Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-31 / 35. szám

16. OLDAL MAGYAR HIRAI>' Thursday, August 31, 1972 V ❖ ❖ ❖Elbeszélések és igaz történetek * * ❖ ❖ ♦t**íH't*%**t4*t**t**«*ít**t*****t****,t*****t*4«**«,*«M**4t*^****«**«**«<*t*****«*>***t***M*M»**«***M*******',,*‘ A POROS AKTÁK MESÉLNEK: A SZARVAS-CSÁRDÁBAN TÖRTÉNT (Folytatás) Szarvas Istvánék már pótolva vannak azzal az őrült reklámmal, amit a lapoktól ingyen kaptak. Dános körül pedig nemigen lesz gyilkosság mostanában. Mert a kakas­­toll sokszor volt már félelmes és alapos munkában, de ilyen alaposban és félelmes­ben talán még soha. Jó, bolond fiuk eezk a léha ujságirók. Még a legcinikusabb is kö­zülük, aki Monorról, Debrecenből vagy Da- Ibasról visszajött, sir. Pedig szeretnek a Herren-moral paripájára ülni. Pedig az oláh cigányok mégsem efféle cigányok, mint ők. De sokallják a buzgóságot a fi­uk. Haragjukban még talán többet is lát­nak a kelelténél, mint amennyi történik. — Például igaz, hogy a csendőrök megvasal­ták az apró gyermekeket, a purdékat is. De talán az mégsem igaz, hogy az egyik purdénak eltávolították a szemét. Azt se akarjuk elhinni, hogy külön besózták a he­­ringet, melyre a vallomásra bírandó ci­gány két napig se kap egy korty vizet. Ha­sonlóképpen túlzásnak véljük azt is, hogy a-cigánynak a csontját válogatás nélkül tö­rik a csendőrök. Bizonyosan okkal-móddal törik. A térdét például, hiszen a cigány úgyse szokott térdelni. A lapockát, a bor­dát, a lábfejcsontokat. Mi nem hisszük azt, hogy a fejét is kilyukasztják a gyanusitott férfiúnak. Holott mi arra se mernénk es­küdni, hogy csakugyan a cigányok gyilkol­tak. A csendőrök, talán az ügyész urak is ezt bizonyosra veszik. Éppen emiatt tart­ják iszonyú titokban a vizsgálat menetét. Nehogy az újságokba kerüljön valami po­zitív .. Lakatos Lina nem bírja tovább A nyomozás menete azt igazolja, hogy a csendőrök vallatása még mindig erősebb eszköz, mint az ujjlenyomat-felvétel. A Hortobágyon a szabad ég alatt tartott, s körülzárt cigányok közül jelentkezett egy tizenöt éves cigánylány. Vallott. — Nem bírom tovább az éhezést. A Ko­lompár-család csinálta. így fogták el Lakatos Lina vallomása után a Kolompár családot. A rendőri nyo­mozás azonban nagy nehézségekkel küsz­ködött. Ahány kihallgatás, annyiféle vál­tozata az eseményeknek. Közben meggyógyultak az ujjak . . A vajda, Kolompár Balogh Tuta ujjlenyoma­ta egyezett az üvegpoháron talált véres nyommal. Amikor ezt elébe tárták, Balogh Tut» megtört és beismerő vallomást tett. Bűntársaként saját tizennyolc éves, Marcsa nevű lányát és családjának még három fér­fitagját nevezte meg. A bíróság előtt aztán ismét tagadni pró­bált. — Hallotta a vádat? Bűnösnek érzi ma­gát? — Nem — mondta Balogh Tuta —, én azon a földön nem is jártam, ahol ez a baj történt. — Akármelyik cigányt elfognák, bátran el lehetne ítélni, annyi bűn terheli a lelkét — dörögte Rónay Kamill kúriai biró, a tár­gyalás elnöke. — Ebben a perben még az ujjlenyomatok is szerepet játszanak. A ma­ga ujjlenyomata teljesen ráillik a helyszí­nen talált ujjlenyomatra. — Az Isten minden embernek adott uj­jat. Nemcsak egy embernek adott az Isten ujjat... A védőbeszéd Bizony nem volt egyszerű a tényállás, s megállapítani az egymásnak ellentmondó, tagadó, vagy mást vádoló vallomások alap­ján tulajdonképpen nem is sikerült ponto­san. A védők általában felmentést kértek. Az egyik védő kijelentette: Kérik a vádlottak elitéltetését, hogy az esküdt urak elrettentő példát statuáljanak. Emlékeztetnem kell arra a történeti tény­re, hogy 1872-ben, Hont megyében szintén volt egy nagy cigányper. Százhatvannégy cigányt vádoltak gyilkossággal. A vádlot­tak közül negyvenkettőt felkoncoltak, nyol­cat kerékbe törtek, négyet pedig felnégyel­tek. A többi cigány kénytelen volt társai kivégzésénél a hóhér munkáját végezni. Ha ez a borzalmas végrehajtás nem volt elret­­tendő példa, akkor a mostani sem lesz az, bármily szigorú lesz is az Ítélet. Pedig ak­kor a Hont megyei gyilkosságnál valóban az éhség, a mérhetetlen nyomor vitte rá a vádlottakat, hogy megöljenek és kirabol­janak egy embert. Nem elrettentéssel, ha­nem kultúrával, iskolával kell a cigánykér­dést megoldani! Nincs halálos Ítélet Becsületére szóljon a bíróságnak, egyet­len halálos ítéletet sem hozott a vádlottak ellen. Balogh Tutát és családjának tagjait életfogytiglani börtönnel sújtották, “figye­lembe véve a vádlottak alacsony értelmi fokát.” Az elitéltek közül csupán egy, La­katos János, cigánynevén Sztojka Parnó érte meg a szabadulást. 1907-től 1919 őszé­ig ült, amikor az ellenforradalmi zűrzavar­ban kiszabadult a börtönből. Tiz évig “nél­külözte” őt a fegyház, aztán 1929-ben va­laki feljelentette, visszavitték és újabb ki­lenc esztendei rabság után, 1938-ban sza­badlábra helyezték. Harminc év múlva, — miután a büntetését kitöltötte — egy ri­porternek igy mondta el a gyilkosság törá­­netét: — Az a dolog kérem 1907 julius 20-án esett meg, ha már itt tartunk. És minden­nek a" kocsmáros volt az oka. Jegyezni kí­vánom, az asszonyt korábbról ismertem már. Jó család volt, nem mondhatom. Szó­val instálom, úgy volt, hogy a Szarvas ur egész napszámra megfogadott bennünket és pálinkát is adott, olyat, amit maga fő­zött. A nagy melegben felforrt bennünk a pálinka. Bementünk az ivóba. Szentigaz, már késő este volt, de a kocsmárosné mind­járt éktelenül kezdett kiabálni, szidta na­gyon az urát, minek engedi be a cigányokat késő este a házba. Mi csak álltunk ott, hall­gattuk a perlekedést. Akkor a kocsmárosné még jobban megmérgeskedett, elővett egy pisztolyt és belénk lövöldözött. Erre már a Trokács Marcsá meg nem állhatta, elkap­ta hátulról az asszony nyakát, az meg azon nyomban leesett a földre, mint egy hulla. Aztán meggyilkoltak ott mindenkit... Hát igy volt... Egy félpohár bortól berúgott — Aztán tudja-e, mi lett a többivel? — Hogyne tudnám, mind elpusztultak. Nézem csak . . . Kolompár Balogh Tuta 15 esztendőt kapott, meghalt Illaván, Trokár Marcsa életfogytiglanit kapott, az is meg­halt tizenkilencben Márianosztrán. Laka­tos Kuna János tizenöt esztendős ítélt volt, meghalt Illaván. Aztán a sógor, Lakatos Sztojka Bajka, meg a Lakatos Dollár, ők is meghaltak, szintúgy Illaván. Elvitte min­det a mellbetegség. Lakatos János, aki 21 évet töltött kü­lönböző börtönökben, épp úgy szabadult, mint ahogy bekerült: irástalanul. A hu­szonegy esztendő börtön még arra sem volt elég, hogy valami rendes szakmára fogják, így hát szabadulása után nem maradt más hátra, mint a kosárfonás. Azt gyakorol­tatták vele odabent a börtönben. Havi két pengő bérért. Nem is sokáig húzta Lakatos János szabadlábon. Nem sokkal szabadulá­sa után megfázott, tüdőgyulladást’ kapott. Abban az angyalföldi cigányputriban pusz­tult el, ahol szabadulása után felkereste a riporter. FORTUNÁT 1 NEM LEHET BECSAPNI Nemcsak napjainkban, hanem a régi, jó békeidőben is sokan voltak, akik a lottótól várták a megváltást, a gazdagságot, min­den gondjuk-bajuk elmúlását. A lutri osz­tatlan népszerűségnek örvendezett. Egé­szen addig, amig jött Farkas Menyhért, megnyerte a félmillió — az időbeli — fo­rintos nyereményt, s elveszejtette a játék tisztaságába való bizalmat. A Farkas-ügy nyomán támadt felháborodás esztendőkig nem ült el, s amikor 1895 őszén beszüntet­ték a lottót, s helyette bevezették az osz­tálysorsjátékot, a sajtó négyéves ádáz, lottó-ellenes harcát koronázta siker. (Folytatjuk) JjJ

Next

/
Thumbnails
Contents