Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ T ?. >f>f í>. Elbeszélések és igaz történetek *t f t A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A GYILKOS HASZNA 12 KORONA (Folytatás) , A Váczi-aktákban a detektívek azt is megtalálták, hogy a fiatalembernek hol élnek vidéken rokonai. Feltételezték, hogy szorult helyzetében őket keresi fel, s ezért aztán Győrbe és Dunaföldvárra indult kétkét detektív. Hiába jártak. Győrött Váczi apja őszintének látszó felháborodással elmondta: ő nem is látta a fiát, nem is akarja soha többé, legfeljebb az akasztófán. Ő igazán mindent megtett, hogy neki is megadjon minden tőle telhetőt, mint többi hét gyermekének, de Ferenc az más volt, mint a többi. Már az iskolában lopott, a kassai javítóba küldték, de aztán édesanyja addig kilincselt, amíg próbaképpen hazaengedték. Hálából az elvetemült fiú ellopta és eladta apja óráját, a pénzt pedig elitta. Ezek után öt esztendeig javítóintézetben nevelkedett, szakmát kapott a kezébe, de a győri szövetgyárban csak néhány napig bírta ki. Egy esztergomi rokona megpróbált rajta segíteni, de őt is meglopta. Állandóan lopott, utoljára egy jómódú rokontól, aki mégegyszer utoljára megpróbált rajta segíteni. Az apja arra kérte a detektiveket, hogy mielőbb kerítsék kézre a fiát, aki szégyent hoz a család becsületes nevére, s mielőbb nyerje el méltó büntetését, mert addig a hírlapok úgyis újra és újra leírják a Váczi nevet. A cselédszerző rendőrt kerít A rendőrséget természetesen nem kellett biztatni. A kilencéves kislány halála felháborította a közvéleményt. Száz és száz detektív hajszolta a gyilkost. Végiglátogattak minden csapszéket, ott ültek naphoszszat az olcsó kávézókban, kávémérésekben, szinte le sem hunyták a szemüket. S mégsem a sorozatos razziák, hanem egy talpraesett komáromi asszony ügyessége hozta meg az eredményt. Rajkainénak úgynevezett cselédelhelyező irodája volt Komáromban. A cupringernél február 22-én, — vagyis pénteken jelentkezett egy fiatalember, s átadott egy Váczi Ferenc névre szóló cselédkönyvet. Állást, munkát, kenyeret keresett. Rajkainé azonnal látta, hogy a gyilkos áll vele szemben. Az irodájában azonban egyedül volt, s attól fél, hogy ha azonnal kiszalad az utcára és segítségért kiált, Váczi elmenekül. így aztán hosszasan kérdezgette, tárgyalt vele, húzta az időt, már ott tartottak, hogy Váczi előadta szokásos meséjét szomorú árvaságáról, amikor végre megérkezett a Rajkainé által várva-várt kifutó-gyerek. — Várj, azonnal elküldelek egy helyre — mondta neki. — írok egy cédulát és elviszed . . . Váczit pedig leültette, mondván: van egy hely számára, odaüzen a kifutóival. A gyereknek pedig bemondta a komáromi rendőrség címét — Váczi természetesen nem tudta, hogy az utcanév és a házszám mit takar — és az átala küldött cédulára ezt irta: “Itt van a pesti rablógyilkos. Jöjjenek azonnal. Rajkainé.” Nem volt most rest a kifutófiu. Nagyon is helyén volt az esze. Még a rendőrségig sem ment el, csak a legközelebbi rendőrőrszemig. így történt aztán, hogy Horváth András komáromi rendőrlegénynek sikerült az, ami a budapesti főkapitányság nagy tekintélyű rendőrtisztjeinek és detekdivjeinek ne: elfogta Czukor utcai gyilkost. Igaz, Váczi tiltakozott az előállítás ellen, sőt még a komáromi rendőrkapitány előtt is tagadott, de aztán vállat vont és kijelentette, hogy igen, ő ölte meg Pesten Richter Annuskát. A legközelebbi vonattal megérkeztek Budapestről a detektívek, hogy a gyilkost a fővárosba szállítsák. Csak nagy üggyelbajjal jutottak be a komáromi rendőrség épületébe, olyan nagy tömeg vette azt körül, követelte, hogy adják kezükre a gyerekgyilkost, majd ők elbánnak veel. A hátsó kijáraton, zárt kocsiban csempészték ki a detektívek az ekkor már reszkető gyilkost, de az állomáshoz vezető utón felfedezték őket, s csak kis híján sikerült egérutat nyerniük. A vonaton ismét csak majdnem lincselésre került a sor. A kelenföldi állomáson pedi, avonat befutott, már jó előre felállított erős rendőrkordonnal kellett távoltartani a felháborodott tömeget. "Az embert elfogja a szédület" Azonnal megkezdték kihallgatását, de Váczi már nem tudott olyat mondani, amit már nem tudtak volna. A gyilkosság előtti napjainak történetét azzal egészítette ki, hogy azokon az éjszakákon, amikor nem volt szállása, az István kórház pincéjében aludt. Amikor a kórházban szimulánsként feküdt, megfigyelte, hogy a kaput éjszakára nem zárják be, a pincében pedig ágyneműt tartanak. Miután szombat délután hiába keresett ágybérletet, az Imre utcai kávézóban utolsó vagyontárgyát, a piros katonaládát is ott kellett hagynia zálogban, a Keleti pályaudvarra ment szerencsét próbálni, keresett is két koronát, egy utas vele vitette a bőröndjét a szállodáig. Ebből futotta a vacsorára, sőt némi italra is. Vasárnap azonban már nem evett egy falatot sem. Hétfőn reggel aztán benyitott abba a Czukor utcai lakásba, amiről szombat óta tudta, hogy napközben csak egy beteg kislány van otthon . . . A detektívek Baján, Váczi nagyanyjánál megtalálták a piros katonaládát, benne a még hiányzó két karperecét, s a törött gyűrűt és a kopott imakönyvet. így hát minden tárgy megkerült. A gyilkosnak csak mindössze tizenkét korona volt a haszna szörnyű tettéből. Egyébként már a rendőrségen is úgy nyilatkozott, hogy tudja, akasztófán kell befejeznie életét. Tévedett azonban, nem a legsúlyosabb ítélettel, hanem életfogytiglani börtönnel sújtották. A bíróság ily módon értékelte a bűncselekményt, figyelembe véve azt az orvosi szakvéleményt, amely szerint a vádlott tette elkövetésekor nem szenvedett ugyan elmebajban, de degenerált személyiség. BEM APÓ A történelem szereti a legendákat. A hősöket legendák veszik körül. A nemzetek emlékezetében sohasem halványul el azoknak a legendás hősöknek az emléke, akik hazájuk szabadságáért, függetlenségéért, az elnyomott népek felszabadításáért harcoltak. Nem halványul Bem Józsefnek, az 1848—49-es magyar szabadságharc lengyel tábornokának, “Osztrolenka véres csillagának” neve sem. Bem József 1794. márc. 14-én született Tarnówban. Szüleiről keveset jegyeztek fel az utókor számára. Apjáról is csak annyit, hogy fiatal korában a Ivovi városi tanácsnál dolgozott, később pedig ügyvéd a nemesi bíróságnál Tarnówban, majd Slabkowicében birtokot vásárolt és megkapta a nemesi címet. Egyes életrajzírói sokáig bizonygatták, hogy Bem József ereiben magyar vér is folyt, azért sietett Magyarországra a szabadságharc idején. Ám ez csak feltételezés, hamis legenda volt. Bem József jómódú otthonban töltötte gyermekkorát, minden megadatott neki, ami a tanuláshoz, a művelődéshez szükséges volt akkoriban. A szorgalmas és kitűnő tanuló ifj. Bem különösen a matematika és a történelem iránt mutatott rendkívül fogékonyságot, ám a német és a francia nyelvet is könnyedén megtanulta. — Gimnáziumi tanulmányait Krakkóban fejezte be, ahová a 19. század első éveiben költöztek szülei. Az élénk és minden iránt érdeklődő Bem fantáziáját nemcsak az olvasmányok keltik fel, hanem a szülői házban folyó politikai viták is. Lengyelországban volt akkor egy haladó szellemű kisbirtokos nemesség és polgárság, amely a haza függetlenségének kivívásában látta életcélját. így Bem szülei és szüleinek baráti köre is. Otthonuk politikai vitafórummá lett. E haladó szellemű emberek Napóleon győzelmétől remélték elveszett és felosztott hazájuk függetlenségét, mert Napóleon sorra hadat üzent a Lengyelországot leigázó országoknak. (Folytatjuk)
