévő lakását... Másnap reggel 18-án a szemközti házban lakó Me­linda Lange vénkisasszony a szokásos időben tárta ki la­kásának széles ablakait, hogy hozzákezdjen reggeli tornájá­hoz. Mintegy megszokásból átpillantott a vele pontosan szembenéző ablakra, amely­nek függönyét tapasztalata szerint nem mindig húzták össze és Melinda gyakran lá­tott vallásos vénkisasszo­nyoknak egyáltalán nem való jeleneteket. A kíváncsiság azonban most is erőt vett rajta, mert érde­kelte a szemközt lakó Go-Go zási fázis: sorra vették azo­kat a személyeket, akik törzs­vendégei voltak a mulatónak, ahol Linda táncolt. Akadt is közöttük olyan, aki ugyan­csak forró perceken esett ke­resztül, mig sikerült alibit bi­zonyítania. Ezek közé tarto­zott Denton Dayton is, egy tengerész, aki Linda “legbe­­járatosabb” barátja volt. Ve­le kapcsolatban érdekes dolog történt. Mint mondottuk, Denton nehéz pillanatokon ment ke­resztül a detektívek kereszt­kérdéseinek tüzében, mivel egyike volt azoknak, akik a gyilkosságot megelőző órák­ban együtt voltak Lindával. De Denton váltig erősítette, hogy akkor este noha együtt jöttek el a mulatóból, nem ment fel a lányhoz. Linda egyedül ment fel a lakásba és ő pedig még akkor este sür­gősen leautózott harminc mér­földre lakó anyjához, aki fon­tos családi ügyben hivatta. Szerencsére őt többen is lát­ták a kis városkában és még a házban élő egyik lakó is tud­ja, hogy egész éjjel otthon tartózkodott és csak másnap délelőtt 10 óra felé érkezett vissza San Diegoba. Igen ám de közben a rendőrségnek más értesülései is voltak. A Lin­da munkahelyével szomszédos mások mulató tányérmosója, egy 27 éves vékony, bajuszos egyén határozottan állította, hogy a gyilkosság reggelén Denton Daytont látta lejönni a lépcsőn, amely Linda laká­sához vezetett. Viszont Day­­ton időközben tanukkal igazol­ta alibijét és ennek alapján kérdéses időiben éppen har­minc mérfölddel a tett szín­helyétől egy kis bárban reg­gelizett néhány ismerősével. Hol sántít akkor az ügy? Közben jelentkezett egy hölgy is, bizonyos Melinda Lange, akiről cikkünk elején már szó volt, s aki elmondot­ta a rendőröknek, hogy laká­sának ablaka éppen szembe­­nyilik Linda ablakával és a kérdéses nap hajnalán egy öltöző férfit látott az ablak­ban, aki azonnal elugrott amikor észrevette őt. Akkor nem tulajdonított jelentősé­get ennek az esetnek, gondol­ván, biztos valami házas em­ber tartózkodott Lindánál, aki meg akarta tartani inkognitó­­ját. Sajnos a férfi arcára nem emlékszik, nem tudna sze­­mélyleirást adni, de talán ha mutatnának neki pár gyanú­sítottat, talán mégis emlé­kezne ... A detektívek nem nagyon rajonganak az ügy­buzgó v é n k i s asszonyokért, mert az ilyenek általában ré­meket látnak és olyan embe­reket ismernek fel tettesként, akit a nevezett időpontban ta­lán éppen valami kórhá? mű­tőasztalán operáltak. Nos, Melindában tévedtek. Az öreg hölgy eleve kijelentette, nem valószínű, hogy felfogja is­merni a gyilkost, de sokkal valószínűbb, hogy ha netán valamilyen jellegzetes figu­rát gyanúsítanak, talán meg tudja állapítani, hogy az il­lető nem lehetett. Ezután Melindának m e g m u tatták Denton Daytont is és az öreg hölgy határozottan kijelentet­te, hogy a magas szőke óriás semmi esetre sem volt az, akit az ablakban látott. Emlékeze­te szerint az illető alacso­nyabb volt, soványabb, söté­­tebb hajú és . . . bár erre nem merne megesküdni, de úgy emlékszik mintha bajusza lett volna . . . Patrick G. Williams detek­tív hirtelen ötlettől vezérelve beidéztette az edénymosót, aki állítása szerint látta Day­tont a gyilkosság órájában a lakásból kijönni. “Mit szól eh­hez az emberhez? ...” — kérdezte a detektív. A vén­kisasszony töprengve nézte az iroda foncsorozott üvegén keresztül a sovány bajuszos embert. “Nem mernék meg­esküdni rá, de mintha ez lett volna Linda ablakában . . .” Joseph Belanger-el — igy hívták az edénymosót — ke­délyesen elbeszélgettek, aki elmondta, hogy ismerte Lin­dát, de legalább ihárom hete hogy szakított vele és azóta nem is volt nála. Közben Be­­langert megkínálták egy üveg Coca-calával, aki mégis itta az üvegből. Es a rendőr aki behozta az üveget, szép csendesen ki is vitte azt, de nem a szemétbe, hanem a la­boratóriumba . . . Félóra múl­va visszatért egy papírlappal és letette a beszélgetést foly­tató detektív elé. Parick fi­gyelmesen elolvasta a szöve­get, majd Belangerhez for­dult: “Joseph Belanger, megál­lapítottuk, hogy ön nem mon­dott igazat, amikor azt állí­totta, hogy látta Daytont azon a reggelen. Megállapí­tottuk továbbá, hogy háló­szobában talált ujjlenyoma­tok egy része az ön kezétől ered. Ezenkívül fehérnemű­jén, amelyet a helybeli moso­dából egy órára kölcsön kér­tünk, olyan vérfoltokat talál­tunk, amelynek csoportja megfelel Linda vércsoportjá­nak. Mit szól ön mindeh­hez? . . Belanger sovány patkány­arca elsápadt és lehajtotta a fejét . . . Szótlanul tűrte, hogy kezére rákattanjon a bi­lincs ... A szadista gyilkost életfogytiglani fegyházra ítél­ték, táncosnő csapodár élete. Egy férfit látott, aki éppen az ágy szélén ült és zokniját húzta a lábára. A lány nem volt sehol. A zokniját huzó férfi hirtelen felnézett és szeme egy pillanatra találko­zott Melinda tekintetével. Ijedten hőkölt hátra és a kö­vetkező pillanatban eltűnt a függöny mögött Melinda nem tudta megjegyezni az arcát, de nem is sokat törődött vele. Akkor még nem tudta, hogy elvetemült szadista gyilkos­sal szemez . . . Este felé, úgy 7:30-kor egy Douglas Stevens nevű festő kopogtatott immár harmad­szor Linda N. Bartley ajta­ján. A megbeszélt találkára jött és bosszúsan tapasztalta, hogy a lány nem nyit ajtót, noha a rosszul bezárt retesz arra utalt, hogy Linda min­den bizonnyal otthon lehet. Hirtelen elhatározással be­nyomta az ajtót, amely külön­ben sem volt bezárva és a kö­vetkező pillanatban rekedt ki­áltással tántorodott hátra. Az ágyban szétdult takarók kö­zött, hatalmas vértócsában ott hevert Linda lemeztelení­tett teste. A vér a padlón is végigfolyt és megalvadt. A lány hibátlanul szép teste vérrel volt összemocskolva, mintha szándékosan forgat­ták volna meg benne és a nya­kára tekerve saját nadrágha­risnyáját csomózták össze szorosan. Stevens kirohant a házból és meg sem állt a rend­őrségig . . . A rendőrorvos gondterhel­ten ráncolta össze homlokát. 18 éves gyokorlata alatt rit­kán találkozott ilyen bestiális módon elkövetett gyilkosság­gal. A szerencsétlen lányt két késszurás érte hátulról, me­lyek közül az egyik a máját járta át. Halálos seb voll mind a kettő, de nem okozotl azonnali halált. Ezenkívül a2 eszeveszett gyilkos úgy akar­ta beállítani a dolgot, mintha a lány öngyilkosságot köve­tett volna el, mert a nyakára hurkolt harisnyanadrág vége a mennyezetes ágy tetejére volt erősítve, ahonnan azon­ban végül mégiscsak levágta és az ágyra dobta áldozatát. Valószínűleg eszébe futott, hogy egy öngyilkos nem szúr­hatta hátba önmagát, hogy azután hurkot kössön a nya­kába. Megállapították, hogy a két késszurás és a fojtogatás között — amely tulajdonkép­pen az áldozat halálát okozta — körülbelül egy óra telhe­tett el, s ekközben a szadis­ta gyilkos megerőszakolta a súlyosan sebzett, haláltusá­ját vivő lányt. Ruhája és alsó­­nemüje szét volt szabdalva. A kést azonban sehol sem ta­lálták. A gyilkosság időpont­ja a kora reggeli órákban le­hetett . . . A nyomozás kissé döcögve indult, mivel nem volt egy támpont sem, amiből ki lehe­tett volna indulni. Egyetlen egyet kivéve, éspedig a háló­szobában talált ujjlenyoma­tokat, amelyek nem származ­tak Lindától. De vajon kitől? Hiszen Lindát elég gyakran látogatták futó kalandok hő­sei. Mindenesetre a legtüze­­tesebb vizsgálatnak vetettek alá minden egyes berendezési tárgyat és a rajtuk található valamennyi ujjlenyomatot re­gisztrálták. Sikerült megkü­lönböztetni a Lindáén kívül három különböző személy ujj­lenyomatát, ám egyike sem szerepelt a bűnügyi nyilván­tartóban. A gyilkos kiléte te­hát ennek alapján vajmi ke­véssé állapítható meg. Leg­alábbis egyelőre nem. Követ­kezett hát a második nyomo­

Next

/
Thumbnails
Contents