Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-21 / 38. szám
IQ. oldal MAGYAR HÍRADÓ KANADAI ÉLETKÉPEK: A tomahawk-tól a logar lécig Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Mintha az ősvadon közelsége csábitana. Bokros, fás, áttekintnetetlen a terep, a szél teli. van a nagy tavak felőli vizek remegésével. Térkép kell annak, aki bolyongani akar az erdőségbe.!. Valaha, amerre ellát itt a szem, az indiánoké volt a föld, telve az élet szenvedélyeivel, harcaival,, az egymást támadó indulat, a kések, a tomahawkok, a nyilak záporát őrzi itt a múlt. Az emberhalál kínját, a jajt, a fájdalmakat elnyelte a vadon. Minden erre emlékeztet, ez i teszi itt nehezebbé a lélegzést és a kimondhatatlan szavak mögött ez a gondolat gyújtja lángra az emlékezés parazsát. Tudomást kell venni róla, mindenkinek, aki csak egyszer is betéved Peterborough utcáiba. A történelem szerint 1615-ben kerültek erre a vidékre először fehér emberek. Mintha csak Árpád fejedelem követei, amikor ajándékot vittek Szvatopluknak. Ezek a fehér emberek is elvitték a hirt, hogy vadban, halban, duslálkodnak itten, az /erdő és a fa megadja a mindennapi kenyeret, az indiánokat pedig könnyű elintézni. hegyi pályákén élvezik a sáncugrás és a lesiklás örömét télen, aztán itt rendezik a nagy korcsolyaversenyeket is. Öröm nézni, ahogy most nyáron a vitorlások ezrei re-Síékely-Molnár Imre pülnek a tó vizén. Érdekes a két ország vidéke. A tó egyik oldala Kanada, a másik Amerika oldalára esik. Sokáig folyt a harc közöttük. Amerika be akart törni Kanadába. A vizen nem sikerült ez a honfoglalás, bejött hát a szárazföldön és gazdaságilag kormányozza Kanadát. A peterboroughi hires zsilip a világ egyik legnagyobb építkezése. Műszaki csodaként emlegetik. Ez a zsilA teszi lehetővé, hogy bejárjanak ide a tengerjáró hajók. Amióta ez a gát megépült, messze földről idehozzák a tengerentúlra szánt gabonát. Itt rakodnak az óceán járók és viszik a terhet a St. Lawrence folyón. Peterboi’ough mellett külön érdekesség Corby,a szeszgyár. 1859 óta itt csinálják a kanadai speciális rövid italokat. Van vagy 50 féle belőlük. Külön dicséretet érdemelnek azért, hogy fél millió dollárral megcsinálták azt a tisztitó berendezést, amely kiszűr a vízből minden ártalmas vegyi anyagot, szennyet: Szóval mindent, ami szennyezi a vizet és elpusztítja benne az életet. A gyár mellett van egy kis folyó, amelyben azelőtti kipusztultak a halak. Ma a vize kristálytiszta, s annyira megtisztult minden fertőző anyagtól, hogy az elpusztult halállományt újakkal pótolták, s ma már vígan folyik a pecázás. Külön meg kell említeni a trenti Universityt. Több mint 2000 diák tanul itt, mint mondják, egyike a legmodernebb kanadai egyetemnek. Kétezer hallgatója van, s nekem úgy tűnt fel, hogy a búza, fa és más egyéb export mellett nemsokára elkövetkezik a tanult emberek exportja is Kanadából... keresztülszeli Opatiját, a városban szállodák, fényes üzletek, vendéglők övezik. Kijjebb “kopaszon,” fák árnyékában kanyarog Pula felé. Ott már országút, olyan, mint a többi. A városszéli kisvendéglő teraszán ülök. Meleg van.Rajtam kívül nincs több vendég, a tulajdonos ráér, mellém telepszik. Nézzük az elrobogó autókat. Minden harmadik olasz. — “Minden ut Rómába vezet” — mondja az öreg. — Éppen negyven éve magyarázta ezt nekem egy olasz ügyvéd. Akkor nem véndég volt, hanem gazda. Én meg pincér... A szülőhelyemet pedig nem Opatijának, hanem Abbáziának hívták. Az ügyvéd gazdag volt és fasiszta. Házakat vett itt; jól béréndezkedett.Nem tudom,mi lett vele, a háború alatt eltűnt.. . De ez az ut nem vezet Rómába, az biztos! Inkább onnan ide! Hozza a vendégeket. Őket nagyon szívesen látjuk. Az ügyvéd urat és a többieket annak idején á pokolba kívántuk. Olyan mohók voltak, pár év alatt szerettek volna igazi Olaszországot csinálni ezen a tájon. Építészeket, szobrászokat, kertészeket hoztak ide. Még a természetet is olaszositani akarták. Az öregben egy pillanatra megáll a szó. Aztán egész más hangon folytatja: A hir szokás szerint elterjedt és 1793-ban már esőstől érkeztek a telepesek. 1817- ben várossá emelték a települést. Elkezdték dönteni az óriási fákat, ez adta a kenyeret, a fának piaca volt Európában és Quebecben is. Edison néven ma is virágzó elektromos üzem létesült, gomba módra szaporodtak a gyárak, ma már 94 van belőlük. S lehet beszélni az iskoláiról is. Művészeket képeznek és nevelnek, sok uj tanár innen kerül ki, mert van tanárképző iskolája is. Peterborough rendkívüli erejére mutat, hogy 39 bankja van, 22 motelje, 52 restaurantja és 49 temploma. A napilap 28 ezer példányban fogy el, de sokan vásárolják a város két hetilapját is. Ideális állapot. Az angoloknak kell a kultúra, kiváncsiak a hírekre, a napi eseményekre, a politikára. Magyar Lap? Nem tudom, ‘hány embernek jár, pedig a gyárakban sokan dolgoznak, s nem egy egyetemi tanár is akad, aki magyar. Hires ez a környék a szórakozási lehetőségeiről is. Mind a négy évszaknak meg van a maga öröme. Halászat, vadászat, csónakázás, vizisielés nyáron és tavasszal. A SZICÍLIAI KÉPESLAP: Palermo, a ma SZICÍLIA; a háromszögletű labda, melybe az olasz csizma orra belerúg. Egyébként a Földközi-tenger legnagyobb szigete. Palermo. Szicíliai vecsernye. Igaz, ez rég volt,vagy hétszáz esztendeje, no de az áldozatok számát tekintve!... Aztán a maffia. Fekete öltönyös, fekete szemüveges elegáns urak, fekete ruhás, fekete harisnyás, fekete hajú özvegyek. Földrengés, lávakitörés, tűzhányók, megsemmisült falvak. Sziklák a tengerben, még jó, ha tényleg az egyszemű szörny, a küklopsz hajította Odüsszeusz után .. . A gép kifogástalan látási viszonyoknál, ragyogó mediterrán napsütésben leszáll arra a sziklacsucsok és tenger határolta, valóban hajmeresztőén keskeny sik földsávra, melyet Punta Raisinek neveznek. Palermo repülőtere! A reptéri busz már vidáman szép tájon röpít a sztrádán, a Ccnca D’Oro, a termékeny Aranykagyló-öböl partján, a fia föszékiielye sziget fővárosa felé. Tommasso Natale — falu, vagy külváros —, ahol egy német lap szerint hallatlan dolog történt. Egy Rosa Messina nevű asszony fellázadt a maffia ellen. Megszegte a hallgatás parancsát és feljelentést tett, amikor 13 éves Paolino fiát is megölték a maffiózók. Csattognak a kerekek, érkeznek a vonaok a főpályaudvarra, jönnek haza az ingázók, az Északon dolgozók, a vendégmunkások. Népes családok tanyáznak a hosszú, részben fedett peronok hűvös kőpadjain. Az érkező vonatokat jelző táblán Messina, Nápoly, Róma, Milánó fölött egyetlen idegen név: Oberhäusern A várost a főniciaiak (egyes források szerint a karthágóiak) alapították. De erről, az évezredek és évszázadok Palermójáról, a történelem és a művészettörténet emlékeiről legközelebb. Mostani képeink: mai palermói pillanatok. PÁLMA. Az utat, amely — De hát maga nyaralni jött ide, nem történelmi leckét venni... Az üdülőket inkább az érdekli, hol lehet csónakot bérelni,mit érdemes enni, milyen a tengervíz és hol van jó zene. Szórakozni, örülni jennek, elég nekik a maguk történelme ... Megnyugtatom, hogy én “aktivan piihenek” és csalk akkor tudom élvezni a táját, ha minden színét ismerem: a kékjét, a sárgáját, a zöldjét és a feketéjét, meg a szürkéjét is. — Hát akkor nézze azt a szép zöld pálmát — mondja. — Ez feketéből lett ilyen élénk szinü. Az olasz “természetátalakitás” fő attrakciója a pálmaültetés voit. Ezzel akarták kifejezni, hogy ez éppen olyan táj, mint Nápoly környéke vagy Szicília. Hej, de sok pálma kifagyott itt! S aztán meghonosodott, mert a fa tud alkalmazkodni. Az ember is, ha van lelke .. . A szálloda kertjében, ahol lakom, gyönyörű, öreg pálmák virágzanak. Az egyik már egészen az ablakom alá nyújtózkodott. CÁPÁK. Nem messze a nagy strandtól finom vonalú szép szobor áll egy kis szik-Ián. Fiatal lány, galambbal a jobb kezén. A legenda szerint itt egy cápa halálra sebezte egy gazdag ember gyerekét. Az apa neki állított emléket ezzel a szoborral. Van még itt cápaveszély? Danilo, a nyugdíjasból lett halász azt mondja, hogy a nagy hajókat követve, néha betévednek ide a Kvarneröbölbe a tenger ragadozói. Ő is látta, hogyan támadtak meg a cápák két egyetemistát. Az egyik megmenekült, a másiknak odaveszett a lába. “Fehér volt a testük, fehér a fürdőruhájuk, ez kelti fel a cápák figyelmét. Meg a mozgás. Ha nem próbáltak volna olyan gyorsan menekülni, hanem csendesen úszkálnak, talán elkerülik a bajt. ” Danilo ért a cápákhoz. Egyet csónakból már meg is ölt. De az régen volt. Mostanában már nem volt dolga velük. Másfajta “cápát” nézeget napok óta. ZÁSZLÓ. Egy motorcsónakot. Szép, tágas, rendkívül gyors jószág. Luxuskivitel, mint autóban a Rolls Royce. De nem ezzel vonzza Danilo tekintetét, hanem hatalmas zászlójával, amely az orrán lebeg és olyan nagy, hogy a parlament tetején is feltűnő lenne, hát még egy csónakon. Magányos tüntető ... Talán azt akarja mondani: jártunk mi itt más zászlókkal, azt nem tűrtétek, hát most jöttem a még nagyobbal, amit el kell viselnetek. A pénzéért megteheti. Bár ifjú honfitársai, akik Danilo szomszédságában béreltek szobát, kinevetik. Ha látják az ötvenkörüli gazdag csónakost, fellendítik jobb karjukat és gúnyosan mondják: “Heil!” Ettől pulykavörös lesz. Nevetséges cápa: nagy uszonnyal és lötyögő müfogsorral. .. BUNKER. Az igazi “cápák.” a horogkeresztesek sok-sok évvel ezelőtt jártak errefelé. A jugoszláv Adria mentén itt tartották magukat a legtovább. De erre az időre már csak a temető és egy épségben megmaradt bunker emlékeztet. Ha ismerjük a történetét. A nyaralók érdektelenül mennek el mellette. Hiszen nem erre kiváncsiak. A pálma eredete se izgatja őket. Sokkal inkább az olasz igazgatású rulett-kaszinó. A “közrendü” turisták nem mernek bemenni, de nagyon kiváncsiak, hogy milyen lehet az belülről. Ilyent még nem láttak. Bunkert már sokat .. . Eck Gyula . Thursday, Sept. 21. 1972
