Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-11 / 2. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ *f ? ? ❖ El ♦ *♦' ♦ beszél ♦ v ♦ r lései ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ kési ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ igaz történeteik f t f ? A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A BOSZORKÁNYSÁG KORÁNAK HOMÁLYA (Folytatás) A Kis Újság cimü lap rajzolt címlapon ábrázolta 1900. november 23-i számában a szatmári kivégzést. S fél esztendő múltán, 1901. április 12-én halálos játékról szólt ugyanennek az újságnak első oldala. Nem messze Szatmártól, Gyenes falujában a gyerekek pappbélásdit játszottak. Az ötéves Kínál Pista alakította Papp Bélát, a hétével Varga Lajos Zsoldics Mihályt. A többiek voltak a bírák, akik halálos Ítéletet hozták. S aztán az istállóban, ahogyan a felnőttektől hallották a kivégzés lefolytatását, annak rendje-módja szerint felakasztották mindkét kisgyereket. Amikor a két fiú fuldokolni kezdett, a többiek is megijedtek, rohantak a felnőttekért, de mire azok megérkeztek, már késő volt. A szörnyű játék két kisgyerek életébe került... KISIKKASZTOTT AMERIKÁBA Mindenki hallotta már Amerikát, az Ígéret földjét emlegetni. Amerika a múlt század első évtizedeiben számított annak: az ősi, ósdi Európa nem tudott kenyeret adni a tömegeknek, milliószámra vándoroltak az emberek az újvilágba, keresték az uj lehetőségeket. Magyarország százezerszámra űzte el fiait, ez az időszak, amelyre József Attila sorai vonatkoznak a kitántorgott másfél millió emberről. Az 1901-től 1910-ig terjedő évtizedben Magyarországról 1,049,003 ember vándorolt ki Amerikába. Zömükben nincstelenek, föld nélküli munkások, akik azért keltek útra, hogy a két kezükkel kenyeret keressenek valahol. Amerika azonban nemcsak nekik nyújtott lehetőségeket. Nagy, sőt igazán nagy lehetőségeket nyújtott a sikkasztóknak és a szélhámosoknak is, hogy itt, sokezer mérföldnyire a szülőhazától, bűncselekményük színhelyétől, eltűnhessenek, s belevegyülhessenek a bevándoroltak tömegébe. Ebben az időben igazán veszedelmes bűnözők, tettük sikeres végrehajtása után rendszerint az újvilágot ajándékozták meg személyükkel. Volt, aki kisebb, volt aki nagyobb sikerrel. Falkai László postást, aki 1901 nyarán 40 ezer koronával lépett meg, valahol New York környékén utolérte a körözés. Kecskeméthy Győző városházi gyakornokot, aki ennek tizenötszörösét, kereken 600 ezer koronát sikkasztott, soha nem csípték el. Pedig minden bizonnyal ő is Amerikába szökött. Érzékenyen sújtja a fővárost A “Magyarország” 1901. november 16-án igy kezdte tudósítását: “Az amugyis zilált pénzügyi viszonyok közt vergődő fővárost súlyos anyagi veszteség érte tegnap. Egyik tisztviselője, akinek a IV. kerületi adóhivatalból mintegy 600,000 koronát kellett átszállítania a főpénztárba, a pénzt elsikkasztotta és megszökött. A fővárosi hatóság ezúttal is bürokrata utón járt el, amennyiben jó későn értesítette az esetről a rendőrséget, amely azonnal mozgósította egész személyzetét. Kecskeméthy Győzőt, a sikkasztó tisztviselőt 116 detektív és közrendőr nyomozza, akik eddig 145 távirati jelentést küldtek, de a nyomozás sikeréről egyik sem adhat számot. A rendőrség megküldötte az összes vidéki hatóságoknak a sikkasztó személyleírását, valamint 600 példányban az arcképét is szétküldötte mindenfelé az országba.” A lap kijelentette, hogy a nagy sikkasztás nem egyszerűen bünügy, hanem olyan esemény, amely megzavarja a város életét is: “A nagy sikkasztás érzékenyen sújtja a főváros háztartását. A jövő évi költségvetésre nagy deficzitet irányoztak elő, s csak nagy nehezen leehtett a tanácsnak olyan minimumra redukálni, mely összeget az évi gazdálkodás alatt reméltek eltüntetni. Ez a jóakarat most dugába dől, ha nem kerítik kézre a sikkasztó dijnokot, mert a sikkasztás következtében nemcsak a teoretikus háromszáz koronás deficzitnek, hanem az elsikkasztott összegnek a pótlásáról is kell gondoskodni. A pénzügyi és gazdasági bizottság épp ma délután kezdi meg a jövő évi költségvetés tárgyalását, amelynek előre megállapított menetét alaposan meg fogja zavarni Kecskeméthy Győző kalkulusa”. Nos, Kecskeméthy nemcsak a fővárosi költségvetést, hanem az Egyetemi Nemzeti Pártot, az alakulóban levő Kurucz Brigád szervezését, valamint a rendőrség tekintélyét is tönkretette. Pedig a 23 éves fiatalember tulajdonképpen rendkívül egyszerű trükkel élt. Pártelnök is volt Kecskeméthy tettét az tette lehetővé, hogy megbíztak benne. Hogyne tették volna, amikor a fiatalember előkelő családból származott, s három bátyja már régebben kifogástalanul dolgozott a főfáros tisztviselői karában. Nem sokkal az érettségi után — húszéves korában — családi öszszeköttetései révén a főváros szolgálatába fogadták. Előbb főpénztárnok lett, aztán a VII. kerületi, majd a IV. kerületi elöljáróságra osztották be. Egyébként az akkori idők szokásai szerint párhuzamosan végezte egyetemi tanulmányait, “mezei jogász” volt, ahogy akkoriban nevezték. Kecskeméthy fontos szerepet játszott az egyetemi hallgatók politikai életében is. — Egy tucatnyi párbajban szerzett tekintélyt magának, s őt választották a reakciós Egyetemi Nemzeti Párt elnökévé. 1901 nyarán Németországban járt, s nagyon megtetszettek neki az ottani Brunderschaftok, s néhány társával együtt azon iparkodott, hogy szervezzenek Magyarországon is hasonlót, Kurucz Brigád néven. Az csak természetes, hogy miután sikkasztott, sorra jelentek meg a nyilatkozatok, amelyben úgy az Egyetemi Nemzeti Párt, mint a Kurucz Brigád vezetősége tudtul adta: semmi közük nincs és nem is volt Kecskéméthyhez. A Kurucz Brigád nyilatkozatát többek között aláírta Magasházy László is. Ez a fiatalember később Szegeden, Horthy Miklós közvetlen környezetében tűnt fel, majd Horthy kormányzóvá választása után ő lett első szárnysegéde . . . Kecskeméthy Győző azonban lemondott a reá váró politikai karrierről, s inkább megkockáztatta, hogy egycsapásra meggazdagodjon. Bátran és mérésién cselekedett, teljes sikerrel. A IV. kerületi elöljáróságra, az ottani adópénztárba (akkor a Belváros volt a IV. kerület) fizették be a legnagyobb vállalatok, az úgynevezett nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójukat. Az adófizetésekre negyedévenként került sor. 1901. november 14-én éppen lejárt az adónegyed. Hatalmas összeg gyűlt össze. Kecskeméthy, az adóhivatal gyakornoka, aki egyébként a telek- és a kereseti adó naplóját is vezette, kapta azt a megbízást, hogy Győry Gyula altiszttel együtt vigye a pénzt egy bőrtáskában a Városházára. Szimély Ede pénztáros, Leipold Lajos felügyelete alatt annak rendje s módja szerint betette a pénzt a száliltásra szolgáló táskába azt a 777 ezer koronát, amelyet be kellett küldenie a Városházára. “Várjon itt.. ” “A pénzt: 298 db ezer forintost, 690 db 100 forintost, 2090 db 10 forintost és 850 db tizkoronást, a többi 5, 2 és egykoronásokban a pénztáros Kecskeméthy és Győry jelenlétében helyezte el jegyzék mellett egy arra szolgáló bőrtáskába; jelenlétükben a táskát lezárta, a kulcsot Kecskeméthynek, a zárt táskát pedig Győrynek adta át, akik ketten együtt távoztak. A szolga a táskát a vállára kapta. A táska azonban oly súlyos volt a több ezer koronát kitevő ezüst pénztől, hogy azt alig bírta volna Győry a központi Városházig gyalog elvinni. Ezért egyfogatu bérkocsit fogadtak az adópénztáros beleegyezésével. A kocsi, amelynek számát eddig sem tudta kinyomozni a rendőrség, az elöljáróság kapuja előtt a Magyar utca 23. számú háznál állott meg. (Folytatjuk)
