Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-23 / 47. szám
20. oldal ?f f T Elbeszélések és igaz történetek tf f I ♦:♦ *^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A J^A J^A^AA^AA^A J^A J^AA^fc A^ A^AA^ A^Aj^A A^A J^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A A^A A^ A^J A POROS AKTÁK MESÉLNEK: AZ £j KIRÁLYNŐJÉNEK HALÁLA (Folytatás) S előbb házi őrizetbe vették Korotnayt, aztán pedig elrendelték letartóztatását. Annál is inkább, mert Korotnay ellen újabb gyanúk merültek fel. Egy dabasi földbirtokos elmondotta: az ő apját is Korotnay kezelte haláláig, ott volt a halál pillanataiban is, s aztán az örökösök a várt 60 ezer forint helyett csak háromszázat találtak a páncélszekrényben. Kiderült az is, hogy a Muzeum körút 29. szám alatti ház sem volt már a halál pillanatában özv. Patsu Miklósnéé, mert azt még augusztusban megvette tőle 68 ezer forintért dr. Korotnay. Felvetődött a gyanú, nincs-e összefüggés a szerződés sé Patsuné halála között. Ezt azonban nem sikerült bizonyítani. A sikkasztást igen. Polonyi a tárgyalás során igyekezett minél többet Török Linára kenni. A cselédlánynak természetesen csak kirendelt védő jutott. Viszont ő mégis megmenekült botlásának következményeitől. A tárgyalás második napján ugyanis a magánvádló, Patsu Miklós ügyvédje visszavonta a Török Lina elleni feljelentést. LANDRU ELŐDJE Ki ne hallotta volna Henry Désiré Landru nevét? ő a klasszikus kékszakáll, a bűnügyek halhatatlanja, akinek kivételes hatalma volt a nők felett, akiket megfosztott életüktől, hogy pénzükhöz juthasson. A versaillesi esküdtszék, amely 1921 novemberében tárgyalta ügyét, tizenegyszeres gyilkosságban mondta ki bűnösnek. — Megölt tiz nőt, többnyire idősebbeket, jómóduakat, akik nála vélték megtalálni öreg napjaikra biztonságukat és boldogságukat, s egyiknek tizenhét esztendős fiát. Landru feje hóhérkéztől hullt le. Amikor tetteit felfedezték, sőt, amikor cselekményeinek elkövetéséhez kezdett, a magyar Landru, akinek neve kevésbé ismert, már be is fe-. jezte tevékenységét. S amikor szörnyű bűnsorozatának nyomára jöttek, már nem akadtak a tettesre. Legfeljebb valószínűsíteni lehetett további sorsát: az első világháború szerb frontján fogságba esett, s ott vérhasban meghalt. Bár ez sem biztos. Hiszen a két világháború között is sokan vélték látni a világ különböző pontjain — többek között az idegenlégióban — Kiss Béla bádogosmestert. Hét bádoghordó Kiss Cinkotán lakott, amely akkor még nem tartozott a fővároshoz. A Kossuth Lajos utca 40. számú házban bérelt műhelyt. Amikor 1914 őszén hadbavonult, mindent gondosan lezárt. A szomszédok — Takács István gyógyszerész és Silberstein Dávid kereskedősegéd — tovább élték a maguk életét. Nem törődtek az udvar baloldalára néző kis lakással, melyet a bádogosmester bevonulásakor lezárt. Két esztendő telt el igy, amikor 1916 tavaszán hozzáláttak a ház tatarozásához. A házat eladták. S az uj tulajdonos, Kreinszky Márton kőművest fogadott, hogy azzal mindent rendbehozasson. Akkoriban még ilyen tulajdoncsere nem járt a lakó és az uj háziúr közötti ellenségeskedés törvényszerű kitörésével, mint manapság. így történt aztán, hogy az uj tulajdonos és a régi lakó, vagyis Kreinszky és Takács közösen vizsgálta meg a házat, hogy hol kell valamit javítani. Az uj háztulajdonos kinyittatta az udvaron álló fészert, amelynek egyik kamráját Takács, a másik kettőt Kiss Béla használta azelőtt, de már évek óta lezárva állt. A lakatot most sem tudták kinyitni; a kőműves kalapácscsal távolította el. A háztulajdonos Takács társaságában lépett be. Körülnézett, s nem látott semmi különöset. Rengeteg lim-lom, különböző rozsdás vasdarabok, bádoglemez maradványok, fahulladék, már ami egy ilyen kamrában lenni szokott. Abban sem találtak semmi különöset, hogy négy bádoghordó is állt a sokféle hulladék között. Mire való a kamra, ha nem arra, hogy különböző megmaradt holmikat raktározzanak benne? A házigazda és a gyógyszerész azonban kiváncsi lett a hordók tartalmára is. Azt várták, hogy talán festéket találnak bennük. A ház egyik tulajdonosa ugyanis vegyi cikkekkel is foglalkozott, s hátha, ő hagyta ott a festéket. Megpróbálták az egyik hordó fedelét leemelni. Nem sikerült. Talán beleragadt a festék? A kőműves kalapácsa ezúttal is segített. Sikerült kinyitniuk az első hordót. Rettenetes kép tárult a szemük elé. Valami zsákfélében egy fekete nő holttestét találták. Csaknem elájultak, úgy tántorogtak ki a szabad levegőre. A gyógyszerésznek eszébe jutott, hogy Kiss Béla a használaton kívül álló disznóólban is elhelyezett 3 hordót, s a helyszínre hivott detektiveknek ezeket is megmutatták. Megkezdődött a helyszini szemle. Hét hordó — hét nő holtteste. A legtöbb rézgálic oldattal ugyahogy konzerválva. Gyilkosuk nem lehetett más, mint Kiss Béla. A bádogosmester, aki már ekkor hosszabb ideje, 1914 ősze óta katonáskodott. Száz detektív munkához Iát Dr. Nagy Károly detektivfőnök, Sárközy és Csiszár detektivfelügyelő íhintegy száz detektivvel kezdte meg a nyomozást a nagy bűnügyben. Volt dolguk elég. A magyar rendőrség történetében talán mindaddig nem volt szükség olyan hatalmas, átfogó munkára. A nyilvánvaló intézkedés, Kiss Béla megkeresése ugyanis nem vezetett eredményre. Annyit már a szomszédoktól is meg lehetett tudni, hogy Kiss Béla hova vonult be katonának, s azt is, hogy többé nem adott magáról életjelt. Azt azonban már soha nem tudták meg hiteltérdemlően, hogy voltak-e hozzátartozói. Akadtak, akik szerint Kiss Béla nős volt, de különváltan élt feleségétől, aki a gyereküket is nevelte. Kiss Bélánéra azonban nem akadtak rá. S mivel nem találtak semmiféle hozzátartozót, még egy unokatestvért sem, akivel tartotta volna a kapcsolatot, nem sikerült támpontokat szerezni. Azt az utca lakói mindjárt elmondták a detektiveknek, hogy tudomásuk szerint a bádogosmester nem sokkal a frontra küldés után szerb fogságba esett. Hogy hogyan tudják? Állítólag a Vöröskereszt utján levelet irt valakinek a hadifogságból. Hogy kinek, az sem derült ki, pedig jó lett volna a levelet látni. A hadügyminisztérium segédhivatalaiban sokáig kellett kutatni, mig megállapították: Kiss Béla a veszteséglistára került. S ezzel nem lettek tulajdonképpen sokkal okosabbak, mert eltűntként szerepelt, tehát éppen úgy eleshetett, mint fogságba kerülhetett, ha éppen nem szökött meg, hiszen egy ilyen veszedelmes bűnözőtől minden kitelik, még az is, hogy hátat fordít a háborúnak. A detektívek hada foglalkozott Kiss Béla életének felderítésével. Megállapították, hogy a Kossuth Lajos utcában a bádogosmestert szolid, szorgalmas iparosnak ismerték, de azért olyan embernek, aki szeret kirúgni a hámból, szeret mulatni. Azt a szomszédok is tudták, hogy Kiss Béla nagy szoknyavadász volt, sok nő járt a lakására. Egy időben Kiss Béla együtt lakott egy asszonnyal, s két gyerekkel. A két gyerek azt mondta a szódavizes asszonynak, hogy ők Kiss Béla gyerekei. Vagy két hónapig tarthatott ez a családi idill, azután az asszony és a gyerekek is eltűntek. S mikor felőlük érdeklődtek a bádogosmesternél, azt válaszolta, hogy elküldte őket Amerikába. Ki tudhat még többet Kiss Béláról? Kivel barátkozott? Ki az, akitől több nyomot lehet kapni? Egy barátja volt a szomszédok szerint, mégpedig éppen egy rendőr. Nagy Jánosnak hívták, s Cinkotán teljesített szolgálatot az első világháború idején. És Nagy János — pedig tudnia kellett, hogy keresik őt — nem jelentkezett a kórházból, ahol feküdt. Végül mégiscsak rendőrkézre került, egy igazoltatás során találtak rá. Hiába faggatták, hiába igyekeztek megtudni valamit tőle, vagy Nagy valóban nem tudott semmit, vagy remekül tudta magát tartani. (Folytatjuk)
