Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-01 / 9. szám
8. oldal EGY RÉGI MAGYAR SZTRÁJK Irta: VASVÁRY ÖDÖN A régi, véres lefolyású sztrájkoknak csaknem mindegyikében szerepeltek magyarok is. A homesteadi acélsztrájk volt közöttük a leghirhedtebb, 1892-ben, amelynek természetesen külön története van, amit ma már nem szívesen emlegetnek. Olyan sztrájk azonban, amiben majdnem vagy teljesen kizárólag magyarok szerepeltek, igen kevés volt. Talán a clevelandi Kundtz-féle gyár sztrájkja volt a leghíresebb ezek között, ahol alig volt más, mint magyar munkás. E'gy régen elfelejtett bányász-sztrájk azonban megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, mert abban is kizárólag magyarok szerepeltek. A sztrájk egy Scottsdale nevű pennsylvaniai kisváros mellett történt, ahol a Painter és Diamond bányák magyar munkásai léptek sztrájkba, Az elmúlt hét eseményei között első helyen áll Kissinger pekingi tanácskozása, Kina vezetőivel, amelynek során a diplomáciai és gazdasági együttműködés alapjait lefektette. Nem vitás, hogy a kínaiakkal elkezdett dialógust Nixon elnök legnagyobb külpolitikai sikereinek tekinthetjük. Nemcsak a világbéke esélyeit javította fel, hanem az amerikai ipar és kereskedelem számára a 800 milliós népességű piacot is elérhetővé tette. A pekingi fejlemény mellett minden más kiülés belföldi esemény háttérbe szorult. Pedig a hét nem folyt le izgalom nélkül, igy például az Izraelen engedély nélkül átrepülő libiai utasszállító jet lelövése. Moshe Dayan izraeli hadügyminiszter beismeri, hogy végzetes hibát követtek el az izraeli pilóták, amikor a katasztrofális leszállásra kényszeritették az utasokkal zsúfolt arab gépet. A 113 személyből csak 6 maradt életben. Az izraeliek mentségére szolgál, hogy az elszánt arab terroristák állandó fenyegetései önvédelmi reakciót váltott ki részükről. A dollár elleni hadjárat tovább tart az európai piacon. A pénzkufároknak soha nem ment ilyen jól. A turistákat, a külföldön élő amerikai nyugdíjasokat és természetesen a külföldi árucikkek importereit érzékenyen érinti a dollár értékének csökkentése. A vietnami béke uj krízist idézett elő Laosban és Cambodiában. Mindkét területén rendületlenül folyik a harc, aminek csak az Egyesült Államok és Kina együttes közbelépése, vagyis egy kényszerbéke vethet véget. Az amerikai—kina: dialógus kényes helyzetbe hozta Taiwan (Formosa) szigetén uralkodó Ghiang Kai-shek nemzeti kormányát, amely amerikai segítség nélkül nem sokáig tudna létezni. , Belföldi események között említést érdemel Nizon elnök és az AFL-CIO hierarchia összeölelkezése. Nixon elnök mostani látogatása alatt olyan ovációt kapott a Miamiban ülésező munkásvezérektől, ami elfelejtette a tavalyi tiszteletlen viselkedésüket az Egyesült Államok elnökével szemben. Az érdekesebb hírek között felemlitésre méltó, hogy a világ legelső múzeuma, a new-yorki Metropolitan Museum nemzetközi botrány középpontjába került. A muzeum egymillió dollárért egy felbecsülhetetlen értékű ógörög vázát vásárolt s mint utólag kiderült, a váza nem törvényes utón került az arab kereskedő birtokába. 1894 májusában, tehát csaknem 80 esztendővel ezelőtt. Akkoriban a sztrájk meglehetősen kockázatos vállalkozás volt a munkások részéről. Először: először azért, mert a közvélemény sohasem a munkások oldalán állott, továbbá azért, mert a sztrájkot valóságos bűncselekménynek tartották a hivatalos körök is, amit nem alkudozással és megegyezéssel szoktak elintézni, hanem fegyverrel és erőszakkal. Szakszervezetek akkor nem voltak, úgynevezett sztrájk-alap, amiből a munkásokat a küzdelem tartamára segítették volna, még az álmok világában sem létezett, a munkásságnak, különösen a bevándoroltaknak, politikai befolyása egyáltalában nem volt, hivatalos munkanélküli segélyről nem is hallottak, — egyszóval: igen nagy okának kellett lenni, hogy a munkások sztrájkba lépjenek. És sztrájkok mégis voltak, mert a borzalmas állapotok arra kényszeritették a munkásokat, hogy ha kell, a sortüzzel is szembenézzenek. Mert hogy ezt kapják, azt bizonyosra lehetett venni. Hogy a scottdalei magyar munkások miért sztrájkoltak, az újsághír, amely rendelkezésemre áll, nem mondja meg. Hosszú munkaidő, nagyon alacsony bérek, durva bánásmód, a munkások zsarolása a vállalati házak és boltok által, — majdnem állati életszínvonal: ezek kergették a munkásokat a végső elkeseredésbe. Scottdale ma virágzó város, Pittsburgh alatt, a Connelsville—Uniontown vidéken, ahol valamikor igen sok bányász élt. Leisenring volt az egyik legnagyobb központjuk, de ott van egészen közel a szörnyű Jacobs Creek is, ahol egyszerre több mint száz magyar bányász vesztette életét egy bányarobbanásban. Az első nagyobb arányú kivándorlási hullám oda söpörte a legtöbb magyart, aki szénbányát akkor látott életében először. A bányavidékeken uralkodó, ma már szinte hihetetlen állapotok voltak azok, amik ijesztő hirét keltették a bányamunkának. Ezért tartották, joggal, Magyarországon is az Amerikába szakadtak sorsát majdnem egyenlőnek a rabszolgák sorsával. A két scottdalei bányában többszáz magyar dolgozott, ezek mind letették a csákányt, egy kis részük azonban, akik valószínűleg nem magyarok voltak, tovább próbált dolgozni. Úgy látszik, az igazi bajt ez robbantotta ki. Volt ennek a sztrájknak egy másik érdekes oldala is: az, hogy talán ez volt az egyetlen olyan sztrájk, amelyben inkább a magyar asszonyok, mint maguk a bányamunkások játszották a főszerepet. Asszonyszemély aránylag kevés volt az ilyen bányatelepeken. Aki volt, mind mind “burdosasszony”-ként csinált magának és családjának egzisztenciát, leírhatatlan, ma már elképzelhetetlenül nehéz, noha meg nem álló munkával: nagy okok kellettek hozzá, hogy ezek' az asszonyok szinte tébolyult fúriákká változzanak, mint a scottdaleii sztrájk alatt. Az elkeseredett magyar asszonyok voltak azok, MÁRCIUS ABLAKÁBAN Mikor március ablakát kinyitva, a napsütötte tócsákat megláttam, tudtam, ledőlnek a szél tornyai, tudtam, egy nap vagy annyi se talán, s a romokon fűszín percek virítnak. És így is lett. Másnap a háztetőkön, mint aki fészket készül rakni már, úgy lépkedett a gólyalábú dél, úgy nézett szét a csillámló vidéken. Zelk Zoltán Vasváry Ödön akik le próbálták állítani a sztrájktörőket, ők mentek elől, hogy az utánuk tóduló, körülbelül kétszáz főből álló sztrájkoló sereggel elkergessék az utjukba álló fegyveres deputy sheriff eket, akik élesre töltött Winchester puskákkal vártak rájuk. A sheriffek minden habozás nélkül sortüzet adtak le rájuk, nem törődve azzal, hogy a támadók első soraiban nőik vannak. Négy magyar aszszony azonnal összeesett. Egyiknek a bokáját fúrta keresztül a golyó, a többi másféle sérülést szenvedett, hogy pontosan mennyi volt a sebesültek, esetleg halottak száma, nem lehetett megállapítani, mert a sztrájkolok azonnal felvették az elesetteket és a közeli bányászházakba vitték őket. Annyit azonban megállapítottak, hogy a sebesültek és valószínűleg a halottak száma is — legalább tiz volt. A sortüz nem állította meg a támadókat. A sztrájkolok nem akarták háborgatni a dolgozó sztrájktörőket, de az asszonyok más véleményen voltak. A támadást ők vezették és folytatták le. A bányák helyettes igazgatója, Sanford White és Ewing Roddy főkönyvelő is töltött puskával várta a támadókat, de ezeket úgy összeverték, hogy kevés reményt fűztek életbenmaradásukhoz. Az asszonyok még puskáikat és revolvereiket is elvették tőlük. White szörnyű sebet kapott a fején egy balta-csapástól. Haldokolva vitték connelsvillei lakására. Az első hírek szerint a magyarok között kettő volt, akinek halálát várták a puskalövések következtében. Kiderül az újsághírből az is, hogy a sztrájko- 1 óknál puska vagy revolver nem volt. Dorongokkal, baltákkal voltak felfegyverkezve. Az igaz, hogy fenyegetőleg vonultak fel, de bebizonyosodott az is, hogy a fegyveres sheriffek mindenfajta provokálás nélkül, rögtön sortüzet adtak le rájuk, ami az amúgy is felbőszült tömeget teljesen megvakitotta. Az újsághír a sztrájkolok részéről neveket nem említ. Sok ellen azonnal elfogatási parancsot adtak ki. MOSOLYOGJUNK GYÓGYULÁS A férfi annyi sört ivott, hogy be kell vinni a kórházba. Másnap az orvos kérdi: — Mi van a pácienssel? — Már kezd magához térni, de egyelőre még az orvosságról félre akarja fújni a habot. MÓDSZER Amit alig lehet elérni az oktatófilmekkel, elrettentő plakátokkal, rádiószózatokkal, borsos büntetésekkel, most megcsinálja a sajtó. Egy nő mondta el, hogy újabban rendkívül óvatosan közlekedik, ezerszer körülnéz, s csak akkor indul el a járdáról, ha távol, s a közelben nincs jármű. — Nagyon kell vigyázni, amióta az újságok a közlekedési baleseteknél közlik az életkort is. AGGODALOM Mostanában sokat kimarad a fiú, s az anyja már aggódni kezd. — Fiam, lehetetlenség, hogy mindennap más lánnyal látnak téged. — Ne izgasd fel magad, mama. Ez ugyanaz a lány, csak különböző parókákkal. OSZTÁLYFŐNÖK Osztályfőnöki óra, a helyes és helytelen magatartás kérdéseiről. — Mit gondolnak, fiuk — szól az osztályfőnök —, kit nevezünk álszentnek? Valaki jelentkezik: — Alszent az a gyerek — mondja — aki reggel mosolyogva jön az iskolába. KISVÁROS Rém unalmas fészek ez a mi kis városunk. Ha egy fiatal lányt valamelyik éjjeli szórakozóhelyen olyan férfival látsz együtt, aki az apja lehetne — az tényleg az apja. !
