Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-10 / 19. szám
fl. oldal HELYET AZ ÖREGEKNEK: NEM AZ A FONTOS. AZ EMBER HÁNY ÉVES Amikor Werner Heisenberg közzétette elméletét a bizonytalansági relációról, 26 éves volt és már a fizika professzora. Amikor Tizian leghíresebb képét, a Lepantói csatát festette, 98 éves volt. Balzac a 80 éves nő sorsát úgy irt meg, mint az öregedő asszony tragédiáját. Egy 70 éves amerikai nő együléses repülőgépen átkelt az Atlantióceánon. “ Az öreg férfiak veszélyesek — már semmi sem vár rájuk” — mondta G. B. Shaw 70 éves korában, 24 évvel halála előtt. “Hát mikor vagyok megfelelő, hogy a fene enné meg?” — irta egy 40 éves férfi a Die Welt olvasólevél-rovatában. — Nemrég még taknyosnak számítottam, most pedig már legyek öreg ember?” Körülbelül 1910-ig úgy vélték például, hogy a 15-20 évesek tanulási képességét a 30- 40 évesekével kell összehasonlítani. Ma a 20-30 évesekét hasonlítják össze a 65-80 évesekével. Akkoriban ugyanis az átlagéletkor — és nemcsak a nagy csecsemőhalandóság miatt — 47 év volt. Az átlagos negyvenéves ember már valóban “öreg” volt. Ma az átlagéletkor 74 év. Elavult tehát az a tézis, hogy életünk csúcspontja a harmincadik év, és azután már a hanyatlás következik. A gazdasági és társadalmi átalakulások kérdéseivel foglalkozó bizottság nemrég kutatásokat végeztetett arról a témáról, hogyan függenek össze az életkorral a hivatás terén elért eredmények. A kutatások eredménye a következő: a munkában elért eredmények nem elsősorban az életkorral függenek össze, hanem főleg más tényezőkkel, nevezetesen az egészséggel, a társadalmi-gazdasági státusszal, a családi helyzettel, a szakmai tapasztalattal, a foglalkozási környezethez való viszonnyal. A hanyatló erőt sikerrel ellensúlyozhatja a tapasztalat, a tudás és a gyakorlott emlékezet. Az emlékezetet ugyanis gyakorolni lehet. Megfogadhatjuk például Goethe tanácsát, hogy mindennap nézzünk meg egy jó képet, hallgassunk zenét vagy olvassunk verset, kibővítve azzal a tanáccsal, hogy egy hét múlva igyekezznk visszaemlékezni a képre vagy dallamra, minden héten tanuljunk meg kívülről egy versszakot. Dr. J. M. Krebs, az öregkor szimptómáinak amerikai kutatója sokéves vizsgálatai alapján az alábbi megállapítást tette: “A munkateljesítményekben kéfajta görbét razolhatunk fel az életkortól függően. A betanított munkások 25 éves korunkban érik el a maximumot és 35 éves korukig tartják. A magasabb képzettséget igénylő foglalkozásoknál a maximumot csak 40 éves korban érik el és még 70 éven felül is tartják.” Bár a biológiai erők 30 éves kortól már csökkennek, a munkaképesség nagymértékben fellendül: ez a motivációnak köszönhető, tehát a családért érzett felelősség, a karrierre, sikerre és pesztizsre való törekvés, a pénzszerzési vágy hatásának. Ha az ösztönző erő az egész életen át érvényesül, mert az egyénnek érdekes feladatokat kell elvégeznie és ösztökélő céljai vannak, akkor az öregedési folyamat jelentősen lelassul. A félelem az öregedéstől. Az ember “tudja”, hogy “40 éves korától már lefelé megy” és hogy öreg korában “úgyis” gyenge és beteg lesz. Félelmet kelt benne, hogy ilyesmik várnak rá, és ez megbénítja teljesítőképességét. Elveszti belső kapcsolatát a munkájával, mert úgy véli, hogy előbb-utóbb úgysem tudja többé rendesen elvégezni. Ebből a szorongásból következik, hogy a legkisebb nehézségeket is felnagyítja, és szinte lesi a kezdődő hanyatlás jeleit. Szentül hisz az öregedés elkerülhetetlenségében és az ebből eredő rossz közérzetet is az öregedésnek tulajdonítja. Ez a lelkiállapot azután valóban meggyorsítja az öregedést. Az öregedéstől való félelmet sok külső tényező is fokozza. Ezek nagyon is reálisak. Amikor például a 40 éves ember azt látja, hogy vállalatánál előnyben részesítik a fiatal menedzsereket, persze hogy félteni kezdi az állását, munkájában túl óvatos lesz, nem reménykedik többé előlépésben. Amig az emberek többsége kalapáccsal és csavanhuzóval dolgozott, nem pedig telefonnal és logarléccel addig a munkaképesség az izmok kérdése volt, és a munkaeredmények határát meg lehetett állapítani a munkafiziológia segítségével, amely a mérhető izomműködést vette alapul. Természetesen az olyan következtetésektől is óvakodnunk kell, hogy minden 80 éves ember minden munkát ugyanolyan jól el tudna végezni, mint egy 20 éves. De ha arra gondolunk, hogy hároméves gyerekek könnyen megtanulnak olvasni, Cato római államférfi pedig 80 éves korában még megtault görögd,1 láthatjuk nem csupán a statisztikák kétes értéket az egyénre vonatkoztatva, hanem az eredmények nagy lehetőségeit is. Régi nézet, hogy az öregedéssel romlik az emlékezet. Azt hitték, hogy ez a hagyományos nézet biológiai megalapozást nyert, amikor századunk első felében kihirdették, hogy az “öregedő szövetek” már nem elég rugalmasak az uj anyag elsajátításához. A valóságban a patkánykisérletek kimutatták, hogy a tanulás olyan anyag termelését okozza, amelynek jelenlétét aztán meg lehet állapítani az agyban. De azt nem bizonyították, hogy az életkor haladásával megszűnne ezen anyag termelésének képessége. Nyomasztja a középkorú embereket a fiatalság kultusza, amelynek mindenütt jelenvaló megnyilvánulási formája a reklám. A reklámokon csak tündöklőén rugalmas ifjú férfiak és nők léteznek, esetleg erőtől duzzadó negyvenes férfiak, akik mellett azonban feltétlenül ott van egy ragyogó fiatal nő. Ezenkívül a reklámok csak az ősz hajú, pipázó nagypapát és az ezerráncu nagymamát ismerik. Azokat a politikusokat, művészeket, tudósokat, üzletembereket, akik késő öregségükig tevékeny életet élnek, a többség a sors kiválasztottainak, a természet csodáinak tekinti. Pedig nem szellemi-pszichikai magas abbrendüségük jóvoltából érnek el sikereket életük végéig, hanem a motiváció jóvoltából, amely főleg a munkájuk társadalmi feladatuk iránti érdeklődésből fakad. Elmar Biebl NŐI SAROK: Veszélyesek az emeletes cipők WASHINGTON — A divathóbort legújabb bolond találmánya az emeletes cipő, 3 inch vastagságú talppal és nemegyszer 7 incs magas sarokkal. Lehet, hogy divat és sokan hordják, de az autóbiztositási társaságok és az orvosok nagy része nincs túlságosan elragadtatva a divatőrület legújabb kilengésétől. A biztosítótársaságok nagy kampányt hirdettek az emeletes cipők ellen, mely a vezető lábát szinte ólommá varázsolja és megakadályozza a gyors fékezést, mikor arra szüksége lenne. A biztositó társaságok egyébként ellene vannak a harangszabásu nadrágokban és hosszú, “nagymama” ruhákban való autóvezetésnek is, mert ezek is nehézkessé teszik a láb gyors átemelését a gázpedálról a fékre. Az American Podiatry Association egyenlőre nem nyivánitja hivatalosan véleményét az uj cipődivat ellen. Előbb tudományos vizsgálatok alapján összeállított statisztikára van szükségük, különben a cipőgyárosok könynyen pert akasztanának a nyakukba. De már 6,000 tag a Podiatry (Lábápolási) társaságból panaszt irt alá és adott be hivatalos helyen az emeletmagas cipők ellen. Dr. Charles Turcihin, a társaság orvosa szerint az sem érezheti magát biztonságban ezekben a cipőkben, aki egyelőre nem érez semmi fájdalmat és elváltozást, mert a rossz hatás, ha esetleg későbben is, de elkerülhetetlenül jelentkezik. Múlt évben 40 betegét kezelte az ilyen cipők viselése miatt okozott bántalmak miatt, megsérült, kificamodott, sőt törött (bokával. A Iában 26 egymásba kapcsolódó csont van, az uj cipődivat megváltoztatja ezeknek a csontoknak működését, a járást nehézkessé teszi, hátfájást, fáradtságot, a boka megdagadását, a láb körmeinek foenövését okozza. Dehát az emeletes cipő divat, a hölgyek hordják és inkább szenvednek, de nem akarnak elmaradni a divatőrületből. Mikor jönnek már egyszer újra divatba észszerű cipők? — kérdik az ésszel megáldott emberek. MEANY VÁDJA NEW YORK — George Meany, az AFL-CIO diktatórikus hajlamú elnöke azzal vádolta meg Nixon elnököt egyik beszédében, hogy félrevezeti az amerikai közvéleményt. VIGYÁZAT! BUFFALO — Az egyesült Államok titkos rendőrsége figyelmezteti a közönségei, hogy sok hamis kanadai 50 dolláros bankjegy van forgalomban. Az amerikai ember jól teszi, ha minden 50 dolláros kanadai bankjegyet tüzetesen átvizsgál, mielőtt elfogadná. A nem dohányzók uj taktikája NEW YORK — A nem dohányzók sok év óta fáradoznak hiába embertársaik egészségének, esetleg életének a megmentésén. Nem hallgattak rájuk, sőt kinevették és régimódiaknak nevezték őket. Amerika nem dohányzói azonban nem csüggednek. Az utóbbi években sokkal aktívabbak, harciasabbak lettek és változtattak taktikájukon. Hadjáratuk középpontjába nem a dohányost és annak egészségét állítják, hanem a nem dohányzókat és azok jogait. Kijelentik, hogy a dohányzás nem magánügy: “A nem dohányzónak törvényadta és morális joga, hogy nikotinfüttől mentes, tiszta levegőt lélegezhessen be” — mondják. Több vizsgálat eredménye támasztja alá azt az állítást, hogy a dohányzás nemcsak a dohányosra, hanem környezetére is ártalmas. A “Texas A and M University” kísérletei azt mutatják, hogy nem dohányzóknak, akik 30 percig tartózkodtak dohányfüsttel teli helyiségben, meggyorsult a szívműködésük, emelkedett a vérnyomásuk és megnőtt a vér szénmonoxid-tartalma. A Wayne State University kutatócsoportja megállapította, hogy dohányzó szülők gyermekei között kétszer anynyi a légutak akut betegségeiben szenvedők száma, mint azoknál, akik otthon nem kénytelenek dohányfüstöt beszivni. Dr. D. M. Cousin párisi tudós egy dohányzással foglalkozó európai konferencián kijelentette: “Nem dohányzók is egy csomag cigaretta füstjét szívhatják be, ha egész nap dohányfüsttel teli helyiségben kénytelenek tartózkodni.” » John F. Banzhaf akkor 27 esztendős ügyvéd 1968-ban harci csoportot hozott létre a dohányzás ellen. Részben az ő és csoportja szívós munkájának köszönhető, hogy a televízió és a rádió szép számmal közölt dohányzás-ellenes hirdetéseket, ma pedig már tilos cigaretta-hirdetéseket sugározni. A csoport azonban még mindig nem elégedett az elért eredményekkel. Most azért folytat hadjáratot, hogy minden nyilvános helyen hatóságilag tiltsák meg a dohányzást. A szövetségi kormány igyekszik jó példával elöljárni és különböző utasításokat adott ki. így például a washingtoni egészségügyi minisztérium hivatali helyiségeiben tilos a dohányzás.
