Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-01 / 9. szám
18. ofekíl NIXON FIATALÍTÓ FORMULÁJA Irta: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Nixon elnök hatvanadik születésnapja alkalmából a New York Times első oldalának feltűnő helyén cikk jelent meg az alábbi címmel: “Nixon gives formula for living.” A születésnap előestéjén a riporter meginterjúvolta az elnököt és megkérdezte: mi a magyarázata, hogy ilyen fiatalos maradt ? Nixon két biztos szert ajánlott : 1. Never slow down. — 2. To have young people around . . . Magyarán: Sose fékezd le a tempót. Fiatalokkal vedd körül magad. Nem rossz. Nem rossz. Mégis . . . amikor a szürke, szimpla receptet elolvastam, ősi latin szóval i'gy kiáltottam fel: Sutor nec ultra crepidam! Magyarán: Suszter maradjon a kaptafánál! Igaz, egy hatvanéves “gyerekember” hogy jön ahhoz, hogy saját tapasztalatai alapján tanácsot osztogasson: miként maradhatunk fiatalok? Maradjon csak az elnök ur a politika volánjánál és az öregekkel legfeljebb csak abban a vonatkozásban törődjön, hogy hozzon mielőbb megnyugtató Social Security törvényt! SZÁZÉVESEK ELŐNYBEN Közismert a legenda, mely szerint amikor az újságíró megkérdezte a századik születésnapját ünneplő atyafitól, hogy minek köszönheti a matuzsálemi kort, az aggastyán igy válaszolt: — Sose fogyasztottam alkoholt. Az újságíró megjegyezte: ez hát a hosszú élet titka . . . — Nem mondhatnám — felelte az öregur —, hiszen a szomszéd szobában hentereg a száznyolc éves bátyám, ki reggeltől estig iszik. Most is tökrészeg. “GARANTÁLT” NYOLCVANHÁROM ÉV Száz szónak is egy a vége: még nem találták fel a csodaszert, amely megőrzi az ifjúságot. Az orvosok is csak tapogatóznak. Az egyik elmélet szerint semmit sem tehetünk, hogy örökifjak maradjunk. Az öregkorban ugyanis — állítja a tudósok egy része — a sejtszövetek lassú elhalásnak indulnak és ezeket a sejteket a szervezet nem tudja pótolni. A másik teória szerint megfelelő életmóddal, diétával és tornával az öregedés megállitható. A két ellenttées elméletnél merészebb álláspontot foglal el a statisztikai számoszlopokra alapított megállapítás, ami a “The Official Associated Press Almanac 1973” nemrégiben megjelent, közel ezer oldalas kötetének “Longevity in the United States” (hosszú élet az Egyesült Államokban) cimü fejezetéből betüről-betüre idézek: “One fourth of the babies born in 1968 have prospect of living 83 years”. Magyarán: Az 1968-ban születettek negyedrészének megvan a kilátása, hogy 83 évig fog élni. Nevetséges? Fantasztikus? Komolytalan? Aki nem hiszi, jogában van 83 év múlva (! ?) felelősségre vonni a hivatalos almanach hosszú távra jövendölő szerkesztőjét . . . A RÍMEK HOZSANNÁJA A költők állandó témája: az évek múlásának feltartóztatása; az elillanó ifjúság tűnő emlékeinek, tüzének, fényének, lángjának ébrentartása. A “Téli fák alatt” felsóhajt Clement Viktor: A mi utunkon mindig köd dereng. A gond agyunkat összemarja, A lelkünket az élet viszi el, Testünket a halál akarja. Arany János ajkai az “őszikék”-ben megindító panaszra nyílnak. Alig múlt harminc éves, mikor a jövendő évek “haja közé ősz szálakat előlegeznek”. Beteg szive diktálja a szomorú sorokat: Nem mindig évek száma hozza — nem mindig — a vén kort elő. Kevés esztendők súlya szintúgy Legörnyeszt a mély sir felé. Ady Endre nem fél az elmúlástól, tudja, érzi, hogy halhatatlan: Ifjú szivekben élek s mindig tovább. Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák. Mert életem millió gyökerű. Az ital és az asszonyok barátja, Krúdy Gyula szeretné meghosszabbítani az életét. “Bár találnék valahol egy boltot — Írja a fiatalság utáni vágyakozásában —, ahol nemcsak fűszert, patkószeget, ostornyelet meg padlófényesitőt árusítanak, hanem rideg erőt, kegyetlen paprikás pálinkát és ahol kőrisbogár porral tüzesitett uj Léthe-vizet vásárolhatnék” ... SZEMÉLYES KÉRDÉSBEN Valamikor régesrégen a házszabályok a parlamentben megengedték, hogy amikor egy szónok valakit névszerint aposztrofált: “személyes kérdésben” soronkivül felszólalhatott. Nixon nyilatkozata engem — sokmillió öreg embertársammal együtt — személyesen érint. Régi jogon azonnal szólásra jelentkezem. Megszokott társaságunk a minap egyik barátunk lakásában gyűlt össze. Átbeszéltük az aktuális problémákat, majd a társaság egyik tagja felvetette a kérdést: mi a véleményünk az elnöknek arról a nyilatkozatáról, miként őrizhetjük meg fiatalságunkat? A legtöbben azt felelték, hogy Nixon ifjonti hatvan évével nem illetékes fórum. Aztán kezdtek kérdésekkel ostromolni. Érthető, hiszen én vagyok a társaság legidősebb tagja. — Mi a magyarázata Sándor bácsi — érdeklődött az egyik —, hogy a te szived, lábad nem. fárad el több kilométeres hosszú sétáid alatt? — Igaz-e, — kíváncsiskodott a másik —, hogy te télen és nyáron naponta Edith társaságában uszótréninget veszel ? VÉGÜL Végül mindentudó az ember — patakra, fűre, fára gondol, halkan beszél, s néha szemmel derül, ha társa némi koncon dühödten s gőgösen verekszik, így él, akárkit megcsodálva. Egész az első csigasejtig emlékszik vissza önmagára. Öreg szemében mint a mécsesek, kigyulnak távol csillagképek. Ilyenkor kérdezik — mi bántja? S mindentudó lesz hallgatása. Zimonyi Tibor Én csak hallgattam és mosolyogtam. Mikor aztán azért faggattak, mi a titka, hogy ebben a parókás, kopasz világban nekem ma is olyan sürü a hajam, mint húszéves koromban? — nem állhattam meg szó nélkül. — Vegyétek tudomásul — mondtam —, hogy nekem nemcsak a hajam maradt meg — árnyalati szinkülönbséggel: szurokfekete helyett hófehéren, hiánytalanul, hanem nálam mindaz pontosan olyan ma is, mint amilyen húszéves koromban volt. . . . . . Mélységes csend. Kérdőn, kétkedőn meredtek rám a hitetlen szemek. Végül is egy bizonytalan korú, platinaszőke hölgy félénk hangja törte meg a csendet: — Kedves Sándor, ha nem vagyok indiszkrét... hogy is fejezzem ki magam? ... A szerelem is olyan magánál ma is, mint húsz éves korában? — Ne bámuljatok rám úgy — feleltem —, mintha személyemben Háry János vagy Mühlhausen báró támadt volna fel, de higgyétek el, hogy nálam a szerelem is teljesen olyan, mint húsz éves koromban volt . . . — Oh! Oh! Hoho! Hoho! — süvítették a megrökönyödött férfiak. . . . Feszült hangulat. Nem maradhattam némán. — Na igen —, feleltem. Húszéves koromban is szerelmeskedtem, amennyit csak bírtam és amennyi erőmtől telt és — ugye ? — ma is annyit szerelmeskedek, amennyit bírok s amennyi erőmből telik . . . ... Az irigy férfikórus fellélegzett. A reménybeli hölgyek szemeinek ragyogó fénye kialudt. JÓKAI RECEPTJE Az öregedéstől való rettegés a magyarázata, hogy Báthory Erzsébet, a csejtei vár úrnője lelke ülvösségét adta el az ördögnek. Minden este szüzlányok vérében fürdött, hogy megmeneküljön a ráncoktól meg finom, sima bőre petyhüdtségétől. A bünügy tárgyalásán kiderült, hogy többszáz hajadon esett az asszonyi hiúság áldozatául. ... A galambszelidségü Jókai Mór nem folyamodott ilyen borzalmas módszerhez. Mégis . . . nemcsak regényt irt arról, hogy “Öreg ember nem vén ember,” hanem könyvének címét a valóságban is dokumentálta, amikor magas korban feleségül vette Nagy Bellát, a bakfis színésznőt. A "NAGY FŐNŐK” (Folytatás a 10-ik oldalról) voltam, mint akkor, de ez már nem tartozik Adolfhoz. Az azonban hozzá tartozik, hogy amikor együtt sétáltunk a ragyogó napsütésben a Hollywood Boulevardon és beszélgettünk erről is, meg arról is, hirtelen megütötte a szemem egy kirakat, amelyben álmszép selyemingek voltak kitéve, darabomkint egy dollárért. Zukomak is tetszettek az ingek, én berohantam az üzletbe és vettem egy tucatot tiz dollárért. Ez a párbeszéd folyt le köztünk, amit a mai napig sem tudok elfelejteni: — Mr. Zukor, vegyen ilyen ingeket, legalább egy tucatot, hiszen látom ,hogy önnek is tetszenek. Nem? — Igen. Nagyon szépek, de nem veszek. — Miért nem? — Nem engedhetem meg magamnak — mondta. Mert aznap már megvett tizenhat mozit, házastól, mindenestől és ingre már nem tellett. Királyhegyi Pál
