Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-09 / 45. szám
8. oldal ÉVFORDULÓ: IMPERIALIZMUS MAGYAR MÓDRA Irta: SÁGI PÁL A newyorki filmfesztiválon bemutattak egy rövid jugoszláv kisérőfilmet. Egy piszkos, szegény szerb kisvárosban kongresszust tart a párt. Munkások jönnek, óriási, falnagyságu táblákat állítanak fel propaganda jelszavakkal, Tito idézetekkel és eltakarják velük a valóságot: az elmaradottságot, a nyomorúságot. Nem lehet másként mondani: csoda, hogy Titóék megengedik ilyen film bemutatását. Másrészt viszont meg kell hagyni, hogy a jugoszlávok házatáján nemcsak takargatnivaló akad. Az utóbbi pár év alatt megteremtették Közép-E urópa egyelőre legnagyobb és legmodernebb uj technikai alkotását, az Al-Duna, illetve a Vaskapu modern szabályozását. — Majdnem félmilliárd dollárba került. Valóban nagy munka. Dicsérik is érte a jugoszláv és a román vezetőket, Titót és Ceausescut. Valakiről azonban elfeledkeztek. Arról, aki az egészet megálmodta és meg is kezdte a megvalósítását: Gróf Széchenyi Istvánról. Széchenyiben támadt a gondolat, hogy gőzhajó-utat kell teremteni Bécstől Konstantinápolyig. Ehhez szabályozni kellett az aldunai Vaskaput, amelynek gyönyörű, de félelmetes leírását olyan jól ismerjük Jókai Mór Aranyember cimü regényéből. 1833-ban mint királyi biztos kezdte meg a munkát Vásárhelyi Pállal, a jeles mérnökkel. A vállalkozás a korabeli technikai adottságok mellett iszonyú volt. Vásárhelyi sziklákat robbantott, a balparton megépítette az országutat. Az amerikai választások háttérbe szorítottak minden más eseményt, mindenütt a nagy világban, kivéve az Egyesült Államokat. Az átlagpolgár a múlt héten még egy kézlegyintéssel intézte el a nagy eseményt, vagy azzal, hogy “so what?”. Politikai téren egy veszedelmes válaszúton vagyunk: melyik útra térünk a következő négy év alatt, a puritán tradíciók, vagy a könynyü morális értékek útjára? Fel kell tennünk a kérdést: a jólét tényleg annyira elhomályosította látásunkat, hogy nem tudjuk megkülönböztetni politikái életü.nben a tisztességet a korrupciótól, a nemes célokat az önző egyéni érdektől ? Különösen félelmetes a jómódú középosztály, melybe most már az ipari munkások meg a “zsíros parasztok”, a farmerek is beletartoznak — megalkuvása korunk sekélyes politikai színvonalával. Reméljük, hogy az elvnélküli politikusok és a pénzhajhászó középosztály szövetkezése nem fog megint a harmincas évekhez hasonló gazdasági válságot előidézni. A kanadai választások eredménye is azt mutatja, hogy a polgárság kezdi megvonni támogatását azoktól a politikusoktól, akik haladószellemü programmal jönnek elő, senki sem hisz már a jobb jövőben, a dicső múlt sem érdekli az embereket. Csak a részesedés a jelen gyönyöreiben. Reméljük, de nem bízunk abban, hogy a következő elnökválasztásig nemzeti és nemzetközi perspektívánk javulni fog. ,A sziklafeneket kimélyitették, zsilipes csatornarendszert építettek, ezzel tették hajózhatóvá a szorost. Ott akkor kezdődött az, amit most mások fejeztek be. Vásárhelyi a legnagyobb munka idején, 1846- ban meghalt. A mü csak a kiegyezés után, 1888- ra készült el. Ami most megtörtént: a magyar elme müvének, magyar kezek munkájának folytatása, volt korszerű technikával. A munka néhol az egész tájképet megváltoztatta. Eltűnt a római karból fennmaradt Trajánutja. Orsóvá uj városképet kapott. A duzzasztógáttal előidézett hatalmas tó kellős közepén pedig, a lakosság kilakoltatása után örökre elsülylyedt Ada Kaleh szigete, ez az ősi török település, Magyarország egykori egyetlen “gyarmata”. Magyar gyarmat? Ilyen is volt? Hát nem egészen. Magyarország egykor hatalom volt, de nem gyarmatosító, “imperialista” hatalom. Hadai megjárták fél Európát. Botond vezér még Bizánc kapuját is megdöngette. A honfoglalás után azonban távoli népeket, országokat nem hódoltatott uralma alá. Magyar király ült ugyan egyidőben Lengyelország trónján is, de a lengyelek szabad választásából. Még Horvátország is csak társországnak számított. Fiume pedig csak egy kis ablakot nyitott, amelyen sóvár szemekkel tekintettünk ki a tengerre. A régi, igazi békebeli béke idején a herkulesfürdői nyaralók mégis mondogatták : — Ma kirándulunk a gyarmatra ... Ada Kaleh, az egykori török sziget volt a gyarmat. Az aldunai kis sziget Orsovával szemben, évszázadokon át a török—román—szerb hármashatárba volt beékelve. 300 mohamedán lakosa, — mint török állampolgár —, a szultánnak adózott, de néha-néha idegen bandák is megsarcolták. 1878-ban, az orosz—török háború után a berlini kongresszus úgynevezett dondominiumot csinált belőle: megmaradt a török közigazgatás, de az osztrák-magyar közös hadsereg csapatai szállták meg. Csapatai ? No, ez talán kis túlzás. Mind-Melyik volt jobb? Már tudhatnám talán, végigfeküdtem az ágyak során. Nem beszélek róluk, emlékezem, holnap emlékké porlik életem. Lehet, hogy becsülnöm azt kellene, ki sohasem felelt kérdésemre. Hazugság helyett hosszan hallgatott, várta az igazságos holnapot... Melyik volt jobb? Már tudhatnám talán, kereszlültörtem az évek falán. Szavam a sűrűn át utat talált, és láttam leselkedni a halált. S életem érett gyümölcsét mostan szétosszam a kerge holnapoknak? össze egy szakasz baka hajózott ki a szigeten és beszállásolta magát a rozoga, öreg erődbe. A megszállás nem sok változást hozott. Főként abban nyilvánult meg, hogy a turbános török tüzérek (topidzsik) helyett bakagyerekek igyekeztek bekukucskálni a háremek ablakain. így ment ez vagy 30 esztendeig. Most 64 éve, 1908-ban Ada Kaleht Magyarországhoz csatolták. Ez úgy zajlott le, hogy Orsováról csónakon kiment egy szolgabiró négy csendőrrel és békés szóval megmagyarázta a török bírónak, a kádinak: — Hallod-e derék effendi, mától fogva nem a szultáné, hanem a magyar királyé a sziget. A bölcs kádi bólintott, tudomásul vette. Még barátságosan meg is kínálta feketekávéval és nargilével azaz vizipipával a szolgabirót. A gyarmatosítás azzal kezdődött, hogy a közös hadseregbeli katonák kivonultak és magyar polgári hatóság vette át a szigetet. A kádi meg a kisbiró továbbra is megmaradt hivatalában, a mecsetben továbbra is az imám, azaz török pap hirdette Allah dicsőségét, a török legényeket nem sorozták be katonának, sőt a polgároknak azt is megengedték, hogy több feleséget tartsanak, holott a magyar törvények tiltották a többnej üséget. A szigetváros megőrizte hamisítatlan keleti izét, hangulatát. Közben már a magyar kormány nagy költséggel kiépíttette az Aldunát szabályozó vaskaput, a tájék biztonságossá vált és Ada Kaleh gazdaságilag felvirágzott. A “bennszülöttek” addig nehezen éltek, halászattal tartották fenn magukat, kevéske dohányt termesztettek a saját pipájukba, a rózsatermés meg jóformán csak arra szolgált, hogy leveleiből gyerekeknek való édességeket főzzenek. A magyar imperialisták idején szőlőt telepítettek, a rózsából illatos olajat préseltek és jó pénzért adták el külföldre, a dohánytermesztést pedig úgy kifejlesztették, hogy cigarettagyár is épült, a sziget apraja-nagyja dolgozott és szépen keresett. Ilyen volt a gyarmatosítás — magyar módra. Napnyugtakor a mecset mellett égnek szökő karcsú kerektorony, a minaret kör-erkélyén az imamondó, a müezzin megelégedett polgároknak énekel te-hirdette: a — Alla$ akbár, la ilaha Allah, Mohamed arrasula Aliah — ami magyarul azt jelenti: dicsőség Állatinak, Allah az egyetlen isten és Mohamed az ő prófétája. A polgárok bólogattak rá: bizony hála Állatinak, hogy idehozta a magyarokat és Abdul Hamid, a zsarnok szultán képe helyett Ferenc József, a “madzsari” király arcképe került a kádi hivatali szobájának falára. Azután beütött Trianon. Magyarországot feldarabolták, ennek is, annak is szeltek belőle jókora karéjt. Ada Kaleh Romániának jutott. Sok éve, amikor egyszer ott jártam dunai hajóval, a kis kávéházban Ali, a bőrbugyogós, pirosfezes pincér hozta a jó zaccos török kávét. Ennél törökebb nevet keresve sem lehet találni. Ali látta, hogy magyar újság van a kezemben. Felragyogott a szeme, úgy kérdezte, magyar vagyok-e. Éh meg visszakérdeztem, hogy török létére honnan tud magyarul viszont, ha magyar, akkor honnan vette a török nevet ? Szépen megmagyarázta, hogy ő bizony Orsováról jött magyar, Aladár a becsületes keresztneve, amit Alinak becéz a magyar. Tehát Ali magyarul is, törökül is. A bugyogó meg a piros fezcsak török pincér-egyenruha. Hozott is nekem akkora dupla kávét, hogy csuklottam tőle ... Isten veled magyar gyarmat. Hol lehet most Ali. a bugyogós, fezes gyarmati magyar?... SÁGI PÁL
