Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-10 / 32. szám
MAGYAR HÍRADÓ 15. OLDAL 1 A költő halála: július 31. Hogyan állapította meg a császári osztrák rendőrség Petőfi elestét?- A költő születésének 150. évfordulójára meghirdetett jubileumi Petőfi évben mind többször gondolunk ennek a lángleljtű költő-zseninek és szabadsághősnek életére. Nemsokára megint egy dátumra emlékezünk: 1849. július 31-én látták utoljára Petőfi Sáhdort, Segesvárnál, ott esett el a költő, a Bem-sereg vezérének szemefénye. Két század kozák csapat csapott rá a maroknyi magyar ágyútelepre. Petőfi alig harmincméter.nyire futott a kozákok előtt; az erdőt akarta elérni, amely azonban elég messze volt, a dárda pedig annál közelebb. És a kozák dárdájával bosszút állt, a Bem ágyújának lövedékétől lováról lefordult Skarlatin cári generálisért... 1849 szeptemberében a császári osztrák rendőrség még nem tudtá, hogy Petőfi már a Segesvárnál ásott tömegsír jeltelen halottja. A császári és királyi hadtest-fővezérség rendőri osztályparancsnoksága 1849. szeptember 4-én kelt C. 1064-1. számú irata — amely a bécsi titkos levéltár, a Staatsarchiv iratai közül való —így kezdődik: — Névjegyzéke azon egyéneknek, akik részint felségsértő, részint Magyarországban fegyveres felkeléssel vádoltatnak. (Miniszterek, politikusok neve mellett ott olvassuk a költőét- is. ) Pethőfy Sándor költő 30 (?) éves, erdélyi (?), születése nem tudatik, ref. (?) nős, felálló hajú, emelt homlokú, fekete szemű, szemöldökű, széles orrú, rendes szájú és fogú, hegyes állú, setét bajú. szú, beszél magyarul, románul (?)r németül, nyakravaló nélkül szökött járni.” Aztán még egy hivatalos jelentés Petőfiről, ugyancsak a bécsi titkos levéltárból. De ez a hivatalos jelentés már Petőfi haláláról szól, és későbbi keltezésű. Száma 1854. évi 432-B.M. A hivatalos jelentést Heydte báró, császári ezredes írta Lúgosról 1854. január 12-án küldte Budára az a Heydte ezredes, aki átvette a csapatok vezényletét, amikor Skarlatin orosz generális lefordult a lováról. Ez a hivatalos jelentés így állapította meg Petőfi elestét: “A magas cs.k. katonai és polgári kormányzóság elnökségének Budán. Azonnal, mihelyt a fölkelősereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a július 3 l-én Segesvár mellett vívott ütközetben Héjjasfalva felé menekültek, kozákrajok keltek át Fejéregyházán és Fejéregyháza fölött a Küküllőn és ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az útját, akiket mindjárt is kaszaboltak. Én az országúton lovagolva, a kozákok Után siettem, amikor közvetlenül az útnál Fejéregyháza és Héjjafalva között egy leszúrt fölkelő tiszt mellett, aki nadrágjáig le volt vetkőzve, több, vérré! bemocskolt iratot láttam heverni, amiket valószínűleg a kozákok találtak, a tiszt kirablása közben, s megint eldobták, minthogy rájuk nézve nem volt értékük. Én mégis azt hittem, hogy meg kell néznem az iratokat. A mellém beosztott egyik kozákkal fölszedettem az iratokat és nagyon megörültem, hogy egy akkor igen fontos okmány került a kezembe, mert az egyik irat Kemény Farkas jelentése volt Kolozsvárról keltezve, amelyben Kemény a defenzív intézkedésekről és saját csapatainak állapotáról nyilatkozik, s egyben megígéri, hogy augusztus l-én vagy 2-án Maroshelyre fog érkezni. A holttesttől néhány lépésnyire körülbelül száz darab magyar dekoráció feküdt zsineggel összetűzve, valószínűleg ezt . is a halottnál találták a kozákok és a nagy sietségben megint elhullaj tolták. A lelet, amelyből azt kellett következtetnem, hogy a halott tisztnek Bem mellett volt állása, arra s bírt, hogy közelebbről .szemügyre vegyem a holttes* tét, vajon nem ismerek-e benne régebbi ismerősre. Thursday, August 10, 1972 De a halott előttem teljesen ismeretlen volt, sovány, kicsiny, száraz arcú, nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete körszakállal. (Er war mager, klein, tockenes Gesicht, mit sehr bestimmten Ausdruck und grossen schwarzen Vollbart.) Nadrágja fekete pantalló volt. Később tudakozódtam több felkelőtisztnél, ezeknek az adatoknak közlése mellett, ezután a személyiség után, és a legtöbb köztilük úgy vélte, hogy a halott bizonyos Petőfi volt, akit az ütközetben még láttak Bem oldalán, de akit az ütközet után senki többé nem látott. Ez minden, amit erről a dologról módomban van elmondani, s amit a 152. G/32 P 2 Rés. számú magas leirat következtében sietek is a magas cs.k. Kormányzósági Elnökség tudomására juttatni. Lugos, 1854. január 12-én Heydte ezredes.” ÓHAZAI ARCOK: A JÓ ÖREG KOCSMÁROS Budapestről Pusztazámorra pontosan egy óra hosszat tart az utazás. Az autóbusz a Kosztolányi Dezső térről indul és Érden, Sőskuton át vezet az útja az alig 700 lelket számláló Pest megyei kis faluba. Temploma, melyet Mentler Mihály nagyszombati főbíró egy érdekes remetelakkal együtt építtetett 1758-ban a középkori romok fölé, a másodig világháborúban elpusztult. A hivek átmenetileg a romos kastélyban, később a termelőszövetkezet épületében, a volt vendéglő helyiségeiben kaptak helyet az istentisztelet megtartására. A kis létszámú egyházközség sem az elmúlt 27 év alatt, sem a jövőben belátható időn belül nem lesz képes a műemlék templom helyreállítási költségeit fedezni. Álmodnak ugyan egy maguk építette kápolnáról, tervei el is készültek, de megépítése elé sok akadály tornyosul, megvalósulása távoli halvány remény. A jelenlegi szükségkápolna épületének parányi ablakai régi parasztházak emlékét idézik és csak egy harangállvány figyelmeztet arra, hogy ez itt most Jézus vendégfogadója. Feljebb a dombon, a kacskaringós utca mentén áll a plébánia. A virágoskert, a gyümölcsfák és a zöldséges ágyások szépen gondozottak. A házban rend és tisztaság, ragyogó ablakokon fehér függönyök, a kis konyha felől jó illatok jelzik az ebéd közeledtét. ♦ Házigazdánktól, Kincses István plébánostól erről érdeklődünk: — Ki tarja ily szép rendben a kertet és a házat? A plébános a konyhába vezet és bemutat édesapjának. — Édesapám a kertész, a szakács, a takarító, szóval a mindenes. — Én pedig bemutatom az állandó segéderőt — mutat papfiára idősebb Kincses István és vidáman, szívélyesen kezet rázunk. — Amióta feleségem meghalt, fiamhoz költöztem, együtt vagyunk, egymásra utáltán élünk.-— Főzés, mosás, takarítás, állatok gondozása, hol tanulta mindezt Kincses bácsi? — Kérdezze meg az öreg kőbányaiakat, emlékeznek-e még a vendéglőmre a pályaudvarral szemben? Feleségemmel együtt sokat dolgoztunk, utaztunk, cipelkedtünk, hogy vendégeinket Ízletes étel, finom bor, tiszta asztal fogadja. Sok ember megfordult nálunk, úgy jöttek hozzánk akkoriban, mint a családtagok. Öveg barátaim még ma is emlegetik az egykori disznótorosok zamatét, pedig az régen volt, több mint negyedszázada. Kitűnő f őzt je azt igazolja, hogy még ma sem felejtette el régi mesterségének titkait. Ebéd után tovább kérdezgetem az idős édesapát. — Hogy érzi magát itt Pusztazámoron ? .. —" .Ott érzem jók magam, ahová a fiamat helyezik, rászorul a segítségemre és örülök, hogy még segíthetek. Nagyon kedves nekem az itteni szükségkápolna is, mert az elmúlt évben itt mutatta be fiam az ezüstmiséjét régi hittanára, volt plébánosa, a kerület papsága és a hivek jelenlétében. A család együtt imádkozott, úgy, mint az első szentmisén, csak a mama hiányzott. Arca pirospozsgás, tekintete élénk, járása egyenes, nem látszik rajta, hogy két év múlva nyolcvan éves lesz. — Hogy bírta ennyi éven át ilyen erővel, egészségben ? — A látszat sok mindent takar — feleli elgondolkozva. — Valójában az éltet, hogy szükség van a szolgálatomra. Leánynyaim családjukkal Budapesten élnek, de csak akkor jöhetnek, amikor munkájuk, családi gondjaik megengedik. Sajnos, a szivem gyönge, éjjelenként sokszor rosszul vagyok, halálfélelem gyötör. Ne értsen félre, elég sokat éltem, a halálra százszor is elkészültem. Az ilyen álmatlan éjszakákon minden eszembe jut. Boldog az a pap, aki mellett még ott áll édesanyja, édesapja, nőtestvére, rokona és gondját viselik. Nehéz a sorsuk azoknak, akik egyedül, otthontalanul élnek a plébánián, nincs rokonuk, sem alkalmas vállalkozó, aki háztartásukat ellássa, vagy nincs elég pénzük, hogy ezt a szolgálatot megfizessék. Sokszor gondolok rájuk. Fütetlen szoba várja őket, vendéglői koszton, legtöbbször konzerven élnek, öltözetükön meglátszik, hogy hiányzik az a kéz, amelyik megvarrogassa, rendbe tegye. Hallottam, egyikük magas lázzal kopogtatott szobája ablakán, de nem járt arra senki, aki gyógyszert hozott volna neki. Egy másik fiatal plébános hónapokig egyedül ápolta rákos betegségben haldokló öreg házvezetőnőjét és nem akadt senki a faluban, aki pénzért, vagy szerétéiből segítségére sietett volna. Ugye, megérti, hogy még élni szeretnék, mert ha szivem szorongat, az éjszakai gyötrelemben újra és újra kérdezgetem magamban: mi lesz veled, fiam? Mi lesz veletek papfiaim? Keszthelyi Ferenc i VESZÉLYBEN J A "STEFFEL TORNYA” Ledől, vagy nem dől le? Izgatottan találgatják Bécsben: vajon a város jelképévé vált híres “Steffel”, a Szent István-dóm 136 méter magas tornya, a gótika remekműve kibírja e a metró építkezést? Hat évszázada áll a dóm, ugyanannyi idős a karcsú torony. Becses, milliók által csodált műemlék a Stephans-dom, amelyet most az osztrák főváros centrumát is majdan átszelő földalatti fenyeget. Joggal háborognak a bécsiek: a szívükhöz nőtt székesegyház annyi sok megpróbáltatást szerencsésen átvészelt, tűznek, török dúlásnak, a második világháború bombazáporának ellenállt, miért éppen a technika századában váljék a technika áldozatává?! Márpedig a tornyot — de a dómot is — komolyan veszélyezteti a metró építése. Elsősorban persze a 35 ezer tonnás torony sorsa forog kockán. A dóm ugyanis máris sokat süllyedt: román kori alapja 55 centiméterrel az eredeti szint alatt van. Ahoi a “Steffel” áll, laza, löszös az altalaj. Ráadásul azt is tudni vélik, hogy a dóm alatt máig felderítetlen katakombák és hajdani titkos alagutak húzódnak. Mi történik, ha a fúrópajzs közeledtével az üregek beomlanak? — aggodalmaskodnak Bécsben. A Szent István-dóm védelmére most 50 különböző pontján különleges érzékenységű elektronikus mérőműszereket helyeznek el. Ezek állandóan jelzik az esetleges süllyedést. Leginkább veszélynek kitett nyugati frontján pedig — ettől alig négy méterre húzódik majd a metró vonala — 54 betonlábon álló, 32 méter mélyen a föld alá süllyesztett védőfalat építenek. Emberi számítások szerint így. már minden kockázat nélkül átvészeli a “Steffel” fennállásának legnagyobb veszedelmét, a metró építését!
