Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-21 / 51. szám
9. oldal HOL SZÜLETETT PETŐFI? “Itt születtem én ezen a tájon.. Irta: SÁGI PÁL Harsány Zsolt “Az üstökös” címmel irta meg Petőfi Sándor életéneik regényét. Soha még találóbb cim. Petőfi úgy száguldott fel az égre és úgy lobbant ki, mint egy üstökös. Hol a sírja? Ki tudja. Hol született? Ezt is vitatják. Hiába döntötték el “hivatalosan”, még ma is — amikor születése 150. évét ünnepeljük — három város vallja magáénak. Homérosz, a nagy ó-görög születése körül is legendák jártak. Az ódon, nemesveretü • verssorok igy mondják: “Hát város versengett — Ki szülte Homéroszt — Szmima, Rodosz, Kolofon — Szalamisz, lösz, Argosz, Athen”. Petőfiért három város verseng. Kiskőrös, Kiskunfélegyháza és Szabadszállás. Melyiké a három közül? Ez a kis irás nem akarja eldönteni, csak a vitát mutatja meg, természetesen annak is csak egy-egy részletét. Előbb nézzük meg Petőfi származását. 256 évvel ezelőtt, 1667-ben I. Lipót a pozsonymegyei Petrovitz Mártonnak katonai szolgálataiért magyar nemességet adományozott. Ez Petőfi Sándor ükapja. György, a dédapa, Nyitra megyébe költözött. Tamás, a nagyapa, előbb Aszódon, aztán Nyitrán, majd ismét Aszódon mészáros. István, az apa, mészároslegényként kezdte. Vándorévei során eljutott Pest mellé Maglódra. Ott ismerkedett meg Hurz Máriával, aki Turóc megyéből került a maglódi tanítóhoz, mások szerint paphoz, félig rokoni, félig cselédi minőségben. Aszódon esküdtek meg. Szabadszállásra költöztek. a Petrovitsz, majd a Petrovits nevet használta, végül pedig Petrovicsnak irta nevét. Sok mindennel foglalkozott: bérelte a szabadszállási és a kiskőrösi mészárszéket, valamint a kiskunfélegyházi Hattyú vendéglőt. Ez a család. Még mielőtt tovább mennénk, álljunk meg egy kissé Petőfi nemessége mellett. Akad talán, akinek meglepetés, hogy nemesi származású volt. Hiszen ő irta a Magyar nemes cimü gyilkosán támadó verset és ő hirdette, hogy tűzön vizen át a néppel. Az évtizedek során baloldalról sokszor el akarták dugni vagy tagadni Petőfi nemességét, mert az “osztályharcos”, a “proletárköltő” Petőfi jobban megfelelt volna a politikájuknak. Botor törekvés. Attól, hogy valaki nemes, bírálhatta a nemességet és a nép pártján állhatott. Kossuth Lajos is nemes volt. Az utolsó pozsonyi rendi országgyűlésen a nemes követek szavazták meg a jobbágyfelszabaditási törvényt. De Petőfi forradalmi naplójában céloz is a nemességre: “...nem is szemrehányásként mondtam el ezt a nemességnek, melyhez magam is tartoztam”. Ennyi elég is a származásról. A születési hely a lényeg. A kiskőrösi evangélikus egyház latinnyelvű anyakönyvi kivonata szerint 1823 január 1-én ott keresztelték Stehanus Petrovics és Maria Hrus fiát, aki a keresztségben az Alexander nevet kapta. ' kivonaton kívül a kiskőrösi születést látszik biz aiyitani az is, hogy a város irattára szerint ebben az évben Petrovics István bérelte a mészárszéket, tehát nem lakhatott félegyházán. További döntőnek látszó érvek a többi között: a kiskőrösi születés mellett tanúskodott Petőfi testvéröccse és a családnak jónéhány ismerőse, barátja. Félegyháza mégis magáénak tartja Petőfit. Csak néhányat az érvek seregéből. Pásztor Ferenc szolnoki ügyész 1864-ben nyomozása során arra a megállapításra jutott, hogy Petrovicsék 1822 Szent Mihály napján Félegyházára költöztek. Barátjuknál, a Hattyú szálló tulajdonosánál, Vagner Józsefnél szálltak meg, majd hamarosan állandó lakást találtak. Petrovicsné már akkor várandós volt. A gyermek 1822 Szilveszter éjszakáján született. Születésénél a szállodás Vagner József anyósa bábáskodott. Petrovicsék evangélikusok voltak. Félegyháza katolikus, ezért a csecsemőt átvitték keresztelni az evangélikus Kiskőrösre. 1885-ben a félegyházi rendőrkapitány előtt két öreg ember vallotta, hogy 1823 újév napján Petrovics félegyházi mészáros szánkója a város határában elakadt, ők segítették ki a hóból. A kocsis elmonda nekik, hogy Petrovics újszülött fiát viszik keresztelni Kiskőrösre. Félegyháza legnagyobb aduja azonban a Szülőföldemen cimü vers egyik szaikasza, amilyek igy szól: Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: Cserebogár, sárga cserebogár. HUMOR: Karácsonyi csúcsforgalomban FONTOS A játéküzletben a mama vásárol. — Nem is tudom, mit vegyek négyéves fiacskámnak. Készséges eladóval van dolga: — Talán ajánlhatok valamit? — Kérem, De vegye tekintetbe, hogy a férjem egy kissé kövér, s már nehezére esik hajolgatni. * * * FELTÉTEL Valaki böngészget a könyvüzletben: már egész halom könyv fekszik előtte. — Mutassak még valami uj regényt? — Felesleges. Csak jó vastag legyen, ajándéknak lesz. * * * TANÁCSADÁS Az áruházban az ajándékozási tanácsadó előtt töpreng egy férfi. — Tessék mondani, mit ajándékozhatnék egy nőnek, aki nercbundát szeretne? ❖ * * VÁSÁR A játékboltban nagy a forgalom, mellettem egy fiatal nő áll tanácstalanul, mit is vásároljon. — Hány éves a fiúcska? — próbál segíteni az eladó. — Három. — És milyen, ha mondana róla valamit? A marna szeme felcsillan, ahogyan sorolja: — Élénk, értelme messze a kora felett van, Felfogása gyors, testileg nagyon fejlett, kis vasgyuró. Remekül tudja kifejezni magát, szókincse bámulatos. — Értem —, mondja az eladó mélységes lelkiismerettel. — Az ön gyermeke. A vers kéziratára Petőfi Sándor keltezésként Félegyházát irta, tehát maga Petőfi vallja, hogy “ez a város születésének helye” — mondják ma is a félegyháziak. Kiskőrös és vele együtt jónéhány iró, aki részt vett a vitában, a költői szabadságnak tulajdonítja, hogy amikor Petőfi azt írja: “itt születeem és ezen a tájon”, akkor a városon Kiskőröst is értheti, mert az is “ezen a tájon” van. Félegyháza erre Petőfinek egy másik versével vág viszsza, amely igy kezdődik: “Hová szivem, lelkem mindig mindenhonnan vissza-vissza vágyott — Újra láttam végre születésem földjét, a szép Kis- Kunságot”. A nagy versengésben nem kevesebb, mint három Petőfi-Ház és ugyanannyi emléktábla keletkezett. Hatvány Lajos, Petőfi egyik gondos életrajzírója, beszámol arról, hogy Reményi Ede, a nagy hegedűművész 1860-ban Félegyházán hangversenyezett. Utána a tiszteletére rendezett banketten javasolta, hogy jelöljék meg emléktáblával a házat, ahol Petőfi első gyermekéveit töltötte. Rögtön gyűjtöttek és Reményi adományával együtt 110 forint gyűlt össze. 1867-ben, a kiegyezés után le is leplezték az emléktáblát. Rónai István katolikus pap, országgyűlési képviselő, 1872-ben éppen száz éve, arról irt tudósítást a Fővárosi Lapokba, hogy Petőfi kiskőrösi szülőháza falán aranybetüs márványtábla hirdet :i: “Itt született Petőfi 1822 december 31.” Rónai akciót indított, hogy mentsék meg az utókornak a költő szülőházát Hat év múlva a budapesti írók és Művészek Társasága közadakozásból összegyűlt 800 forinton meg is vette a házat és később a városnak ajándékozta. Félegyháza és Kiskőrös mellett a harmadik versengő város nem tud sok bizonyitékot, vagy legalábbis bizonyítéknak mondható tanúságot felhozni. Főként azzal bizonykodik, hogy Petőfi Sándor kora gyermekségének éveit a városban töltötte. Sándor József azonban könyvet is irt róla, meglehetősen furcsa címmel: “Nemes Petőfi Sándor született 1823-ban Szabadszálláson s Szibériában halt meg”. Ehhez azonban már óvatosságból, nehogy fejemre zúdítsam a szabadszállásiak haragját, tanácsos az életrajziró Hatvány Lajost pontosan idézni: “Mégis a szabadszállásiak azt a házat, ahol Petőfi gyermekkorának néhány évét töltötte, a költő halálának 100. fordulója évében, a maguk multbanéző házi prófétájának felelősségére rendezett dáridó során, a falba illesztett márványtáblával szülőhelyévé léptettek elő.” Harsány! Zsolt Petőfi életrajzával kezdtem. — Visszakanyarodok hozzá. Harsányi leírja a 19 éves költő találkozását Pesten az Atheneum folyóirat szerkesztőségében Vörösmarty Mihállyal. Petőfi azt mondja: — ... Petrovics Sándor a nevem, de nem igen szeretem, mert azt hihetné valaki utána, hogy tót vagyok. Éppen ezért félegyházinak szoktam magamat mondani és kálvinistának, noha Kiskőrösön születtem lutheránus «vallásban. De egy Petrovicsról, alki lutheránus és a tót Kiskőrösön született, a jó Isten sem veszi le, hogy tót, márpedig én magyar vagyok.” A regényírót nem köti a történész pontossága. Mondotta-e ezt Petőfi vagy nem? Vörösmarty csak arra emlékezett vissza: Petőfi mesélte neki, hogy nem ott keresztelték, ahol született. Mondta, nem mondta, mit mondott, nem fontos. Az a fontos, hogy a három város ma is vetélkedik érte. Melyiké a három közül ? Egyiké sem. Mindenkié, aki magyar. SÁGI PÁL
