Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-14 / 50. szám
18. óddal MONDATOK (NAPLÓMBÓL) Irta: FLÓRIÁN TIBOR Színek és tájak Mindig éreztem magamban azt a képességet, hogy környezetem színeit magamra öltsem. Az embereket szokásaikkal, kézmozdulataikkal, szavaikkal éppen úgy, mint a tájakat, rövidebb-hosszabb idő után magamba szívtam. Megfordítva sohasem történt, s igy nem kellett félnem attól, hogy elveszítem bennük önmagamat. És most itt ülök színekkel megrakottan, s arra gondolok, micsoda óriás fog egyszer — mint palettát — kezében magasra tartani, mielőtt festeni kezdene? Versenyt a madarakkal Boldogan tudnék ülni s hallgatva nézném ezt a tájat, ha tudnám, hogy mások is képesek elképzelni ezt a boldogságot. De addig, mig sokan meg sem tudják érteni mi örömet találhatok ezekben a fákban és sziklákban, s arcomba bámulnak bután, ha a patakra mosolygot és versenyt szeretnék fütyülni a madarakkal, szállni és sivitani a szelekkel. Addig, mig föl nem tudják fogni, hogy mindig felszabadulásom ünnepét ülöm a természet templomában, hogyan is lehetnék boldog? Élni, határtalanul Érezted azt a feszültséget, amit az élet végtelen lehetősége ad? Elutazol valahova, egy emléket vásárolsz, megölelsz valakit, és ugyanakkor, amikor ezt teszed, hirtelen eszedbe jut, hogy egy szebb tájék, ahova utazhattál volna, egy más emlék, amelyben jobban gyönyörködhettél volna, SZÉKELY LAJOS: EMLÉK Miért dalol a déli kék az égen, Miért ragyog az őszben régi nyár. Ki szólt felém a hóra váró réten, A sárgalombú sűrűben ki vár? Sugárkéve zuhant át a lombon Rőt avarra hintve bíborát, Még tavaszról ismert röpke szellő Simítja végig a hegy oldalát. Borzongva éledt pillanatra-újra Szivárványszín harmatcsepp alatt Röpke-könnyű, vidám dalra gyújtva A régi emlék máris elszaladt. éppen most, ebben a pillanatban, mikor ezt a lányt karjaidban tartod, és az örömöd hirtelen fájdalommá válik, hog miért nem lehetsz mindenütt és mindenkié? Miért nem egyesülhetsz a világgal, hogy éljed életét? Egy lenni a vízzel, mely fáikat ölel körül és átfut diadalmasan a mezőn. Egy lenni a széllel és vágtatni határtalanul, ég és föld között, hegyek fölött, tengerek fölött és elülni csendben egy tölgylevélen ... De a törvény fogva tart önmagadban és hangyaként futsz ki társaid után. Ó, hogyan is érhetnéd el igy az élet hegyét, ahonnan már többé nem látszik a halál. Én úgy éltem, hogy mindig fölkészülten vártam a váratlan bekövetkezésére. Olyasmire, ami megváltoztatja az életem, megváltoztatja annyi-CSALÁDI SAROK: FIATAL HÁZASPÁROK TÁRSASELETE A kapcsolatok, amelyeket a 30 év körüli házaspár az ismerősöknek nevezett személyekkel fenntart, más jellegűek ma, mint tiz vagy húsz évvel ezelőtt. Ha meg akarjuk vizsgálni egy mai házaspár társaséletét, először is azt kell szemügyre vennünk: milyen tényezők határozzák meg, hogy éppen ezek az ismerősök és nem mások. A költözködés, az egyik városból a másikba költözés ma gyakoribb, mint 10—15 évvel ezelőtt és ez fényt vet a szomszédi viszony egész bonyolult kérdésére. Manapság általános jelszó az “uj ismerősöket kell szerezni”. A lakásépítkezés változásai, a társadalmi helyzet, az ideológiai nézetek és a szabadidő-eltöltés vonásai magukkal hozzák a baráti kör megváltoztatásának szükségességét és egyben leplezik azt a tényt, mennyire külső kényszer az a törekvés, hogy “ne csontosodjunk be saját ügyeink és ismerőseink körébe”. Érdekes kutatásokat folytatak a szociológusok a modern lakótelepek lakói között. Itt él a legtöbb fiatal házaspár. A lakók 'közötti kapcsolatokat mutató sémákból sok mindent ki lehet olvasni a társas kapcsolatok intenzitására és a barátság különböző fajtáinak elkülönülésére. A mai embernek külön vannak foglalkozási, szünidei, szomszédi és hagyományos, még a gyerekkorból származó ismeretségei. A fiatal házaspárok különböző barátságokat tartanak fenn, attól függően, hogy azokban a szomszédság, a szabad választás, a hagyomány vagy az alkalmi körülmények a döntő tényezők. Hagyományosnak, vagy a körülményektől meghatározottnak nevezzük az olyan ismeretségeket, melyeket mindkét házastárs elfogad, de amelyek egyiküik gyerekkorából, tanulóéveiből vagy katonakorából erednek. Rendszerint azt mondják — és nem alaptalanul —, hogy az ilyen barátságok megszakadnak, mihelyt az egyik fél elköltözik, ra, hogy csak halvány emléke marad bennem a mostani arcoknak, tájaknak, dolgoknak, az egész életnek, melyet csak azért szerettem, mert valami csodálatosra, mindentől különbözőre vártam. És amig vártam rá, Rád gondoltam Isten, ki tudod sorsomat. Egy jó költő Szomorú kritika, ha egy magyarul iró költőre ezt mondják: jó költő és nem mondják igy soha: magyar költő. . . . Barátom, te költő vagy, költők között is a legelső, de mit ér szememben minden tehetséged, ha nem mondhatom rólad: magyar költő. Neked a magyar nyelv csak ragyogó eszköz volt, gyönyörű játék, mit kezedbe adott a sors. És te dolgoztál vele, játszottál vele, akár a gyermek, anélkül, hogy megérezted volna egyszer is életét. Költő voltál, s bármilyen különösen hangzik, csak a felületén maradtál a nyelvnek. Te mindern! nap éltél vele, de a nyelv, a magyar nyelv nem élt soha benned. Nem őt akartad kifejezni, hanem csak önmagadat. Ezért mindig csak véletlennek hittem, hogy magyarul szólsz és egy csöppet sem csodálkoztam volna, ha egy napon hindu szavakat mormolva lépsz elém. de egyes esetekben tovább tartanak, bár a kapcsolat ritkábbá válik. Az ilyen barátságok emlékpoggyásszá alakulnak át, vagy születésnapi üdvözletek küldésévé gyérülnek. A szomszédi kapcsolatok attól függenek, milyen mértékben tudja megőrizni a házaspár kapcsolatának meghitt jellegét. A házaspár olykor annyira belefárad egymásba, hogy már nem képesek kettesben nézni a televíziót, vagy saját dolgaikról beszélgetni. A gyors barátkozás a szom-, szádokkal: menekülés a magány elől, a házasélet megunt bensőségessége elől, amelyben már elfogytak a szavak és végétért a kölcsönös megértés. Az ilyen menekülésnek jó formája a közös TV-nézés, közös vasárnapi ebéd, színház- és mozilátogatás a szomszédokkal. Másik felosztás: munkahelyi és szabadidős ismeretség. Sok 30—40 év körüli házaspár kijelenti, ritkán fordul elő, hogy munkatársaikkal egyben szabadidejüket is együtt töltenék, együtt utaznának nyaralni. Úgy tűnik, a szünidei társaság kiválasztása és a vele való kapcsolat további fenntartása egészen más elvek alapján történik, mint a munkahelyi barátságok fenntartása. Ez kétségkívül azért van, mert a nyaralási körülmények— kempingezés, horgászás ,stb. — sokkal kedvezőbbek a házaspárok kölcsönös kapcsolatára nézve. Színházba, moziba vagy operába szabadsága idején csak akkor megy az ember, ha néhány házaspár együtt határozza el ezt a programot. Megjegyzendő, hogy a gépkocsi ebben az esetben nemcsak ják, hanem növeli a házaspárok közötti kapcsolat lehetőségeit, mivel a közös kirándulás és uhanem elszigetelő tényező, halott azt gyakran állitzás lehetővé teszi a társaság összetételének átrendeződését. A társasági kapcsolatok ugyanezen kategóriájába sorolhatjuk az intellektuális vagy ideológiai alapon létrejött barátságokat. Formájuk többnyire: a közös viták, amelyekben mások számára hozzáférhetetlen, sajátos szókincset használnak. A társadalom életében való részvételről van itt szó. A házaspárok közötti barátság a részvétel egyik formája. Dr. Stanley Wirden
