Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-08 / 10. szám
MAGYAR HÍRADÓ I. okki VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi címzetteknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S.RELIEFPARCELSERVICE,h,c. 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ. igazgató BEJARAT 1545 2nd AVENUE A FELDARABOLT HOLTTEST TITKA Egy szép szeptemberi napon különös esemény hozta izgalomba az angliai Surrey grófság Leatherhead városkájának lakóit. A helybeli golf-club hölgytagjai éppen versenyre készülődtek, amikor Dr. Dennis O’Flynn fogorvos a golypálya melletti erdős bozótos területen sétálva egy széttépett műanyag zacskóra bukkant, amelyből átható bűz áradt. A zacskóban félig megrothadt emberi alsókar volt. Az érdekesnek Ígérkező golfparty persze azonnal elmaradt, a hölgyek másról sem beszéltek csak a borzalmas leletről. Az izgalmat másnap újabb felfedezés fokozta: Norman Stones, a golfpálya gondozója rókák által megrágott, emberi combcsontot talált nem messze attól a helytől, ahol az alsókar hevert. De akkor már a rendőrség is megjelent a színen és kutyákkal kutatta át a környékbeli erdőséget. Nemsokára ráakadtak még egy combcsontra, meg egy majdnem ép női lábszárra, amely szintén müanyagzacskóba volt csomagolva. — Talán soha nem akdunk rá ezekre a végtagokra, ha a rókák nem kaparják ki a földhányás aló! — mondotta Dr. O’Flynu a rendőröknek. A hatóság dolga nem volt könynyü, hiszen a hosszú évek alatt felgyülemlett dossziék mintegy 1,200 eltűnt nő még, fel nem kutatott kilétét rejtették. Ki lehet ez a legújabb? Vajon nem kerül majd ez is a megfejtetlen bűnügyek listájára? Angliában sűrűn fordultak meg magános nők Európa minden tájáról, akik szerencsét próbálni jöttek a szigetországba. Sokan estek áldozatul véres bündrámáknak, melyekbe saját tapaszta-; latlanságuk jutatta őket. Talán ez is közülük való eset. Senki nem tudta még, de a nyomozásba teljes erővel bekapcsolódott a Scotland Yard is. A munkát nagy mértékben megnehezítette az, hogy az eltűnt nőket senki sem kereste, senki nem érdeklődött utánuk. A hatóság emberei megkezdték a gofpálya melletti erdőség módszeres átfésülését és a munkába bevonták a 70 éves Ted Ghurcher-t is aki már 30 esztendeje élt remete módjára az erdők sűrűjében. Ismerte a környék minden rejtett zugát és segítségével sikerült is felfedezni egy kissebb földemelkedést, amely Ted szerint azelőtt nem volt azon a helyen. Azonnal széthányták a dombot és nemsokára előkerült egy női koponya, amelyet valami tompa tárggyal zúztak be. A törvényszéki o r v o s s z akértők megállapították, hogy a megtalált hulladarabok egy és ugyan az nőnemű személyhez tartoznak. Ezenkívül érdemleges nyom csupán az a két gyűrű lehetett, amit az áldozat ujjain találtak. Olcsó európai ezüstgyürü volt mind a kettő, egyiken a 835 szám volt bevésve, a másikban pedig egy féldrágakövet találtak. A Scotland Yard felhívására jelentkeztek jó páran, akik eltűnt rokonukat hitték meglelni a hullában, de mindegyikről kiderült, hogy hamis nyomon járnak. Közzétették a koponya fogsorának pontos leírását is, mivel megállapítást nyert, hogy az áldozat néhány évvel azelőtt fogorvosnál kezeltette fogait. Ezt jól kilehetett venni a fogazaton. Több nap után végül is jelentkezett egy fogorvos, aki koponya fogsorán felismerte a saját maga által végzett munkát. Fellapozta a jegyzettöm jét és jelentette a detektiveknek, hogy a két és fél évvel azelőtt végzett fogászati munkát egy bizonyos Mrs. Eleonora Essens nevű, lett nemzetiségű menekült hölgy fogsorán végezte. A detektívek azonnal rávetették magukat a nyomra és egy nap múlva már az emigrációs irodától kapott cim alapján bezörgettek Mrs. Eleonora Essens férjének Mansfield-i lakásán. A férj azonban szárazon közölte, hogy felesége öt évvel azelőtt megszökött szeretőjével, egy szintén lett származású, monoklis férfivel, akit baráti körökben Alexander Vanags néven ismernek. Azóta semmit sem tud feleségéről, nem is érdekli a sorsa. Annyit tud csupán, hogy Alexander Vanags-nak a Sutton Lane-n van (vagy volt) egy szépen berendezett lakása. A detektívek útja ezután a Sutton Lane-i lakásra vitt, de a csengetésre nem Mrs. Essens, vagy ahogy társasági körökben hívták: Nóra, nyitott ajtót, hanem egy húszéves guyani lány, aki állitása szerint Alex Vanagsnak a szeretője és Nóráról csak hallomásból tud., — Nóra? ... Ja, igen . . . az akit megöltek. Alex említette, hogy ismeri, sőt, több éven át viszonya is volt vele, de pár hónap óta semmit sem tudunk róla. Alex elküldte, mert nem viselkedett korrektül .. . Aztán léptem én Alex életébe. Igen . . . pár héttel ezelőtt láttuk a TV- ben, hogy felfedeztek valami szétdarabolt nőt, aki állítólag Nóra volt. Borzalmas eset. Alex el is határozta, hogy jelenti majd a rendőrségen, hogy ismerte Nórát, de aztán letett róla. Félt, hogy őt fogják gyanúsítani . . — a guyanai lány még több érdekes részletet elcsicsergett Alex és Nóra viszonyáról, ami Alexnek egyáltalán nem volt ínyére, de már nem lehetett visszavonni a dolgokat. Amikor Alex is megérkezett lakására és ott találta a detektiveket, meghökkenve tapasztalta, hogy őt tulajdonképpen már nem is mint leendő tanút kezelik, hanem mint gyanúsítottat. Az egyik detektív elébe tolt egy autórendszámot: “Ez az öné?” — kérdezte. Alex kényszeredetten elismerte, hogy pár hónappal azelőtt volt egy ilyen rendszámú kocsija. — Nos, akkor emlékeznie kell arra is, hogy 1971 augusztus elején ön a segítségét kérte egy traktorosnak, hogy vontassa ki a kocsiját, amely az iszapba ragadt. A traktoros ki is segítette önt a bajból, de mivel ön nem tudott fizetni, a traktoros elkérte egyik pótgumiját, amig meghozza a pénzt és persze, lejegyezte az ön rendszámát is. Ez az eset Leatherheadnél történt, a golfpálya melletti erdőben. A traktoros állitása szerint ön nagyon izgatottan viselkedettó Tudna ehhez magyarázatot fűzni? Alexander Vanags idegesen tépdeste zsebkendőjét és monokliját törülgette. Majd cigarettát kért és rekedt hangon beszélni kezdett: — Hát igen ... én öltem meg Nórát. De ennek ő maga volt az oka. Nóra egy rendkívüli férfifaló némber volt. Egyszerűen nem lehetett megszabadulni tőle . . . Ráadásul állandóan gúnyolt és megalázó módon viselkedett velem. Közel járt már az ötvenhez, de ez egyáltalán nem látszott meg rajta .Szép volt, de kötekedő és telhetetlen . . . Egyszer aztán nagyon-meghargitott. Azt mondta, hogy mint férfi, semmit nem érek az ágyban . . . Ezt már nem tudtam elviselni. Elborította a vér az agyamat, nem is tudtam mit cselekszem, csak felkaptam valamit és fejbe vertem egy párszor . . . Később láttam, hogy nem él. Akkor elmentem otthonról és vagy három napig haza sem mentem. A harmadik napon vettem egy üveg vodkát, a felét megittam, hogy erőt gyűjtsék és akkor hazamentem . . . Ott feküdt, még a szeme sem volt becskva. Úgy tűnt, mintha még akkor is gúnyolna . . . Vettem egy kést és levágtam a fejét . . . Aztán szétdaraboltam az egész holttestet. Külön-külön becsomagoltam minden darabot és elvittem abba az erdőbe, ahol tudomásom szerint senki sem járt . . . Nem gondoltam, hogy azok az átkozott rókák fognak leleplezni ... Én szerettem Nórát, hiszen még halála után hetekkel is rózsákat vittem arra a helyre, ahol testének főbb darabjait elástam. Akkor ragadtam bele az iszapba is, hogy meg kellett kérjem azt a traktorost, segítsen kivontatni a kocsimat . . . Igen, szerettem őt, de amit mondott, azt nem tudtam megbocsátani neki. Ezt a durva sértést nem tudtam elviselni és nem is tudtam uralkodni magamon . . . . . . Viharos keretek között zajlott le Alexander Vanags tárgyalása. Rengeteg érv és ellenérv vetődött fel, sokan voltak, akik elitélőleg nyilatkoztak az esetről, de sok volt a szimpatizáns is. Vanags, a háború alatt a lengyel ellenállásai mozgalom feddhetetlen hirü, bátor harcosa volt, későbbi társaságbeli körökben pedig úgy ismerték, mint aki mindig gentleman módjára viselkedett. Végül is a kizárólag férfiakból álló zsűri hirtelen felindulásból okozott emberölés vádjával mondta ki bűnösnek és három évi börtönbüntetésre Ítélte Alexander Vanags-ot. Elvált feleségétől, — hogy megmentse annak életét ST. PETERSBURG ,Fla. — Howard Thomas acélmunkás elvált halálosan beteg felesétől, mert — mint mondta — ez volt az egyetlen ut annak életben tartásához. Igaz, elváltam, de még most is szeretem őt, mondta Thomas, aki 32 évig élt boldog házasságban gyermekkori szerelmével. Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, magyarázkodott, de mivel fizetésem havi 79 dollárral felette volt a határnak, mely feljogosított volna az állami Medicaid segítségre, megvonták tőlem a 117 dolláros támogatást, melyet feleségem gyógyíttatására kaptam. Most, a válás után, mivel már nincs férje, aki gondoskodjék róla (legalábbis papíron, hivatalosan nincsen), jogosult az állami welfarere. Mikor Thomas tette nyilvánosságra jutott, az amerikaiak jó szivére jellemzően, megindult a csekkek áradta és már 5000 dollár gyűlt öszsze ,hogy megmentsék a volt Mrs. Thomas életét. TERJESSZE LAPUNKAT!
