Magyar Hiradó, 1972. január-június (64. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-03 / 5. szám
Thursday, February 3, 1972 MAGYAR HIRADO 15. oldal MESÉL A MULT: ÁRPÁD FEJEDELEM UTÓDAIRÓL Félkörben zárja körül a Tisza a nyírségi Szabolcs községben az ősi földvárat, az államalapítást közvetlenül megelőző korszak egyik legépebb ránk maradt történelmi emlékét. A régészeti ásatások többek közt e földvár feltárásából is érdekes adatokat szolgálhathatnak. A történész a várépítő kilétét kutatva, történelmi homályt oszlat a honfoglalás és az államalapítás közé eső korszak történelmében — az Írott források bizonytalanságai és pontatlan megjelölései miatt — az Árpád és Géza közötti nagy fejedelmek névsora eddig hiányos volt. — Az etelközi félnomád magyarság már ismerte a várakat, hiszen olyan területeken vándorolt, ahol földvárak voltak — mondja a professzor — azonban a félnomád élet látszatra nehezen egyeztethető ősze a várak használatával. Ám mit jelentett ez a félnomád életmód? A telet a honfoglaló magyarság folyók melletti, állandó téli szállásokon töltötte, ahol sok szántóföld volt, a nyarat pedig állataikkal a tágas legelőkön. A köznép helyváltoztatása a folyóra merőleges mozgást jelentett, mig a főemberek a folyóval párhuzamosan mozogtak népes kíséretükkel és állataikkal, az állandó téli és nyári szállás közt. A nomadizálásnak ezt a kétféle módját a 9-ik századi mohamedán Írók és a mongol kori források mutatják be legszemléletesebben. A főemberek ingamozgásának első végénél általában városias települések, felső végénél réves helyek voltak. így vándoroltak például Batu kán és főemberei is. — A magyarok tizedik századi belső életéről nincs hiteles leirás. Azt azonban tudjuk mohamedán forrásokból, hogy a honfoglalás előtt a magyaroknak két fejedelmük volt, bizánci forrásokból pedig azt, hogy a bizánciak 895-ben Árpád és Kurszán fejedelmekkel tárgyaltak. Konstantinos Porphirogenetos pontosan leirja Árpád leszármazottá it. Tarhos herceg — fia Tevel, unokája Tormás; Üllü herceg fia Tass; Jutás herceg, fia Fájsz; Zolta herceg — fia Taksony, unokája Géza. — A krónikákban említett fejedelmek és hercegek szálláshelyei — folytatja fejtegetéseit a professzor — a személynevekből képzett magyar helynevek alapján többé-kevésbé megállapíthatók. Árpád nyári szállása a Csepel szigeten volt, téli szálláshelyét pedig a Péccsel később egyesített Árpád falu jelzi. Fejedelemtársa, Kurszán Óbudán rendezett be téli szállást, a Kurszán várának nevezett nagy római amfiteátrumban, nyári szállása a Csallóközben, az oklevélben említett Korzan nevű hely körül lehetett. Tudjuk, hogy 955-ben a Lech-mezei csatavesztés után Taksony lett a nagyfejedelem. Ő tax-va a nyugati támadástól, a Duna keleti partján nomadizáit. Nyári szállása a mai Taksony falu környékén feküdt, hozzá tartozó telephely volt a római castrum, mig a téli pihenőhely Apatinnál volt. Fajszról is megállapítható hasonló; Kalocsa alatt, Fájsz volt a téli, s Szigetközben, Győr felett volt a nyári szállása. Árpád fiai közül egyik sem lett nagyfejedelem. Bár fejedelmekhez hasonló módon nomadizáltak, de csak egy vármegyényi területen és rövid folyószakaszok mellett. A nevüket fenntartó helyneveiből tudjuk azt, hogy Tarhos Tolna megyében, a Kapos mentén vándorolt. Ezzel szemben a nagyfejedelmek mindig a Duna vonalát birtokolták hosszú szakaszon. így volt ez Árpád, Fájsz, Taksony és Géza esetében. Árpád halála után tehát egyik fia sem lett nagyfejedelem. Akkor ki lehetett? Az Anonymust megelőző krónikák Árpád halála és 955 (Taksony uralkodásának kezdete) között nem említenek egyetlen fejedelmet sem. — Ebben az időben a trónöröklés nem a későbbi, modernebb primogenitura, az elsőszülöttség, hanem a szeniorátus szerint történt. Árpád trónját nem fiának, hanem legidősebb férfirokonának kellett örökölnie. A krónikák beszélnek ilyen rokonról. Az Ősgesztára visszavezethető krónikák szövegei szerint Árpád nagyapja Előd volt. Anonymus krónikája szerint, Elődtől Szabolcs vezér származott le, s igy ö minden bizonnyal Árpád legidősebb férfirokona volt. Szabolcsot a krónikák a honfoglaló vezérek sorában egybehangzóan a második vezéi'ként említik. A “második vezér” eredetileg azt jelentette, hogy ö volt az Árpád utáni második vezér, azaz a nagyfejedelem. A hét vezér névsorának összeszerkesztésekor azonban a “második helyre’’ tették. — A szabolcsi földvár azon a helyen épült, ahol a nagyvezérvárományosok téli szállást tartottak. Szabolcs fejedelem a Duna jobb parti szálláshelyei pedig nemcsak azt bizonyítják, hogy Árpád családjából származott, hanem azt is, hogy birtokolta a Duna fejedelmi partvonalát. Nyári szálláshelyét családi osztályrészén, Fejér megyében tartotta, ahol Pusztaszabolcs őrzi nevét, téli szálláshelye Pécs környéke (Mecsekszabolcs és Drávaszabolcs) volt, Árpád fejedelem részén. — Szabolcs tevékeny egyéniség lehetett, ezt bizonyítja a szabolcsi földvár, amelyet nagyvezér-várományos korában építtetett, és Székesfehérvárnak is alighanem ő vetette meg az alapját.fejedelem korában. Hogy mégis miért borították személyét homályba a krónikák, az kézenfekvő. Az ő sarjadéka a Csák nemzetség. Trónigényekkel fellépő, izgága népség volt ez a nemzetség mindig a királyok szemében. El kellett tehát Szabolcsot felejtetni. Juhász Erzsébet TOLLHEGYEN Heves vita folyik a dohányzók és a nemdohányzók között egyik napilapban. A nemdohányzók törvényes rendeletet követelnek a dohányzók megfékezésére, hogy ne füstölhessenek kedvük szerint közös, hivatalis helyiségekben, se másutt, ahol nemdohányzók is tartózkodhatnak. Az egész világon folyó nagy egészségügyi propagandának a dohányzás ártalmasságáról, úgy látszik, már mutatkozik az eredménye. A nemdohányzók már nagyon féltik az egészségüket. • Egy régi történet jut eszembe. Alkoholmentes propagandatábla függ egy falon, a táblán ijesztően megdagadt, majd összesorvadt emberi máj anatómiai ábrája, s a felirat a táblán: “Alkoholista ember mája”. E'gy részeg megáll a tábla előtt, szemügyre veszi, majd megborzong és felkiált. — Pfuj, soha többé nem eszem májat! • Nyomtatványt hozott a postás, egy tájékoztatót, melyből megtudom, hogy már létezik “Társadalmi és Családi eseményeket rendező Intézet”. A tájékoztató bevezetőben meg is indokolja létrejöttének célját, például azzal is, hogy a mai ember az élet nagy tempójában gyakran nem képes egyedül megszervezni a hagyományos családi vagy társadalmi eseményeket, házasságkötést, névadó ünnepélyt, vagy kitüntetést, előléptetést követő vendégséget. Az intézet mindezeket magára vállalja, az ember csak megrendeli a kívánt eseményt és fizeti a felmerülő költségeket. Nagyszerű tipp! — gondolom magamban —, csak még nem teljes. A szolgáltatások köre, sajnos, egyelőre szűk. Mennyi családi és társadalmi esemény van, melyre az ember nem szívesen fordít időt és energiát, s melyet az uj intézet levehetne az egyén válláról. Például: fel kell mondani egy dolgozónak. Az intézet helyettem felmond, szigorúan, de igazságosan, megrendelésre vigaszt is nyújt. Avagy: régen össze kellene már veszni a feleséggel. Az intézet megrendezi a családi botrányt, meghivókat is küld szét. A kisérő gépzene mindössze öt dollárba kerül. Somogyi Pál TÖRTÉNELMI JEGYZETEK: REGI VADÁSZATOK A vadászat történetének két periódusa: a lőfegyver felfedezése előtti, illetőleg a lőfegyver felfedezése utáni korszakok. Az utóbbit a szakértők a vadászat sportja korának nevezik. A régi Magyarország határain belül sok volt a medve, a vaddisznó, a farkas, a róka, a szai*vas, a dám, az őz, a vadmacska, a borz, a hiuz, a nyest, a nyúl, a hód, a göi’ény, a mókus; a szárnyasok közül pedig a sas, valamint az erdélyi havasokban, a nyitrai hegyekben a kéklábu vadászsólyom. Mátyás király embere, Marzió Galeotto jegyezte fel a folyók gazdagságáról: “A Tiszának csak kétharmada viz! A harmadik harmada — hal!” Az Árpád-korban külön rendnek számítottak az erdővédők, erdőirtók, vadvédők, vadirtók, vadállatnevelők Királyi lovászok gondozták a sok ezres méneseket, solymárok, fészekszedők nevelték, idomították a sólymokat, ebviselők, agárhordozók pedig a királyi ebfalkákat. A 13-ik század elején Magyarországon még voltak hires királyi bölény- és őstulokvadászok. Kevesen tudják,: a Duna— Tisza közén, a tatárjárás idején éltek tevék is. A nagy vadászatokra kiparancsolták az udvarok muzsikusait. Például 1412-ben Zsigmondnak a pesti rákoson rendezett körvadászatán nem kevesebb, mint nyolcvanhat királyi kürtös, trombitás fújta zeneszerszámát. 1189-ben a Magyarországon vendégeskedő Rőtszakállu Frigyes császárt és fiait III. Béla király négynapos vadászattal szórakoztatta, a Pilis erdeiben és a királyi vadászszigeten, Csepelen. A hajtás Esztergomtól indult és Etzilburgban — vagyis Attila városának nevezett Óbudán — fejeződött be. Zolnay László most megjelent Vadászatok a régi Magyarországon cimü kulturhistóriai albumában olvasható: “Feltételezhető, hogy 1213-ban II. Endre magyar király feleségét, Melániái Gertrudot nem az esztergomi palotaforradalom során ölték meg, hanem a Pilisben, udvari vadászaton.” FÉLE LAJOS: Cinke-jel Február . . . álmos még a Nap, gyér fényben vézna cinke ring, fázom, de fénylőbb már e jel: ez a parányi sárga ing, ez a kibuggyant dalpatak, mely a tar ágról csörgedez. Valami van ... a hallgatag, álomszuszék kert fölneszez. Valami készül, szivem is remény melege járja át, amíg trillázza fenn a kis madárka gyermeteg dalát. Ma csak egy cinke, holnap a madarak milliója zeng s bimbóba, rügybe öltözik, gyümölcsöt álmodik a kert. Tavasz lesz újra, áradó remény ne hagyj el már soha! Zengj bennem, s milliókba’ zengj, Élet örökszép kórusa! Modern definíciók BIGÁMIA: Olyan állapot, amikor egy férfinek kettővel több felesége van a kelleténél. FILOZÓFUS: Olyan, mint az orvos. Pontosan ismeri a világ diagnózisát, de hatásos orvossága nincs a bajokra. CSECSEMŐ: Apró kis teremtmény, aki megrövidíti a nappalainkat és meghosszabbítja éjszakáinkat, STB., STB.: A szavak álneve. 4
