Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-17 / 33. szám
3. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZERELEM - ANNABAL Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Balatonfüred... A szívbetegek Mekkája, valaha ott nyaralt, ott épített házat magának a magyar elit. Egy Jókai, egy Blaha Lujza, és bizonyára még abban az időben jutott eszébe egy táncoslábu, vigkedélyü arisztokratának, hogy megrendezze az Anna bált. Ki volt az első Anna én nem tudom, de azóta hagyományosan minden évben a legelőkelőbb bál ott zajlik le Balatonfüreden... ... Az idé már lehullott a függöny, a mindent eltakaró bársony függöny, csöndes lett a bálterem, nem hangolnak a cigányok, a prímás is fekete tokjába zárta az akácvirágos magyar nóták drága hagszerét, a hegedűt. Nincs aki rázendítsen, erre az örök szép nótára, hogy: “Csak egy kislány van a világon” ... A néma akkordok azért még ott szállnak valahol a platánfák között, de a padoktól már elbúcsúztak az Annák; kihullott hajukból az illatos rózsa, vége a megbabonázó éjszaka varázsának. Eiik«lr-Molnéi ímx* A Múzsákat megszöktette a virradat, s mire a reggel csókja felébresztette a platánokat, már az emléküket is elverte valamerre a szél. A bálterem homályában azért tovább élnek azok a szivtől-szivig ható halk pihegések, az elsuttogott mámoros szavak, hogy “szeretlek, s ugye az enyém leszel”?! A csillogó báli éjszaka titkát lassan elnyeli a feledés temetője, az egyre halódó sóhajokra is ráfcorul a koporsófedél és megférnek szépen egymással a legszebb álmok. Elmennek, meghalnak, csakúgy, mint Rabindranat Tagore, a nagy hindu költő, aki évről-évre idejárt beteg szivét gyógyittatni. A platánok és a padok még az ő emlékét is őrzik, s a legszebb sétány az ő nevéről van elnevezve ... Nekem az Anna nap és vele a bál nem a ropogós csárdásokat, a fülledt éjszakák mámorát juttatják eszembe, hanem Ady Endre után a legnagyobb magyar költőre, a tragikus sorsú Juhász Gyulára gondolok, akit egy szépséges Anna elutasítása tette örökre boldogtalanná. Juhász Gyula legszebb verseit Annához irta. “Milyen volt” cimli verse olyan szép, hogy annál gyönyörűbbet még senki sem álmodott papirosra. Ez a vers azóta is az örök Annák verse maradt. Ilyen verset kívánnak maguknak, mert ilyen versért érdemes megszületni és könnyebb meg is halni vele. Vajon hány Anna gondolt a bál forgatagában ezekre a sorokra: megfogóztunk az éj kibontott palástjában és kikötöttünk az öreg Elefánt bácsi kocsmájában a “Dühöngő”-ben. Kedvenc szórakozási helye volt ez a fejedelemnek. Minden rendű és rangú ember megfordult ebben a reggelig nyitva tartó lokálban. Az örök szegedi karnevál itt rogyott bele az ujjongó, mámoros éjszakába. Uj lány szolgált az asztalok között. Magas, karcsú, barnahaju alakjára éhesen tapadt a férfiszem. Jóval elmúlt már éjfél, mikor Juhász Gyula megkért, hívjam az asztalához a leányt, akinek letelt a szolgálata. Kötényét hanyagul épp a pultra dobta, mikor megszólítottam, s átadtam neki a fejedelem üzenetét. Ó, jól emlékszem még most is az évek messzi távlatából az arcára, a szemére, a mozdulataira. Milyen vágyás, fénypárás volt a tekintete: csillogott benne az éjszaka mámora, s a szerelem biztos ígérete. Egy pillanatra mohón kapott az ajánlaton, majd kissé gyanakodva megkérdezte: — Csak nem az a csúf, szakállas a fejedelem?— De az — majd sietve hozzátettem — ilyen széplelkü ember nincs több a világon. A leány ajka lepittyedt, megrázkódott, s unottan ezt válaszolta: ÜZENET A Irta: SIMA A bolygóközi felderítő röppentyűk, amelyeket a Földről eregetünk csillagtársaink felé, egyre eredményesebbek. Amint nemrég olvastam, a . • ... ... rT Mars körül keringő amerikai masina jólsikerült fényképfelvételeket küldözget onnan vissza és ezek arról tanúskodnak, hogy a Marson viz is van. Nos, ha viz van, mondják a földi tudósok, akkor ott életnek is kell lennie. Kérdés persze, hogy az milyen élet lehet. Beszélgettem erről egy idült alkoholista ismerősömmel, aki mindjárt élénken érdeklődött, hogy a vizen kívül még milyen folyadékokra bukkantak ott a kutató-készülékek. Mondtam neki, hogy vizen kívül semmi másra. Erre legyintett: — Nagyon rossz élet lehet ott akkor, ha mindig csak vizet kell inni... Alighanem ott van a pokol... Sima Ferenc “Milyen volt szőkesége, nem tudom már, de azt tudom, hogy szőkék a mezők, ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, s e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, de ha kinyílnak ősszel az egek, a szeptemberi bágyadt búcsúzénál szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, de tavaszodván, ha sóhajt a rét, úgy érzem Anna meleg szava szól át egy tavaszból, mely messze, mint az ég”. Én is őrzök egy Juhász Gyulától származó Anna verset. Az alábbi kis történet fűződik ennek a versnek a megszületéséhez. Szegeden tavasz volt akkor. A Tisza partján a bimbózó virágok ■csöppnyi levélszirmukon ringatva dajkálták a harmat ragyogva fénylő drágaköveit. S mikor a Tisza felől felszálltak a lila-párás alkonyi ködök, Lehet, hogy ezzel fején találta a szeget, mert van egy* eléggé tudományos, modem elmélet, amely szerint a Pokol nem valahol lent van, a Mennyország pedig nem valahol fent, hanem egyik is, másik is köröskörül a különböző csillagokon van elhelyezve a Világegy etemben. Egy csomó rossz csillagon, ahol pocsék élet van, ott a Pokol, és a Legfelső ítélet értelmében a lélekvándorlás odaszállítja a rossz lelkeket. Mig egy csomó másik, jó csillagon, ahol remek az élet, ott van a Mennyország és az arra érdemes, jó lelkek az előbbi módon odajutnak. Namármost, ami a Marsot illeti: ez a bolygó nevét a háború istenéről vette, és a háború, ugyebár, pokoli találmány. Ráadásul a Mars-bolygó vörös, ami a tűznek és vérnek, sőt egy ellenszenves világnézetnek is a színe, tetejében hideg is van rajta, akárcsak Szibériában, és mindebből az következik, hogy ez a bolygó a Pokol egyik fiókja, afféle kontra-pokol, ahol az embert nem tűzre vetik, hanem hidegre teszik. Ezt valóban csak megerősíteni látszik az a körülmény, hogy ezideig nem találtak rajta se — Ö lehet a ti fejedelmetek, de engem nem érdekel. Szomorúan adtam át a leány elutasító válaszát. Juhász Gyulát nem érte váratlanul az elutasítás, hiszen élete során soha nem volt szerencséje a nőknél. Azért mélyen meg volt rendülve, s mintha sirt is volna, de nem a szemével, *hanem sokkal mélyebbről, a lelke vonaglásával. Úgy sirt, ahogyan csak költők tudnak simi; hangtalanul, megrázóan és döbbenetesen. — Legalább a nevét tudd meg nekem... — Annának hívják — robbant ki belőlem a szó gyanútlanul. Szörnyű vihar dúlt végig a fejedelemben, arra a másik Annára, a színésznőre gondolt, az igazira, az egyetlenre, akinek a nevét már annyi versben megörökítette. És saját életének a megátkozóttságára, hogy a sors nyomorúságos.kezétől még ezek a apró, kis alamizsnák is csak olykor és súlyos pénzért jutnak számára. Ceruzát, papirt kért, s a rácsapodó ihlet megszállottságában megírta ezt a verset. Nem gondolkodott rajta, a sorok szinte kirepülték az ujjából, csak a betűk mély szántása mutatta lelkének háborgását. íme a vers: j"Í “Egy szőke Annát szerettem még fiatal éveimben s most egy barna Anna szemében mosolygott felém az Éden ... De hiába szőke, barna, nem szeret engem Anna.” Thursday, August 17, 1972 MARSRA FERENC bort, se pálinkát, ami füthetné belülről az embert, amikor jegelik. Ha már itt tartunk, a felidézett kivánesiság kielégítésére ideiktatom, hogy az említett, eléggé tudományos elmélet szerint Földünk, ahol keveredve tapasztaljuk a Mennyet és a Poklot, tulajdonképpen a Purgatorium egyik csillaga. Azok között azonban nem reményteljes elsőosztályu, mert direkt a Marshoz, tehát az egyik pokoltelephez esik közel, a könnyebb odajutás végett. Ezzel szemben a Föld közelében, sőt egész Naprendszerünkben egyetlen összkomfortos, mennyei életre berendezett csillag sincs, amiből az következtethető, hogy bolygónk a Purgatorium többnyire reménytelen pácienseinek gyűjtőhelye. Magyarán mondva holnapi pokoltöltelékeké, tisztelet a kivétel fehér hollóinak, akiknek kilehelt nemes lelkeit egy jobb, mennyei Naprendszer örökboldog bolygóira szállítják át időnként az értük jövő UFO-k, ugyancsak a már említett, eléggé tudományos elmélet szerint, amely ezzel ime, a titokzatos repülő csészealjak idelátogatásainak célját Ls megfejtette. Elég az hozzá, hogy a Marson észlelt viz az. ottani élet jele. Az élet pedig minden bizonnyal az ottani kultúra jele. Az már nem vitás megállapítása a csillagászatnak, hogy a Mars-bolygó körülbelül olyan, mint a Föld. A kultúrája tehát már kétségtelenül fejlett. Bizonyára fejlettebb, mint a miénk. Ennek bizonyitéka, hogy csak mi törekszünk oda hozzájuk, de tapasztalhatóan őket nem nagyon eszi a penész, hogy idejussanak. Több eszük van annál. Éppen ez az aggasztó. Mert ha eszük ágában sincs átruccanni hozzánk, akkor kétségtelen, hogy bennünket se látnak szívesen őnáluk elevenen. Csak majd ha holtunk utáni elkárhozásunkkal igazoljuk a megbízhatóságunkat ottani szempontból. Az már egészen más. Akkor az ember alázatos bevándorlóként érkezik, megszeppenve attól, hogy éppen az imént megholt és mostmár ittenihonos alattvaló lett, nem mehet vissza élni és itt már nem lehet földi módszerekkel visszaélni, hanem engedelmesen követnie kell (Folytatás a 9-ik oldalon)
