Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-01 / 9. szám
li. oldftl ARCOK A TÖRTÉNELEMBŐL: AZ ELNÖKÖK ÖZVEGYEI Az egyik özvegyen maradt 7 gyermekkel, egy 1600 akeres nagyságú ültetvényén 70 rabszolgával, egy csomó adóssággal és polgárháborúval a küszöbön. A másik, felháborodva gyilkosságnak áldozatul esett férje halála miatt, és három legkisebb fia elvesztése felett érzett fájdalmában céltalanul vándorolt szerte az országban, keresve a feledést, mig át kellett mennie egy kinzó nyilvános tárgyaláson, hogy épelméjüségét bizonyítsa. Egy másik meg 20 évi visszavonultság után, mikor férje meghalt, újra Washingtonba költözött, hogy ismét a főváros első asszonyának szerepét játssza, ők hárman — Julia Gardiner Tyler, Mary Todd Lincoln és Dolley Payne Madison — valamikor az ország első asszonyai voltak és túlélték férjüket, nagyon kevés, majdnem semmi segítséget nem kaptak a nemzettől, melyet férjük szolgált. Franklin D. Roosevelt halála után pár nappal egy ujságirónő nyilatkozatot kért özvegyétől, Eleanortól. ő akkor csak annyit felelt: A történetnek vége — és elsietett. Pedig a történetnek még nem volt vége. A 17 év alatt, amennyivel túlélte férjét, kiérdemelte a “Világ Első Asszonya” cimet, amit nagy csodálója, Harry Truman adományozott neki. Az Egyesült Nemzetek el3Ő amerikai kiküldöttei közé tartozott, irt újságokban, magazinokban, irt egy pár könyvet, tanított, egy ideig a Brandeis egyetemen, saját rádió- és televízió-állomást vezetett. Egy elnöki özvegy tevékenysége sem hasonlítható össze Mrs. Rooseveltével. Bár Lady Bird Johnson sem él éppen tétlen életet. Már a Fehér Házban is tevékenyen résztvett mindenben, sokat gúnyolták egyik legnemesebb gondolatáért: szebbé és tisztábbá tenni Amerikát, ma is irodát tart fenn Austinban, gyakran utazik Washingtonba. Bár jövő tervei még ismeretlenek, de meg lehet jósolni, hogy nem fog eltűnni a közélet színpadáról. Mrs. Johnson mellett még három elnök özvegye él: Bess Wallace Truman, 87 éves, Mamie Doud Eisenhower 76 éves és Jacqueline Bouvier Kennedy Onassis, aki ma 43 éves. A négy közül csak Mrs. Onassis nem kapja „a 20,000 dolláros elnöki nyugdijat és a titkosszolgálat védelmét, mert házasságával erre jogát elvesztette. De két gyermeke, Caroline és John Jr. ma is a titkos szolgálat embereinek védelme alatt állnak. Mrs. Onassis előtt csak egy elnöki özvegy ment újra férjhez: Frances Folsom Cleveland, aki 22 éves volt, amikor hozzáment a 49 éves elnökhöz a Fehér Házban tartott diszes esküvőn, 1886-ban. Mikor Cleveland második elnöki terminusa után végleg elhagyta Washingtont és visszavonult Princeton, N.J.-be, halálakor Frances még csak 44 éves volt. Öt év múlva férjhezment Thomas Jex, Preston Jr., az egyetem régiségtan profeszszorához. Dolly Payne Madison maga külön klasszist képviselt. 26 éves quaker özvegy volt, egy kisfiúval, amikor férjhezment James Madísonhoz, Virginia képviselőjéhez. Szépsége hires volt egész Philadelphiában és később Washingtonban is sok imádója boldog volt, “ha csak láthatta elvonulni”, — mint Aaron Burr Írja róla. Mikor Madison elnöksége lejárt, Virginiában éltek 4000 akeres birtokukon. Férje életében soha nem ment többé a fővárosba, de férje halálakor, 20 évi távoliét után ismét Washingtonba költözött és ott nágy házat vitt. Vendégei közé tartozott John Quincy Adams és Martin Van Buren és egyik történetiró azt irta róla, hogy nagyobb társadalmi életet élt, mint “First Lady” korában. Pedig anyagi helyzete nem volt a legfényesebb és éppen ez indította Dániel Webstert, hogy nyugdijt járjon ki neki, mint egy volt elnök özvegyének, de a még mindig szép Dolley nem fogadta el. Az első First Lady, aki nyugdijat kapott férje halála után, Anna Symmes Harrison volt, akinek férje William Henry Harrison meghalt 32 nappal a Fehér Házban elfoglalt hivatala után. Kapott nyugdijat James A. Garfield, James K. Polk és John Tyler özvegye is, de csak 1958-ban szavazta meg a kongresszus az elnökök özvegyeinek nyugdijáról szóló törvényt és az összeget először 10,000, majd nemsokára 20,000 dollárban állapította meg. Viszont volt egy másik kiváltságuk az elnökök özvegyeinek, mégpedig az ingyenes postaszolgálat, egy 1800-ban megszavazott törvény. Martha Washington vette először igénybe. Majdnem mindnyájan Martha Washington ideje óta használták ezt a kiváltságot, kivéve Mrs. Millard Fillmoret, aki az öt évvel elnöki terminusának lejárta után vett feleségül Fiimore és Mrs. John Tylert. Tyler halála ki sem lett hirdetve hivatalosan, mert “lázadó”-nak nyilvánították, mivel tagja volt a Confederate kongresszusnak. Julia Tyler valószínűleg nem tudott erről a kiváltságról, mert biztosan igénybevette volna, hiszen minden jogáért körömszakadtáig harcolt. Unokája volt Lion Gardinemek, egy hivatásos katonának, aki 1636-ben érkezett Amerikába. Júlia gyönyörű volt, hatalomravágyó és magabiztos. Tyler 54 éves korában özvegyen maradt, Julie 24 évesen lett a felesége és 7 gyermekkel ajándékozta meg urát, akik közül a legfiatalabb, — Pearl — 87 éves korában halt meg 1947-ben, 102 évvel azután, hogy édesapja elhagyta a Fehér Házat. “A 19. század nem termett még egy olyan izgató, nyugtalan, gyönyörű asszonyt, mint Julia Gardiner Tyler” — mondja életrajzírója, Robert MADÁCH IMRE: Egy nyíri temetőn Kopár homok ameddig lát szemed, Domb domb után mint órjás sirmezöben Poshadt mocsár lent, fent fehér mezében, Mint kósza lélek, egy-egy nyír mered. Mély hallgatás — mint föld 'alatti hang Hallik csak a bölömbika nyögése, Bibic-sírás — varangyok ümmögése Míg széltől űzve nyargal a katang. A dombhajlásban néma temető, Nincsen kerítve, árnyas fák nem állnak Örül a porladók nyugodalmának Csak árvalányhaj, ami benne nő. Sötétlő fejfák állnak a töld felé Hajolva, hosszú, egyhangú sorokban, Mint sors betűi, melyekkel nyugodtan Múlandóságunkat följegyezé; i Nem hirdetvén reményt, sem földi hírt, Csak kérlelhetlen számokban mutatva Hány élet folyt a mindenség dalába Mely mint kitépett hang magába sírt. S a délibáb, ez édes, csalfa kép Ha néha báját még itt is kitárja, S tündér! éltet költ a sírtanyára Mint dús szívünk, ha a világba lép; Egy förgeteg jő, s széjjeltépve hall Foszlányokká a képzelet világa, A kék eget fövényfelleg takarja, Más nem marad, mint a fejfák alúl. Méltóbb tanyát nem lelhet a halál, Itt ég, föld gyászol összeolvadottan, Természet s ember csillámló zajában Ellentétet vérző szünk nem talál. Seager. “Akár a politikusokkal kacérkodott a Fehér Házban, akár résztvett az elnöki tanácskozókon, akár birtokát vezette, akár 7 gyermeke nevelésében, vagy mikor az Unió blokádjának élére állt, minden tettében végnélküli energiája nyilatkozott meg”. 1882-ben, mikor Julia elhagyta Washingtont, halt meg Mary Todd Lincoln, kinek özvegysége örökös szenvedés volt. 1871-ben szeretett 18 éves Ted fiának hirtelen halála után elkezdte vándorlását az országban. Mikor épelméjüsógért folytatott bírósági tárgyalásán Robert fia ellene fordult, ez annyira letörte, hogy azon az éjszakán öngyilkosságot kísérelt meg. — Végre sikerült bebizonyítania elméje épségét és visszakapta birtokát, kibékült fiával is, aki abban az időben hadügyminiszter volt. De fia mindig betegnek tartotta őt. És ha visszatekintünk a szerencsétlen Mary Todd Lincoln életére, elmondhatjuk az idők távolából, ha vétkezett is, — megszenvedett érte. Megyeri Stefánia RÓZSAVÖLGYI MÁRK, A CSÁRDÁS "ATYJA” (Folytatás a 14-ik oldatról( programzenéi alkotásokkal próbálkozott. Csermák Antal megírta az első — ma is élő — magyar vonósnégyeseket. Rózsavölgyi “magyar stylusu rondó”-val és variációkkal kisérletezett, a pesti Nemzeti Színház megnyitására “Nemzeti örömhangok” címen zenekari müvet irt, s — bár nem aratott vele sikert — operát is komponált. Ám ahhoz, hogy uj és eredeti nemzeti müzenei műfajt kialakítson, voltaképpen nem volt szüksége ezekre a nagyszabású külső keretekre. Tehetsége igazában a kis formákban mutatkozott meg. Választékos, finom ízlésű melodikus fantázia, kifejező, változatos ritmika, meghitt-bensőséges harmónia-világ jellemzi táncait, melyek közt nincs két egyforma. Egyéni karaktert hordoz valamennyi, akárcsak kortársának, az idősebb Johann Straussnak, az első “keringőkirálynak” a valcerei. Mint a világhírűvé vált bécsi muzsikus: Rózsavölgyi is kialakító mestere lett egy hires nemzeti táncmüfajnak, a régebbi hagyományokat korszerűbb keretben megújító csárdásnak. Az 1'836-ben megjelent első csárdásnak — legalább hetven év legkorszerűbb magyar zenedarabtipusának — Rózsavölgyi a szerzője. Akárcsak Strauss, Rózsavölgyi is hallatlan érzékkel és frisseséggel reagált — egy-egy uj tánccal — kora minden aktuális eseményére. “Ellenzéki kör-magyar”, “Beszállásolás”, “Országgyűlési Magyar“, “Egyesülünk” — olvassuk müvei címlapján, ő a nagyszabású magyar táncciklus úttörője is: társastáncai hatásos eszközei voltak a reformkori társasági élet magyarosodásának. . . . Néhány évtizeddel Rózsavölgyi halála után az ifjabb Strauss egyik keringőjéhez ezt a megjegyzést fűzte a szimfóniairó Brahms: “sajnos, nem tőlem való”. Az ő szavát meghallotta kora s környezete. Liszt és Petőfi szava azonban pusztába kiáltott szónak bizonyult. Rózsavölgyit elfeledték — a szórakoztatóipar, mely egy-két müvét tovább éltette, torzításaival sokszor többet ártott, mint használt a zeneszerző hírének. Halálának 125. évfordulója — és Petőfi Rózsavölgyiverse megírásának 125. évfordulója — talán most alkalmat ad az utókornak, hogy ‘perújrafelvételt’ kérjen a “Rózsavölgyi-ügyben” és — mint a magyar zenetörténet több más mesterét — őt is méltó helyére állítsa a magyar kultúra élő — müveiben élő — nagyjai között. Bónis Ferenc