Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-17 / 33. szám
ITT A GURU! Irta: HALÁSZ PÉTER Thursday, August-17, m2- ________■ _____________ MAGYAR HÍRADÓ A londoniak már megszokták, a külföldiek olykor riadtan megbámulják, mások ellenállhatatlan kacagásra fakadnak azoknak a földig-érő, halványsárga köntöst, mezítelen lábukon sarut viselő hét-nyolc tagú csoportoknak láttára, amelyek a város forgalmasabb pontjain, az Oxford-streeten, vagy a Regent-streeten naphoszszat kántálják, csengettyűt rázva: “Hare Krishna, Hare Krishna ..Kopaszra nyírt fejükön egyetlen hosszú varkócs, sajátos hajviseletük arra az óriás szellemére emlékeztet, amelyik a “Bagdadi Tolvaj" cimü filmben kiszabadult a palackból és eget-földet rengető kacajjal fölajánlotta szolgálatait ifjabb Douglas Fairbanks-nek. Vannak közöttük fiuk s vannak leányok is (akik azonban nem nyírják kopaszra fejüket), vannak kisgyermekek, akiket kántáló szüleik ugyanarra a hasznos életmódra nevelnek, amelyet ők maguk is folytatnak. A csoportnak az egyik tagja rendszerint nem szerepel az ide-oda hajladozó különítményben, hanem tőlük valamivel távolabb sétál a járdán, s perselyt rázva szólítja fel a járókelőket az adakozásra. Valószínűleg az én hibám, hogy valahányszor látom őket — és elég gyakran látom — eszembe juttatják az egykori pesti utcabálokat, amelyeken ugyanígy egymás mögé sorakozva és ugyanilyen meggyőződés nélküli arckifejezéssel csoszogtak ifjak (s már nem is olyan ifjak) újra meg újra ismételve a változatos szöveget és melódiát: “Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat, én a legszebb lányok között téged választalak.. A poén az volt, hogy senki nem választott senkit. Most azonban a londoni Hare Krishna-zsolozsmázóknak igazi nagy eseményük van: megérkezett rejtélyes vallásuk megalapítója és legfőbb guruja: Bakhtivedanta Swami Prabhupada. Hívei a Heathrovv-repülőtéren várták, a nagy érkezési csarnokban fölállítottak egy halványzöld és rózsaszín hímzésű bársonytrónust, s miután a főguru törökülésben- helyetfoglalt a trónuson, a hívők arcraborultak előtte, majd megszólaltatták huros hangszereiket és kántálni kezdtek, mindaddig, amig a repülőtéri hatóságok föl nem kérték őket. arra, hogy a főguru tróntermét rendezzék be valahol másutt, tekintettel a repülőtér átlagosnál nagyobb forgalmára. A főguru és a hívők ezt megértették és énekelve és tamburázva, csengettyűiket rázva és ide-oda hajladozva elvonultak a British Muzeum tőszomszédságában lévő kis imaházukba. A főguru a Negyedig Rathayatra Festivál alkalmából érkezett Londonba és ennek keretében a hét végén nagy beszédet mond a Trafalgar-téren, amelyet azután kétnapos ünnepségsorozat követ énekel-tánccal és transcendentális drámák bemutatásával. Bakhtivendanta Swami Prabhupada főguru nyolcadik földi megtestesülése Visnu istenségnek és ilymódon őmaga is istennek számit. Hívei főként gyümölcsön és dión élnek, aminél sokkal többre, tekintettel a jelenlegi londoni árakat, kántálással szerzett jövedelmükből amugysem telne. — A nyugati civilizáció — mondotta a főguru, zöld-rózsaszin bársony-trónusán ülve — megfeledkezett arról, hogy Isten az Ellátó, az öröm forrása és a leghatalmasabb Barát. A világ bőséggel terem élelmet mindenki számára — szaporodjék bármily ütemben is az emberiség — a baj az, hogy a nyugati civilizációk mohó kapzsisága visszaél a Föld kincseivel. A főguru minden hívét saját gyermekének tekinti, ilymódon összesen nyolcezer gyermeke van a világban, bár felesége nincsen. A főguru szerintem nem kalkulál rosszul — ez a nyolcezer gyerek sokkal kevesebb gondot okoz neki, mint amennyit egyetlen feleség okozna. Most tehát londoni gyermekeinek meglátogatására érkezett. — Az élet három részre oszlik — mondja Bhaktivedanta Svvami Prabhupada — jóságra, szenvedélyre és sötétségre. Korunkban a sötétség és a szenvedély erői váltak uralkodóvá, a jóság feledésbe merült. Van valami igaza. Ha több cikkel nem jelentkezem, megtalálnak az-Oxford-streeten, az egyik kicsiny csoportban, sárga köntösben, szandálban, énekelve: — Hare Krishna ... Hare Krishna .. . “Gróf Eszterházy” sztori (Folytatás a 6-ik oldalról) mokból mentek át és ott természetesen nem a Habsburg főherceg, hanem a mexikói forradalmár Juarez katonái lettek, mint például Csala- Zákány István, a szegedi származású volt honvéd és garibaldista tiszt, aki Mexikóban tábornokká lett Juarez hadseregében, vagy Szanger Móric, a tábornoki rangú katonaorvos. A kóbor természetű Sarlaynak nem lehetett nagy dolog átmenni Canadába, ahol komoly telepítési munkához fogott. Különösen a canadai vasúttársaságok segítették ebben, akiknek szükségük volt bevándorlókra, hogy vonalaik mentét valamennyire benépesítsék. Ács Tivadar, az Amerikát járt jeles történetkutató egyik cikkében azt az állítást kockáztatja meg, hogy a telepitő Eszterházyt Károlynak hívták. Állítását azonban nem bizonyítja. A telepitő a Károly nevet sohasem használta, állandóan mint Paul O. Esterházy szerepelt, aki a grófi címet is állandóan odabiggyesztette a neve mellé. Az “O” egyesek szerint Oszkárt jelent. Az amerikai “Esterházyra” felfigyeltek Európában is azoknak a cikkeknek nyomán, amelyekben a New York Herald a telepitőt ál- Esterházynak és csalónak jellemezte. A bécsi “Fremdenblatt” ezeknek a cikkeknek alapján irt róla, mint ál-Esterházyról cikket 1885. julius 27-i számában. Emberünk Esterházy mivoltát munkájának legalaposabb kutatója Andrew A. Marchbin minden további nélkül elfogadta és mint “influential Hungarian nobleman”-ról beszél róla, aki “descendant of one of the oldest Hungarian families.” Ugylátszik, azok. akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, sohasem vették maguknak a fáradtságot, hogy átnézzék az Esterházy és grófi családok genealógiáját, amelyben a családok minden tagjának benne kell lennie. A leghitelesebb ilyen forí'ás, a góthai Almanach, felsorolja a két mágnáscsalád minden tagját, azokat is, akiknek valami közük volt, házasság vagy kivándorlás révén, Amerikával. Pál és Károly van közöttük egy pár, ezeknek adatait természetesen az almanach közli —, de egyetlen egy sincs még a Pálok és Károlyok között sem, akinek legfontosabb életadatai, születés, házasság, rang, halál, stb., azt sejtetnék, hogy a mi emberünkről lenne szó. Egyik sem illik bele pontosan azokba az esztendőkbe, amelyek alatt az állítólagos Esterházy működött. “Oszkár” nevű pedig végképpen nincsen. Canadába először egy szokatlan ajánlattal állított be. Akkoriban a diplomáciai viszony Canada és Oroszország között erősen feszült volt, úgy hogy joggal lehetett háború kitörésétől tartani. Esterházy a canadai honvédelmi miniszternek azt az ajánlatot tette, hogy az Egyesült Államokból, kis csoportokban, feltűnés nélkül, magyarokat fog átvinni Canadába, hogy belőlük egy magyar légiót szervezzen, amit majd fel lehet 7. OLDAL ' használni az oroszokkal szemben. A miniszternek nagyon tetszett az ötlet, de mivel a diplomáciai ellentétek elsimultak, a dologból semmi sem lett. (Marchbin adata.) A telepítési munka, több-kevesebb sikerrel elég sokáig folyt, mert az állítólagos Esterházy még 1902-ben is két terjedelmes füzetet adott ki az “Assiniboia” területen folyó ilyen munkáról (ez volt a mai Saskatchewan régi neve), az egyiket angol, a másikat magyar nyelven. Az angol füzet 67, a magyar 84 oldalas. A füzeteket a canadai kormány ottawai nyomdájában állították elő. Közben egy másik érdekes dolog is történt, amiből talán szintén sikerül bizonyos következtetéseket levonni. A hajdani ál-Petőfiről fel lehet tételezni, hogy amint mindig jobban beleélte magát a Petőfi szerepbe, lassankint maga is hinni kezdte, hogy ő csakugyan az igazi Petőfi Sándor. Ez a lélektani jelenség nem ritka azok között, akik másokat próbálnak megszemélyesíteni. Kiváló színészek életében nem egyszer előfordul, hogy annyira beleélik magukat valamelyik szerepükbe, hogy szinte azonosítják magukat hősükkel. A mi “Esterházynk” is bizonyos nosztalgiával gondolhatott régebbi szerepére. Annak idején bizonyára élvezte “Petőfi Sándort” mivoltát és igy jutott arra a gondolatra, hogy tartozik valamivel a nagy költő, vagyis önmaga emlékének: Ö adta ki Loew N. Vilmos New York-i ügyvédnek és jeles műfordítónak egyik kötetét, amelyben csak Petőfi versek angol fordításai vannak. Canadában ma igen sok magyar él. A Saskatchewan tartományban élő magyarokat természetesen ma is nagyon érdekli Esterházy személye. A fenti sorokat egy odavaló egyetemi tanár, dr. M. Kovács hozzám intézett leveleire írtam. DALMÁCIA! JEGYZETEK: JÓKAI ÉS KÖNYVES KÁLMÁN NYOMÁBAN... DUBROVNIK-RAGUZA, augusztus hó........... Vajon járt-e A három márványfej Írója, Jókai Mór Dubrövnikban, azaz Raguzában? Vajon látta-e a Pile-kapu szent Balázs-szobra alatt megbúvó, gótikus arcokat? Hogyan jutott a témához? Az utat kellett figyelni. A kocsi teteje forró volt, a szem káprázott. Mára elég a vezetésből. A szállodát kínáló hirdetések eligazító táblái sűrűsödő rendben rohantak az ablak előtt. Végre! E'z jó lesz. — Miért éppen itt állunk meg? — Rokonszenves hely. A neve is: Biográd. Az élet városa, a biológusok telepe, s különben is, jó lenne már fürödni. — És mi az ,hogy Biograd n/m? — Üdülőhely — nagy menőknek . . . — Ezzel a kocsival? — Ide is elhozott, ne bántsátok. Szállásra! Az Adriatic, az Illiria, a Kornati korszerű, nagy hotelek. Európa névre hallgat a motel, a kempinget Soline-nak becézik. Nem volt nehéz fedél alá jutni. Néhány óra múltán az is kiderült, hogy Észak-Dalmácia üdülő-központjába csöppentünk. A szinte félkör alakú félsziget uj szállodasora és régi, sikátorokkal behálózott falucskájának minden háza a nemzetközi turizmus "szolgája — az Összes kategóriában. Van itt is gostiona, magyarán, kisvendéglő, roston sült bárányhussal, gyüveccsel és dalmát vörös borral, de francia konyhát is hirdet mindegyik hotel. Lehet vízisível száguldozni, komphajóval átkelni a szemben levő Posman szigetre, rendszeresen tartanak népi táncbemutatókat. Van ajándékbolt és benzinkút . . . Azután ez is elmúlt tőlünk. De velünk maradtak az emlékék és a — “rejtelmek”. Jókairól hamarosan kiderült, hogy csak Boszniáig jutott el 1886-ban, A három márványfej (Folytatás a 9-ik oldalon)
