Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-21 / 51. szám
14. oldal MAGYAR HÍRADÓ A LEGNAGYOBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Talán semmilyen korszakban sem volt ilyen kegyetlen a világ. Mindenfelé szomorú, elkeseredett emberekbe ütközünk, akik kétségbeesetten panaszolják, hogy senki se törődik velük. Egyik vállalat bukik meg a másik után, mert alkalmazottai nem akarnak dolgozni, csalnak, lopnak és a maguk útját járják. Ilyen körülmények közt még azok szive is megkeményedik, akik valamikor szeretetted voltak embertársaik iránt. Önkénytelenül is arra kell gondolnunk, milyen lesz ez a Karácsony? Az üzletek most is tele vannak ajándékkal, csak meg kell vásárolni, be kell csomagolni és szeretettel odaadni annak, akinek szántuk. Karácsonyfák most is kaphatók, csak fel kell őket díszíteni, meg kell gyújtani a gyertyákat, vagy villanykörtéket — de hol van a szeretet, amellyel mindezt előkészítsük? Amellett minden olyan drága, senkinek sincs pénze és még azok is, akik évente ajándékokat küldözgettek szeretteiknek — ezidón kénytelenek ezt az anynyira boldogító ajándékozást lefokozni, sok esetben megszüntetni, mivel az egyre összezsugorodó jövedelemből nem telik ilyen kiadásokra. Dehát milyen lesz akkor ez az idei karácsony? Ki fogja megörvendeztetni a szomorúakat, a boldogtalanokat, akik annyira várják ilyenkor, hogy csengessen a postás és hozza a csomagokat? Erre a kérdésre kapunk választ, ha a múltban böngészünk. Bob Childress evangélista, egyszerű hegylakó, aki egész életét Krisztusnak szentelte és hogy lelkész lehessen, évekig tanult egyetemen és szemináriumon, mialatt családja nyomorgott, elmondja, hogy egy Karácsony alkalmával majdnem megszakadt a szive, mivel még élelemre sem tellett, nemhogy ajándékra. Keserű lett, hiszen családja megérdemelt volna egy kis örömet és ő semmit sem adhatott nekik. December huszonnegyedikének reggelén bezárkózott szobájába .Visszagondolt az előző karácsonyra, amikor Isten olyan csodálatosan megörvendeztette egy ismeretlen adakozó utján, ki egy kocsiravaló ajándékot küldött. De ez tavaly volt. Annak már csak az emléke maradt meg. És most ismét itt van a karácsony. Felesége nem panaszkodik, gyermekei sem, mert megmondták neki, hogy mindez az áldozat Krisztusért van, Istenért. És hogy Isten gondjukat viseli. Dehát hogyan értse meg egy gyermek, hogy ilymódon viseli gondjukat Isten, hogy nékik éhezniük és nélkülözniük kell ? Hogy még Karácsonyfára sem telik ? Imád|| HETI NAPTÁR i| |j DECEMBER ;! j; 24—Vasárnap—Ádám, Éva ! ■ 25—Hétfő: Karácsony <; 126—Kedd: István !< 27—Szerda:: János ;! 28—Csütörtök: Aprószentek ; \ 29—Péntek: Tamás <; 30—Szombat: Hunor 31—Vasárnap: Szilveszter \\ kozni akart, de a szive olyan nehéz volt, hogy hiába kulcsolta ujjait imára, csak fájdalmas panasz bugyogott fel leikéből. Ekkor kopogott valaki az ajtajukon. Egy levél érkezett, küldője ismeretlen. Közönyösen bontja fel, hiszen nem érdekli most semmi, csak a családja boldogtalansága. Akkor egyszerre szeme-szája eláll a csodálkozástól: három százdolláros bankó esik ki a levélből és egy cédula, amelyen az ismeretlen adakozó megírja, hogy hallotta őt egy vasárnap egy templomban prédikálni és annyira meghatódott áldozatkészségén, hogy szeretne erre a kará^ csonyra egy kis örömet szerezni ilyen jó embernek. KOROK ÉS NÉPEK KARÁCSONYA A keresztény ősegyházban még nem Jézus születésnapját, hanem a feltámadt Üdvözitőt ünnepeltek. A vértanuknak haláluk napját, mint égi születésnapjukat jegyezték fel a katakombákban. Pogány szokás volt ugyanis az istenek és a démonok születéséről megemlékezni. A Mithraskultusz napimádatával szemben Rómában a III. században Krisztust, az igazság napját állították a keresztények elé és születésnapját a legyőzhetetlen, az örök Nap ünnepére, december 25-re tették, beteljesítve Malakiás jövendölését: “Nektek pedig felkel az igazság napja és üdvösség van szárnyai alatt” (4, 2.) Az egyiptomi és a szír egyház már a II. században ünnepli Jézus születését és 100 év alatt kialakult liturgiája. A nyugati keresztények igyekeznek a Szentföldre zarándokolni Jézus születését ünnepelni, amint ezt az Arezzói-kódex egy ókeresztény nő úti naplója alapján lejegyezte. Karácsony éjszakáján örömtüzeket gyújtottak, mert “nappalnak nevezi az isteni írás Megváltónk születése idejét, mely fénybe borított bennünket” — mondja Alexandriai szent Cirill. “Üdvözlégy uj fény” — köszönti Jézust az ősi liturgia. De ő a tavasz a tél közepén. Theodoretus Írja: “A virágok és liliomok a tavasz sarjai. A mi lelkünk tavasza Krisztusnak — Megváltónknak eljövetele.” Ezért a virág, a zöld és a gyertya sohasem hiányzott karácsony ünnepéről és lassan alakult karácsonyfává. A középkor végén jött szokásba a jászol felállítása, a születési barlang szabadban felállított másolata, ahol eljátszották a szenteste eseményét. Főleg Olaszországban terjedt el a kis jézus jászolba helyezése Assziszi Szent Ferenc nyomán. A legtöbb olasz képen ezeket a barlangi díszleteket festik meg a szent esemény szereplőivel együtt. Olaszországban ma is subás pásztorok dudával hirdetik az örömhírt és köszöntőt mondanák. Angliában zöld fagyönggyel díszítik a szobát, az ablakokban gyertyák égnek és lángoló pudingot tálalnak. A szeretet-ajándékozás általános. Franciáknál és angoloknál Karácsony a kéményen át csúsztatja be ajándékát. Lengyelországban csillag járás van: nagy kivilágított csillaggal járják a gyermekek a falut. Finnországban a lakószobát kiürítik, felhintik szalmával és Ohildressnek most megerednek a könnyei. Kétségbeesése helyébe most boldogság lép. Egy percig' szégyeli magát, hogy ilyen keserű tudott lenni, de a következő pillanatban már szalad, hogy ajándékokat vegyen szeretteinek. Emlékszem, milyen boldogtalan és keserű voltam férjem halála után az első karácsonyon. Ráadásul még el is estem és megsebeztem a lábamat. Úgy éreztem, én ok a legnyomorultabb, legelhagyatottabb teremt. 3 ezen a világon. Akkor egyszerre Karácsony előtti este megszólalt a telefon: valaki felhív, hogy jelentse: legyek az ablaknál, mert egyetemi hallgatók karácsonyi énekeket fognak nekem énekelni. Kedvetlenül tápászkodtam fel, nem érdekelt semmi és senki. De akkor egyszerre felcsendült ablakom alatt egy jólismert karácsonyi ének, melyet valamikor annyira szerettem. Édes, fiatal hangok rázendítettek a sok szép karácsonyi dalra. Lányok és fiuk ott álltak az ablakom alatt, kezükben gyertyával és énekeltek Jézusról — születéséről, szeretőiéről, jóságáról. Amint hallgattam, megeredtek a könnyeim és úgy éreztem, ez életemben a legszebb karácsonyi ajándék, ami felemelte a lelkemet és megvigasztalt — mert Istentől kaptam. körbeülve mondják el a szent éj történetét. A szerbeknél az ünnepi szoba asztalát pirosra festik és zizegő szalmát hintenek rá. A karácsonyfa a 17. században Németországból terjedt el, mert kedvesen összefogja a télen zöld gyertyás fényű fenyőfa — alatta a szeretet ajándékaival — a karácsony minden szimbólumát. Magyarországon először Brunswick Teréz állított fel a kicsinyeknek karácsonyfát és ezzel a bécsi szokás Magyarországon is meghonosodott, Afrika forró vidékein nádból készített vázra színes tollakat ragasztanak, hogy nekik is jelezze Izaiás szavaival az Istentől kapott uj életet: “Vessző kél majd Jessze törzsökéből . . . Kisded születik nekünk.” (11. és 9.). Heti fohász Urunk! Köszönjük, hogy beteljesítetted Ígéretedet és elküldted megváltásunkra egyszülött fiadat. Köszönjük, hogy általa megismerhetünk téged, Mennyei Atyánkat. De azt is köszönjük, hogy szereteted megnyitja az utat egymás felé, hogy szeretetben szolgáljuk embertársaink javát. Bocsásd meg, Urunk, hogy restek voltunk igéd meghallására és nem akartuk meghallani embertársaink szavából a szeretetünket igénylő vágyakozást. Bocsásd meg, hogy hozzád szóló szavaink a hitetlenség, az egymáshoz szólók, az önzés némaságába hullanák. Taníts meg Urunk szólni és hallani a szeretet leikével, hogy áldott legyen ünneplésünk. Ámen. GERÉNYINÉ M. ÉVA: Karácsonyest Szentséges éj. Beteljesülés. Elkérgült szíveken támadott rés. Világot átfogó égi ölelés. Zengő hangszer. Dallama szeretet övele született Áldó fény. Belőle sugárzó. • útba igazító. Mennyei ajándék. És bárha egy marék emberi por, mi utána nyúl, tán ez estén, mégsem ejti rabul Kain átka s gyilkát lerakja. Kisded születés. Egy parányé. lm, hódolattal járul elé, király, szolga, mert O, mindnyájak szolgálója. Békeforrás. Ki nem apadó. Létéből fakadó, új holnapot adó. Ima. Csendes, mély áhítat Ember magában, anyagtalant kutat. S a talált magban, hogyha zsarátnok van, lángja ma máglyaként a magasba lobbim.
