Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-28 / 52. szám

20. oldal MAGYAR HÍRADÓ Tt f t Elbeszélések és igaz történetek t t f t ♦> »♦H*»»*n*n*M*H*H*^»*H*H*H*M*H*n*H*H*H*H*^*»»^*n*H*«»*M*»»*n^ A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A BOSZORKÁNYSÁG KORÁNAK HOMÁLYA (Folytatás) “LEGÚJABB TÖRTÉNELMI DAL” Békés István iró, aki sokoldalú munkás­sága mellett megírta a magyar Ponyva Pi­­tavalt is, az utolsó, klasszikus értelemben vett magyar ponyvafüzetek között említi Herskovits “müvét”, s annak hét társát: összesen nyolc ponyva maradt fenn a múlt század végén oly nagy izgalmat keltő test­vérgyilkosságról. A többi között Szöllősi István dalnok is kiadott egyet Egerben, a Lőw-nyomda utján, meglehetősen hosszú címmel: “Legújabb történelmi dal, mely történt Szatmármegye Kakk Szt. Márton ban, vagy hogyan gyilkoltatta meg Papp Zoltán és Papp Béla öccsét, Elemért.” Töb­bek között ezt irta: “Kedves bátyám rég törtél életemre, Szomjas voltál az én örökségemre, Zsoldics juhászodat bérelted rám, Kétezer forint bérdijt tűztél ki rám. Kedves bátyám, mire is vetemedtél, Nem nézted az én virágzó életem. Tanuljon most minden ember mirólunk, Úri osztály sarjai hová jutottunk.” És még egy hasonló, valamivel talán ke­vésbé izzadtságszagu részlet Török László “müvéből”: “Szatmármegye, hej Szatmáron mi történt, Papp Béla meggyilkoltatta testvérjét, ... Meggyilkoltatta juhászával testvérjét, Könnyelműség rontotta meg az eszét. Azt hitte, hogy az majd ki nem tudólik. Az Elemér földjén ő duskálódik, Abban bizon meghiúsult a terve, Mert az Isten gonoszságát nem nézte. Papp Béla Elemért nem szerette, Egyre-másra éjjel-nappal üldözte, Tavaly aztán rábeszélte Juhászát, Hogy jó pénzért pusztítsa el testvérét.” A gyilkosságot nem a testvér, Papp Bé­la követte el. A gyilkos — a szó szoros ér­telmében véve — Zsoldics Mihály volt. És mégis testvérgyilkosságként vonult be a szatmári eset a bűnügyi krónikába. S a két bűnös közül Papp Béla lakolt halállal, vagy­is a felbujtó, s nem az, akinek a szó szoros értelmében vér tapadt a kezéhez. A kivég­zés után nyilatkozott dr. Kelemen Samu, Papp Béla védője, aki a tárgyalásokon, s a kegyelmi eljárás során minden tőle telhe­tőt megtett védencéért. Amikor már nem kötötte őt a védő kötelezettsége, igazságos­nak minősítette a döntést, mondván: “Papp Béla nagy ur volt Ízről izre. Ha félmilliója van, ma bizonnyal ő a legkorrektebb gént leman, nemcsak külsőleg, de belsőleg is. El­képzelni sem tudta magát vagyon nélkül és a legbecsületesebb meggyőződéssel tökélet­len berendezésűnek tartotta a világot, — melyben neki vagyon nélkül kell szűkölköd­nie. Amint azt, aki fojtogat és elveszi tőlem a levegőt, öklömmel ütöm le, úgy ő isleüt­­teti azt, aki élete létföltételének akadálya. Ez nála “jogos önvédelem”. Papp Béla bűne abban van, hogy hitte, hogy ahhoz amit tesz, joga van. Nem vala­mi tételes jog, hanem emberi, mi persze inkább úgy mondhatnék: állati jog. Hogy öccsét maga üsse agyon, vagy lője le, ezt sohasem tette volna meg. Nem gyávaság­ból, ez a vonás távol állt tőle, hanem mert ez nem úrhoz való — de mással üttetni agyon, félrehajtani az útból, mint egy al­kalmatlan kavicsot: ezen egy pillanatra se ütközött meg.” Honnan volt az ötszáz forint? ... Az áldozat, Papp Béla Elemér nevű öccse még csak hetedikes gimnazista volt, nem egészen tizennyolc éves, amikor 1899. november 18-án este Szatmár és Udvari kö­zött az országúton egy vértócsában rálel­tek holttestére. Három lövés érte közvetlen közelről, az egyik úgy, hogy a gaztett el­követője rászorította a fegyvert a már a földön haldokló áldozatának halántékára. A nyomozás azonnal nagy erővel indult meg, s azonnal a család egyik tagját gyanú­sították a gaztettel. Hiszen a Papp család meglehetősen furcsa család volt. Az egyik legelőkelőbb családnak számított Szatmár­­ban, amelyben azonban akadtak elzüllött tagok. Többek között Papp Zoltán, az ál­dozat unokabátyja, akinek sétapálcáját az áldozat holtteste mellett találták. Ráadásul a napidijas tisztviselő szokatlanul nagy összeggel, 500 forintnyi készpénzzel rendel­kezett, s nem tudta megmondani, honnan van ennyi pénze. Márpedig az egész kör­nyék tudta, hogy Papp Zoltán nem jóked­vében dijnokoskodik, alaposan eladósodott, fizetése nem fedezi megélhetését, s bizony a lumpok között tartották számon. Elkép­zelhetőnek tartották ,hogy Papp Zoltán ki­rabolta a diákot, aki hordhatott magánál annyi pénzt, vagy annyit érő értéktárgya­kat, hiszen a megye egyik legjobb módú családjából származott, Udvariban, az ot­tani családi kastélyban lakott, s naponta lóháton járt a Szatmáron levő gimnázium­ba és onnan haza. A gimnáziumból haza­térőben érték a gyilkos golyók. Papp Zoltán kétségbeesetten védekezett. Azt állította, hogy nem ő volt a gyilkos, s ebben igazat mondott. Sikerrel hárította el azt a veszedelmet, amelyet az ő tulajdonát képező, a holttest mellett talált sétapálca jelentett a számára, mint döntő tárgyi bi­zonyíték. Azt állította, hogy unokaöccse megirigyelte a botját és ő neki is adta elő­ző nap, egy pár kés tyűért cserében. Ami a pénz eredetét illeti, arra Papp Zoltán a vizsgálat folyamán végig nem tudott meg­nyugtató magyarázatot adni. Igyekezett alibit is igazolni. A végzet azonban köze­­szólt, mégpedig egy Helmed nevű borbély­segéd személyében. Az felkereste a szatmá­ri rendőrkapitányságot, hogy elmondja: Papp Zoltán néhány hónappal ezelőtt há­romszáz forint vérdijat helyezett a számá­ra kilátásba, ha Elemért elcsalja a vasúti hídhoz és ott a vízbe löki. Szembesítésre ke­rült a sor, ahol előbb Papp Zoltán azt is­merte el, hogy a felbujtási kísérlet valóban megtörtént, majd rövidesen elmondta a gyilkosság igazi történetét. Azok után már Zsoldics Mihály sem tagadhatott tovább, a juhász, akit a holttest felfedezése után nemsokára őrizetbe vettek, mert a bűntett elképzelt idején több tanú látta a Szatmár és Udvari közötti országúton, de a vizsgá­lat első idejében szintén alibit igazolt, — mondván: nem lehetett ott az országúton, mert a születésnapját ünnepelte és annyira berúgott, hogy eszméletlen részegen aludt otthon a házában. Egy apa három fia Három hét múlva derült ki, hogy a gyil­kosságot Papp Béla, Elemér testvérbátyja eszelte ki, azt Zsoldics Mihállyal végeztet­te el, s bűnsegédként közreműködött a rém­tettben Papp Zoltán is. Hogy mi volt a gyilkosság inditóoka? A vagyon, az örökség. A Papp család feje gyűlölte Béla fiát s a fiú gyűlölte az apját. Szó, ami szó, érthető volt az apa ellenérzé­se, mert Papp Béla, aki felnőtté csepered­ve megkapta a mintegy 500 holdas batizi birtokot, nem nagyon gazdálkodott, inkább mulatozott. Papp Béla életmódjához bi­zony kevés volt az 500 hold jövedelme, s ezért gyakran fordult soha vissza nem adandó kölcsönért az apjához, aki őt egyre gyakrabban utasította vissza. Az öreg Papp nem is rejtette véka alá, hogy ezt a fiát bizony semmirekelőnek tartja, s nem kevésbé gyűlöli, mint középső gyermekét, Árpádot, aki — szerencséjére, hiszen igy nem került kegyetlen bátyjuk útjába — már előzőleg kivándorolt Amerikába. Ár­pád azzal váltotta ki a család fejének ha­ragját, hogy mikor az apa számára is egy 500 holdas birtokot akart kezdetül ajándé­kozni, hogy azon gazdálkodjék, a nagylel­kű adományt nem fogadta el, hanem inkább kább a színi pályák iránt mutatott érdeklő­dést. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents