Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-06 / 27. szám

1.4. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 6, 1972 [HIRES BŰNÜGYEK EGY VOLT FEGYENC MEGGYILKOLT KÉT CSINOS NŐT. DE NEM TUDJA. HOGY MIÉRT (Folytatás) Amikor Gammon ismét mu­tatkozott a Plantation Din­ner Clubban, arcán zuzódások voltak láthatók és jobbszeme felett egy vágás húzódott. A detektívek elmentek Gammon lakására, kikérdez­ték affelől, hogy mit csinált január 13-adikán a kora reg­geli órákban, azután — elő­zetes engedélyével — átku­tatták lakását, azonban sem­mi gyanúsat nem találtak. A kihallgatás alkalmával Gammon elismerte, hogy a kérdéses hajnalban a Planta­tion Dinner Clubban volt, vi­szont azt állította, hogy egy barátja, akivel együtt lakik, körülbelül hajnali 3 órakor érte ment, felvette autójába és azután hazamentek. Az arcán látható sérülése­ket Gammon azzal igazolta, hogy később elesett a lépcső­házba és fejét beleütötte a lépcső karfájába. Gammon lakótársát is ki­hallgatták, aki mindenben igazolta Gammon állításait. Mindenesetre, mindkettejü­ket bevitték a rendőrségre. Gammon ex-fegyenc volt, aki 1970-ben szabadult a nash­­villei állami fegyintézetből, miután fegyveres rablásért 8 éves büntetését kitöltötte. — Innen nyomban átszállították az atlantai (Ga.) federális börtönbe, mert egy másik vád szerint, egy lopott autót szállított 2 állam között. Az atlantai federális börtönből Gammon 1971 szentemberé­ben szabadult. Érdekes módon, Gammon lakótársának nevét sohasem közölték a rendőri jelentések, a detektívek azonban annyit közöltek a riporterekkel a két férfi kihallgatása után: Ray Gamonnak olyan sziklaszilárd alibije van, hogy azt lehetet­lenség megdönteni. Gammon lakótársát még polyograph (h a z u gságmérő gép) vizsgálatnak is alávetet­ték és a vizsgálat, illetve, a gép azt bizonyitotta, hogy a lakótárs mindenben igazat mondott. Ezekután mindket­tejüket szabadon engedték. Gammon ellen semmiféle el­járást nem indítottak, a szik­laszilárd alibi ezt lehetetlen­né tette. Az ezt követő héten a de­tektívek számos gyanúsítot­tat hallgattak ki eredmény nélkül, mert mindegyik gya­núsított tisztázta magát, ki­fogástalan alibit tudott bizo­nyítani. Mindegyik gyanúsítottat tisztázta ezenkívül a hazug­ságmérő géppel történt vizs­gálat. Mindezek közben a követ­kezők történtek: A Metro Nashville Council 5000 dolláros jutalmat tűzött ki annak, aki Joan Seiner és Harriet Nicholson gyilkosá­nak, vagy gyilkosainak a nyo­mára vezet. * !'■ Egy férfi jelentkezett a rendőrségen és elmondotta: a gyilkosság reggelén, 6 óra tájban egy Oldsmobile auto­mobilt látott elindulni a Bur­ger Boy vendéglő elől. A ko­csi útja sietős lehetett, mert majdnem nekifutott az ő ko­csijának. A tanú szerint az Oldsmobile automobilban 3 férfi ült. Az ezt követő három héten számos tanút hallgattak ki Atlantában, Chattanoogaban és South Carolinában. S végülis, február 15-ikén, két rendőr, Carl Harrison és Donnie Broadway, jelentke­zett a detektívirodában és el­mondotta, hogy most tartóz­tatott le egy Ray Gammon nevű férfit, mert egy nőt megtámadott. A két rendőr emlékezett arra, hogy a de­tektívek korábban kihallgat­ták Gammont a kettős gyil­kossággal kapcsolatban és ezért ajánlatosnak tartotta, hogy Gammon letartóztatá­sát közölje a detektivekkel. A nő a következőket val­lotta a rendőrségen: — Hazafelé hajtottam, mi­kor észrevettem, hogy egy autó követ. Amikor házunk elé érkeztem, kiszálltam a kocsiból, ebben a pillanatban az engem követő autóból ki­ugrott egy férfi, odarohant hozzám, megragadta a karo­mat, pisztolyt szegezett ne­kem és arra akart kényszerí­teni, hogy autójába üljek be vele. Sikoltozni kezdtem, ek­kor a férfi több Ízben fejbe­vágott pisztolya agyával és még mindig kocsija felé von­szolt. A sikoltozásra kirohant a házból nagybátyám, aki le­fegyverezte a férfit és ezu­tán telefonon hívtuk a rend­őröket. A férfi, aki rátámadt a nő­re, Ray Gammon volt. Február 21-edikén a detek­tívek kiderítetek, hogy a fér­fi, aki Gammonnal együtt la­kott, hazudott kihallgatása alkalmával, amikor megerősí­tette Gammon alibijét. Az igazság az volt, hogy a lakó­társ nem ment el kocsijával Gammonért a Plantation Din­ner Clubba,, hanem a kocsi ott parkolt a club előtt, tekintet­tel arra, hogy Gammon köl­csön kérte lakótársától. Néhány órával ezután a la­kótárs részletes vallomást tett a detektívek előtt és ez alkalommal az igazat mondot­ta. Elmondotta, hogy amikor a kérdéses reggelen Gammon hazatért, ruhája véres volt, arcán zuzódások voltak látha­tók és magyarázatul azt mon­dotta, hogy egyik volt fe­­gyenctársával verekedett. Gammon és lakótársa dara­bokra szaggatták Gammon véres ruháját, a ruhafoszlá­nyokat 5 különböző papírzacs­kóba tették és a papírzacskó­kat a város különböző pontja­in, különböző városi szemét­gyűjtő ládákba dobták. Az uj értesülések alapján a detektívek alávetet ték Gammont (ezúttal először) a hazugságmérő gép vizsgála­tának. Eredmény: Gammon 17 kérdésre válaszolt és 14 esetben hazudott. Végülis, Gammon, lassan, vallani kezdett, habár vallo­mása hézagos és bizonytalan volt. Vallomása igy hangzott’ — A két nő, Joan Seiner és Harriet Nicholson, a kér­déses reggelen, mintegy 3 órakor, a Plantation Clubba érkezett. Elkezdtem velük be­szélgetni és azután együtt el­hajtottunk. Semmiféle külön­leges célunk nem volt, nem terveztük el, hogy hová me­gyünk. — Mindenesetre, a belvá­rosba hajtottunk, ahol egy bizonyos időt töltöttünk. Az utolsó dolog, amire emlék­szem, hogy elhagytam a Broadway környékét és visz­­szafelé, a Murfreesboro Road irányába tartottam. Vallomása közben, Gam­mon, először beismerte a két nő meggyilkolását, azután azt állította, hogy az alacso­nyabbat (Harriet Nicholsont) gyilkolta meg ütéseivel. Gam­mon nem tudott (vagy nem akart) visszaemlékezni a tárgyra, amellyel Harriet Ni­cholsont agyonverte. Később ismét módositotta vallomását és kijélentette: Kürthy Miklós: I KRÓNIKA II _______________________Jl Az egész amerikai sajtót bejárta a hir, hogy egy in­­dianai farmer megtalálta birtokán azt a f é 1 millió dol- 1 á r t, amelyet egy repülőgép­­rabló kizsarolt az A m e rican Airlines n e vü 1 é gitársaság­­tól, menekülé­se közben azon­ban a pénzt eldobta. A farmer a pénzt vissza­szolgáltatta a légiforgalmi társaságnak, amely jutalmul 10,000 dollárt ajánlott fel. A fanner a jutalmat visszauta­sította, mert kevésnek, talál­ta. A magam részéről a legtel­jesebb mértékben egyetértek a farmerrel. Vegyük csak szemügyre, hogy mi történt: a légiforgalmi társaság fél­millió dollárt adott a repülő­­géprablónak. A repülőgéprab­ló számára tehát a bűnözés jutalma félmillió dollár volt, egyszerűen azért, mert zsa­rolni tudta a légiforgalmi tár­saságöt. A farmer becsületes­ségének jutalma viszont csu­pán 10,000 dollár volt, egy­szerűen azért ,mert ebben az esetben a légiforgalmi társa­ságtól függött, hogy milyen öszeget ajánl fel a becsü­letességért. A tanulság kétségtelen: a bűnözés, ha valakinek sze­rencséje van, minden álszén­­teskedő kijelentéssel szem­ben, kifizetődő. A becsületes­ség, minden álszenteskedő ki­jelentéssel szemben, nem fize­­tődik ki. Az emberek a legtöbb eset­ben bizonyos előnyökért kö­vetnek el bűnt. Vegyük tudo­másul, hogy az emberek, a legtöbb esetben bizonyos elő­nyökért becsületesek.. A légi­­forgalmi társaság 10,000 dol­láros jutalma — véleményem szerint — vonzóvá tette a bűnt és elvette a kedvét at­tól az embereknek, hogy be­csületesek legyenek. A bűnözés a legtöbb eset­ben kifizetődő: próbáljuk meg a becsületességet is kifi­zetődővé tenni. Küxthr Miklós /HA A számlák közé rejtem a bizonyítványomat, — hetekbe telik majd mig anyuék megtalálják! 19)1. — Lehetséges, hogy mind­két nőt én gyilkoltam meg... nem vagyok benne bizonyos . . . semmiben sem vagyok bizonyos . . . minden homá­lyos előttem . . . Miért gyilkolta meg a két nőt? — kérdezte az egyik detektív. — Fogalmam sincs róla — vont vállat Gammon. — Ha én öltem meg őket, nem tu­dom, hogy miért tettem. Az ügyészség előre megfon­tolt szándékkal elkövetett kettős gyilkossággal vádolja Ray Gammont. Ezenkívül azzal is vádolják, hogy egy nőt megtámadott és egy másikon pedig erőszakot akart elkövetni. Gammon ügyvédei azt kér­ték a bíróságtól, hogy utalja be védencüket a Central State Hospitalba, elmeállapo­ta megvizsgálása céljából. Az ügyvédek, amint az minden ilyen esetben történik, arra hivatkoztak, hogy Ray Gara­mond nem épelméjű, tettei­ért nem felelős és épp ezért, nem állítható bíróság elé.. Allen R. Cornelius, bünte­tőbírósági biró, eleget tett az ügyvédek kérésének és be­utalta Gammont a kórházba. Ekkor következett el azon­ban a meglepetés: a Central State Hospital pszichiáterei­nek véleménye szerint Ray Gammon teljesen épelméjű és tetteiért felelősségre von­ható. Gammondot már elszállí­tották a kórházból, jelenleg börtönben van és ügyében rö­videsen kitűzik az esküdtszé­ki tárgyalást. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents