Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-24 / 34. szám

12. oldal MAGYAR HÍRADÓ. Thursday, August 24,1972 ÖHAZAI RIPORT: regszik a hegyaljai szoiővidék—sok a parlag Tokaj-Hegy alj a augusztus hó . . . Ünnep volt Tolcsván. A régi Rákóczi-kastély helyén ékeskedő udvarház földszint­jén felavatták a Hegyalja feormuzeumát. Hajdan a nagy fejedelem pihent meg ott pa­taki várába utazva. Mostan­tól a tokaji bor diadalutját követhetik nyomon az össze­gyűjtött szőlőmüvelő szerszá­mok, borosrekvizitumok se­gítségével az érdeklődők. Hogy mikor szűrték az első tokaji aszút? A mezőgaz­dasági muzeum jelen levő fő­igazgatójának, dr. Vlcskó La­josnak, és helyettesének, Ba­lassa Ivánnak a véleménye sze rint 1570 táján születhetett meg a nektárnál nemesebb ilta. Higgyünk azonban a szép helyi legendának is. Eszerint Sepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna hírne­ves pincemestere volt az aszú atyja. Nagyasszonyának ké­szítette húsvéti meglepetés­ként az Orémusz szőlőbeli öreg pince mélyén. — Aszukirálynak sok hive, rajongja van, de a gondja sem kevés — mondja Kapos Pál, az állami gazdasági bor­kombinát vezérigazgatója. Ma 12,167 katasztrális hold a hegyaljai történelmi szőlő­­terület, de ebből már sok a parlag, évente újabb néhány száz hold elöregszik. Az öreg szőlőt öreg gazdája magára hagyja, a fiatalok meg inkább a városi életet választják az ősi hivatás vállalása helyett. Öregszik a hegyaljai szőlő­vidék. A századfordulón te­lepitett tőkék hetvenévesek. Uj kellene a helyükbe. Kor­szerű, nagyüzemi táblák. — Ilyen is van — nyugtat meg Kapás Pál. — A terület 40 százalékán már tízévesnél fiatalabb telepítések diszle­­nek. S ez a 40 százalék adja az össztermés 60 százalékát. Mintegy 1200 hold a tiz és a harminc év közötti telepítés, a többi, a terület fele, re­ménytelenül öreg. A pincék is öregek, 90 százalékuk nincs villamosítva. A technikai esz­közök nem fejlődtek úgy, ahogy kellett volna. Nincs elég korszerű bortároló, vas­beton és üveghordó. Az egyébként gyorsan fejlődő (borkombinátnak is egyetlen, korszerűtlen palackozóüzeme van, amely ma már nem felel meg az exportkövetelmények­­nek. — Mégis azt mondom, hogy az utóbbi 15 évben sokat fej­lődött Tokaj-Hegyalja. így mondja Kapás Pál, s ő mondhatja, mert a borkombi­­ipát valóban szép borgazdasá­gi berendezéseivel, szociális és kulturális létesítményeivel uj fejezetet nyitott a táj tör­ténelemében. Kétezer holdas területén a legkorszerűbb mű­velést honosították meg, jó gazdaságpolitikát folytatnak, az oktatás, a kutatás és a hi­vatásérzet hármas egysége igazán szép eredményeket produkált náluk. A Hegyalján átlagosan ter­mő 135 ezer hektoliter borból 50 ezer hektoliter az ő termé­kük. S ez jó minősége folytán kis híján mind exportra ke­rül. Az idén előzetes becslé­sek szerint 200 ezer hektoli­ter bor terem a történelmi borvidéken, s ennek mintegy a fele az ő jóvoltukból. Boruk kelendő portéka és jó deviza­forrás, hiszen az öt világrész 38 országában szerzett már híveket, s a különböző világ­­versenyeken 180 aranyérem­mel jutalmazták. A viszontagságok okairól Suga Tamás, a tolcsvai ta­nácselnök mondott néhány megszívlelendő szót. Amikor szóba került a Hegyalját fe­nyegető vészes munkaerőhi­ány, maga is kicsit kiábrán­dultán magyarázta, hogy a tolcsvai nép régen úgy érez­te magát, mintha az ország tenyerén élne. A falu borke­reskedelmi középpont volt, nagy volt a mozgás és eleven az élet. A háború után gyors fejlődést reméltek, azt A Széchenyi-kastély uj hivatása NAGYCENK — Már hirt adtunk róla, befejezéséhez közeledik a nagycenki Szé­­chenyi-kastély középső tömb­jének felújítása. A főépületet a jövő hónapban átadják a Közlekedési Múzeumnak, hogy idejében kezdhessék elő­készíteni a jövő évben meg­nyíló kiállítást. Most elkészült a Fertőboz­­tól a kastélyig vezető mu­zeum vasút befejező szakasza is. Ez a muzeumvasut min­denekelőtt a Nagycenken fo­kozatosan kialakuló kultur­­centrum turistaközlekedését oldja meg, de egyben ez a lé­tesítmény hivatott arra is, hogy megőrizze az utókornak a magyar közlekedésben egy­kor nagy szerepet játszó kes­keny nyomtávú vasutak em­lékét és még fellelhető tár­gyait, berendezéseit. A m u z e u mvasut-vonalon egyrészt tovább üzemeltetik a kis gőzmozdonyokat és a romantikus, apró kocsikat, másrészt a bemutatási célok­hitték múltbeli szerepüknek megfelelően Hegyalja köz­pontjává fejidőnek. Nem igy történt. — Valóban azt hittük, hogy mi vagyunk a világ középe. Most viszont, mintha közönyt éreznénk. Messze vagyunk Budapesttől, nincs idegenfor­galmunk, pedig volna mit megmutatnunk. Ez a pompás vidék mostanában mintha csak önmagának tetszelegne. A mellőzöttség érzésére, az országos érdeklődés éltető áramköréből való állítólagos kiszakadásra a tolcsvaiak előbb csendes rezignációval fe­leltek, majd valami érthetet­len menekülési vágy vett erőt rajtuk. A falu lélekszáma év­ről évre csökken, elszívja őket a környék ipara, s főként az építőipar. S közben a tolcsvai tsz-be és a szakszövetkezetbe is máshonnan hordják teher­autón és autóbuszokon a na­gyon kapós munkásokat. Tehát aranyérmes borokon és szőlőmüvelő szerszámokon kívül kétségek és gondok is fészkedődnek az uj hegyaljai bormuzeumban. Szerencsére, a tervek és az örömök jóval hangosabbak. Akik a mú­zeum féltett relikviáit össze­gyűjtötték, a tokaji bornak nemcsak a múltjával törőd­nek, hanem a jelenével és a jövendőjével is. ra külön épített rövid pálya­­szakaszokon láthatják az ér­deklődők a régi kisvasúti jár­müveket. A muzeumvasut műszaki átadása már megtörtént, fel­avatására ünnepélyes kere­tek között került sor. Ekkor indult útjára az első szerel­vény Fertőboztól a nagycen­ki Kastély-állomásig. Ezen a pályaszakaszon uttörővasuta­­sok teljesítenek szolgálatot. A Szelidi-tó titkai BUDAPEST — A Szelidi­­tó a valamikor Duna-meder maradványa, de vize a leg­ősibb tengeri üledékekből mossa ki az ásványi anyagot. Ez a viz nátriumkarbonátos, de tartalmaz kloridot és jó­­dot is. A tó régi ismerősei tudják, hogy vize a nyílt se­bet megbízhatóan fertőtlení­ti. A viz összetétele, amely más természetes vizek között egyedülálló a világon, külö­nös élővilág kialakulásához vezetett. Tizenhat olyan algát fedeztek fel benne, amelyek máshol sehol sem találhatók. Az udvar, akár egy ha­rangtemető. A tornyok vala­mikori “hangjai” némán és elhagyatottan hevernek az ud­var homokjában: az egyiken hosszú repedés, a másikon go­lyó ütötte lyuk, a harmadik alját vékonyra verte az ütő... 1 — Az idő a harangoknak sem kegyelmez mondja Ducsák István, az idős mes­ter és bevezet kis irodájába. A falon az ország térképe, tele apró zászlókkal. — A zöld kész harangot a lila öntés alatt állót jelez. A piros zászlókkal jelölt he­lyekre el kell menni, hogy megalkudjunk és felvegyük a rendelést. — A jelekből Ítélve, nem unatkoznak. — Alig győzzük a munkát. Nem csoda, hiszen Gombos Lajossal* együtt, itt, Örboty­­tyánban, csak mi ketten ön­tünk harangot az országban. A régi hires mesterek közül már egy sem él. Meghalt a két Szlezák, a László és a Rafael, elment a soproni Sei­­terhoffer is. — Miért lett harangöntő? — Mint gyerek, sokat jár­tam a toronyba, szép volt a harangok hangja, tetszett a formájuk is. Szlezáknál lestem el az öntés tudományát. — Megérte a fáradtságot? Szemrehányóan néz rám. — Meg. Bejártam az orszá­got, és annyi harangom szólt már, hogy a számukat sem tudom. — Milyen hangú harango­kat szeret? — Az a, a fisz és a cisz ösz­­szetételüt. Ez gyönyörű. — Alkudoznak-e az ügyfe­lek? — Itt nincs alku, az öntés­nek nagyság szerint szabott ára van. Minél nagyobb a ha­rang, annál olcsóbb kilónként. 2 Átmegyünk a mintakészi­­tő műhelybe. A fal felső ré­szét különféle szentekről ké­szített »finoman megmunkált minták borítják. — Ott a sarokban azok a szentek már nincsenek hasz­nálatban, nem kéri őket sen­ki, amióta megszűnt néhány szerzetesrend. A többiből mindenki kiválasztja a ma­gáét. Valamennyi védőszent­ről én készitettem a mintá­kat, kirajzolgattam egy vallá­sos tárgyú könyvből. Újra az udvaron vagyunk, a harangtemetőben. —Meddig él egy harang ? — Ha jól kezelik, három­száz évig is elél. — Történt-e valami külö­nös Ducsák bácsival? — Egyre még ma is emlék­szem. Tokaj vidéki falunak készitettem harangot és több lett húsz kilóval. Ugye, ez nem hentesüzlet, ahol le lehet vágni a húsból egy darabot. A pap már nem tudott üjabb gyűjtést elrendelni és arra biztatott, hogy ajánljam föl nekik, nem bánom meg. A banketten aztán fölállt a ku­rátor és igy szólt: “Ha a Du­csák ur nagyvonalú volt, mi is azok leszünk”. Két hektó bort küldtek, de olyat, amiből, ha megivott egy bögrével az em­ber, igen csak megmozdult az ég fölötte. 3 — Vannak-e külföldi ügy­felei ? — A múltkor egy orthodox pópa járt itt, mondta, hogy megrepedt az öreg harang­juk, egy kolhoz vállalná a he­gesztést, 'mit csináljon? Le­beszéltem róla, mert ha meg­hegesztik, úgy szól majd utá­na, mint a kolomp. Most meg a nyugatnémetek rendeltek kétszáz mázsa harangot. Két öccse is itt dolgozik, nyugdíjasok már. Az egyik formakészitő, a másik csi­szoló. —- Van-e utánpótlás? — Van. A fiam. Kitanulta a mesterséget, de most légtor­nász. Azt mondta: előbb be­járom a világot, harangot ön­teni ráérek később is. Hankóczi Sándor VAROS A VAROS ALATT SZOMBATHELY — Föld alatti útrendszereket rekon­struálnak a régészek Szom­bathelyen. A város egykori őse, Savaria polgárai közle­kedtek ezeken 1600-1800 év­vel ezelőtt, s itt bonyolódott a nagy római birodalom pan­non részének jelentős átme­nő forgalma'is. Mint ismere­tes, Szombathely alatt ro­mokban hever elődje, Savaria, amelyet 445-ben földrengés pusztított eh A tudományos kutatások már sok mindent föltártak a hajdan magas kul­túrájú, mozgalmas életű vá­ros maradványaiból. Ismert­té vált, hogy a Claudius csá­szár alapította települést, többször megújították. Elő­városai jobban megmaradtak, mint a központ. Napvilágra kerültek nagy keleti szenté­lyei, az Iseum és a most fel­tárás alatt álló Jupiter-dojü­­chenus. Színvonalas kőfara­gó mesterségre utalnak a ta­lált szobrok, oszlopfők, .sír­kövek, épületdiszitések. Kékesdi Gyula OHAZAI ARCOK: 1 HARANGÖNTŐ

Next

/
Thumbnails
Contents