Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-22 / 12. szám
4. ekU London történelmének és hagyományainak védelmezői ismét a felháborodás lázában égnek — s meg kell adni, nem minden ok nélkül — a kormány (legalábbis elvben) elfogadta a Leyfield-bizottság városfejlesztési javaslatait és (hangsúlyozni kell, hogy ismét csak elvben) szükségesnek ítélte meg a London körüli aiutóut-gyürük megépítését. Költségvetése ennek az uj úthálózatnak és összes bekötő útjainak: meghaladja a 2,280 millió fontsterlinget. A tömérdek kiadásnál is fájdalmasabb azonban, hogy az úthálózat elkerülhetetlenül áthatol London környékének históriai értékű tájain, mint a környezetvédők mondják keserűen: ezer hagyomány és történelmi emlék torkát metszi el. Az egyik ilyen fenyegetett táj Londontól délkeletre Deptford és környéke, Greenwichtől nyugatra, a Ravensibourne-folyócska torkolata, ahol az angol tengerészet született, a brit birodalom-alkotás szimbóluma. Itt jött létre VIII. Henrik parancsára az első angol hadihajó-gyár, a világraszóló tengerészet nukleusa, amelyből az összes utódok és leszármazottak erednek, a Polaris tengeralattjáró, a tengerek thermonucleáris vándorai. Az 1800-as évek közepén a vas és a gőz korszaka elnémította a deptfordi hajógyárat, de raktárhelyiségei, egyes javitórészlegei tiz esztendővel ezelőtt még üzemeltek. Deptford azonban igy is megér egy sétát és bár a mai baedekerek már kevés figyelmet fordítanak rá, történelmi emlékekben nem szüköldödik. Ha az ember végig halad a deptfordi Fő-uton s az ut végén balra fordul, a Szent Páltemplom elé ér, amely Wren, Vanburgh és Palladió ihletésére épült, amikor Deptford sokkal régibb temploma, a Szent Miklós, már kicsinynek bizonyult a föllendülő kisváros, a gyorsan növekv közösség számára. Továbbhaladva a Stowage-utcában ér, fekete vaskapu elé, amely fölött kőből faragott koponya jelzi, hogy a kerítés mögötti épület volt egykor a halottasház, ahová balesetek, bűntények és a folyó áldozatit vitték. Most már évtizedek óta olajhordókat tárolnak benne. Talán Christoper Marlowe-t, a költőt is ide szállították, miután a Stowage-utca egyik kocsmájában rejtélyes késdöfés végzett vele. Marlowe, akinek egyesek még Shakespeare színmüveit is tulajdonítják, jeltelen sírban fekszik a Szent Nikolas templom udvarán. Itt lakott Grinling Gibbons, a hires fafaragó, akit lohn Evelyn fedezett fel, a LONDONI RIPORT: A gépkocsi elgázolja a történelmi emlékeket.. restauráció korának nagy naplóirója, bemutatta II. Károlynak és Wrennek, az építésznek. Gi'bbonsból korának egyik legünnepeltebb szobrásza lett. John Evelyn hajdani házához a folyó felé haladva jut az ember, befordul a Ben foow-utcába, majd a Prince-streetre. Itt a közpark, amely egykor magánkért volt, John Evelyn házához tartozott. Evelyn lelkes és szorgalmas kertész volt ráérő idejében, elsők közé tartozott, kik erdei fákat ültettek kertjükbe. Az 1600-as évek végén azonban elkövetett egy nagy hibát: bérbeadta házát Péternek, minden oroszok cárjának, a majdani Nagy-nak, aki azért jött Angliába és kiváltképpen Deptford-ba, hogy a hajóépitést tanulmányozza. Ha mindössze tanulmányozott volna, az még nem lett volna baj, ám sűrűn öntött fel a garatra és amikor berúgott, megparancsolta, hogy talicskában kocsikáztassák a kertben, méghozzá futólépésben, át a gyepen, a virágágyakon és hennabokor-sövényen. A felháborodottt Evelyn számlát küldött a cárnak 167 fontsterlingről, a kárért, amelyet a házban és a kertben okozott — idézve a kísérőlevélből — “mivel a gyepet gödrökkel tette tönkre, ugrándozása és garázdálkodása következtében” és “összetört számos pompás magyalfát.” Kifizette-e a cár a 167 fontsterlinget, arról nem maradt fent históriai bizonyíték, de talán igen, mert deptfordi tanulmány utjának emlékét máig őrzi: a Cár-utca. Mindez csak néhány emlék fölvillantása egyetlen környékről — dehát a Londont körülvevő vidék teli históriai érdekességgel. Most mindezt az autóút fenyegeti: az angol haditengerészet születési helyét, a régi templomot, amelynek udvarán Marlowe csontjai nyugszanak és a kertet, amelynek füvén és virágain át a duhaj Nagy Pétert talicskázták szolgái. Ha a környezetvédők és műemlékvédők győznek ,talán még marad valami mindebből egy-két nemzedéknyi időre, de ha a gépkocsi győz, hamarosan betemeti a szürke beton. London, 1973 március . . . Bert Strong Ricardo Basques az Egyesült Államok legöregebb acélmunkása, a Bethlen Steel san franciskói telepén dolgozik. Basques 92 éves, azonban az acélunió szerződésében nincsen nyugdijhatáridő kikötve TAIWANI ÉLETKÉP: AZ ÉJSZAKAI PIAC TAIPEI, Taiwan — Taiwan egyik legszínesebb része az “éjszakai piac”, ahol minden este tömegek gyűlnek öszsze, hogy olyan taiwani különlegességeket élvezzenek, mint oyster-omlett, friss teknősbéka vér, prrátört kígyó borban és így tovább. A piac valami 400 yard hosszúságban nyúlik el és mintegy 700 apró üzletet foglal magában. Nappal üres és kihalt, de éjszaka színes lámpák fényében pompázik és mindenfelől vidám emberek jókedvű nevetése hangzik fel a kis üzletek körül. Olyan az egész, mint egy kedves, kacagó farsangi karnevál, az az atmoszféra, amit a kínaiak szeretnek Taiwanban. Az üzletek legtöbbje jóval éjfél utánig nyitva tartott és elegánsan öltözött árusok szolgálták ki a közönséget. Egy helybeli újság “Snack Alley”-nak nevezte el ezt a kedves kereskedő negyedet és a becenév rajta is maradt. De a haladás nevében halálra ítélték a Snack Alley-t és nemsokára lerombolják, hogy az egyre növekvő forgalom számára utat építsenek helyébe. Nagyon sok menekült jött Taiwanba, főleg a kinai szárazföldről a kommunista hatalomátvétel után, de a Snack Alley árusai csaknem mind benn szülött taivaniak voltak, akik helyi ételkülönlegességekkel kedveskedtek nemcsak a kínaiaknak, de a számos turistának is. Üzleteik előtt katonás rendben volt kifüggesztve a nyers hal, rák, októpusz, várva arra, hogy rendelésre ropogósra süljenek az Ínyenc falatokat kedvelők számára, egész halom sült csirkcomb, malacláb és sok más különNEM PÁLYÁZIK... leges taiwani étel várta az éhes látogatók özönét. Más üzletek vetekedve az crvostudom á n n y a 1, kitűnő “gyógysze reket" árultak, mint kigyóepét szembajok ellen, szárított, megőrölt kigyóbört arthritis gyógyítására, teknősbéka vért a máj és vese működésének elősegítésére, porrátört szarvas és medvecsontot nagyobb szerelmi teljesítőképesség elérésére — és ennek demonstrálására egy szép fekete medvét is ott őriztek rácsok mögött, hogy bemutathassa erejét. És most mindez megszűnik, a multté lesz, mert — utat kell építeni. Pedig nemcsak a taiwaniakat vonzotta a Snack Alley. A Taipei-ben megforduló turisták nem mulasztották volna el, hogy legalább egy estéjüket ne ott töltsék. Főleg az amerikaiak keresték fel szívesen. Az üzleteket most majd szétszórják a város különböző pontjaira, a kedves, színes, vidám “éjszakai piac” különös atmoszférája nem jön vissza többé. Taipei lakói, nemcsak a kínaiak, hanem a világ minden tájáról jövő és ott letelepedett idegenek levelek özönével árasztották el a várost, hogy ne bontsák le a Snack Alley-t, de hiába. A Snack Alley sorsa megpecsételődött. Hol veszünk majd ezentúl kigyóepét, ha fáj a szemünk, vagy szárított medvecsontot, ha több szerelemre vágyunk? Bálint Andor John Lindsay polgármester a new yorkl városházában tartott ülésen bejelenti, hogy nem pályázik újra a polgármesteri állásra. Lindsay, aki 8 éve polgármester, állítólag szenátornak fog pályázni Javíts ellen. DIVATOK Jó harminc évvel ezelőtt a férfi orrok alatt kis kockás bajusz díszelgett gondosan körülborotválva amolyan német pedantériával később a'dusabb szőrzemény az orrok alatt is jelezte a nagy fordulatot eljött a szakállasok ideje csak az én időm késik minden nap borotválkozom MOLNÁR IMRE
