Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-14 / 37. szám
10. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Sept. 14, 1972 NEW YORKI ÉLETKÉPEK: “Lakodalom?” No nem olyan hetedhétországra szóló lakodalom, amilyen hajdanában, a békebeli békevilágban, otthon divatozott, amikor az' epedő, szűzi szerelem boldog beteljesedésének örömére harmincnegyedik Rácz Laci; Kóczé Antal; Benczi Gyula vagy valamelyik másik cigányprímás muzsikálta varázsló nótáit az ujjongó lakodalmas nép fülébe. Most nem ilyen lakziról mesélek. Nagyot fordult a világ. Az asztronauták korszakának hullajelöltjei tótágast állnak, a fejük tetején ugrabugrálva cigány nélkül járják a haláltáncot az üvöltő, süvöltő, rikoltó, sikoltó indián jazz őrült ütemére. Nem olyan lakodalomnak örülnek az én szomszédaim, amilyenről egykoron a nóta zengett, a költő regélt. Nem. Nem. Másfajta okból vigadnak most “a mi utcánkban.” Mi hát a heje-huja vigasság oka? Elmondom. RÉMTÖRTÉNET N. Y. Times a minap csaknem két teljes oldalon a horror filmeknél is izgalmasabb riportot közölt. A time: -“96th AND BROADWAY TYPIFIES ESSENCE OF A CHANGING CITY.” A szokatlanul terjedelmes cikket hat alcím élénkiti és egy hatalmas helyszíni fénykép illusztrálja. Idézem a kép alatti, sokatmondó szöveget: f “SOUTHWEST CORNER OF 96th AND BROADWAY, WHERE ANYTHING CAN HAPPEN AT NIGHT.” Igaz. Betű szerint igaz. Mi tizenöt éve lakunk ezen a környéken és tudom, hogy itt éjszaka minden megtörténhetik. Hát nem borzalmas? Hát nem elképesztő szörnyűség, hogy a világ legnépesebb, legnagyobb városának egyik legforgalmasabb környékén “anything can happen at night.” Nem túloz a riporter? Ellenkezőleg. A cikk írójának ténymegállapítását kiegészítem azzal, hogy ezen a környéken nemcsak sötét éjjel, hanem fényes nappal is: minden megtörténhetik a fenevadak között. Egyetlen mondatot másolok le az alapos, történelmi hűséggel megirt közleményből : “IT’S IN THE PAPER EVERY DAY: MURDER, KIDNAPPING, ETC. IT GOES Irta: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR 24 HOURS A DAY. YOU CAN’T STOP CRIME.” Szóval: a bűnt, a bűnözést , nem lehet megállítani. Hát ; nem rettenetes ez? Égre kiáltó szörnyűség! Dr. FABIAN SÁNDOR A legszomorubb, hogy ma már a megtámadott, a megerőszakolt, a kirabolt személy egyre ritkábban keres segítséget a rendőrségnél. Miért? A válasz: kézlegyintés .. . GYILKOSSÁG Az erőszakosságot, a bűnt nem követi a megérdemelt, legsúlyosabb büntetés. A tettes kinyomozása nagyobbára holtpontra jut. Az ördögfiókák vérszemet kapnak. Nincs kockázat. A naiv álhuhanisták a gyilkosok megnyugtatására a villamosszéket múzeumba helyezik. A gyalázatos banditák már nem elégszenek meg a ridikiil megkaparintásával. A merészségnek, gátlástalanságnak nincs határa. A merényletek egyre szaporodnak. Közvetlen szomszéaságunkban, a 103-ik utca és Broadway sarkán meggyilkolták ATSUHI KURAHARA 36 éves japán urat, aki egyik legnagyobb tokiói hirdetési vállalatnak volt a vezetője és tanulmányútra érkezett New Yorkba. Felesége és két apró árvája siratja. A 105-ös utcában az utóbbi hónapokban 58 bűncselekményt követtek el és ezeknek 98 százaléka személyek elleni merénylet. A házban, melyben mi lakunk, többen a saját bőrükön tapasztalták, mit kell szenvednie a környék népének? Egyeseket az utcánkban világos nappal megtámadtak, elgáncsoltak, kifosztottak. Magam is beszámolhatok az engem ért sérelemről: Délután három órakor indultam el otthonról a 100-as utcában a Broadway felé. Szembejött velem két fekete fiatalember. Amikor közvetlenül elébük kerültem, szétváltak, és ekként én kettejük közé léptem. Ekkor az egyik a hátam mögül elkapta a nyakamat.Az életösztön megsokszorozta az erőmet. A lábammal keményen toppantottam. Kiszakítottam a nyakamat a merénylő markából. Egyet ugrottam és már kint voltam az utca közepén. A banditák nyilván nem voltak elkészülve ősz, öreg embernek ekkora erőfeszítésére. Segítségért kiabáltam. Hátulról is, a másik oldalon is jöttekmentek a járókelők. Közömbösen folytatták útjukat. A két fekete gentleman pedig kényelmes, kimért léptekkel sétált a Broadway irányában. Mintha mi sem történt volna. ÖNVÉDELEM Miként az ősemberek a dzsungelben közös ellenállásra tömörültek a vadállatok támadása elen, úgy most a megriadt lakosság önvédelemre kényszerül. Ritkán látni rendőrt ezekben a veszélyes utcákban. Inkább a Broadwayn sétálgatnak. Rendszerint kettesben-hármasban. Miért? Egymásra vigyáznak? Egymást őrzik? Nem tudom. Viszont gyakran gondolok arra, hogy valamikor Pesten, a “Mihaszna András”-nak gúnyolt derék rendőr sem szélviharban, sem jégesőben, sem égető napsütésben nem hagyta el a posztját. Hja! Régen volt! Most pedig nem védik meg a nyugalmában és személybiztonságában megzavart polgárt. Ezért utcánként, blokkonként önvédelmi szervezetek alakulnak. A jelszó: “THE SECURITY PROBLEM BROUGHT US TOGETHER.” A 102-103-104. utcai organizációk mintájára a mi utcánkban is megalakult “BYLAWS OF 100th STREET BLOCK ASSOCIATION, INC.” A szervezet szakaszokba foglalt alapszabály szerint működik. Litografált újságban :T00th STREET NEWS’ közli a tagokkal a blokk és környékének eseményeit. Legutóbb büszkén jelentették, hogy az utcai merényletek száma csökken “AFTER HIRING A GUARD.” A mi blokkunk is szerződtetett egy őrszemet. Ez a magyarázata, hogy “lakodalom van a mi utcánkban.” MADÁRIJESZTŐ Nem vagyok ünneprontó és nem akarom az egyébként is az állandó félelem és szüntelen remegés közötti “lakodalmi” hangulatot csökkenteni, mégis a teljesség érdekében megemlitem, hogy a blokkunkban vasoszlopra hatalmas táblát erősítettek és ez a tábla öklömnyi betűkkel hirdeti: BLOCK PATROLLED BY UNIFORMED GUARD ... Ha nem volna olyan drámai a helyzet, a római polgár klasszikus mondásával kiáltanám: “RISUM TENEATIS, AMICI?” Magyarán: Tudjátok-e visszatartani a röhögést, badátaim ? Miről van szó? Az érctábla — miként fentebb idéztem — hangsúlyozza, hogy a blokkot egyenruhás: uniformed őr védelmezi. Hát ez mi? Miért nem azt harsogják, hogy felfegyverzett: armed őrrel találja szemben magát minden merénylő!? Miért? Azért, mert az a megdöbbentő tény, hogy az önvédelmi szervezetek őrei vagy egyáltalán nem vagy csak nehezen juthatnak fegyverviselési engedélyhez. Ezzel szemben a “FEKETE PÁRDUCOK” és a portorikói “YOUNG LORD” meg más hasonló bandák, maffiák fegyver- és dinamitraktárral rendelkeznek. A “READER’S DIGEST” egyik cikkének címében felveti a hamleti kérdést: hány APÄM Szegény apám, hozzám öregszik lassan. Hajában egyre több a dór, foga is egyre kevesebb, akárcsak nekem. Holnapra, úgy lehet, funkciót cserélünk: ö irja verseim, 3- én majd hajlott háttal harangozok a kovácsüllőn. Zs, Nagy Lajos HUMOR OK A Rohac cimü pozsonyi lap vicce. — Amikor elvettél, azt mondtad, hogy “azért veszlek el, mert olyan okos vagy.” — Elismerem, hogy ezt mondtam. — Akkor most miért akarsz elválni tőlem? — Mert túl okos vagy. CSÁBÍTÓ AJÁNLAT — Rettenetes fogfájásom van. Nem t”dom megszüntetni. — Erre van orvosság. Tegembernek kell meghalnia addig, amig a kongresszus közbelép? A közlemény ijesztő adatként lerögzíti: “AMERICANS OWN 31 MILLION SHOTGUNS, 35 MILLION RIFLES AND 25- 30 MILLION HANDGUNS.” A KÖLTÖZKÖDŐ AMERIKAI GEORGE PIERSON, a Yale University professzora ‘THE MOVING AMERICAN’ cimü könyvében analizálja, mi a magyarázata, hogy olyan sok amerikai költözködik? Most mi is a költözködők sorába szegődünk. Nem bírjuk már idegekkel a TIMES hivatkozott cikkében kipellengérezett veszélyes környékünket. Meguntuk, hogy fényes nappal is félelemmel lepünk az utcánkba. Elég volt. Lehetséges, hogy mi sötét szemüveggel látjuk az eseményeket. Mindegy. Akkor is: elég volt... Sok szerencsét kívánunk lakótársainknak, de mi elköltözünk a WEST SIDE-röl áz EAST SIDE-ra. Tudjuk, hogy ez sem jelent életbiztonságot, rendnek és a nyugalomnak a tökéletes harmóniáját. Ámde.. . Mit tehetünk ? Nem várhatunk arra, mig a holdban kiutalnak részünkre egy szerény, de teljesen biztonságos otthont.. . nap nekem is fájt a fogam, és mikor hazamentem, a feleségem megcsókolt, megvigasztalt, és csakhamar elmúlt a fogfájásom. Próbáld ezt meg te is! — Nagyszerű, meg fogom próbálni. A kedves feleséged otthon van most? A TELEFON Sokáig lapozgat a telefonkönyvben egy nölgy. Kint már többen türelmetlenül várakoznak. Végül is egyik ur beszól: “Talán nem találja a számot, kedves asszonyom? Megengedi, hogy segítsek önnek?” “Ó, dehogy — felel a hölgy — nem is akarok beszélni, de felkértek, hogy legyek egy kisfiú keresztanyja, és most keresek egy szép nevet a számára. ” KOMPROMISSZUM Egy válási perben a házaspár nem tudott megegyezni abban, hogyan osszák el három gyermeküket — kétfelé. Végre a díinös feleség igy kiáltott fel: — Jó, várjuk meg, amíg négy gyermekünk lesz! A bíróság egyhangúan elfogadta a javaslatot. Lakodalom van a mi utcánkban
