Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-21 / 51. szám
20. oldal MAGYAR HÍRADÓ *>«j ff f Elbeszélések és igaz történetek Jf t ? A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A BOSZORKÁNYSÁG KORÁNAK HOMÁLYA (Folytatás) Egy cseléd, Leskó Mária látta, amint Recsky a gyereket pofonütötte, füleinél fogva felemelte, s egy pandúrral korbácsoltatta. Leskó Máriának eljárt a szája, s ezért aztán őt alaposan elbotoztatta a csendbiztos. Később a bíróság előtt Árvay Józéfa azt vallotta, hogy látta az esetet, látta a cselédtársa testén a véres sebeket, s tudta azt is, hogy miért verette meg a csendbiztos Leskó Máriát, amiért a titkot nem tudta megőrizni és eljárt a szája. A vallomás “megszületik” Amikor aztán megvolt a vallomás, Recsky azonnal beküldette Bakó Ignác pandúrt Tiszaeszlárra a nagy újság hírével. Bary és a királyi ügyész erre azonnal átment Nagyfaluba, felkeltették a már alvó kisfiút, s jegyzőkönyvbe vették az “elmondottakat”. Hajnal felé végeztek, s alapul vették azt a feljegyzést, amelyet Péczeli gyártott. Az eljárásjogi szabálytalanságoknál azonban sokkal fontosabb volt, hogy képtelenségek álltak benne: “Solymosi Eszter — igy az irat — szombaton délben tizenkét óra körül édesapám hívására, midőn az ófaluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal hívta be, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. Solymosi Eszternek, midőn apámmal a házunkba bejött, kopottas fehéres kendő volt a nyakán, fehéres forma vizitke és valami — ha jól emlékszem — kékes szoknya volt rajta.” A folytatás: “Hogy a leányt Solymosi Eszternek hívták, onnan tudom, mert apám Eszternek szólította. A leánynak gazdaasszonya Huri Andrásné volt, mert mama megkérdezte, hogy kinél lakik. Megnevezte, hogy Hüten lakóijának, a netán ártatlanul gyanúsítottak a gyanú alól felmentessenek: az izraelita országos iroda elnöksége a folyamatban levő vizsgálatot elősegítendő 5000 forint jutalomdijat tűzött ki annak, aki Solymosi Esztert élve a nyíregyházi királyi törvényszéknek átadja, vagy holttestének hollétét felfedezi, avagy ezen törvényszékhez olyan adatokat szolgáltat, amelyek az élő leánynak, vagy a leány holttestének fellelésére vezetnek”. A hatalmas pénzjutalom sokak fantáziáját megmozgatta. Jöttek a bejelentések, szaporodtak a hamis nyomok. S aztán ruszin tutajosok, akiknek vezetője szerencsétlenségére egy 47 éves Herskó Dávid nevű zsidó volt, Tiszadada határában, a Csonka-füzesnek nevezett részen, vagyis Tiszaeszlár alatt junius 19-én kifogták Solymosi Eszter holttestét. Természetesen fogalmuk sem volt róla, milyen nevezetes ügy döntő bizonyítéka került a kezükbe, s azt is csak nehezen tudták megállapítani, hogy férfi vagy nő volt-e eredetileg a szerencsétlen hulla. Jelentették az ügyet a hatóságoknak, amelyek nem siettek túlságosan. így történt, hogy a holttestet eltemették. S amikor már megindult a nagy apparátus, ki kellett hántolni a víztől már amugyis megviselt tetemet. IJjabb kínvallatások Bary József a helyszínre érkezett. Ha megállapítást nyer, hogy a tetem Solymosi Eszteré, összeomlik a vérvád. Bary és társai igy hát tovább folytatták a törvénytelen hamasitások sorozatát. Nem tagadták, hogy a tetem Solymosi Eszter ruháit viseli. Kitalálták, hogy a zsidók biztos felöltöztettek egy halottat, hogy ezzel tisztára mossák magukat. A lánykát rituális okokból elemésztették, s aztán egy zsidó nőt öltöztettek a ruháiba, s a Tiszába dobták. Baryék nem kerülhették el a kötelező felismerési eljárást, de gondoskodtak róla, hogy ez minél bizonytalanabb eredményre vezessen. Solymosiné nem ismerte fel saját lányát, de hát azt ruha nélkül mutatták meg neki. S mások sem voltak egészen bizonyosak abban, hogy valóban Huriné eltűnt szolgálóját látják igy viszont. Csak Szakolczai Julcsa 19 éves hajadon állította határozottan, hogy a halott csak Eszter lehet, mert látta Eszter lábán a tehéntaposás nyomát, a különös ismertetőjelet. A vizsgálóbíró csak azt jegyezte fel a vallomásokból, ami számára megfelelt, nem vett fel jegyzőkönyveket és azokat nem íratta alá. S azután újabb tanukat keresett, akik — csodálatosképpen az első nyolcból hat Solymosi Esztert ismerte fel, ha nem is mindenki határozottan—kivétel nélkül határozottan állították, hogy a tetem egy idegen nőé. Boncolást is tartottak. Négy orvos meglehetősen tudatlanul és felelületesen végezte a munkáját. Baryéknak, legalábbis a vizsgálat időszakában, sikerült azt a látszatot kelteniük, hogy a tetem ugyan Eszter ruháit viselte, de mégsem az eltűnt szolgálólányé. Ha viszont hullacsere történt, akkor ezt valakiknek tenniük kellett. így került sor a ruszin tutajosok kegyetlen megvallatására. Voltak, akik megkinzásuk ellenére sem vallottak, mások viszont végülis hajlandók voltak elvállalni, amit Baryék a szájukba adtak. Igen, ők összejátszottak a zsidókkal, hogy a 'vérvádért a bűnösök elkerüljék a büntetést. Közülük legtöbben később viszszavonták vallomásukat, csak egyetlen tutajos, Matej Ignác tartott ki a tárgyaláson is a hazugság mellett. A legizgalmasabb magyar krimi A főtárgyalást 1883. junius 19-én kezdték meg Nyíregyházán. A tárgyalóteremben ott ültek mindazok, akik a tanuktól a vallomásokat kicsikarták, s úgy helyezkedtek el, hogy a megfélemlítés tovább tartson. Aki a tárgyalóterem közönségének viselkedését látta, igazat kellett adjon a londoni Times-nak, amely azt irta: Angliát Magyarországtól három évszázad választja el, s a perből a boszorkányság korának homálya árad. Ez ellen harcolt olyan bátran a védők élén Eötvös Károly. S győzött. Elérte a vádlottak felmentését, s azonnali szabadlábra helyezését. S bármilyen furcsán is hangzik, szövetségese volt ebben az ügyész, Szeyffert Ede. Kötelességszerüen ismertette ugyan a vádat, de az antiszemiták által várt kirohanás helyett igy fejezte be vádbeszédét: — Mi volt a cselekmény indítéka? A vád szerint rituális gyilkosság, hogy a közeledő zsidó husvéthoz a szükséges pászka számára biztosítsák az előírások által megszabott keresztény szüzek vérét. A vérvádat tisztázni kell. Az igazi tettesek felelősségrevonása nem maradhat el, de az ártatlanoknak nem szabad bűnhődniük. Nos, jóllehet a bizonyítási eljárás után az ügyész elejtette a vádat és a biróság felmentette az ártatlanokat, azok rengeteget szenvedtek a tizenöt hónap alatt. S jóllehet Baryék nem érték el közvetlen céljukat, a vérvád bizonyítást, az antiszemita heccek irányítóinak sikerült egy időre erősíteni a zsidóellenességet. Nem véletlen, hogy később a magyarországi szélsőjobboldal olyan szívesen nyúlt vissza ehhez a történethet, tényként ismertetve a koholt vádat. Jól tette Eötvös Károly, hogy a nagy pert két évtizeddel az események után hatalmas könyvben örökítette meg. Ez a mü egyben a legizgalmasabb krimi is, amelyet valaha magyarul Írtak. TESTVÉRGYILKOSSAG szatmAron A ponyvafüzetet Nyíregyházán, Jóba Elek könyvnyomdájában nyorffták, a 19-ik század utolsó esztendejében. Mindössze kilenc strófára tellett Herskovits Miksa “vándordalnok” erejéből és tehetségéből, de ez a füzet is kelendőnek bizonyult: óriási port vert fel a szatmári testvérgyilkosság, melyet 1899. november 18-án este fedeztek fel. Herskovits — aki a kilenc strófában legalább kilenc tévedést követett el, mert még az ügyről a lapokban megjelent tudósításokat is felületesen olvasta — nem tévedett akkor, amikor igy rótta a sorokat: “Valid ki Béla, miért ölted meg öcsédet? A nagy vagyon neheztelte szivemet, Bűnös vagyok, bevallom az egeknek, Pénzért gyilkoltattam meg az öcsémet.” (Folytatjuk)
