Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-13 / 28. szám
10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 13, 1972 KANADAI POSTA: UTAZ AS ONTARIOBAN Irta: SZÉKELY-MOLNÁR IMRE Kingston történelmi helye Kanadának, valaha a fővárosa volt. Azt mondják, hogy most is megújulni járnak ide a politiknsok, mert ami a mohamedánoknak Mekka, az a kanadaiaknak Kingston. Itt született Mac Donald, Kanada első miniszterelnöke, szobra díszíti a főteret, kezevonását a könyvtár, apró használati tárgyait pedig a muzeum őrzi. Kingston olyan érdemrend féle Kanada mellé, Victoria angol királynő szeretettel ápolta és ő is alapította az első egyetemet 1841-ben, hogy a tudomány fényszórója innen világítsa be ezt az óriási országot. Sokan most is úgy érzik, hogy nem Ottawa, hanem Kingston kanada fővárosa,ide cipelik a farmerek a gazdag termést, itt tárolják, s innen indul el az éhező népeknek. A búza sárga aranytengere itt változik át dollárvagyonra s itt ebben a városban a St. Lawrence folyón rendezik a nagy yacht- és motorcsónak versenyeket. Itt gyakorolnak j Kanada sampionjai. Valaha ide zsúfolták a közintézményeket, s a diákok érdekes színfoltjai mellett itt építették fel azt az óriási íegyházat, ahová a legnagyobb bűnözőket csukják be. Komor, kísérteties, s lehangolóan szomorú ez az óriási börtön. De a börtön komor épületével szemben ott a hit világa: A templom. Erről a templomról el lehet mondani, hogy a szeretet hozta létre. A rabok építették önkéntes munkával. Hajlékot emeltek Istennek, aki ellen annyit vétettek. Erről az épületről igazán el lehet mondani, hogy az építők a kövek közé a tulajdon verítéküket adták oda kötöanyagnak.Ennek a templomnak a bűntudat és a hit az alapja. Falait a szeretet emelte és a bizakodó reménységüket boltozták oda a tető alá. Amig ez a templom áll, hirdetni fogja ég felé emelt tornyával, hogy csak a szeretet és az esten örök. Stílusos a templom neve, ez van ráírva: “Jó tolvaj.” Kingstonban a férfi fegyháztól nem messze van egy másik fegyház is, ez a nők részére épült. A két nem közötti óriási különbségre mutat rá az is, hogy a férfiak ezres létszámához viszonyítva a női létszám mindössze 96, Az emigráns lélek nem retten vissza a börtön közelségétől. Akadnak olyanok is, akik talán még egy kicsit irigykedve gondolnak ezekre a kingstcni fegyencekre, akik itt nyugodt légkörben vezek-Sxskely - Mólnál Imre lik le a bűneiket. A börtön viszonyai igazán nem mondhatók rossznak. Van társalgójuk, olvashatnak újságot, regényeket, tanulhatnak mesterséget, sakkozhatnak, kártyázhatnak, pingpongozhatnak, fői eg ellátják őket bőségesen ennivalóval. Kanada Isten-áldotta gazdag ország, még a fegyenceinek is szivén viseli a sorsát... S ha már itt vagyunk Kingstonban, menjünk el a tőle nem messzire lévő Old Ford Henrybe. Ezt az erődítményt, mint történelmi emléket mutogatják, valaha, az 1850-es években bevehetetlen vára volt Kanadának. Ma vonzó látványosság, beszédes múlt, maga a történelem. A sziklákból, kövekből, égetett téglákból épített falai olyan erősek, mint: a páncél. Felvonóhídon lehet bejutni a vár udvarára, de a falakon kívül még széles vizjárat is védte az ostromlóktól. Turisták százezrei látogatnak ma ide, s nincs az a született kanadai, aki legalább egyszer az életben ne itt töltse el hétvégi pihenőjét. Old Ford Henry-t látni irattan törvény. Sorakozót fuj a kürtös az udvaron, s máris feszes glédákba állnak festői piros egyenruháikban a katonák. A magyar huszárok parádéjára emlékeztet ez a felvonulás; a csákót itt is csákónak mondják, éppen csak a ló hiányzik alóluk, de a parancsnok kardja éppen olyan, mint a régi magyar szablya volt. Az Amerika felé fordított kerekes ágyuk mellett ott vannak a pattantyúsok, a kirándulók szórakoztatására elsütik az ágyút, mert ez is hozzátartozik a múlt felidézéséhez. Csakhát ezek a mostani katonák nem tartoznak a regu-; láris hadsereghez, egyetemi hallgatók, kiváló előmenetelüket jutalmazza ez a jól fizetett szolgálat. Rövid nyári hónapok diszelgéseiből megkeresik a tandijra valót. Sokan vagyunk ott nézők, tiszteletünkre előhozzák az erőd kecskéjét, Dávidot. Hófehér, büszke állat, kényes lépésű, mint aki tudja, hogy ő a jelkép. A talizmán, ő védte meg hajdan ezt az erődöt az elfoglalástól. Talán neki köszönhető, hogy az amerikaiak nem is ostromolták ezt a várat. A folytonos készültség mellett, szórakoztak is a katonák. A gránátosok játszották először a jég-hockey-t ennek a várnak az udvarán. Tél volt, s a parancsnok a tétlen katonáknak izomlazitó foglalkozásként elrendelte, hogy seperjék fel az udvarén a havat. A ficánkoló, tüzesvérü legények korcsolyát kötöttek, s hótakaritás közben játszadozni kezdtek egy fadarabbal. Később golyót faragtak belőle, s azt ütögetták a seprűjükkel. így született meg a jég-hockey. Ez az egyetlen sportág, amelyben még most is Kanada fiataljai a legjobbak. A vár kényelmes lakóhelyül szolgált a katonáknak, különösen a tiszteknek. Az erőd pincéje pedig rabvallató kazamata volt. Itt sem simogatták a rabokat, vallania kellett, ha akart, ha nem. Az udvaron mutogatják azt a rabvallató széket, amelyik srófrajárt és ha nem vallott a delikvens, megszorongatták. A látogatók csak azt sajnálják, hogy a borpincékben üresek lettek a hordók, elillant belőlük a tartalom: a wisky. A katonanép parazsas itala, a bóditó élvezet, a mennyei boldogság. Igaz, még azt is sajnálják, hogy a régi hajókat elnyelte a tűz és a folyam. Nagy járvány dühöngött akkor: a kolera. Kórházak voltak a hajókon és azért azután közkívánatra el kellett égetni azokat. Az irodában emlékkönyvet látunk, abba beírhatja mindenki a nevét. Sok magyar nevet találok beírva, mintha ez a vár nekünk, magyaroknak a múlt ham vedréből varázsolná elő az emlékeinket. WASHINGTONI RIPORT: KISSINGER SZEREPE Amikor Nixon Pekingbe járt, Henry Kissingert vitte magával a Mao Tsetungnál tett látogatásra, és nem Rogers-t. Kissingert küldte Nixen egy fontos moszkvai misszióra is. Számos fontos kérdésben Kissinger és az elnök megállapodik, mielőtt a külügyminiszter tudna arról, hogy az adott problémák megvitatás tárgyát alkották. Ez részben a változó kormányzati rendszer, részben pedig egy személyiségi probléma következménye. Az elnökök gyakran építettek ki saját Fehér Házbeli külpolitikai apparátust, és ez hátrányosan befolyásolta a legfontosabb miniszterek tekintélyét. Kennedy például hamarabb nevezte ki külpolitikai munkatársát, mint a külügyminisztert. Nixen háttérbe szorította Rogerst, noha biztosította magának a külügyminiszter lojális barátságát. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban mind eljárásbeli követelmények, mind pedig Nixon egyéni elfogultsága és részrehajlása is közrejátszik. Kissinger német származású emigráns,a Harvard Egyetemet végzett keleti-parti értelmiségi, aki először Kennedy nek dolgozott, majd Rockefeller kormányzónak és nem volt semmiféle bensőséges kapcsolata Nixornai, de1 kiemelkedő képességűnek és teljesen diszkrétnek bizonyult, s ugyanakkor nagyon keményen dolgozott. Ezek a tulajdonságok felmérhetetlen értéket jelentettek az elnöknek. S Rogers nem tudta megakadályozni: bizonyos előjogok kicsúsztak a kezei közül. Sem Rogers, sem pedig Nixon soha nem vette komolyan fontolóra Truman elnök ködös elképzelését arról, hogy az Egyesült Államoknak talán egy olyan külügyminiszterrel kellene rendelkeznie, aki a kormányban betölti ezt a feladatkört, és ugyanakkor lenne egy másik miniszter, aki a nemzetközi találkozókon képviselné az országot. Rogers ezt úgy ítélte meg, hogy megvalósíthatatlan, ’hiszen más országok nem küldenek el külügyminisztereiket a nemzetközi találkozókra, ha Washington nem tenné ezt. Ennek az irányzatnak a megjavítását célozza Martin Híllenbrand. hivatásos diplomata nagyköveti kinevezése Nyugat-Németországba. Az elnök környezetében azzal érvelnek, hogy a külügyminisztériumi hangulat már régi probléma,a mccarthysta üldözésekkel kezdődött, majd azokat követte a Kernedynél megnyilvánuló tendencia a minisztérium semmibevételére — mindenesetre most felismerték a nehézségeket, és ígéretet tettek arra, hogy további hivatásos diplomatákat is kineveznek. A jövő mutatja majd meg, hogyan hajtják végre ezt az ígéretet. El kell ismerni azt, amit Charles Bohlen, az egyik kiemelkedő hivatásos diplomata,elhunyt kollégáját, Llewellyn Thomson nagykövetet dicsérve mondott: “Ma éppen úgy igaz, mint azelőtt bármikor, hogy a nyugodt, folyamatos kapcsolattartás és a bizalmas megbeszélések, amelyek a diplomácia lényegét képezik, előkészítik az utat_ a komoly megállapodások felé.” Igen, ez létfontosságú a külpolitikai gyakorlatban. A megvalósításával kapcsolatos érvek azonban más lapra tartoznak. Az értesülések megszerzésének biztosítására vonatkozó kongresszusi jogok nem korlátlanok. Nyilvánvaló az is, hogy a sokszorosító gépek korszakában korlátozni kell a bürokráciát, hogy a kiszivárgások lehetőségét is korlátozni tudjuk. Éppen ezért a külpolitika iránt egyénileg is érdeklődő elnökök az utóbbi időben hajlottak arra, hogy személyi tanácsadókra támaszkodjanak. Roosevelt elnöknek megvolt a maga Hopkinsa, Kennedy Bundyra támaszkodott, Johnson elnök pedig Rostowra. Kissinger csupán ennek a történelmi folyamatnak a legnagyobb képességű megszemélyesítője. C. L. Sulzberger ------------------ 1 HUMOR ■ f KÉT TANÁCS Találkozik két jóbarát. Az egyik mankóval a hóna alatt biceg. A másik megkérdezi: — Még mindig mankóval? Mikor is volt az autóbaleseted? — Fél éve. — És még mindig kell a mankó ? — Az orvos szerint, nem. Az ügyvédem viszont azt tanácsolja, hogy igen . . . FÉRFIAK — Mi az első, amit észreveszel egy nőn? — Az attól függ . . . — Mitől? — Hogy jön, vagy megy...
