Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-08 / 6. szám
14. oldal TÍZ JÓTANÁCS 1973 ESZTENDŐRE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Az egyik magazinban tiz jótanács, újfajta Tiz Parancsolat jelent meg, “Ten Lessons For The New Year” címen, afféle modern aranymondás, melyben a névtelen iró kifejti, hogyan éljen az ember az uj esztendőben, ha boldogulni óhajt, ha kiegyensúlyozott, derült életet ikiván élni. A “parancsolatok” igy szólnak: “Járj nyugodtan a zaj és a rohanás forgatagában, mindig emlékezve arra, hogy béke csakis csöndben lehetséges. Légy jó viszonyban mindenkivel, amennyire az behódol ás nélkül lehetséges. Mondd meg az igazat halkan, de világosan; hallgass meg másokat, — még ha unalmasak és tudatlanok is; nekik is van mondani valój uk. Kerüld a hangos és erőszakos egyéneket, mert csak megsebzik a lelkedet. Ha másokhoz hasonlítod magad, könnyen hiú vagy keserű lehet, mivelhogy mindig lesznek náladnál nagyobb és kisebb egyéniségek. Élvezd teljesítményeidet éppúgy, mint terveidet. Légy érdekelve saját pályafutásodban, de ugyanakkor légy alázatos; ez valódi érték a szerencse forgandóságában. Légy önmagad. Főleg, ne tettess vonzalmat, melyet nem érzel. Ne légy cinikus a szeretetet illetőleg, mert szárazságban és józanságban örökéletü, akár a fü. Te a világegyetem gyermeke vagy, akár a fák és a csillagok; jogod van arra, hogy itt légy. Ezért légy békében Isteneddel, akármi legyen is Róla való fogalmad, és bármire törekszel és vágyódol is az élet zajos forgatagában, őrizd meg lelked békéjét. Mert ez a világ mégis szép, minden ámítása, szemfényvesztése és elpusztított álma ellenére is... Légy óvatos. Törekedj arra, hogy boldog légy.” Amikor Istenről beszél, csak megemlíti, hogy higyjünk benne, bármiféle fogalmunk is van róla. Tehát nem kereszténységet hirdet. Nem az egy Isten fogalmát állítja, csak afféle általános hitet, amely lehet akár bálványimádás is. Itt van a hiba. Ma már a pszichiáterek nagy része is ráébredt, hogy idegbetegek gyógyításánál a leghatásosabb tényező a hit. A hit Krisztusban. Mivelhogy ez a hit vigasztal, erősít, gyógyít, megnyugvást jelent a megváltoztathatatlanban ,inspirál arra, hogy szeressük és megértsük egymást. De azzal, hogy a keresztény vallás fenntartson, rendíthetetlenül kell hinnünk benne. Mert jaj nekünk, ha szerencsétlenség sújt le ránk, ha megrázkódtatás teper le, ha valamilyen gyógyíthatatlan betegség jármában nyögünk és hitünk nem elég erős! Akkor Krisztus nem segíthet, nem tarthat fenn és mi összeomlunk menthetetlenül — hitünk darabokra törüik és nem nyújt védelmet, segítséget. Alig néhány hete tapasztaltam, mit jelent szemtől-szembe kerülni a halállal. Kétségbeesésünkben könnyen elszakadhatunk mindentől, ami szent volt számunkra. Azt mondják, a fájdalom nemesit, de ez nem mindig igaz. A fájdalom, ha nincs megfelelő erőnk arra, hogy Istenben megkapaszkodhassunk, darabokra zúz, leteper, keserűvé és gyülölködővé tehet. Könnyű ezeket az aranymondásokat követni, ezek szerint élni, ha minden jól megy életünkben, ha gazdagok, egészségesek, boldogok vagyunk, ha semmiféle akadály nem áll utunkban. De jaj akkor, ha ezerféle balsors fenyeget — ha bárkánk ingadozik a felkavart, örvénylő vizeken, menthetetlenül belefulladunk az elkeseredés tengerébe, ha nincs velünk Krisztus, aki egyetlen mozdulatával lecsendesiti a kavargó hullámokat és szelíd szemrehányással megfedd, hogy hová lett a hitünk? Miért nem bízunk teljes szívvel és lélekkel őbenne? SIMON LAJOS: Ezek a tanácsok mind igazak és úgynevezett “aranyköpések”. Ha ezek szerint élnénk, gyönyörű lenne az élet, nem lenne viszály, háború, nem lennénk kétségbeesettek, belenyugodhatnánk a megváltoztathatatlanba, senki se lenne idegbeteg, vagy éppenséggel öngyilkos. Csupán egy baj van ezzel az újfajta “Tiz Parancsolattal” —, az, hogy nem nyújt semmiféle segítséget arra, hogy betarthassuk. HETI NAPTÁR FEBRUÁR 12— Hétfő: Lívia 13— Kedd: Katalin 14— Szerda: Bálint 15— Csütörtök: Erika 16— Péntek: Julianna 17— Szombat: Danát 18— Vasárnap :Simeon 1 ISTENEM Emlékezz, édes Istenem, hogy mennyit keseregtem, pedig csak szóval vert anyám, ha olykor bünbeestem. Lapultam, mint a megriadt bogár az avarban, ha rám mordult a számadó pásztor koromban, hajdan. Amikor rámkáromkodott valami uri-fajta, csak a földre néztem szótlanul, mintha az vigasztalna. Azóta megkeményedett — látod — a szivem is már, de azért, édes Istenem, inkább botoddal üss rám. TARTOZÁSAIMRÓL Abban az időben, amikor bűnökkel megterhelt lelkiismeretemmel küzdöttem, mindent feketének láttam. Most már másképpen végzem esti, lelki számadásomat. Már nem a tökéletlenségeimet kutatgatom, hanem a tartozásaimat. Szivemben átfutok az egész napon, megállók minden kicsi vagy nagy jócselekedetnél, amit aznap úgy kaptam az emberektől, mint az alamizsnát. Reggel, a szentmisén, a pap osztani kezdi, akit bemutat, őt magát, az Életet. Tőle indulok el és lélekben meg sem állok egészen az öreg néniig, aki kaprot szedett a kertjében hogy ebédemhez felhasználhassam. Elalvás előtt minden pillanatom jótevőit magam elé idézem. Ó, milyen sokan is siettek nyomorúságomban segítségemre! Most látom, sokkal többen vannak, mint a rosszakaróim, akik úgy ártottak nekem, hogy igazában nem is tudtak ártó cselekedeteikről. És csak most tudom igazán: valódi orvosságom az volt, ami nekem a legjobban fájt. Ezért ma értük énekelem az esti dicséretet, a hála litániáját. Ha kiegyenlíthettem tartozásaimat, minden rendben van, mert ime, nyugodtan elalszom, egyesülve Isten jóságával és az emberi hálával. Marie Noel EGY PIARISTA HALÁLÁRA Kolozsvár . . . Vannak emberek, akiknek életét legjobban mások életén keresztül lehet lemérni. Ilyen ember volt dr. Reischel Artur, a kolozsvári piarista gimnázium volt tanára. Kutató, irodalomtörténész, kiváló pedagógus volt egyszemélyben. Nemzedékek nevelkedtek keze alatt a Farkas utcai volt gimnázium padsoraiban, az iskolákhoz kapcsolódó intézményékben, konviktusban. Miután az intézmény állami kezelésbe került, lelkészkedő pap lett és élete utolsó napjáig a kolozsmonostori hívek gondolkozója volt. Legutóbb Dsida Jenő költészetének felmérésével foglalkozott. 68 éves korában, a kolozsvári Szent Mihály templomban ravatalozták fel, ahonnan beláthatatlan tömeg kisérte a Házsongárdi temetőbe. A gyászszertartást Jakab Antal gyulafehérvári segédpüspök végezte. az Édesanya számlája Tíz év körüli kisfiú barátai biztatására elhatározta, nem segít otthon ingyen. Egyik este, mikor vacsorához ültek, egy cédulát csúsztatott anyja ölébe. Ez állt rajta: Furnace begyújtás — 1 dollár; bevásárlás a boltban — 1 dollár;; vigyázás az öcsémre — 1 dollár; hóeltakaritás — 1 dollár, összesen 5 dollár. Anyja nem szólt semmit. Elolvasta a cédulát és eltette. Másnap, amikor újból az asztalhoz ültek, a fiú ot találta tányérja mellett az öt dollárt és egy cédulát. Ez állt rajta: — Ebédfőzés — 0 dollár; takarítás — 0 dollár, mosás — 0 dollár; betegápolás — 0 dollár; éjszakai virrasztás -— 0 dollár, összesen ö dollár. Édesanyád. Heti fohász Nehéz útra hívtál el bennünket, Urunk, amikor ránk bíztad szereteted jó hírét. Annyi kudarc ér bennünket ezen az utón, mert sokszor megpróbálkozunk azzal, a lehetetlenséggel, hogy a Tiédet a mi indulataink motorjával vigyük előre, hol rámenősen, hol meg belső erőtlenséggel, csak a másik felelősségét emlegetve. Add megbízatásodhoz a Te indulatodat is: üdvösséges emberséggel lehessünk irgalmas szereteted cégére. Ámen.
