Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-03 / 18. szám

11. oldal HOMOKI ERZSÉBET i LELKI KLÍMÁJA i ELLENSÉG JELIGE — Kedves Erzsébet, 8 évig jó volt a házasságom, aztán egyszerre csak a férjem körül történt valami. Egyik napról a másikra megváltozott. A biztosítási szakmában dolgozik. Sohasem avatkoztam bele az ő üzleti ügyeibe, nem faggattam, hogy mennyit keresett, nem ellenőriztem, mint más feleségek szokták csi­nálni. A változást mégis az anyagi ügyekben kezd­tem észrevenni. Folyton kevesebbet höfcott haza. Láttam rajta ,hogy gondjai vannak. Még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mi a baj, magam­tól rájöttem. Nőügyekbe keveredett, ami sokba került. Kevesebbet is keresett, mint azelőtt, mert elhanyagolta az üzletkötéseket és igy nem volt elég pénze a nőkre. Különösen egy fiatal lányba volt belebolondulva, aki mindent kicsalt tőle. Ez a lány annál a vállalatnál dolgozott, ahol a férjem, csak egy másik fiókirodában. Nem veszekedtem, nem sírtam, nem rendeztem hangos jeleneteket, hanem leültem a férjemmel megbeszélni a dol­got. Sikerült is jobb belátásra bírni. Megígérte, hogy szakit a nőkkel, abbahagyja a kalandokat, az anyagi ügyeit is rendezi és jó férj, jó apa lesz. Azóta valamivel javult a helyzet, többet jár a biztosítások után, már egy kicsit többet is keres. Be akarja tartani az Ígéretét. De most kezdek fél­ni. Az a lány nem hagyja békében és a férjem gyenge ember. Most tudtam meg, hogy a lány odahelyeztette magát, abba a fiókirodába, ahol a férjem dolgozik. így mindig a közelében van. Ez a lány csak 19 éves, nem értem, miért akarja fel­dúlni a családomat, miért akarja elvenni tőlem a férjemet, a gyermekem apját, miért kell neki ép­pen az én férjem, amikor száz fiatal fiút találhat­na. Hogyan védekezzek az ellenség ellen, Menjek be az irodába, rendezzek botrányt és verjem vé­resre? VÁLASZ A házasság nem drótsövénnyel kö­rülkerített védett vadászterület. Akár fiatal, akár nem fiatal nő megpróbálhat vadászni a területen belül is. A botrányt és a verést nem ajánlom. Az a helyes, ha bemegy a vállalat központjába a személyzeti főnökhöz és nagyon higgadt szavak­kal elmondja neki, hogy mi a helyzet és megkéri, hogy a lányt tegyék másik fiókirodába. Biztosra veszem, hogy ő kérte az odahelyezését és a köz­pont nem tudta, hogy miért akar odajutni. Biz­tosan füllentett valamit. Ha magától megtudják az igazi okot, elhelyezik onnan. Ez feltétlenül hasznos lesz, mert elkerül javulást Ígérő gyenge férje közeléből. * * $ MAGYAR ANYA — Kedves Erzsébet, korán özvegységre jutottam két lánnyal. Nem sírtam, nem jajgattam, hanem két végén fogtam meg a munkát. Gyárban dolgoztam, takarítani jártam, kis pénzt gyűjtöttem, akkor szobát adtam ki és kosztosokra főztem, minden csináltam és felne­veltem a két lányt. A kisebbik 18 éves korában kimaradt az iskolából és férjhezment. Ez a há­zasság sajnos nem nagyon jól sikerült. A lányom nem paanszkodik, de én és az idősebbik lányom jól láijuk, hogy a férje nem bánik vele jól és ő szegény nem boldog. Egyetlen vigasza a gyönyörű kisfia, az én drága kis unokám, akiért a lelkemet odaadom, ha kell. A másik lényom már 29 éves, kijárta az egyetemet és több éve nagy állása és jó fizetése van egy laboratóriumban. Nagyon­­nagvon jó lány. Nekem csak kevés nyugdijam van, ő azonban kivett egy szép nagy lakást és oda­­vit/t magához. Öregségemre igazán szépen élek. Szeretném, ha már férjhezmenne, de ha mondom neki, akkor csak nevet. Sokszor arra gondolok, hogy talán én vagyok a bűnös. Engedtem, hogy a kisebbik lányom hozzámenjen ahhoz a fiúhoz oly fiatalon, akiről már akkor is gyanús híreket hallottam és a kisebbiknek rosszul sikerült a há­zassága s amiatt nem akar férjhezmenni a na­gyobb. Én vagyok a hibás? Tudok segíteni ezen? VÁLASZ — Kedves Magyar Anya, jól emlék­szem rá, egyszer évekkel ezelőtt egy olvasónak majdnem ugyanez a problémája volt: egyik lánya sietett a férjhezmenéssel, a másik hallani sem akart róla. Magának sem mondhatok mást, mint neki. Vannak lányok, akiknek sürgős férjhezmen­ni. Ezen ritkán segíthet az anyai jótanács. Miért sietett a fiatalabb? Több oka lehetett. Szerelmes volt. Férjhez akart menni, mert talán bántotta a gondolat, hogy kevésbé tetszik a férfiaknak, AUTÓSKALAND (Folyt, a 9. oldalról) ménykedve érkeztek az irodába, de azt üresen ta­lálták. Végre a csernovitzi Inturist vezetője meg­jelent helyettese társaságában. íróasztalához sie­tett, leült, újságot vett elő és olvasni kezdte. A mellete levő üres székre a helyettese ült le. A to­vábbiakban aztán úgy pergett a tárgyalás, hogy Gregorij a helyettes-vezetőhöz intézte szavait, s a helyettes vezető aztán a vezetőhöz fordult a kérdéssel. Gregorij most már a nap során legalább tized­szer kezdte el mondókáját: — Ezeknek az idegeneknek, akikért én vagyok felelős, egyik gumijukon van egy nagy dudor.. . A vezető elmélyülten olvasta az újságot. Végül azt mormolta: — Teljesen lehetetlen. Nem tehetünk semmi. Nyet . . . Mivel . . . Gregorij azonban megmakacsolta megát. S vé­gül a vezető meghozta döntését: —Intézkedési levelet kell Írni három példány­ban a gumijavitást engedélyezve. A levél előál­lítási költségei valutában fizetendők. Egy óra múlva elkészült az intézkedési levél, autógumi javítás engedélyezésére, három példány­ban. Peter kifizette — valutában. Gregorij lefor-Az idő hullámhosszán A pillanatok múlnak, a percek elsimulnak, az órák tovatűnnek — a napok elrepülnek. Hetek, hónapok, évek, a szörnyűek, a szépek, a kedvesek, a rosszak — mind semmivé oszolnak. Mi megmarad, csak emlék, mint eltávozott vendég, hangja fülembe cseng még — de hiszen itt járt nemrég! Igen, itt volt, de elment. Hívnám vissza a percet, a pillanat varázsát — a fényét és az árnyát. De már hiába minden; ami elmúlt, — az Nincsen, mintha nem is lett volna . . . az idő elsodorta. VÁRNAI ZSENI mint más lányok és meg akarta mutatni női vará­zsának erejét. Aztán felnőttek vagyunk, ugye, nyíltan beszélhetünk: talán éppen ezzel a fiúval kapcsolatban, vagy általában a test követelte jo­gait. Magának, semmi esetre sincs oka lelíkiisme­­retfurdalásra. Ha annakidején megakadályozta volna ezt a házasságot, a lánya ma talán emiatt lenne boldogtalan, hogy nem engedte férjhezmen­ni ahhoz a fiúhoz, akihez akkor akart. Ami a má­sik lányát illeti ,sok lány, különösen a diplomás, nagykeresetü, büszke az önállóságára. Egyideig kitart, de aztán többnyire egészen váratlanul, hir­telen megtörik a gőgje és amikor jelentkezik az a “bizonyos.*, ő is kedvet kap a férjhezmenésre. Gondolom, a nagyobbik lányával is ez történik, majd előbb-utóbb. Addig elégedjen meg az egy unokával. Ne rágja magát fölösleges gondokkal. Élvezze a szép öregséget. ditotta tartalmát. Annak a javítóműhelynek szólt, amelyben reggel már jártak, s ahol elutasították őket. A levéllel másnak reggel mehetnek a mű­helybe. Másnap reggel tehát odamentek. A műhely-felelős házonkivül volt. Helyettese azt mondta, hogy jöjjenek vissza egy félóra múl­va, mivel néki nincs elintézési joga. Mikor azon­ban vsszatérték, nemcsak a mühelyfőnököt nem találták ott, de már a helyettesét sem. A titkárnő vette át a levelet. — Nézzük csak — mondta. Aztán megrázta a fejét: — Nem értem, hogyan küldhették ide ma­gukat. Mi itt csak a helyi traktor-állomás teher­autóit javítjuk. Személygépkocsi és karaván ja­vítására nem vagyunk berendezkedve. Maguknak személygépkocsijuk és karavánkocsijuk van. Te­herautó se nem személygépkocsi, se nem kara­ván, tehát a maguk gumiját nem tudjuk megja­vítani. Peter és Paula most már a végkimerüléshez közeledtek. Döntöttek, dudor ide, dudor oda, azon­nal utrakelnek. Amikor kifelé haladtak a műhely­ből, suttogás ütötte meg a fülüket. — Pssszt! Jöj­jenek ide! Az egyik szerelő intett nekik. — Mi a problé­ma? —kérdezte. Elmondták neki. Megértőén bó­lintott: — Persze, hogy meg tudjuk csinálni. Csak so­se menjenek a vezetőhöz. Se a helyetteséhez. Egyenesen hozzám. Megmondom, mit kell csinál­ni. Adjanak öt rubelt, hagyják itt a kereket, jöj­jenek vissza pár óra múlva és kész. Semmi prob­léma. így cselekedtek. De amikor pár óra múlva visz­­szatértek, a vizesdézsába bocsájtott kerék nagy buborékokat eresztett, a szerelő pedig tökrészeg volt. De változatlanul optimista. Jöjjenek vissza egy óra múlva! — mondta vigasztalóan — és a gumi kemény lesz, mint a szikla. Visszamentek egy óra múlva és a szerelő állta a szavát. A gumi kemény volt, mint a szikla. Az öt rubel gazdát cserélt és a pótkerék a sziklake­mény gumival fölkerült a lakókocsira. Amikor azonban már a Kárpátokban jártak, a kocsi zö­­työgni kezdett, a gumi leeresztett. Szerencséjük volt: román olajszállitó-teherautó közeledett. A vezető megállította a kocsit, kiszállt és felaján­lotta, hogy az onnan félórára levő műhelyben megj avíttat ja a gumit. Peter leszerelte tehát a kereket. S akkor hir­telen ötlettel kihúzta az abroncsból a belső töm­lőt. Akkor már mindent megértett. A csernovitzi szerelő ötször akkora méretű tömlőt gyömöszölt az abroncsba, s azonkívül több kiló rongyot. — vagyis az abroncsot egyszerűen kitömte. A ro­mán sofőr pedig baráti tanáccsal szolgált arra­­vonatkozóan, hogyan kell hát megjavittatni a defektes autógumit a Szovjetunióban. — Úgy, hogy meg se kísérelje . . . ! Vándor Péter

Next

/
Thumbnails
Contents