Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-30 / 48. szám

4. oldal LONDONI RIPORT: levelet küldött szét a követ­“Az elfelejtett emberek” na észak-keleti részében mind­addig, amig a kulturális for­radalom idején, 1967 szep­temberében le nem tartóztat­ták mindkettőt. Fogságuk hosszúra nyulott, olyan hosz­­szura, hogy mindenki elfelej­tette a két fivért. Biztos, hogy nővérük, Dorothy nem felej­tette el őket, neki azonban nem igen állott módjában, hogy másokat is emlékeztes­sen fivéreire. (Érdekes volna tudni, hogy a félig kínai fé­lig angol nővér hasonlit-e Louisa Rainer-re, aki az Édes Anyaföld-ben a női főszerepet játszotta, kínainak maszkíroz­va természetesen, de azért csak annyira, hogy a néző ne felejtse el: ő Luisa Rainer.) Ki tudja, hogy a két fivér meddig maradt volna fogság­ban, ha ezen a nyáron nem ér­kezik uj konzul a pekingi an­gol nagykövetségre, aki kör-TISZTELŐ” AJÁNDÉKA: Megmérgezték a táncvilágbajnokot GRAZ, Ausztria — Ausz­triát rejtélyes gyilkosság tartja izgalomban. Áldozata, nyugati szomszédunk egyik legnépszerűbb alakja, Heinz Kern, grazi táncmester, több­szörös világbajnok. Röviddel ezelőtt a posta csomagot kéz­besített ki lakásán. Egyik “vidéki tisztelője’’ kis hazait küldött kóstolóba. A hurka megízlelése után tizenkét órá­val a 33 éves táncmester ha­lott volt. A boncolás megálla­pította, hogy az ételben busz ember meggyilkolásához ele­gendő arzén volt. A rendőr­ség egyelőre teljesen tanács­talan. Nincs semmi fajta fel­­tételezése, hogy kinek állha­tott érdekében eltenni láb alól a népszerű Heinz Kernt. Lehet, hogy egyszer majd regényt írnak róluk “Elfelej­tett Emberek’’ címmel, de az is lehet hogy sohasem Írnak, mert elfelejtik megírni. Biz­tos, hogy elég sokan vannak, de — stílszerűen elfelejtett voltukhoz — senkinek sem jutnak eszébe. Szerencsés kö­rűim é n y e k ossz játékának eredményeképpen olykor elő­kerül egyikük-másikuk és ak­kor vannak, akik a homlokuk­ra csampnak és azt mondják: Hát persze . . .! De ez nem föltétlenül segít a többi el­feledetteken. Korunk “elfe­lejtett embereit” senki nem jelképezhetné inkább, mint az a két testvér, akit e hét ele­jén kínai határőrök elkísér­tek a Hong Kong-i határhoz és ott búcsút intettek nekik: — szabad az ut! A két test­vér áthaladt a hídon és meg­érkezett Hong Kongba. Ott újságírók, televizióriporterek és hivatalos személyiségek várták őket. A két testvért a televízióm képernyőjén láttam és az az érzésem, hogy soha­sem felejtem el őket. Az az érzésem most. Ami természe­tesen nem jelenti azt, hogy egy napon nem fogom elfelej­teni őket. A leginkább az ha­tott meg, ahogyan a két test­vér ott állt Hong Kongban, ötven lépésre Kínától és hu­nyorgott a napsütésben. Ez azért volt meglepő, mert a hid másik oldalán is sütött a nap s ők ketten a fényt mégis itt találták vakítón erősnek. Az egyiket úgy hívják, hogy Per­­cival Farmer, a másikat meg hogy Frederick Farmer, kö­zépkorú férfiak, negyvenedik és ötvenedik életéveik között. Édesanyjuk kínai volt, apjuk angol kereskedő — ebből a házasságból születtek ők s nővérük, Dorothy Farmer, aki azonban nem jelent meg a te­levízió képernyőjén, mint­hogy nem jelent meg Hong Kongban se. ő továbbra is Kínában maradt. A két férfi érdekes keveré­ke kínainak és angolnak, ma­gasak és vállasak, magasab­bak, mint az átlag-kinai, sze­mük ferdemetszésü, de arcuk mégis európai — engem leg­inkább Paul Munira emlékez­tettek az “Édes Anyaföld’’ cimü filmben amit még gye­rekkoromban láttam a mozi­ban s bár a hősről a sodró­­erejű történet varázslatában elhittem, hogy kínai, mégis tudtam, hogy Paul Muni játssza. A két félig kinai, fé­lig angol testvérnek az a tör­ténete, hogy a Ying k’ou ki­kötővárosban éltek békésen, . T , ... ,, . .................................. T . , ... T.. A Jaguar elnevezesu angol-francia gyártmányú harci repülőgép a famboroughi (Anglia) légi kiállitá­a Ljiaotung-oDoi pártján, K.i- 5<>n. Heinz Kern táncvilágbajnok egy versenyen feleségével, aki partnere volt. Az asszony szerencsére nem evett a kóstolóból. ségen nyilvántartott . brit nemzetiségű kinai személyek­nek. Erre a levélre válaszolt Dorothy Farmer, megírva, hogy két fivérének bizonyos nehézségei vannak. Később kiderült, hogy Dorothy Far­mer—nyilván angol apjától örökölt érzékével az “under­statement” iránt — “bizo­nyos nehézségnek” nevezett, fogvatartás volt a javából. A nagykövetség cselekvésihez lá­tott és ennek eredményekép­pen a két fivér — öt esztendő után — szabadlábra került és megnyílt előttük az ut Hong Kong felé. Az újságíróknak csak Per­­cival nyilatkozott, mig Fre­derick némán állt mellette. Valószínű, hogy kettejük kö­zül ő az, aki jobban fejezi ki magát angolul, bár ő is csak meglehetősen akadozva be­szélt. — örülünk, hogy itt va­gyunk — mondotta — most egy kicsit körülnézünk Hong Kongban, azután elmegyünk Kanadába és ott telepszünk le. De hogy félreértés ne es­sék, kihúzta magát és azzal fejezte be: — Büszkék vagyunk arra, hogy angolok vagyunk . . . A két testvér most tehát átmenetileg eltűnik a képből s majd egy napon felbukkan Montrealban, vagy Torontó­ban, vagy Vancouverban, vagy Winnipegben, vagy ki tud­ja, hol. A televíziónéző sok szerencsét kiván nékik éle­tük újra kezdéséhez és azt hogy sikerüljön elfelejteniük a Ying k’ou városkát, a Lioa­­tung-öböl partján, Észak-ki­­nában. Ez fontos. A tapaszta­lat ugyanis azt mutatja, hogy emberek nehezebben felejtik el a tájat, amelyben gyöke­reznek, mint a táj őket. Vándor Péter 5000 SZÜLÉSNÉL SEGÉDKEZETT STOCKHOLM — Svédor­szág legidősebb bábaasszo­nya, Anna Almquist, nyolc­van esztendős. A dél-svédor­szági Ystad kórháza szülésze­ti osztályán'még mindig dol­gozik, vigyáz a kismamákra, óvja a még kisebb csecsemő­ket. Sőt, havonta kétszer, éj­szakánként ügyeletet is vál­lal. Friss, erős, biztos kezű, könnyű léptü. Büszkén mu­tatta az őt születésnapján fel­kereső újságíróknak az ötez­redik, általa világra segített állampolgárt. ötezer kisded — talán vi­lágrekord ! — Ha egyszerre két-három szülésnél asszisztálok, akkor vagyok igazán boldog — mon­dotta a madám a hírlapírók­nak. — Higgyék el, csodála­tos érzés a szülésznőnek, ami­kor karjában tarthatja a köz­reműködésével világra jött csöppséget. Az én mestersé­gemnél nincs szebb. Elége­dett, büszke embereket látni, hallani az öröm perceiben, óráiban. Meddig akarok még dolgozni? Remélem, a száza­dik születésnapomig! CSAK RÖVIDEN... STOCKHOLM A svéd parlament leszavazott egy javaslatot, amely engedélyez­te volna a nyilvánosházakat. ★ VIRGIN ISLAND — Mc­Govern szenátor és felesége, Eleanor kampányvezére, — Henry Kineman birtokán pi­henik ki a választási kam­pány fáradalmait. ★ WASHINGTON — A U.S. Legfelsőbb Bíróság legújabb döntése, hogy a munkaadó nem bocsáthatja el alkalma­zottját, csak azért, mert nem hajlandó sztrájk törésre. ★ BOSTON — Edward M. Brooke republikánus szená­tor, az egyetlen fekete a sze­nátusban, 1976-ban hajlandó a republikánus párt elnökje­löltje lenni. ★ LOS GATOS, Calif. - Ft. Henry Torney 65 éves katoli­kus papot, a St. Mary egy­ház helyettes plébánosát egyik hive gyónás közben agyonszurta. ★ SAN FRANCISCO — A Thailandból érkező virágszál­­litmányban egy öt láb hosszú kobrát fedeztek fel. A kobra harapása halálos.

Next

/
Thumbnails
Contents