Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-06 / 27. szám

12. oldal MAGYAR HÍRADÓ MAGYAR VÁROSOK. SZOLNOK Szolnok vára — ki tud róla? — valaha a Tisza és a Zagyva torkolatában állt. De nem e két folyó nyelte el, hanem — a múlt. 133 esztendeig — 1552 1685-ig — a török ült benne, 1710-ben még a kurucok os­tromolták, végül Rabutin ge­nerális leromboltatta. A vár, mint valami látomás, eltűnt. Helyén ma a szolnoki művész­­telep épületei állnak, vagy ta­lán éppen a Damjanich-emlék­­mü. Bent a városban is alig ta­lálkozni a múlt emlékeivel. Szolnok ma nem a múltra, sok kai inkább a jövőre gondol. A nemrég még szürke kisváros rohamos tempóban fejlődik., Akit mégis a múlt érdekel, az lépjen be a Damjanich Muze­um kapuján. Itt, a zsúfolt ter­mekben gyűjtötték össze mindazok névjegyeit, akik e tájon az elmúlt évezredek alatt megfordultak. S ha Pannóniában járva lépten-nyomon ez a kifejezés üti meg a fülünket: “e tájon már a rómaiak idejében”, itt azzal kezdhetjük beszámolón­kat: “e tájon már a jégkor­szakban is ember élt”. Tisza­­örvényben két ivó edényt ta­láltak a régészek. Az egyiket mammutcsontból, a másikat jávorszarvas agancsából fa­ragta a jégkorszak embere. Az ujkŐKorszakot az ős anya­istenség helyi képviselője, a rákóczifalvi Vénusz képviseli. A középső bronzkort pedig a Tisza medrében talált mü­kénéi tőrkard. A Damjanich Muzeum őrzi a tudósok körében messze földön ismert tószegi bronz­­kultura emlékeit. Az erődített település ásatásához csaknem 100 esztendővel ezelőtt, 1876- iban kezdtek hozzá, s az ásatás Kiég ma is tart. Az időnként elhagyott, majd újra meg új­ra visszahóditott telepen há­rom népcsoport fordult meg, névtelenül is nevezetes kultú­rát teremtve. A Jászberénycserőhalom­­ból származó sárkányfejes j ivókürt, valamint a kovácsolt- j vas övláncok kelta mesterek Kiüvei ... A sokorópusztai aranylelet nevenincs nép mes­termüve. A méltán hires aranyszarvasról azonban már tudjuk, hogy szkita munka, az Kr.e. VIII. századból A szépséges pajzsdiszt a tápió­­szentmártoni vezéri sir őriz­te, meg számunkra. S hogy magyarok is jártak már a honfoglalás idején e tájon, ha egyéb jelekből nem tudnánk, a strázsahalmi ezüst tarsolylemez ékesszólóan bi­zonyítja. Ez a gazdagon dí­szített, érzékletesen szép ezüst veret — miként az aranyszar­vas is — ma a Nemzeti Mu­zeum disze. De itt találták a Tisza mentén, s bizonyos, hogy honfoglaló őseink visel­ték. Szolnok ugyanis egyike a legősibb magyar vársoknak. Nevét nem a sóforgalmából származtatott latin sál —- só szóból, hanem a honfoglalás­kori Zounuk családból vette. E név már I. Géza 1075-ben kelt oklevelében is szerepel: . . . ennek a földnek az első része Zounuk polgárai között oszlik meg, — Írja a latin nyelvű oklevél, amely később még a “zounuki városbéliek­ről” is szól. Szolnok talán legszebb éke — a Tisza. A kopár Alföld e folyótól kapja varázsát. Kü­lönös véletlen, hogy az Al­föld szépségeit, amelyek egy­kor Petőfit olyan lelkesült so­rokra ragadták, később nem magyar ember, ha nem oszt­rák festő fedezte föl. August Pettenkofen a sza­badságharc idején, osztrák katonaként járt Szolnokon. Talán éppen a Szolnokot meg­szálló Karter tábornok kato­nájaként, akitől 1849. már­cius 5-én, Damjanich vörös­­sipkás hősei, legendás roha­mukkal Szolnokot visszafog­lalták. Pettenkofen 1853 nyarán festette első képeit Szolnokon. Ettől az időtől kezdve 28 éven át minden nyarát a Tisza partján töltötte. A bécsi fes­tőt rabul ejtette ez a táj, a róna fölött lángoló nap, a szol­noki vásár színes forgataga, a Tabán városrész cigányai, s nem utolsó sorban az Alföld magyar népe. Pettenkofent a festők hosz­­szu sora követte. Előbb a bé­csi kollégák jöttek, majd hosszabb-rövidebb időre meg­jelentek a magyarok is: Med­­nvánszky László, Bőhm Pál, Aggházy Gyula, Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Spányi Béla, Révész Imre, s a kö­vetkező nemzedékből Koszta József, Fényes Adolf, Kern­­stok Károly, Vaszary János. A szolnoki müvésztelepet hivatalosan csak 1901-ben alapították meg. A város a Zagyvaparti katonai gyakor­lóteret ajánlotta föl, ezen a telken épült föl, a miniszté­rium támogatásával, a telep két épülete. Az alapitó tagok között volt: Bihari Sándor. Fényes Adolf, Hegedűs Lász­ló, Mihalik Dániel, Olgyay Fe­renc, Pongrácz Károly, Szlá­­nyi Lajos, Zombory Lajos. Ké­sőbb csatlakoztak még mások között Aba-Novák Vilmos, Chiovini Ferenc — ő ma is itt él----Pólya Tibor, majd a háború után Benedek Jenő. A szolnoki müvésztelep ma mintegy tiz művésznek ad otthont. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Hódmezővásárhely hovato­vább hűtlenné válik a saját nevéhez. A várost valaha kö­rül ölelő Hold-tó már régen kiszáradt, s manapság már az egykor messze földön hires vásárokat sem tartják meg. S már régen el is feledtük \olna a Jézusi (január 2., Jé­zus nevenapja) vásárt, a ta­vaszi József-napit és a nyári vásárt, amely az “Apostolok A kiskundorozsmai szélmalom Thursday, July 6. 1972 [ oszlását” megelőző szombaton vette kezdetét, vagy az őszi Gál-napi vásárt, nem is szól­ván a szentek ünnepeitől tel­jesen független embervásá­rokról. S ma'már a planétás papagályokra, a sonkolyos tó­tokra, vagy a bazáros bosnyá­­kokra sem elékeznénk, ha nem akadt volna — éppen a város szülötte — valaki, aki Vá­sárhely múltját, lakóinak élet­módját, a letűnt világ tárgyi és szellemi emlékeit össze nem gyűjtötte volna. Hódmezővásárhely múltjá­nak kapujában Kiss Lajos, a kedves “atya” árnyalakja fo­gadja a látogatót. Ő meséli e! a Szegény ember és a Sze­gény asszony életét, ő ismer­tet meg Vásárhely mestersé­geivel, ő jegyzi föl a boldog­talan Elek Juszti verseit, s ő jegyzi föl azt is: miként fej­lődött ki Vásárhelyen a ma­gyar képzőművészet egy sa­játosan nagyszerű irányzata. Aki Kiss Lajos müveit el­olvassa — ha meg nem is érti —, megérezheti, hogy mi kö­tötte e város fiait ehhez a táj­hoz, vagy éppen ehhez a vá­roshoz, amelyben — 1894. április 24-én — a fellázadt nép megostromolta a város­házát, hogy a bebörtönzött. Szántó Kovács Jánost kisza­badítsa. — Mi vonzza a művészt erre a kietlen tájra? — Nem tudja, mit mondott Tornyai, amikor tőle is meg­kérdezték: Minek mész te Vá­sárhelyre? Hiszen ott nincs semmi! És erre ő azt felelte: Éppen ezt a “sömrnit” aka­rom lefesteni. NŐ A SZOVJETHEZ CSATOLT MAGYAROK LÉTSZÁMA BÉCS —- Végre megjelen­tek az 1969. évi népszámlálás adatai a Szovjetunióban! A Pravda közli őket. Az adatok­ból kiviláglik, hogy a Szov­jetunió területén megnöveke­dett a magyarság lélekszáma az utóbbi tiz esztendő folya­mán: 155 ezerről 166 ezerre szökött, ami kb. 7%-os sza­porulatnak felel meg, Ez na­gyon meglepő, hiszen a kü­lönlegesen szaporának mon­dott oroszok lélekszáma sem növekedett sokkal nagyobb arányban: a tiz évvel ezelőtti 114 millióról csak 129 millió­ra emelkedett (kb. 13%). Ha az ember tanulmányoz­za a közölt adatokat, szemé­be ötlik, micsoda demográ­fiái robbanás következett be némely Szovjetunió-beli ki­sebb népnél. A tatárok ugyan “csak 20%-kal szaporodtak (most 6 milliónyian vannak), de a kazakok létszáma 3 mil­lióról 5í4-re ugrott, ami 50 BÉLYEGSAROK Dózsa György születésének 500. évfordulója alkalmából junius 25-én bélyeget hoz firgalomba a magyar posta. Az 1 forint névértékű bélye­get Bokros Ferenc grafikus­művész tervezte. A nyugat-afrikai Togo Köz­társaság március 31-én “Hus­­vét” címen bélyegsorozatot hozott forgalomba régi fest­ményekkel illusztrálva. A so­rozat bennünket annyiban ér­dekel közelebbről, hogy az öt címletből három magyar vo­natkozású: kettőn M. S. mes­ter “Keresztrefeszités” cimü alkotását, a harmadikon Tho­mas de Colos war, azaz Ko­lozsvári Tamás “Feltámadás” cimü müvét mutatja be. százalékos emelkedésnek felei meg! Minden turk nép szor­galmasan növekszik: mind a kisebbek, mind a nagyobbak. Hadd említsünk még egy pél­dát: a kirigizek egy millió­nyian sem voltak, most már másfél milliót számlálnak. Nehéz kitalálni, mi lehet ennek a hirtelen szaporodási láznak az oka. Talán a nem­zeti létfenntartás ösztöne dik­tálja, talán csökkent a gyer­mekhalandóság a civilizációs körülmények meg javulásá­val? Valószínűleg mind a ket­tő közrejátszott, amit az a tény is bizonyít, hogy az 1969. évi 2%. milliós tömeg lett, és 2 millió 700 ezer grúzból 3 millió 250 ezer. A demográ­fusok feladata s számok tüze­tes elemzése, közben meg kell fejteniük azt a furcsaságot is, miért növekszik, főként belső vándorlás révén, a Bal­tikumban az oroszság arány­száma? Kyril Czonev bolgár festő születésének 75. évfordulója alkalmából hat festményét is­merteti bélyegsorozaton a bolgár posta. A bélyegeket a budapesti Állami Nyomda ké­szítette több szinü mélynyo­másban. A román posta forgalomba hozta a 20-ik müncheni nyá­ri olimpiai játékokra készült bélyegsorozatát. A hat bélye­gen és az azt kiegészítő blok­kon sportjelenetek láthatók, modern grafikai megoldás­ban. A kubai posta forgalomba bo­csátott, hét értékből álló több szinü bélyegsorozatán a ha­zai kanárimadár-fajtákat mu­tatja be. Dr. S. L.

Next

/
Thumbnails
Contents