Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-01 / 1. szám
1 16. oldal Jászárofcszállás, dec. hó . . . Ezen a napon országos állat- és kirakodóvásár van Bátaszéken, Beleden, Jászárokszálláson. Kistoronyén, Nagykanizsán, Szakmáron. A vásárok elmúlását pedig jó évtizede jósolták. • Jászárokszállás határában közvetlennül az ut mellé települtek a sátrak. Emberek feketéllnók befelé a réten, egészen a kiserdőig. Papirforma szerint eladóik és vevők, ám közülük sokan semmit sem adnak el, és semmit sem vesznek. Első pillantásra is látszik, hogy a legbiztosabb üzlet a pecsenyesütőké. Valamint az italmérés, ami nemcsak áldomásra szolgál. A Pestről jött pecsenyés kínál házikolbászt, csemegekolbászt és hirtelen sült karajt. Gázpalackkal dolgozik, fűszereinél is erősebb hanggal. Villámgyorsak mozdulatai és számtani műveletei. Húsz másodperc az életéből: Mozdulatokban: az asztal alól marokra fog kilónyi nyers kolbászt, belezuditja a zsírba, maga mögé nyúl, kanoséból vizet önt a tepsibe, villával, késsel darabolja a kimérendő árut. Szövegben: Hol van már hurka asszonyom . . . (kétszer tíz deka házit. Picivel több, láthatja, ez meg ekkora ni, az nyolcötvenszer, igen, huszonnyolc negyven, meg a kenyérke, meg a másik darabka ,harminckét húsz, tessék csak nyugodtan számolni a pénzt, lehet utánaszámolni az árnak, joga a vevőnek, kérem, kinn vannak az árak, engem ne büntessenek, hogy titkolom, megmérem újra, hadd nőjön a sor, na ugye, hogy annyi. Egyedül vagyok, uraim és hölgyeim, mindenkire sor kerül. Máris asszonyom azt a darabkát, ugye most megégette a kezét, én is megégetem, ha tilosban matatok, közös a mi sorsunk, itt a huszonöt deka a legfinomabból . . . A nagyság változik, ki figyel oda! A spórolósok ettek volna otthon zsíros kenyeret. A pecsenyesütő rozzant Warszawája kivül-belül zsírtól fényes. • Szomszédunkban a müvirágos csomagol. Mintha szemerkélne az eső. És a nylon - virág — “ne éljek, ha nem olyan, mint a frissen szakajtott” — feleslegesen ne ázzon: Mert ezek a legények sem ismerik az illemet. Itt mennek el párjukkal, van amelyik belékarolva, aztán eszükbe sem jutna szegfűt, rózsát venni. Persze ha többet ittak volna! • A vásár persze igy is vi-ÓHAZAI ÉLETKÉP: A dám. Elől a szitát áruló asszonyok ragyogó üzleteket csinálnak. Az igazi lószőrszitát, mint ha ingyen adnák, viszik az asszonyok. És a fonott kosárra is annyi az érdeklődő, hogy aki naivan kérdez, azt feddni lehet: — Persze hogy mind eladó. Naná, majd megmutatni cipeltük ide! És fogy a vesszőseprü, alkusznak a vájt teknőkre. Mig türelemmel bírni lehet, mert ime, min kötözködik a vevő? Azt mondja: — Vakarja meg, lelkem, ott a végiben! Faggyuzta azt a göcsörtöt, hét múlva lyuk lesz a helyén. — Meddig vakarjam még? Hátha csiklandós. — Csak mélyebben, van ott valami. — Már mindjárt lesz — a teknő túloldala. — Na ugy-e sötétlik. — Jaj, hogy az idegeimet táncoltatja, hát a körmöm piszkától feketült meg. A vevő közben megvillantotta már a pénztárcát. Viszi a vakartatott teknőt. A teknőárus fújtatva néz utána. • A divatárusok lökik a pult ra a kardigánt, kell-e vagy csak nézegetik? Most már mindegy. Fejkendős fiatalaszszony anorákot fitymál. A kendő vadonatúj, mindenféle balatoni helységnévvel, hajócskával, hallal. Lobogtatja a szél hadd lobogtassa.Irigyek szemét hadd bántsa. De az anoráknak hibája van: — A sárból szedte össze, hogy csupa folt? — Színjátszó ez, a legdrágább japán anyag. — Piszkos ez közelről is, messziről is . . . — Szem kell a széphez. S mert tiz óra mult, a felsőruha-kereskedő uj stílusban tanítja az ifjú vevőt: — A divatosnak ára van. De nézze ezt az átmeneti kabátot Gyürhetetlen anyag, selyem bélés. Az anyaga százakat ér, és azért a magáé, no? Ilyen bolond jó szivem van. Persze értem én, hogy a divatoshoz ragaszkodik. Én is voltam fiatal. Tiszta londoni szabás. Árengedmény nincs. Majd irigykedik, ha máson látja! A kereskedő a jártasabb a lélektan rejtelmeiben. A hamisítatlan nagyáruházi konfekció eladatott. • Aztán a senki földje következik, s úgy a tehenek, borVÁSÁR iák, disznók, malacok, birkák. A fü az állatok piszkától mocskos, szekrekhez, teherautókhoz kötött marhák bőgnek keservesen. Nem kell a tehén, hiába tartja nyálas pofáját kitartóan a föld felé, hiába szelíd, jámbor. És amelyik gazdát cserélt is . . . Az asszony végigsimitja a tehén homlokát: —Az urammal a többit elintézik. — Hová siet? — Félek, kihozza a szél a derékfájásomat. Különben is az áldomás a maguk öröme. Este kevés teje lesz, nagyon lejárta magát. (Szomjas is. — Értek hozzá. Nem vettem volna különben. — Persze. — Sajnálja talán? — Nem, dehogy. így határoztunk, mit sajnálnék. A keze még mindig az állat homlokát simítja. A gazda jön. papírokat lobogtat, bólint az asszony szavára, hogy “igyekezzél te is”. Pénzt gyűr zsebre, invitáló mozdulat az italossátor felé. A tehén szekérhez kötve áll, nem érti, csak példázza a sors furcsa fordulóit. • Egyszerre öt malacra alkuszik egy férfi Az alkunak közönsége van. Egyenként nyolcszázért tartja az eladó, hatszázat igér a vevő. A lécládában szalmát törve sivalkodnak az auku tárgyai. A láda fölött két tenyér közelit egymáshoz: — Nyolszáz — mondja a gazda és csapna a másik tenyeréébe. Az visszarántja a kezét. — Hatszáz —erősiti, s most ő ragadná meg a csontos, erős kezét. — Nem komoly ember maga, viccel velem. Mutatja bal keze fejét. Valami karmolásféle éktelenkedik a közepén. JANUÁR 1. ÓTA: Nemzeti park a Hortobágy puszta DEBRECEN — Az Országos Természetvédelmi Hivatal 1973. január 1-i hatállyal nemzeti parkká nyilvánította a Hortobágy puszta 6(2 ezer hektárnyi területét. Ebből az alkalomból kértük meg Raal'kalomból Rakonczay Zoltán, az OTH elnöke, a következőket mondotta: — A Hortobágy egyedülálló táji egység Európában, hozzá hasonlót a Szovjetunión kívül más országban nem találunk. Értéke részint tájképi: síkság, csend, szikes tavak és mocsarak, gazdag fauna és madárvilág teszi felejthetetlenné. Néprajzi jelentősége: a régi pásztorélet emlékeit őrzi. — Közismert, hogy a Hortobágy egyszersmind Európa egyik legnagyobb madár tranzit pihenője. Több tízezer délre tartó vagy délről érkező madár ereszkedik itt le, háborítatlan pihenésük biztosítása is megkövetelte, hegy Védetté nyilvánítsuk ezt a területet A nemzeti park kialakítása természetesen más, egyéb miatt is szükségessé vált. A Hortobágy tulajdonképpen élő muzeum, az ősi magyar háziállatok gyűjtő- és tenyészhelye. Megtalálható itt a szürke szarvasmarha, több parlagi baromfifajta, a komondor, a magyar vizsla, több száz racka juh legel a rétségben, és sorolhatnánk tovább. Ez a ‘muzeum” egyszersmind a génbank szerepét is betölti. A rohamosan fejlődő, mind több technikai eszközzel dolgozó mezőgazdaság valószínűleg néhány fajta eltűnését okozhatja. A génbankban tárolt egyedek segítségével fél lehet majd frissíteni a veszélybe került fajtákat. Magyarországon eddig nem volt nemzeti park, a védett területek kiterjedése is mindössze 17 ezer hektárra tehető. A Hortobágy védett része ennek a területnek mintegy négyszerese. Tudományos k ö r ö k b en örömmel fogadják az OTH döntését, hiszen számos területen még javában folynak a kutatások. Vizsgálják a pusztán előforduló puhatestűek életmódját, a faunát, a mocsárvilágot. Mindezt a kutatómunkát lehetetlenné tenné a puszta átalakitása, a mocsarak lecsapolása, a technika megjelenése. — A véleményem szerint európai jelentőségű a nemzeti park kialakítása, mint az az elmondottakból is kiderül — mondotta Rakonczay Zoltán —, s ehhez kapcsolódóan számos intézkedést teszünk. Rendbe hozunk például több — Az elébb kukoricát szórtam nekik, kezembe kapott egyik. Ezek nem tápon nevelt korcsok! Falánk, keményhusuak. — Hatszáz és ötöt viszek. — Volna esze, egyszerre ötnek tréfálja az árát. — Meddig akar állni velük? Mig beesteledik? — Én dolgom. Hétszázötven. — De ravaszul szól. Hat' százötven. Később látom, öt malacot egyenként zsákba eresztenék. A nézők arcán elégedettség. Vevő és eladó tartja a szigort. • Szekerek, taligák, teherautók, személykocsik fordulnak ki az útra. A réten egész az erdőig letaposott fü, papírhulladék ,szemét. Vásár volt Jászszárokszálláson meg Bátaszéken, Beleden, Kisterenyén, Nagykanizsán, Szakmáron. A vásárok elmúlását pedig jó évtizede jósolják. — Hát a vásárfia hol van? Kérdeztek volna? — Vásárfia, vásárfia, vásárfia . . . Maros Dénes parasztházat, tanyát, régi pásztorépitményt, számyékot, kutat, csárdát, e különleges tájegység ugyancsak rendkívüli tartozékait. A továbbiakban Rakonczay Zoltán elmondotta, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park legértékesebb pusztái közé sorolták egyebek mellett a kunmadarasinagyiváni-borzas pusztát, a Pentezugot, Borsós-Ökörföld-Görbehát térséget, Nyirőlapos-Nyárijárás- Szettyénest, Daru-Karinkót. Mátát a hortobágyi halastóval. Kecskést, Cserepest, Darassát, Margitét, Bogotát, Kisszeget. A park kezeléséreaz OTH létrehozza a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságot. •UWWUMHWHMHmHUV ÓHAZAI KRÓNIKA Pozsonyiban rövidesen megnyílik a kézművesek múzeuma, amely kiállítja a helybeli iparosok ügyességéről, szaktudásáról szóló dokumentumokat a legrégibb időktől kezdve napjainkig. A kézművesek múzeuma összegyűjti az asztalosok, az ötvösök, fafaragók és más kézművesek munkáit. Érdekesnek Ígérkezik a 18-ik és 19-ik században Pozsonyban előállított órák gazdag gyűjteménye.
