Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-03 / 18. szám
6. oldal London, 1973, április hó . . . Dr D^yid Davies londoni egyetemi tanár és nemzetközi hirü gerontológus Ecuadorba való elutazása előtt sajtókonferencián ismertette utazásának céljait: elsősorban a hoszszu élet titkait kutatja, másodsorban pedig a 28-ezer esztendős Fredről akar még megtudni egyet és mást. Davies neve először két esztendővel ezelőtt járta be a világsajtót, amikor Ecuadorban egy olyan férfikoponyára bukkant, amelyről a laboratórium vizsgálatok felderítették, hogy 28-ezer éves. 17-ezer esztendővel idősebb az azt megelőzően ott talált koponyáknál és igy tökéletesen megváltoztatja az arról kialakított elméletet, hogy mikor tűnt fel az első ember az amerikai partokon. A 28-ezer éves koponyát Davies doktor “Fred”-nek nevezte el és a sajtókonferencia alatt az Íróasztalán tartotta. Fred, mintha csak tudta volna, hogy róla van szó. egyenletesen viA TITKOK TITKA EGY TUDÓS-ORVOS ECUADORBAN KERESI A HOSSZÚ ELET TITKÁT gyorgott és közben harminckét tökéletes 28-ezer éves fogat mutatott. Davies expedíciójának másik célja az ecuadori Vilcabamba-völgyébe való visszatérése Első vilcabambai látogatása tavaly tudományos körökben s kiváltképpen a gerontológia képviselői között, nagy feltűnést keltett. A gerontológia az a tudományág, amely az ember öregedésének, elhasználódásának folyamatát vizsgálja. Davies dr. az ecuadori Vilcabamba-völgyében olyan embercsoportra talált, amelynek tagjai a száz esztendő körüli életkort egyáltalában nem vélik különösebben magasnak, vilcabambai mértékkel mérve a százévesek csak középkorú emberek ,akik legszebb férfikorukat élik. A vilcabambák között a legidősebb 142-esztendős volt, korát hivatalos keresztlevéllel bizonyította. Erről a felfedezéséről Davies nagy cikkben számolt be a New Scientist cimü tudományos folyóiratban. Sajtókonferenciáján is főként ezzel a kérdéssel foglalkozott és elmondotta, hogy véleménye szerint a Vilcabamba-völgy lakóinak döbbenetesen magas életkora valószínűleg igen alacsony kalória-fokú ételeikkel függ össze. Napi étrendjük nem tartalmaz 1,700 kalóriánál többet, ami pontosan a fele (például) az angolok kalóriafogyasztásának. Hetenként mindössze harminc gramnyi húst esznek. Szigorú mértékletességben semmiképpen sem keresendő hosszú életük magyarázata, mivel naponta megisznak három-négy csésze rumot és elszívnak ötven-hatvan cigarettát. A völgy azonban rendkívül csöndes, nyugodt, idilli, az éghajlat enyhe és ez is elősegítheti hosszú életüket. Maguk a völgy lakói a füvekből főzött teáknak tulajdonítják jó egészségüket és magas életkorukat. Davies doktor egy másik lehetőséget is fölvetett a sajtókonferencián : lehetséges, mondotta, hogy a talajnak valami féle ásványi tartalma rejti a választ a nagy kérdésre, mivel Vilcabamba lakói maguk termelik veteményeseiket a völgyben. Egy-bizonyos régió termőtalajának valamilyen ásványi tartalmában keresni a hosszú élet magyarázatát, nem vadonatúj elmélet, egyes tudósok szerint Anglia legmagasabb életkort megérő lakóinak oázisa, a norfolki partvidék is ilyen titkot rejthet. Norfolk körzetében sokkal többen érik meg a százesztendős, sőt, annál is magasabb kort, mint a brit szigeteken bárhol másutt. Davies doktort a világ különböző térségei kizárólag a gerontológia nézőpontjából érdeklik. Grúziának is vannak olyan körzetei, mondotta, ahol az emberek az átlagosnál sokkal hosszabb ideig élnek és Pakisztánnak is. Thaiföld egyes régióiban viszont kétszeres gyorsasággal öregszenek az emberek, vannak Vidéjkek, ahol a 37-esztendős ember 67-évesnek látszik. Az angol tudós most könyvet ir ecuadori expedíciójáról, Cilcabamiba lakóiról és a 28-ezer esztendős Fredről, a könyv jövőre jelenik meg a Barrie és Jenkins-cég kiadásában. Most azonban siet viszsza Ecuadorba, részben, hogy további tudományos kutatásokat végezzen, részben, hogy megelőzze mindazokat a tudósokat és turistákat, akik az ő fölfedezésének hírére tömegesen készülődnek Vilcabamba völgyébe. Attól tart, hogyha Vilcabambából idegenforgalmi gócpont lesz, akkor rövidesen megjelenik a piacon a hosszú élet titkát kínáló sárgarépa és elfedi a valóságos nyomokat. Azonkívül rengeteg munka áll előtte, az élet rövid, ő már 44-éves, száz-százhusz esztendőnél többre már aligha számíthat. Gordon Bates AZ EVÉS RABJAI: Akik esznek örömükben, bánatukban, unalmukban és általában mindig ... NŐI SAROK: SÜTÉSI, FŐZÉSI TANÁCSOK VITAMINSALÁTA vagy petrezselymet szórunk. — Aki a hagymásat szereti, szeleteljen le csemegehagymát, sózza kissé meg, nyomkodja ki és úgy keverje a burgonyaszeletek közé. IGY SÜSSÜK A HÚST A húsokat ne áztassuk, hanem feldarabolás előtt mossuk meg folyó vizben. Sütés előtt, különösen, ha szeletekben sütjük, tisztítsuk meg a húst a hártyáktól, mócsingoktól, különben összezsugorodik. Ezekkel a hulladékokkal a leveseket Ízesíthetjük. A hússzeletek rostjait kiveréssel puhítjuk, de ne verjük ki “átlátszóra” mert a sütésnél kiszárad, kemény lesz. Ha egybe sütjük a húst, ne sózzuk be előre (kivétel a baromfihús), hanem forgassuk meg forró zsírban, ugyanis igy felszínén “pőrzsanyag” keletkezik ,a pórusok összehuzódnak, s nem vesznek el a hús tartalmas, izes anyagai. A húst párolás közben sózzuk meg. Sütés közben ne szúrjuk a villát a húsba ,mert rágós lesz, ha a leve kifolyik, hanem fakanalak segítségével forgassuk meg. Hogy megsült-e már vagy sem, azt se szurkálással próbálgassuk; a teljesen megsült hús, ha megnyomkodjuk a fakanállal, nem enged a nyomásnak. A párolt húsokra ne öntsünk sok vizet, hanem fedő alatt, kevés viz hozzáadásával, a saját gőzében pároljuk, különben főtt hús jellege lesz. Feketeretket legyalulunk, besózzuk, majd kissé kinyomkodva, egy tál közepére halmozzuk. Egy nagyobb lyuku reszelőn sárgarépát reszelünk, picit megsózzuk, citromlével ízesítjük, s a retek köré helyezzük. Fehér káposztát, nagyon vékonyra gyalulunk vagy szeletelünk, sózzuk, borsozzuk, hozzákeverünk reszelt hagymát, és azt is a tálra rakjuk. Jól mutat a tálon, ha konzervzöldborsóból is rakunk rá kis kupacokat. Az egészet leöntjük kevés salátalével, amelybe egy kanálka mustárt is kevertünk. (Csak annyi legyen a lé, amennyit a zöldségek felszívnak). A kis zöldborsós halmok közepére kemény tojásszeleteket helyezzünk. — Akár hideg húshoz, akár meleg sülthöz is adhatjuk ezt a vegyes salátát, sőt a fogyókúrázóknak parizerrel kiegészítve komplett vacsora. — Ha már olcsóbb lesz a spenót, azzal is elkészíthetjük konzervzöldiborsó helyett: a spenótot sós vízzel leforrázzuk, és rögtön leszűrve, citromlével Ízesítjük. MELEG BURGONYASALÁTA Egy kg apró burgonyát — ha van, kiflikrumplit — héjában megfőzünk, felszeletelünk és gőz felett melegen tartjuk. Sóval, cukorral, ecettel, kevés mustárral salátalevet készítünk, s melegen a burgonyára öntjük. Tetejére aDróra vágott metélőhagymát TORONTO, Canada — A torontói egyetem egyik profeszszora, Dr. Vivian Rakoff, aki elhízott emberek kezelésére esetek és a Dr. Rakoff által kezelt elhízott embereknek csak 2 százaléka maradt meg azon a suly-vonalon, melyet kényszerevő tipikus példánya keserves diétázások árán sikerült elérni. Dr. Rakoff hozzáteszi, hogy amikor az ételek rabjáról beszél, nem azokra gondol, akiknek csak pár iont a súlytöbbletük, hanem a valóban nagyon kövérekről. Figyelmeztet is, hogy egy kicsit túlsúlyban lenni még nem olyan veszedelmes, mint sokan gondolják. Nem nézhet ki mindenki 16 évesnek egész életében és a biztosítótársaságok hibája is, hogy sokan azt gondolják az ideális nő csontváz sovány. Pedig egy kicsit molettnek lenni, főleg idősebb korban, még nem is olyan rettenetes. Lehet az ételt élvezni, csak nem kell azt az élet fő élvezetének tartani. Mielőtt valaki sulycsökkentő diétára adná fejét, jobb, ha orvosával beszél, mert egy pár font elvesztése sokszor nem éri meg a diétázással járó idegeskedést. WWWVWHWMWWWW* Terjessze lapunkat! specializálta magát, jelentette ki, hogy a kövér emberek az evés rabjai. Ha elhatározzák, hogy lefogynak, egész életükön át mást se tehetnek, mint állandóan harcolnak és szenvednek a diétájukkal. Az evés rabjainak van egy megoldhatatlan problémájuk. Az alkohol, a cigaretta, még a kábitószerek rabjai is kigyógyithatók, élhetnek tovább is, ha megszabadultak káros szenvedélyeiktől. De ahhoz, hogy éljünk, ennünk is kell és itt van a nagy probléma. Mert ha az evés rabja elkezd enni, nem azért teszi, hogy pótolja testének energiáit, hanem eszik magának az evésnek gyönyörűségéért és élvezetéért. Nem azért eszik, hogy éhségét csillapítsa, hanem mert az evés jó érzést kelt benne. És nemcsak akkor eszik, mikor éhes, nemcsak a rendes étkezési órákban, hanem szinte állandóan. Ha örül, eszik örömében, ha valami bántja, eszik bánatában. Az evés az, ami az életet nemcsak elviselhetővé, de széppé teszi számára. Ezek szinte reménytelen
