Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-30 / 48. szám
20. oldal t jfk Elbeszélések és igaz történetek f f t t A POROS AKTÁK MESÉLNEK: LANDRU ELŐDJE (Folytatás) Komáromi Erzsi is nyomtalanul eltűnt Közben a cinkotai halottasházban napokig folyt a szörnyű felismerési eljárás. Felismerték közülük Tóth Margitot, Varga Katalin szakácsnőt és egy Tóth Mária nevű lányt, aki még 1906-ban tűnt el. A holttestek között volt Komáromi Erzsébeté is. Azé a leányé, akiről egy asztalossegéd felesége beszélt fontos tanúvallomásában: — 1905 őszén a férjem egyik nővére, egy 37 éves lány, apróhirdetés utján ismerkedett meg a bádogosmesterrel, aki eljegyezte és házasságot Ígért neki. A lánynak volt egy kis kávémérése. Kiss Béla rávette, hogy adja el ezt a kávémérést és a pénzt, amit érte kap, adja oda neki. A lány túladott az üzleten, a pénzt odaadta a bádogosnak, az pedig továbbállt. A férjem aztán felkereste Kiss Bélát és követelte, hogy váltsa be ígéretét, vagy adja vissza a pénzt. Minthogy a bádogosmester egyikre sem volt hajlandó, házasságszédelgés miatt feljelentettük a rendőrségen . . . 1906. április 8-ára volt kitűzve a Kiss Béla ellen megindult bűnügyben a főtárgyalás, de férjem nővére két nappal előbb, április 6-án eltűnt hazulról. Másnap az anyósom, vagyis a lány anyja, egy levelet kapott tőle, amelyben ezt irta: “Édes jó anyám, bocsásson meg, hogy a rágalmak elől egy időre eltávozok látóköréből. Amerikába megyek. Leánya, Margit.” Ekkor én azonnal kimentem Cinkotára, de Kiss Bélát nem találtam ott, csak Nagy János volt a lakásban. A rendőr azt mondta, hogy Kiss hadgyakorlatra vonult be. Ismét feljelentést tettünk a rendőrségen, — most már a sógornőm eltűnése miatt, de az eltűnt lányé nem tudták megtalálni. Megtudtuk, hogy Kiss Béla házassági Ígéreteinek az eltűnt sógornőm egyik barátnője, Komáromi Erzsi is töb bizben fültanuja volt. Kértük a törvényszéket, hogy folytassák le a tárgyalást és idézzék be Komáromi Erzsit, mint hiteles tanút. A törvényszék ki is tűzte a tárgyalást, de néhány nappal előbb Komáromi Erzsi is nyomtalanul eltűnt. Ha annak idején a törvényszék nem olyan felületes, s a rendőrséget kéri segítségül, Kiss Béla és Komáromi Erzsi előkérdéséhez, bizonyosan elejét veszi a gyilkosság-sorozatnak. Ismét csak kísérteties a hasonlatosság Kiss Béla ügye és Landrau — ő 1915- ben követte el az első gyilkosságot — bűncselekménye között. A bádogosmester apróhirdetés utján keresett olyan nőket, akik némi vagyonkát gyűjtöttek. Azokat, akik szorosabb családi környezetben éltek, futni hagyta, de hevesen udvarolt azoknak, akik egyedülállók voltak, senkijük sem volt, s eltűnésük senkinek sem tűnt fel. Persze olyan lányokat alig talált, akinek semmi néven nevezendő emberi kapcsolatuk nem volt. Ezeket a szálakat aztán a lányokkal Íratott rövid levélkékkel vágatta el. A szernecsétlenek — ki tudná megmondani, hogyan érte el ezt náluk Kiss Béla — rendszerint azt írták, hogy elmentek Amerikába, ne keressék őket. És nem is keresték. Csak a holttestükre akadtak rá. Vagy ráakadtak egyáltalán? Hiszen a hét bádoghordóiban összesen hét holttestet találtak. S Kiss Béla 1906-tól bevonulásáig adta fel az apróhirdetéseket. Valamennyi áldozatának tetemét megtalálták? A rendőrség azon a véleményen volt, hogy nem. Hiszen ha Komáromi Erzsi holttest elő is került, az asztalossegéd feleségének sógornőjéé nem. Pedig hát az is elment “Amerikába.” Több mint valószinü, hogy Kiss Béla őt is meggyilkolta. Mégpedig úgy, ahogy a többi áldozatát, akiket kárpitoszsinórral fojtott meg. De hát ezt a holttestet nem rejtette bádoghordóba, vagy ha igen, a bádoghordót valahol másutt helyezte el. De hol? A gyilkos végrendelete A legtöbb munkát Jakubek Jánosné okozta a rendőrségnek. A hatóság rendelkezésére bocsátott hatalmas képesalbumot és egy csomagot, amelyeket Kiss Béla adott át neki bevonulása előtt. Jakubekné, aki hetenként kétszer járt takarítani Kiss Bélához, elmondta: gazdájától azzal kapta meg a két csomagot, meg a két tárgyat, hogy azoknak nagyon vigyázzon, s ha Kiss Béla elesne a fronton, vigye a községházára. Nos, az albumban és a csomagokban fényképek és képes levelezőlapok voltak. Női fényképek és női kezek által rótt szerelmes sorok. Landru pontos naplót vezetett, abból lehetett azután rekonstruálni gyilkosságait, bár maga a gyilkos valamennyit tagadta, s egy használható szót sem lehetett kihúzni belőle a nyomozás számára. Kiss Béla fényképeket, levelezőlapokat és szerelmesleveleket gyűjtött. Mintegy ötszáz nő szerepelt az albumban, s a levelezők sorában. A százfőnyi detektivcsoport hozzálátott, hogy kinek-kinek lenyomozza a sorsát. A legtöbbet megtalálták, kit élve, kit halva. Akik már a temetőben nyugodtak ,továbbra is nyugodtan pihenhettek, hiszen ők, bár viszonyuk volt Kiss Bélával, mégis elkerülték a végzetet és természetes halállal haltak meg. Tizenhét nő nyomára azonban sohasem akadtak. Csak hét holttestet találtak, de alighanem helytálló a feltételezés, hogy a másik tíznek is kárpitzsinór által kellett elbúcsúznia az élettől, bár tetemüket nem találták meg. Több siker koronázta annak a detektivcsoportnak a munkáját, amely az állítólagos Kissné és gyerekei után nyomozott. Sikerült megállapítani, hogy 1913 januárjában Kiss Béla Pesadik Juliskával és annak két gyermekével élt együtt. Felkutatták a nő rokonait, akik a még fel nem ismert holtestek egyikével azonosították az aszszonyt. A két gyereket is sikerült megtalálni. Még a gyilkosság előtt vidékre küldte őket az anyjuk rokonokhoz, az egyik 1915- ben meghalt tüdőbajban, a másik pedig menhelyre került. A rokonok úgy tudták, hogy Juliska elutazott Amerikába szerencsét próbálni, majd onnan küld pénzt gyermekei eltartására. Jakubekné kifaggatása során szóba került egy másik Juliska is. Ez a bizonyos juliska szakácsnő volt, s a bádogosmester bevonulása előtt vele járt utoljára jegyben. Juliskáról többet Jakubekné nem tudott, de azt meg tudta mondani, hogy a szakácsnőt Cinkotára többször elkísérte a barátnője, Faltányi Irma. Ez végre olyan névvolt a sok gyakori után — Kiss Béla, Nagy János —, amelynek tulajdonosát nem volt nehéz a rendőrségnek felkutatnia. Megtalálták a Metropol szállóban, ahol szoba-aszszonyként dolgozott. Az utolsó menyasszony Kihallgatása során kiderült, hogy nem is az a bizonyos Juliska volt Kiss Béla utolsó “menyasszonya”, hanem Faltányi Irma. A vallomás ugyanis igy hangzott: — Engem barátnőm, Juliska ismertetett meg Kiss Bélával. Juliska azóta már férjhez ment és vidékén lakik. Többször voltam vele kint Cinkotán, hármasban gyakran el is mentünk ebédelni. 1914 pünkösd vasárnapján szintén kint voltunk, és ekkor Jüliska összeveszett a vőlegényével, Kiss Bélával. Néhány nappal később levelet kaptam Kisstől, melyben azt irta nekem, hogy engem jobban szeret, mint Juliskát, akivel már felbontotta az eljegyzését, és ha én is akarom, engem vesz el feleségül. 1915 január 13-án egy levelezőlapot kaptam tőle, amelyben már Szerbiából értesített arról, hogy szerb fogságba került. Hat hónappal később, augusztus 28-án, egy Majda Ferenc nevű órás, ugyancsak szerb fogságból, arról értesített, hogy kiss Béla ugyanott meghalt. Faltányi Irma áldhatta a világháborút, amely megmentette az életét, s elpusztitta azt, aki minden bizonnyal őt is eltette volna láb alól. De vajon Kiss Béla meghalt-e? Majda órásmester értesítése hitelesebb-e, vagy annak az orvosnak a tanúskodása, aki felkereste a főkapitányságot és közölte: (Folytatjuk)
